Békés Megyei Népújság, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-06 / 130. szám

1562. június 6. 2 I Szerda A parképítésről Tiltakozunk általában az ellen, ha valahol a pártépítés fo­galma alatt csak a tag- és tagje­löltfelvételi munkát értik. Azt mondjuk ilyenkor, hogy a párt­építés sokkal szélesebb körű te­vékenység, magában foglalja a pártmunka minden oldalát. Mégis mind ennek ellenére, még ma is, ha a pártépítési munkáról érdek­lődünk, a tag- és tagjelöltfelvé­telről tájékoztatnak. Ennek a gyakorlatnak a nyitja bizonyára ott keresendő, hogy a tag- és tagjelölt-felvételi munkát lehet szűkén is és tágan is értel­mezni. Ha ennek a munkának va­lamennyi összefüggését vizsgál­juk — s ez a helyes —, akkor tényleg nem szűk körű tevékeny­ségről van szó, mert a párt ilyen irányú erősítésének sok feltétele van. A pártépítés fogalmát a tag- és tagjelöltfelvételi munkára csu­pán azok szűkítik le, akik csak azt nézik, hogy pártonkívüli em­berek kérik felvételüket a párt­ba, mások javaslataikkal támogat­ják őket, aztán a felvétel megtör­ténik az alapszervezetben. Erről különféle statisztikai kimutatáso­kat készítenek, és ezzel a pártépí­­tést elintézettnek vélik. Ez a do­­log a pártmunkának tényleg csu­pán egy része, méghozzá a kis ré­sze. Azonban, ha azt is vizsgál­juk, hogy a pártonkívüliek hogyan nevelődnek, és a legjobbak miért kérik felvételüket a pártba és a tömegszervezetek miért küldik őket az élcsapatba, akkor az ilyen és hasonló kérdésekre válaszolva mindjárt más megvilágításba he­lyeződik a tag- és tagjelöltfelvé­teli munka. jelöltfelvételek jóváhagyása. A munka közben azonban egyik-má­sik alapszervezetben előfordul, hogy megkerülik a pártépítés leg­nehezebbjét, a nevelést, a párt­vezetőség csak ..kinéz” magának egy-két jó gazdát, s rövid úton igyekeznek őket felvenni a párt tagjelöltjeinek sorába. Az ilyen hamarjában kerekített — tisztes­ség ne essék szólván — párfmun­­kának aztán olyan „eredményei” születnek, mint amilyet nemrégen tapasztalhattunk két község ter­melőszövetkezetében. Nem típus­esetről van szó, de érdemes felfi­gyelni rájuk, mert sok tanulság­gal járnak. Az történt, hogy kis létszámú alapszervezetükben már­­már úgy volt, hogy lesz tagjelölt­felvétel, amikor hirtelen „vissza­léptek” a jelöltek. A fenti esetet értékelve egyes vezetők úgy vélekedtek, hogy a nemzetközi helyzet a ludas a do­logban. Akik viszont mélyebbre hatoltak az okok felkutatásában, és a pártépítő munka egészét tart­ják szem előtt, azt mondják, hogy az a baj, gyenge náluk a politikai nevelőmunka... Igazak van az utóbbiaknak, akik azt hangsúlyozzák: nem he­lyes látszat-eredményekre töre­kedni. A rendszeres politikai ne­velőmunka az a híd, melyen a tagjelöltségig, majd pedig a párt­ba juthatnak a munkáskollektí­vák legjobbjai. Ahol megkerülik ezt a hidat, ott nem ússzák meg szárazon a dolgot, mint ahogyan az említett eset is bizonyítja. Boda Zoltán Puerto Cabello: 250—400 halott Caracas (MTI) A legfrissebb hírügynökségi je­lentések szerint a szombaton ki­robbant Puerto Cabello-i felke­lésnek legalább 250, de esetleg 400 halálos áldozata is van. A város­ban még hétfőn is folytak a kor­mánycsapatok tisztogató akciói a szétszóródott felkelők ellen. A szemtanúk szerint a tenge­részeti támaszponton, ahol a fel­kelés kirobbant, legalább 60 halot­tat találtak meg, a tengerből pedig újabb holttesteket halásznak ki. A Fortin Solando nevű régi spa­nyol erőd ostroma során — a ten­gerészeti támaszpont feladása után ide vették be magukat a felke­lők — a jelentések szerint a kor­mánycsapatok vasárnap 100 ellen­állót ölték meg Később a város­ban a szórványos lövöldözésnek 30 halottja volt. A Reuter jelentése szerint Cara. easban, a fővárosban továbbra rs bombarobbanások teszik bizony­talanná az életet. Spanyol politikai foglyok felhívása Oviedo (TASZSZ) A spanyolországi Oviedo börtö­nének 24 politikai foglya levélben fordult a spanyolországi demok­ratákhoz és a világ minden embe­réhez. Kérik, hogy nyújtsanak se­gítséget azoknak a sztrájkoló as­­turiai munkásoknak, akiket a francoista rendőrség börtönbe ve­tett. (MTI) A legnagyobb befektetés Egyszerre hozott két levelet a postás. Egy termelőszövetkezet­ből jött, s ugyanarról a dologról szól mind a kettő. Az egyiket Buzi József párttitkár írta, a békési Október 6-ból, a másikat Szűcs Lajos szövetkezeti, dolgo­zó ugyanonnan. Az egymástól függetlenül írt levelek tartalma, de mondhat­nám a stílusa is egyezik. Arról szólnak, hogy az utóbbi hetek­ben a termelőszövetkezet tagjai egyre szomorúbbak lettek, ami­kor a derült égre pillantottak: ,,Nem jön az eső, nem, az isten­nek sem” — mondogatták, s azután egy szép napon fényes csövek garmadája és két vado­natúj 33 lóerős, nyugatnémet Mannesmann öntözőmotor érke­zett. Felszerelték és néhány nap múlva sok-sok kíváncsiskodó előtt 36 szórófejből 72 sugár per­metezte a vízre szomjas földet. Ezzel a berendezéssel bővülve a békési Október 6 Termelőszö­vetkezet 300 katusztrális holdat öntöz. Ez a levelek rövid tartalma, íróik a maguk módján írtak az emberekről is, némelyiket meg­személyesítették. Az élet adta a kezükbe a tollat, hát megírták. Egymástól függetlenül. így van ez, s ez benne a nagy­szerű: ha az emberek boldogok, akkor azt szeretik nagyon gyor­san tudtára adni másoknak is. Megmondani a világnak: mi történt velük, s miért ragyog az arcuk. Ennek a termelőszövetke­zetnek két tagja az egész világ előtt, ha szó szerint nem is így, de az emberek ezrei előtt akarta elmondani, hogy milyen öröm érte őket. Az egyik levélíró, Buzi József ezt tette írása végére: „Boros­­gyánban most már mindig esik az eső.” Szűcs Lajos meg azzal zárta sorait, hogy a lehetőségek adva vannak, a hozzáértés, a tagság összefogása, munkakész­sége szükséges csupán. „Ha ezek nem lennének meg a Mannes­mann sem segíthet rajtunk.” A két gondolat egy dolgot je­lent abban, amilyen érzéssel le­írták. A mi századunk a tech­nika korának százada. A mi tár­sadalmunk a szocializmus épí­tésének korszaka. S a technikai fejlettség növeli az emberek alkotó készségét, az akaraterőt, s ez így együtt nagyszerű dolog. S a legnagyobb befektetés pedig az emberek javakat teremtő akarata. Hát ezért örültünk mi a két levélnek, s mert a kettő kö­zül csak egyet lehetne közölni, így mindkettőt az olvasók elé tesszük. Kiss Máté Fidel Castro a cukornádaratók között Havanna (TASZSZ) Fidel Castro kubai miniszterel­nök vasárnap a Camague tarto­­mónybeli egyik termelöszovetke-Most — mondta a kubai mi­niszterelnök — ránk hárul az új társadalom felépítésének legnehe­zebb szakasza. Txz-tdzenkét év Ugyanis ahhoz, hogy a párt újra és újra felfrissüljön a legki­válóbb emberekből, hogy újra és újra jelentkezzenek olyanok, akik akarnak és képesek is az első so­rokban küzdeni ahhoz, hogy pár­tunkat mindig elismerjék, hogy megbecsüljék, kövessék, ahhoz, hogy ebbe a pártba tisztesség legyen belépni, az szükséges, hogy a pártmiunka valamennyi terüle­tén jól dolgozzunk. Ha valamelyik munkaterületen az ottani pártszervezet nem vonz­za az ott dolgozók legjobbjait, ha nincs kellő nevelő hatással a pár­­tonkívüliekre, ott bizony hónap­számra sincs tag_ és tagjelöltfel­vétel sem, ott nem beszélhetünk eleven, alkotó pártéletről, párt­építésről. Tehát ahol a feltételad­va van, ott a tag- és tagjelöltfel­vételi munka a ^pártépítés fontos mércéje. Igaz, a párt ereje elsősorban a tagság eszmei színvonalán és el­vi szilárdságán, egységén s tömeg­kapcsolatán múlik, mely tényezők megteremtéséhez nem feltétlen szükséges az adott létszámot ál­landóan növelni. Nálunk azonban a párt olyan helyzetben van, hogy minden tekintetben egészsé­gesen fejlődhet, erősödhet eszmei­leg, szervezetileg, színvonalában és társadalmi összetételében egy­aránt. A számszerű erősödés szük­séges azért is, mert általában, de elsősorban a termelőszövetkeze­tekben ma még kevés fiatal és nő dolgozik az alapszervezetekben. Egyik-másik párt-alapszervezetet a kiöregedés veszélye fenyegeti. Ezeken a helyeken a tagok átla­gos életkora negyven—ötven körül van. Látva ezt a helyzetet, a pártszervezetek igyekeznek is friss erővel szilárdítani a pártot, a járási pártvégrehajtó bizottsá­gok ülésem minden alkalommal napirenden szerepel a tag- és tag­Áz Egyesült Államok két napon belül újra megkísérli végrehajtani az első magaslégköri atomrobbantást Washington (MTI) Az Egyesült Államok a hétfői sikertelen kísérlet után ismét megkezdte az előkészületeket az első magaslégköri atornirobbantás végrehajtására. Hírek szerint az újabb kísérletre két napon belül sor kerül. Az Amerikai Hadügyminiszté­rium és az atomenergia-bizottság szakértői szerint ''életlen atomrob­­banás nem következhetik be ab­ban az esetben, ha a hordozó ra­kétával valami baj történik. A New York Times egyik keddi vezércikke szerint a kudarcba ful­ladt hétfői kísérlet ismét felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy az amerikai kormány egyoldalúan készül erre a robbantás-sorozatra az Egyesült Államok és más or­szágok vezető asztrofizikusainak és asztronómusainak tiltakozása ellenére. Az ügy globális vonat­kozásúvá válik azzal, hogy felve­tődik a kérdés, van-e joga bár­mely országnak egyoldalúan cse­lekedni ilyen dolgokban. „Orszá­gunk biztonságának talán jobb szolgálatot tenne, ha a kísérlet vég­rehajtása helyett tanácskozást folytatnának a nyugati világ tudó­sainak nemzetközi testületével, amely világ biztonsága ugyanúgy forog kockán, mint a mienk” — írja cikkében a New York Times. (MTI) zetben részt vett a cukornád-ara­tásban. A nap folyamán végzett munkájával keresett pénzt a VIII. Világifjúsági Találkozó kubai elő­készítő bizottságának ajánlotta fel. A munka szünetében Castro be­szélgetett a szövetkezeti parasz­tokkal. Elmondta nekik, hogy a jövő évben már ezer nádarató­gépet fognak munkába állítani. múlva minden más lesz. De már most is jelentőségteljes korban élünk. Kubáról azelőtt szinte az égvilágon semmit sem tudtak se­hol. Most mindenütt Kubáról be­szélnek, hatalmáról, arról a hata­lomról, amelyet ti adtatok neki, szalmakalapos parasztok, akiket munka közben égetett barnára a nap. (MTI) Felhívjuk a vállalatok, közü­­letek és sportkörök figyelmét, hogy személyszállítási engedélyek és körzeti igazolványok kiadása, illetve ügyintézése kizárólag kedden, csütörtökön és szom­baton történik. Más napokon ügyfélfogadás nincs. 8. sz. AKÖV, Békéscsaba 39924 Szeretek kiabálni. Azt tartom, hogy a jajgatáson kívül minden 1 egyéb ordítás valamilyen hatalom 1 jele. Ügy érzem, amit a hangom i birtokba vesz, azt előbb-utóbb én 1 is megkaparintom. Ahol kiabálni 1 merek, ott úr vagyok. i Amióta itt élünk, hatunk közös i hálótermében az első ágyban al- i szom. Én vagyak — sajnos — a j legidősebb: húsvétkor leszek hu- 1 szonnyolc éves. Pedig még nem is í nagyon éltem. A tisztségem? Amolyan szoba- * parancsnok-féle. Sulyok Berci az ' igazi nevem, de otthon mindenki 1 Döngölőnek szólított. ötvenhat előtt négy évet ültem. Hazafiságért. A „Fehér Sasok” : nevű titkos szervezet miatt. Hogy mi volt az? Megírtam az életraj­zomban. Elég nehéz dolog volt, í mert magam se tudok róla sokat. Azért összehoztam valahogy. A s főnök szimpatizál velem. Talán a származásom miatt. Segített. Így * aztán sok brahis dolog belekerült. Titkos nyomda, röpcédulák, látha- 1 tatlan írás, fényképek hadiobjek- s tumokról, levélszekrény a sírkő alatt... A főnök jól érti. Egy 1 egész detektívregény ment az FD ( parancsnokához, a colonelhez. s De azért nincs minden rend­ben. Ezek — a szobatársaim — már megkezdték a fúrkálást. Leg­inkább Ilyés. Nyamvadt pacák. Itt Katona Sándornak keresztel­ték. Nem tudom miért. Nekem még nem adtak más nevet. Fogal­mam sincs, mit kajol rajta a fő­nök. Egyszóval ez a Katona túlsá­gosan sokat járatja a száját. Amíg be nem tapasztom. Azt mondja a múltkor éjszaka a szomszédjának: „Tudod miért volt a Berci Vá­con? Ötvenkettőben elkapták a bandájukat. A Gellérthegyen ki­fosztottak járókelőket, nőkkel erő­szakoskodtak ...” Azt hitte a nyavalyás, hogy al­szom. De minden szót hallottam. A másik — Valentin Árpádnak hívják — röhögött. Annak hamar ellátom a baját. Határőr volt. A határőr is ávéhás, ez köztudomá­sú. Ilyés azt mondja, fosztogattam, erőszakoskodtam, amiatt ültem. Az bizonyos, hogy nem volt könnyű az életem. Nem nevelt senki... Harminckettőben születtem egy borsodi faluban, Mezőnyárádon. Ott szolgált az aoám a csendőr­­ségnél. Nagyratörő volt, kevesell­te az őrs forgalmát. Nagyobb helyre kívánkozott. Ezért került Pécsre, ahol nyomozó lett. Végül tiszthelyettességig vitte. Erélyes csendőmyomozó volt. A háború éveiben sok munkát szerzett a ve­zérkari főnökség különbíróságai­nak. Ezreket vallatott a Felvidé­ken, Erdélyben, a Bácskában, Bu­dapesten és a vidéki városokban. A Nemzeti Számonkérő Különít­ménynél szolgált utoljára a Hárs­hegyen. Volt vagy egy tucat plecs­­nije. Az oroszok bejövetelétől kezdve évekig bujkált a szülőfa­lujában, rokonoknál. Csak éjsza­ka járt ki friss levegőt szívni. Én meg ezalatt Pesten hányód­tam. Tizennégy éves koromtól kezdve „alkalmi munkás” voltam. Hamar meguntam. Tagbasza­kadt, kajakos legény lett belőlem. Bevallom őszintén: előfordult, hogy megszorultam és a lányok pénzeltek. Először emiatt kerül­tem a Mosonyi utcai „jerglibe”. A harmadik ügy után kimeszeltek Pestről. De visszaszöktem — mi egyebet tehettem volna? — A le­bukásig Pesten éltem. A főnök alighanem ismerte az apámat. Nem mondta — de az az érzésem. Nem tudok pontos részleteket az öreg pályafutásáról, csak annyit tudok, hogy sok izgalmas heccben benne volt. Jó, hogy ezek itt most alszanak, egyik sem mocorog. Ilyenkor tu­dok gondolkozni... A főnök azt mondja: „Tarsd á Fehér Sasokat. Azt mondd, amit le-Vadász Ferenc: ^ A& öwéMf vissz’.ané'z A „Fehér Sasok"

Next

/
Thumbnails
Contents