Békés Megyei Népújság, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-28 / 149. szám

1962. június 28. 3 Csütörtök Előreláthatólag e héten megkezdik Orosházán az őszi árpa aratását HÓKAT ÉRŐ ÍT.JÍT Furcsa emberek az újítók. A szó jó értelmében. Nemegyszer olyan problémát is megoldanak, amely látszatra képtelenségnek vagy legalábbis ábrándnak tűnik. A leleményesség azonban nem ismer lehetetlenséget, s ha nem is sikerül egyik napról a másikra megtalálni az ésszerűsítés nyitjátt a legtöbb újító nem csügged. Megpróbálja újból és újból, ha kell akár százszor is, csakhogy az elképzelés tetté érjen. Valami csodá­latos makacsság szorult beléjük, amely a balsikerek után sem hagyja békén őket. Újít a párttitkár és a TMK-lakatos A mezőgazdaságot irányító szak­embereik a legutóbbi napokban ha­­társzemlét tartottak, amelyen egy­öntetűen megállapították, hogy a szövetkezetek földjein a különböző növényfélék, főleg a kapások gon­dozottak, mentesek a gyomoktól. Mindez arról tanúskodik, hogy a szövetkezetek vezetői jól szervezték meg a soron következő növényápo­lási munkákat. A tag-ok a kiosztott területeken hozzátartozóikkal együtt minden percet -kihasználva ezorga’­­masan dolgoztak. A növényápolás időben történő elvégzése igen ked­neki. Leginkább Seres Bandi vi­selkedését kifogásolja. Gábor eltávolítása óta — elein­te furcsa volt, hogy négyen ma­radtunk — Seres rám is vasvilla­­szemekkel néz. Ök eleinte na­gyon összetartottak Gáborral, ké­sőbb, amikor a japán lány megje. lent a színen, úgy látszott, mintha ellenségekké váltak volna. Most kiderült hogy mégse. Mert Gábor miatt őrről rám Seres. Azt hiszi, hogy közöm volt a dologhoz. A fő­nök azt mondja: „Seres Andrással vigyázni kell, mert kétszínű. A szí. ve mélyén még mindig a vörösök­kel érez.” Erről nem vagyok meg­győződve, de az tény, hogy Gábor miatt kikelt magából. Gyanúsított. „Tudnod kellett, hogy mi készül — hajtogatta —, elég bennfentes vagy.” Honnan tudtam volna? Gábor ügyetlen volt, nem alkalmas a mi i,tananyagunk” elsajátítására. Hogy mi a tananyag? Talán cinikus vagyok, bizonyára annak tartanak, ha felsorolnám és azt a megjegyzést fűzném az elmon­dottakhoz, hogy a tananyag — le­galábbis ami az elméleti részét il­leti — sok tekintetben hasonlít az orvostudományhoz. Itt van mind­járt Frank Pollack professzor tan­folyama „A lőfegyver nélküli em­berölés száz módszeréről.’” Gitta „kis doktorkámnak” be­cézett legutóbbi levelében. Nos, vezö az aratás szempontjából, mert így elejét vehetik a munkatorlódás­nak, s minden szükséges erő rendel­kezésre állhat a gabona betakarí­tásához. A határszemlén a-zt is megállapí­tották, hogy a kánikulai időjárás következtében gyors érésnek in­dult a borsó, valamint a gabona. Ezért a mostani jelekből következ­tetve, valószínű, hogy már június hónapban, illetve e héten egyes he­lyeken a szikes és homokos terüle­teken megkezdik az őszi árpa ara­tását. pedig, amelyeken szükséges 1-esz, aratás közben elvégzik a harmad­szori kapálást. Az aratást kilencven százalékig gépesítik. A pénteki próba után, hétfőn megindulnak a gépek. Hat kombájn és tíz kévekötő aratógép vágja majd a rendet az Aranykalász határában. got Békési Ferenc, a brigád egyik legjobb munkacsapatának vezető­je. És mintha csak várta volna előbbi kijelentésére a kérdést, folytatta: — Igen, vannak közöt­tünk „megtértek” is, akik hosszá érek után jöttek haza, hogy itthon dolgozhassanak. — Egy pillanatra elhallgatott, majd napcserzette, keményvonású arcát elfordítva hozzátette: — Mint pél­dául én is. A brigád tagjaival beszélgetve, sokat megtudtam róla. Budapes­ten dolgozott egy nagy útépítő vál­lalatnál. Jól keresett. Néha három­ezer forintot is felvett havonta, de mint később bevallotta — Pest... a szórakozás... a nagyvárosi élet gyorsain kiszedte kezéből a száza­sokat. Most itthon van. Naponta másfél-két munkaegységet keres a többi fiatallal együtt, sőt... De erről hadd tanúskodjanak" a szá­mok. A legutóbbi előlegosztáskor — ami minden hónapban van — a doktor olyan, amilyen a profesz­­szora. Unom már, de kénytelen vagyok hónapról -hónapra össze- J halandzsázni valamit az orvostu­dományok köréből. Elvégre hoz­zá kell járulnom valamivel a San Francisco-i egyetem jó híréhez. „Képzeld — írtam legutóbb apámnak — a professzorom meg­dicsért. Jól sikerült a diagnosztikai dolgozatom. Az anamnézist általá­ban helyesen vettem fel, a hallga­tást, a kopogtatást és a tapintást gyakorlatilag jól elvégeztem. Már döntöttem: belgyógyász leszek. Sok szakirodalmat tanulmányo­zunk. Erősen foglalkoztat bennün­ket az olasz Danielo Petrucci ta­nár, R. Bemabeo és Laura de Pauli bolognai kísérlete a mester­séges megtermékenyítéssel létre­hozott, lombikban fejlődő embrió­val és sok más. Nem sajnáljuk az erőt; fáradságot a nyugati vi­lágban folyó kutatás, a természet titkainak tudományos — materia­lista megismerésére.” — Hová kell nyomnod a hü­velykujjad, hogy áldozatodat ki­végezd vele? Mit szólna Gitta és az apám, ha ideírnám a levélbe ezt az „elmé­leti tételt”, melyet Frank olyan ártatlan ábrázattal kérdez, mintha arról érdeklődne, hová megyek szórakozni, este. (Folytatjuk) Másfél esztendő hosszú idő. Hát még az a sok töprengéssel, küsz­ködéssé! és nekibuzdulással eltöl­tött óra, amíg a gondolatból újí­tás kerekedett. Ilyenkor, amikor már megvalósult, szinte egy pilla­nat alatt szertefoszlik a kellemet­len emlék, hogy helyét elfoglalja a megérdemelt öröm. Valahogy így érezte magát Hidi András, a Bé­késcsabai Kötöttárugyár párttitká­ra, a TMK művezetője és Tóth Já­nos lakatos is, amikor az idén, március elsején közös újításuk: a kelmeminőség-ellenőrző- és for­dítógép (új, eddig az országban sehol sem gyártott berendezés) még a legifjabb brigádtagok is 7—800 forintot kaptak. Ehhez já­rul még minden tagnak a kijáró 800 négyszögöl háztáji és a külön munkáért járó kereset. — Ezek a dolgok meg mindennél erősebb kovácsai a tsz ifjúsági brigád­közösségnek — mondta Rácz Fe­renc, amikor a brigád munkáiról érdeklődtem. — Községünkben 200 körül van már a kiszesek száma. Ami a leg­fontosabb: hírnevük és becsületük van. — Erős, biztos támaszaivá vál­tak a Petőfi Tsz-nek a dobozi fia­talok — erősítette meg a KISZ- titkár szavait F. Szabó Sándor, a szövetkezet elnöke. — Rájuk a legnehezebb mun­kák idején mindig számíthatott a tsz tagsága és ezért nem maradt adósa az ifjúsági brigádnák. A vezetőség s tagság közös elhatározással módosította a tsz alapszabályát, amelyben a fel nem osztható alapból minden évben fél százalé­kot a fiataloknak biztosítanak. — Bármilyen problémájuk van. hozzám és a vezetőséghez min­denkor segítségre számítva for­dulatnak — mondta határozot­tan. Nem állhattam meg azonnal feltenni a kérdést, vajon fordul­tak-e már segítségért hozzájuk a fiatalok? — Ügy érzem, hogy erre csak a példák adhatják meg a választ — felelte mosolyogva az elnök és kérte, nézzek körül a szövetkezet irodáiban, ahol a napnak minden órájában megfordul egy-egy fiú vagy lány. Beszélgetésünkkor tí­­zen-tizenöten várakoztak az elnö­ki iroda előtt. — A könyvelőt várjuk —mond­ta egy kipirult arcú lány. Ha­mar kiderült: nagyon fontos ügy­ben járnak a központban: Tovább szeretnének tanulni az eleki me­zőgazdasági szakiskolában; erre kötnek szerződést a községük tsz-ével. Valóban az elnök példája kitű- I nőén igazolta, hogy a szövetkezet j lányait, fiait nern keil félteni. Ké­­j rik, keresik a támogatást új életük I alapjainak a lerakásához, amit ebben az évben otthon, a szövet­kezetben kezdtek el. És egyre töb­ben döntenek az otthont jelentő | községük mellett. — Megfiatalítjuk a dobozi Petőfi Tsz-t — mondta búcsúzáskor Rácz Ferenc s jókedvűen, magabizto­jsan nevetett, mint ahogy minden fiatal, akivel Dobozon beszélget­­[tem. Wegroszta Sándor működni kezdett. S azóta is műkö­dik, méghozzá eredményesen. Hidd elvtárs igen elfoglalt em­ber. Megvan a maga munkaköre, amely után a fizetést is kapja — az övé és a TMK-műhely dolgo­zóinak gondja a gépek tervszerű megelőző karbantartása. Emellett mint párttitkárnak is jócskán ki­jut a munkából, közben pedig még mumkásőri kötelezettségeinek is eleget tesz. De úgy látszik, erejé­ből még ennél is többre telik. On­nan tudom ezt, hogy amikor az üzemben jártam, szabadságon volt, a gyárban tanult. A Buda­pesti Műszaki Egyetem kétéves üzemgazdasági tanfolyama első évi vizsgáira készült. Bizony ez sem könnyű a munka mellett. Mégis e sok kötelesség mellett Tóth János lakatossal ezen a most már sokat érő újításon is dolgo­zott. Sikerült a próbálkozás. Megoldódott a kelmeellenőrzés és fordítás gépesítése Hogy mennyire sikerült, azt ott az újításból született gép mellett látni. Nyoma sincs már a régebbi hosszadalmas, jó néhány mun­kást foglalkoztató, úgynevezett csőkelmék kézi kiforgatásának, a körülményes minőségellenőrzés­nek. Az ötletes berendezés kifor­dítja a körhurkoló gépekről leke­rült szöveteket, közben pedig, s ez igen nagy előny az ellenőrzésnél, át is világítja az anyagot. így még a laikus is azonnal észreve­heti a hibákat, a szálvastagodáso­kat, szövéskihagyásokat.. Hát hogy ne venné észre a két gyakorlott minőségellenőrző asz­­szony: Veszelka Györgyné és Varga Lászlóné. Ha valahol hibát látnak, azonnal feljegyzik a mun­kalapra. Tekintve, hogy e gyárban minőségi bérezés van, elengedhe­tetlen a minőség szigorú ellenőrzé­se. Ebben pedig felbecsülhetetlen ennek az új ításnak a segítsége. De nemcsak ebben, hanem abban is, hogy alkalmazásával a korábban itt dolgozók létszámát mintegy felére csökkenthették. Mégis ja­vult az ellenőrzés, több mint dup­lájára nőtt a termelékenység. Ez pedig nem lebecsülendő eredmény. II bizalmatlanság hamar eloszlott Veszelka Györgyné nem győzte dicsérni a gépet: — A hibákat most már jobban fel tudjuk fedni, gyorsabb a minő-A megyei tanács mezőgazdasági osztálya, a MEDOSZ- és a KISZ- mezőgazdasági szakemberek szak­csoportja közös rendezésében ma — csütörtökön — egésznapos ta­nácskozást rendez a Szarvasi Ön­tözési és Rizstermesztési Kutató intézet bikazugi gazdaságában. A tanácskozás bemutatóval kez­dődik, majd Janecskó János, a ség ellenőrzése. Ha valahol mégis hibát észlelnénk, azt azonnal je­lentjük a művezetőnek. Tudjuk melyik gépen szőttek a szövetet, így gyorsan intézkedhetnek, hogy a rossz gépet leállítsák és kija­vítsák, nehogy több hibás áru ké­szüljön. Volt azonban valaki, aki az el­més berendezést mégis, mint álta­lában mindent újat szokás, kez­detben bizalmatlanul fogadta. Varga Lászlóné legalábbis így volt vele. Amikor híre járt, hogy gépet kapnak, egy kissé nekike­seredett. Rövid ideig tartott az egész. Az akkori véleményét azon­ban most sem titkolja. Őszinte nyütsággai beszélt róla. Valahogy így emlékszik vissza rá: — Eleinte nagyon haragudtam az újításra. Attól féltem, elkerü­lök erről a munkahelyről. Belátom alaptalan volt az aggodalmam. Most már nagyon örülök a gép­nek. Valóban nagyszerű ez az újí­tás. Az újítás hamar kiengesztelte Vargánét, Haragja gyorsan elpá­rolgott. Honti Pálné, a szövetjavífó-rész­­leg művezetője szintén elismerő szavakkal illette az újítok munká­ját meg az újítást. — Ennek én örülök a legjobban — mondta —, mert az ellenőrzés­nél tiszta képet kapunk. Ez pedig fontos a minőség elemzésénél. Az újilás népszerűsége túljutott a gyárkapun Nem veszett kárba tehát a ku­tatás, kísérletezés, a másfél esz­tendő, amíg az ötletből valóság lett. Az újítás bevált. Népszerű­sége túljutott a gyárkapun. Nem­sokára azután, hogy üzembe he­lyezték a kelmeminőség-ellenőrzó- és fordítógépet, Békéscsabán járt a Váci Kötöttárugyár főmérnöke. Érdeklődéssel tanulmányozta mű­ködését és igen megnyerte tetszé­sét. Kérte a csabaiakat, hogy küld­jék el az adatokat hogy hasonló gépet készíthessenek. Teljesítették kívánságát, s talán azóta már Vácott is működik az itteni gép „kistestvére”. Moson­­magyaróvárott szintén szeretnék az újítást alkalmazni. Ha nem lenne benne fantázia, akkor bi­zonyára nem kapnának ennyire rajta. Az újítók, akik az ötletet meg­valósították és a TMK-műhely dolgozói, akik segítettek a gépet megcsinálni — nem dolgoztak hi­ába. Olyan berendezéssé! gyara­pították a kötszövőlpar géppark, ját, amely most még újdonság­számba megy. Alkalmazásával megvalósult a körhurkoló-gépek­­ről lekerült szövetek minőségé­nek és kifordításának komplex gépesítése. Az újítók nem ismertek lehetet­lenséget. Makacsságuk sokat érő újítást eredményezett. Podina Péter gazdaság főagronómusa A lucer­nakártevők elleni védekezésről címmel tart előadást. Az előadást hozzászólások követik, majd lu­cerna fajtabemutató követi. A tanácskozáson állami gazda­ságik, termelőszövetkezetek, gép­állomások szakemberei vesznek részt A pénteki próba után hétfőn kezdődik az aratás Dévaványán A dévaványai Aranykalász Ter­melőszövetkezetben, ebben a mint­egy tizennégyezer holdas gazdaság­ban jól felkészültek az aratásra. A gazdák vasárnap is dolgoztak, hogy a növényápolási munkákat az ara­tás megkezdéséig befejezzék. A kukoricát, cukorrépát kétezer megkapálték. Azokon a táblákon o4 dkövctltebel ,, fKC^icUdíítái * Nem sokat kellett kérdezősköd­ni Dobozon a Petőfi Tsz ifjúsági brigádja után. Vidám beszélgetés közben találtam rájuk a határban, ahol néhány perces pihenőt tar­tottak a kapálásban. „ök a Petőfi Tsz megfiatalító!... és néhány hónap óta legserényebb dolgozói...” — hallottam róluk a községben s most, amikor talál­koztam velük, kissé meglepődtem. A legidősebb sem lehetett 25 éves­nél több. — Ami a „megfiatalító” címet illeti, nem vagyok benne, biztos, hogy így van, de hogy a szövetke­zet legszorgalmasabb dolgozói közé tartoznak a fiatalok, az biz­tos! — jelentette ki nevetve Rácz Ferenc KISZ-titkár, aki mint rendszerint szokta, elbeszélgetett a brigád tagjaival. — Tavasszal szerveztük a bri­gádunkat és azóta hetven főre nőtt a létszáma. Lányok, fiúk, közép­iskolát végzett s „megtért” fiata­lok egyaránt beléphettek — mu­tatta be a kapákkal, no meg állan­dó jó kedvvel „felszerelt” társasá-A lucernakártevők elleni védekezésről tanácskoznak megyénk szakemberei

Next

/
Thumbnails
Contents