Békés Megyei Népújság, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-28 / 149. szám
1962. június 28, 4 Csütörtök Békés megyei fiatalok szereztek kertészeti szakmunkás-képesítést Pécsett Békés megye városai, járási székhelyei, de nem egy községe is „szépíti magát”, rendbe hozza utcáit s ahol csak lehet, gyeppel, virágokkal, fákkal élénkíti tereit, parkjait. Legtöbb helyen jóval több a szépítési vágy, a lakóhely iránti szerétéiből fakadó zöldesítési, virágosítási szándék, mint az a szakértelem, amit ez a feladat megkövetel. Végre e tekintetben is jó hír érkezett, mégpedig Pécsről. A „virágok és parkok városában” nemrég avatták az ország első városszépítőit. A Földművelésügyi Minisztérium itt rendezte meg a fiatal dísznövény- és parképítő kertészeti szakmunkások képesítő vizsgáját. Az ország minden részéből összesen harminc 18—19 éves fiú és lány vizsgázott három napon át a pécsi Kertészeti Vállalatnál a dísznövénytermesztés és parképítés tudományából, írásbeli, szóbeli és gyakorlati feladatok megoldásával. Megyénkből, a Kertészeti Vállalattól három tanuló: Varjú Ferenc, Kesjár András és Bondár József tett szakvizsgát. A nagy érdeklődésre való tekintettel ősszel Pécsett hároméves, állandó jellegű szakmunkásképző iskola nyílik. Uborkaszezon? Nem! Hányszor, de hányszor hallja az ember a kultúrmunkások szájából: „Nyár van> nem megy a népművelés, itt az uborkaszezon. Mit csináljunk?!” És ilyenkor sokan úgy érzik, hogy ez így igaz, és valóban nem sokat lehet tenni, mert ugyebár nyáron a munka dandárja szorít minden erőt a földeken, városokban az üzemek, a hivatalok dolgozói ilyenkor mennek szabadságra, pihenni, üdülni, az iskolák apró és már nem is annyira apró népe is szétszéled a vakációra — ki marad hát; akit meg lehetne nyerni, hogy nyáron se pihentesse önmaga művelődésének gondját? Ha csak felületesen vizsgálódunk, könnyen rábólinfchat az ember az ilyesfajta magyarázkodásra — mely a legmélyéig helytelen és semmiféle elfogadható alapja nincs. Lássuk csak! Az tény, hogy nyáron a művelődés szórakoztató jellege lép előtérbe, elsősorban ezt igénylik az emberek. Ez világos, hogy máért, magyarázni sem kell, jól tudjuk. De a szórakozás, a nívós, szívet-lelket gyönyörködtető és jobbá tevő szórakozás nem népművelés? Az bizony, a javából, és ha ezt elismeri mindenki, aki kultúrmun-kás, máris hazuggá és tarthatatlanná válik a magyarázat: „Nyáron nem lehet, nyáron uborkaszezon van.” Tehát: nincs uborkaszezon! Megszakítás nélkül kell dolgoznunk, azért is, mert a tömegek igénye söpri ed mind több helyen a nyári uborkaszezonról szóló ósdi elméletet, azért is, mert ha ősszel az eddiginél magasabb fokon akarjuk (márpedig azt akarjuk!) tovább folytatni a népművelő munkát akkor nem engedhetünk meg még olyan rövid kiesést sem, amát a nyár néhány hónapja jelent. Még egyszer: tehát nincs uborkaszezon! Sajnos, a felismerést még nem követte és követi mindenütt gyakorlati tevékenység, és bizony a nyári népművelés még nem sokrétű, nem eléggé változatos és nem keresik a régi szokások, a konvencionális gyakorlat megváltoztatását, újra váltását. Az idei nyárira azonban már országosan jó tervek készültek. Kisebb körben: Békés megyében is jók ezek a tervek, még' kisebb körben: a csabai Balassi művelődési otthon tervei sem rosszak, hasznosak azok, és sok mindent figyelembe vesznek. Ezekből emeltük ki a nyári népművelés-szórakozás egyik objektumát a csabai szabadtéri színpadot, azt a tervet, mélyet ennék a sok száz embert kényelmesen befogadó „nyári színháznak” fő szezonjára, a nyári hónapokra készítettek. Már a Népművelési Tanács országos folyóiratában, a Népművelés májusi számában megjelent egy írás, mely Békés megye nyári terveivel foglalkozik, benne a csabai szabadtéri színpad programjával is. Tizenkét estét betöltő műsort állítottak össze a tervezők, nagyon szép ez a program, változatos is, csak éppen az a szépséghibája a dolgoknak, hogy mái most, a nyár elején úgy látják a Balassi művelődési otthon vezetői, hogy nem mind valósul meg Sőt, van olyan — például a fegyveres testületek klubjával lekötött közös rendezvény és az ŐRI egyik műsora — melyek már el is maradtak. Június 17-re — a terv szerint — a békéscsabai szimfonikus zenekar és a munkás dalkör hangversenyét hirdették szabadtérre, ez is elmaradt, jobban mondva csak a zenekar szerepéit, és az is a művelődési otthon nagytermében, mert — helytelenül — olyan álláspont érvényesült, hogy úgyis kevesen hallgatnak meg egy ilyen hangversenyt, minek tátongjon a szabadtéri színpad nézőtere? (Mondanunk sem kell, hogy a zenekultúra terjesztésének nem a legaktívabb útját képviseli ilyen álláspont.) Más. Az elmaradt, fegyveres testületek klubja által ígért rendezvény helyett az otthon irodalmi színpada szerepel majd, de az sem a szabadtéren, hanem a tiszti klub nagytermében. A kérdés: szerepelhet-e irodalmi színpad szabadtéren, vagy nem, azt hisszük, rég eldöntött probléma. Tehát megint csak a szabadtéri színpad programja csorbul. Július 22-ére a terv előírja: A kulturális szemle legjobb művészeti csoportjai szerepelnek, közös rendezésben a városi KISZ-bizottsággal. Egyelőre ez is kérdőjellel áll a terv pontjai között. Az ŐRI minden műsorát — a tervezettel ellentétben — augusztusban adja — a kulturális kooperáció nagyobb dicsőségére ... Az viszont biztos, hogy most, június 30- ám a Balassi-táncegyüttes bemutatja „Népek barátsága'’ című műsorát, mellyel Olaszországban nagy sikert aratott, és a Jókai Színház is eleget tesz kötelezettségének, és augusztus 25- és 26-án a Füredi komédiások című operettet játssza szabadtéren. Július 6-án és 7-én honvédségi sportnapokat rendeznek itt, és remélik, hogy a művelődési otthon színjátszói is felléphetnek augusztus 12- én a Huszárvágás című háromfelvonásos, zenés játékkal. Ennyiből is világosán látszik tehát, hogy a tervek kitűnőek, és több pontjuk meg is valósul, egy azonban biztos: idén nyáron sem dúskálhatnak különösképpen a csabaiak jó szabadtéri előadások, műsorok sokaságában. Kár, hiszen másutt — hogy csak Gyulát említsük — a szabadtéri színpadon nyaranta pezseg az élet, ezrek és ezrek szórakoznak ott és nem is akárhogyan. Azt mondják, bizonyos nehézkesség tapasztalható a városi tanács részéről — anyagi oldalon. Például olyasmi, hogy — akiknek kellene — nincs elég bátorságuk esetleges ráfizetést is vállalni (az időjárás válóban áthúzhat minden jószándékú törekvést), viszont bátortalansággal a kulturális munkában sem megyünk semmire. Nincs mód arra, hogy minden oldalról boncolgassuk most ezt a kérdést, a célt viszont még egyszer le kell szögezni: Nem lehet uborkaszezon, és nincs is uborkaszezon! És ez a csabai ligeti szabadtéri színpadra is érvényes. Még pontosabban: legyen érvényes! Sass Ervin 250 ÉVE SZÜLETETT JEAN JACQUES ROUSSEAU Kétszázötven évvel ezelőtt született a XVIII. század, a francia felvilágosodás egyik legeredetibb ée legjelentősebb zsenije. Karára felmérhetetlen hatással volt. Halála után néhány évtizeddel a francia forradalom leghatározottabb egyéniségéről, Robespierre-ről azt hí reszteltók, hogy ifjú korában felkereste Rousseau-t ermenonville-i magányában, s ajkáról szívta magába forradalmi tanításait. Ez persze csak szép monda, s ha nem is történt meg, mégis igaz, mert az író ma is él, egyik fő műve. mely épp az idén ünnepli megjelenésének kétszázad®: évfordulóját, a Társadalmi szerződés, a felszabadult afrikai és délamerikai népek hős vezetőinek legkedvesebb olvasmányai közé tartozik; francia olvasói közvetlenül a keresztnevén nevezik. Értékelői Rousseau életében a magányosság érzését emelik ki. Legtöbbjük ezt az anyját korán elvesztő gyermek felnőttkori visszavetődésével magyarázzák, noha a genfi órás gyermekének — kinek kalandos és viszontagságos élete akkor kezdődött, mikor egyszer a városba való visszatértekor zárva találta a városkaput — egyéni és társadalmi magáramaradottsiágát azzal a kettősséggel lehet csak megfejteni, mely benne rejlett a gondolatóriás életművében: egyrészt a régi, feudális rend legszenvedlélyesebb kritikusai és a forradalmi változásokat követelő polgárság legbátrabb ideológusai és írói közé tartozik, másrészt egyike azon elsőknek, akik már a formálódó űj polgári társadalmi rend embrionális állapotában is felfedezik a visszásságokat, és ezeket egyúttal rendkívüli művészi erővel támadják is. így érthető, hogy Genf is számára csak addig a szabadság és az erény városa, míg a katolikus Sorbonne-nal egyidőben szülővárosa kálvinista papjai is nem követelik Emil c. regényének elégetését. Az első müve lényegében magában hordozza az egész rousseau-i életmű koncepcióját. 1749-ben a d1- joni akadémia pályatételére írt és a díjat megnyerő Vajon a tudományok és a művészetek helyreállítása hozzájárult-e az erkölcsök megtisztulásához? című dolgozatában a kérdésre nemleges választ ad. e a válasz az egész Idejétmúlt, bőm ló A békési gimnázium 410 éves jubileuma Vasárnap délelőtt rendezték meg Békésen a 410 éves gimnázium záróünnepségét. Ez alkalommal nyílt meg a jubileummal kapcsolatos kiállítás, mely Két részből áll. Az egyik terem az iskola múltjával összefüggő tárgyakat mutatja be, az iskola tanárainak és volt diákjainak fényképeit, könyveit. A másik rész a politechnikai tanításokkal kapcsola-r()i.u za pH/autós Ballagnak csecsemőotthonaink leszerelt öreg-csecsemői. Fejük búnak eresztve, jobbjukban virág, baljukban vándorbot a zacskóval, szemükben könny... De könny ül az óvó nénik, a a mamák szemében is. Érthető. Oda a csecsemőkor. Csecsemőik aprósággá növekedtek. Nincs többé cucli, tejbepapi, bilike, „papa, mama kedvence”, meg egyéb üde babadolog. Oda a gügyögés is. A tegnap még „lóg a lába lóga, nincsen semmi dóga” emberkék az élet sűrűjébe lökődnek, óvodások lesznek. Hát nem ballag nivalóan keserű sors? Ballagnak az óvodások is. Sirás, főhorgasztás, bátyú meg virág. Hát persze... Veszve az óvoda rózsaszín világa. Következik az iskolás élet, a tanulás. Kész tragédia. — És ballagnak a nyolcadik általánosbeliek... Könny, horgasztás, virág, s búcsú a padoktól, a tantermektől. Életvidám kamaszok, csitri lányok ajkán búval borong az ódon hangulatú dal: „Ballag már a vén diák...” A középiskolások ugyancsak ballagnak. Osztályról osztályra botladoznak, aztán ki az utcára, meg vissza az épületbe. A fő lehajtva, a zsebkendő nyomogatva, a menet üteme temetési, a szülök bánatosak, mintha gyermekeikre valahol vesztőhely várna. Mindez érthető. Hiszen jöl szatfott ruhájú fiaik és Brigitte Bardotfrizurás lányaik a kenyérkereset vagy a továbbtanulás „rettentő” útjára készülnek. Társadalmunk újabban azt latolgatja, hogy a ballagást életünk minden területén kötelezővé teszi. Ballagni fognak a légó-, a csipkeverő-, a főző- és minden egyéb tanfolyam, így a volapük nyelvtanfolyam hallgatói is. Ballagás lesz továbbá minden sikerült teaest, klubdélután, tekeverseny és focimeccs után. Tabló minden kirakatba jut. — Találkozunk 1966-ban! Üj Rezső tos és a szakkörök tagjai által készített eszközöket, szerszámokat tárja a látogatók elé. A békési gimnázium nemcsak a múlt haladó hagyományait ápolja, hanem a kor szavát is megérti; igyekszik a politechnikai tanítás minél tökéletesebb megvalósítására, ebben a tanárok és tanulók együttesen részt vesznek, mint a kiállításon látható eszközök is bizonyítják. Megyénk legrégibb középiskolájárt 1552-ben Szegedi Kiss István rektor alapította. Dr. Durkó Antal múzeumigazgató feudális kultúrának szólt. Az embert mint a romlatlamság hősét állítja elénk, kit csak a társadalom, a civilizáció ront el. A fennálló társadalom elleni következő, erőteljesebb rohamát az egyenlőtlenség eredetéről szóló értekezésével intézi: ,,Az első ember, aki bekerítvén egy földdarabot, jónak látta azt mondani, ez az enyém, és az em.be reket eléggé együgyűeknek találta ahhoz, hogy ezt elhiggyék neki —, ez az ember alapította meg a társadalmat.” Az ember függetlenségének, szabadságának tehát az ősi természet a záloga, vissza kell térnünk oda, hirdeti, hogy megmenthessük önmagunkat. A modern pedagógia alapjai előfutárjának tekinthető Emil című regényének hősét így, a „természet” törvényei szerint nevelik, s a halála után kiadott, kérlelhetetlenül őszinte Vallomások első részében azt a fiatalembert véljük megtalálni, aki olyan életet keres, mint amilyent felnőtt fejjel elveiben pecsételt meg. Az ember a tiszta, eszményi szerelem útján is eljuthat a romlatlanságot biztosító természethez. A szerelem igazi jogainak lánglelikű követelését, a társadalmi kötöttségek szétszakítására törekvő tetteket megénektő regénye, az Üj Heloise is ezt példázza, egyszersmind — az ész mindenhatósága mellett — az emberi érzelmek, a természetes belső szenvedélyek apotheózisa. Ha szó szerint értelmezzük Rousseau eszméinek mondanivalóját, könnyen csak a civilizáció elítélését, egy retrográd „ősi" állapothoz való visszatérés hangsúlyozását olvashatjuk kii belőle, holott kihatása éppen az ellenkezője — forradalmi volt, ami annak a következménye, hogy Rousseau tanításai alapjában véve az ember, tehát az elnyomott nép, közvetlenül a „harmadik rend”, a feltörekvő polgárság érdekeit szolgálták: az emberiség számára kegyetlen, elrontott társadalom helyébe egy megjavított, szebb életet teremthetünk. S ‘ különösen forradalmasító hatású volt a Társadalmi szerződés, melyben azt fejtette ki, hogy az uralkodók joga nem isteni eredetű, hanem az emberek ősrégi egyezményéből ered. A legnagyobb hatalom letéteményese a nép, tehát joga lehet e szerződés felbontására is. E tanítások „gyakorlati” végrehajtója a nagy francia polgári forradalom lett. Rousseau tehát akár akart forradalmi ideológus lenni, akár nem, azzá vált. Eszméi nemcsak Franciaországban szították a forradalmi lángot, hanem Európa-szerte; Amerikában a Függetlenségi Nyilatkozat szerkőire hatott, és nálunk a magyar jakobinusokra, Kazinczy Ferenore és különösen Csokonai Vitéz Mihlályna, kii a „szív nélküli” emberektől távol tudott csak „ember és polgár’* lenni. Szerb Antal vallja: Míg a többiek eszükkel írtak, ő azzal a ... valamivel, amR szívnek nevezett.” Valóiban. Rousseau azért ól még ma is. s azért halhatatlan, mert az emberiség iránti féltése, aggodalma az emberi érzés legmélyebb forrásából, a szívből fakadt. Krupa András Garázdaságért öthónapi javító-nevelő munka Dusika János, a Szegedi Poetahálózatépitö Üzem távírdái külső szerelője 1962. március 13-án Orosházán barátaival szórakozni indult, s több vendéglőben italt fogyasztottak. Este 10 óra tájban Szintén barátaival, Duska János átment a Halászcsárdába, hogy tovább folytassák az italozást. A Halászcsárda felszolgálói nem teljesítették az ittas ember kérését. Erre ö felbőszültén a söntésbe ment és durván felelősségre vonta Dudás Sandámé üzletvezető-helyettest, majd megfenyegette, hogy ráborítja a pénztárt. Duska János a folyosón tartózkodókba is belekötött, és ebből verekedés robbant ki. Duska Jánost barátai nagynehezen visszavezették az asztalhoz, de a feldühödött ember itt sem tudott megnyugodni: lerántotta az asztalterítőt a poharakkal, amelyek öszszetörtek, aztán a hamutálcát vágta földhöz, majd az asztal lapját is összetörte. Barátai, akik mindezt látták, kivezették a Halászcsárdából, de az utcáin kiszakította magát a kezükből, ás visszarohant a Halászcsárdába, hogy tovább folytassa garázdálkodását. Ekkor azonban miár ott voltak a rendőrök, akik Dusika Jánost bekísérték a rendőrségre. Az orosházi járásbíróság, toki* tettel arra, hogy Duska János másnap elment a Halászcsárda üzletvezetőjéhez és bocsánatot kért tőle, és az okozott kárt is megtérítette, 15 százalékos bércsökkentós mellett 5 hónapi javító-nevelő munkára ítélte.
