Békés Megyei Népújság, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-28 / 149. szám

1962. június 28. 2 Csütörtök Ne csak a toronyból... A vezető mindig reflektor-M fényben van. Minden tettét százak és ezrek tekintete pásztáz, za. így jellemezte a vezetés nehezét az egyik gyár igazgatója. Majd képletesen arról beszélt, hogy az a bizonyos reflektorfény mennyire behatol a szabad szemmel is alig látható réseken is. S hogy az emberek milyen gyorsan reagál­nak, különösen arra, amit néha a vezető elvét, elhibáz. Meg aztán vannak még jócskán olyanok, akik csak a hibák hajszolására specia­lizálják magukat, miközben az igazmondás, s a feddhetetlenség apostolaiként próbálnak tetszeleg­ni a mindennapi életben. Nem szálltunk vitába, amikor az állandóan kákán is csomót ke­reső emberekről szólt. Mert való­ban vannak ilyenek. Ezeket az embereket senki nem szereti. Ha már felszólalásra emelik kezü­ket, nemcsak vezetőiknek, hanem igen sokszor munkatársaiknak is borsózik a hátuk. De hagyjuk az effajta embereket, maradjunk a mindennapi életnek egy másik re­ális talaján. Próbáljuk a túlnyomó­­részt munkásokból, parasztokból lett vezetők szervező és irányító munkáját azon a szemüvegen néz­ni, amelyiken a segíteni akaró em­berek szemlélődnek, akik ha bí­rálnak is, nem rosszindulatból teszik. Mert ma már ez jellemzi nemcsak ipari munkásaink, ha­nem mindinkább a termelőszövet­kezetekbe tömörült parasztság jó részét is. Még akkor is, ha ese­tenként itt-ott a pohár csordultig lesz, s az emberek megvonják az adott munkaterület vezetőjétől az előlegezett bizalmat. ^ napokban a vezetésnek olyan megnyilvánulásáról hallottunk, amely, ha még nem is jutott el a tarthatatlanság határá­ig, a helytelenség fogalmát azon­ban alaposan kimeríti. Az egyik járás két termelőszö­vetkezetének vezetőivel beszél­gettünk. Köztük szakemberekkel, akiknek a nap minden órájában megannyi gond nehezedik a vál­­lukra, s akik már nem adhatják tovább az utasítást, hogy szerve­zetten menjen a munka, hogy minden idejében el legyen végez­ve, hanem nekik kell valóra vál­tani azokat. Először az ezernyi tennivaló került szóba. Később pe­dig az, hogy községük pártbizott­sági titkára, aki függetlenített ve­zető, hogyan segítette és segíti őket, akikre a munkaszervezés­től az emberek tudatának formá­lásáig minden rájuk vár. Már jó ideje beszélgettünk, ami. kor az egyik termelőszövetkezet agronómusa a következő szavak­kal jellemezte a segítségadást: „Ne csak a toronyból szemlél­je munkánkat a község párttitká­ra... Mert egyáltalán nem biztos, hogy miközben a magasból mesz­­szebb lát, jobban is látja azt,! amit mi csinálunk, ami őt kö- j rülveszi...’! Amennyire képletesen cseng­tek e szavak, legalább annyira ér­zékeltették, hogy nincs minden rendben ebben a községben a párt vezető, ellenőrző és a mindenna­pi gazdasági munkát segítő tevé­kenysége körül. Vegyük egy kicsit szemügyre: a csak magasból való szemlélődés milyen veszélyt rejt magában. P árt-, állami és társadalmi ve­zetőink jó része már hosszú évek óta teljes oda­adással, nagy lendülettel és őszinte becsvággyal tevékeny­kedik az újért, a jobbért. Ezit a mindennapi élet példáinak soka­sága láttatja mindenkivel. A szor­galmas és tettre kész vezetők kö­zött azonban itt-ott megtalálhatók az elkényelmeskedettek, a vezetés­ben csak a felszínen mozgók. Azok, akik csak úgy felülről, amint azt az agronómus mondta: a toronyból szemlélik az embere­ket, azok gondokkal átszőtt min­dennapi életét, azt a sokoldalú és sokrétű tevékenységet, amely sokszor izzadtság árán győzi le a régit a maradit. Furcsa tulajdon­ság kell ahhoz, hogy ezt csak szemlélje egy vezető. Csak úgy a magasból, a toronyból. Közben nem látja az embert, aki a legki­sebb eredményért is alaposan megdolgozik. Azok a vezetők — mert vannak ilyenek —, akik az embereket, s azt az újat, ami most fortyog az élet nagy kohójában, éppen a konk­rét valóság nem ismerése miatt tévesztik szem elől a legfontosab­bat, ami igen sűrűn súlyos hibák­hoz vezet. Mert elképzelhetetlen, hogy a kényelmeskedő, gondolko­dásukban is ellanyhult vezetőik helyesen foglalnak állást, helyesen ítélnek meg bizonyos dolgokat. Az agronómus a mindennapi életből vett példákkal bizonyította ezt. „Nem akarnak egyesülni a köz­ség kisebb termelőszövetkezetei a nagyobbakkal” — idézte az agro­nómus a párttitkár szavait. Arról persze még csak említést sem tett az így vélekedő községi párttit­kár, hogy milyen út vezet az egye­süléshez, hogy a pártbizottságnak mi az elképzelése, javaslata és ho­gyan segíti erre az útra a valóban egy helyben topogó közös gazdasá­gokat. Azt is sokszor szóvá tette a párttitkár, hogy a kis tsz-ek nem gazdálkodnak jövedelmezően. Ar­ról azonban alig hallottak a tsz-ek vezetői, hogy miként kellene gazdálkodni, s ha egyesülnének, milyen perspektíva állna a mosta, ni kis szövetkezetek előtt És ami különösen jogossá teszi a község szövetkezeti gazdáinak és vezetői­nek bosszankodását: miközben párttitkáruk bírálja őket, s a ve­zetésről megállapításokat tesz, he­lyi ember lévén, alig ismeri köz­ségének nagyüzemi gazdaságait. Mások pontatlan tájékoztatásai alapján alkot és mond véleményt, marasztal el ok nélkül olyan em­bereket, akik a mindennapi élet­ben erejüket nem kímélve küz­denek a gazdagabb holnapért, akik munkáját nem is ismeri. De ő a toronyból — sajnos — így lát­ja. Vagyis miközben a képletesen említett toronyból valóban mesz­­szebb lát, nem lát jobban. Nem ismeri az emberek gondolatait, baját, s azt, hogy legyőzve ma­gában a régit, mit tesz most az újért, a biztosabb holnapért. A mindennapi élet sok-sok " példája bizonyította már, hogy ahol az adott párt- és gazda, sági vezető elnézett az emberek feje felett, ott előbb-utóbb súlyos bajok keletkeztek. Mert az embe­rek, s a tennivalók közvetlen is­merete nélkül — csak a torony­ból lenézve — rosszul lehet szem­lélni az életet az új győzedelmes­kedését. Balkus Imre Von Merkatz elszólása A bonni kormány mossa kezeit Bonn (TASZSZ) Nemcsak a bonni szociáldemok­raták, hanem a CDU-hoz közelálló egyes személyiségek is megdöbbe­néssel és értetlenül fogadták Von Merkatz bonni miniszter madridi kijelentéseit. Merkatz ugyanis a Német Szövetségi Köz­társaság nevében üdvözölte és di­csőítette a francoista rendszert. Bonnban kedden sajtóértekezle­ten feltették Eckardt nyugatnémet sajtófőnöknek a kérdést, hogy a szövetségi kormány egyetért-e Merkatz madridi nyilatkozatával. Eckardt azt válaszolta, nem hal­lotta, hogy a kabinet bármiféle ülésen is felhatalmazta volna Vadász Ferenc: Jelentés a nyugat-iriáni harcokról Djakarta (TASZSZ) Mint az Antara indonéz hírügy. nökség' jelenti, a Nyugat-Irián fel-Hegyi trolibusz három város között Moszkva (MTI) A Krim-félsziget hegyvidéké­nek üdülőhelyein, festői hegyeken és völgyeken át trolibusz-vonalat helyeztek üzembe Szimferopol és Jalta között. A világon egyedül­álló építkezést rekordidő alatt si­került befejezni. Most készül a vonal folytatása, amely körforga­lomba köti össze Szevasztopolt, Szimferopolt és Jaltát. (MTI) szabadítását irányító parancsnok­ság képviselője kijelentette, hogy az indonéz partizánokkal vívott harcokban Nyugat-Irián különbö­ző területein eddig 80 holland ka­tona esett el. A partizánegységek és a holland csapatok közötti küz. delem állandóim folyik. A parancsnokság — hangzik a nyilatkozat — nagyszámú levelet kap Nyugat-Iriánból. A levelek írói bejelentik, hogy készek ön­kéntes egységekbe tömörülni és harcolni Nyugat-Irián felszabadí­tásáért. Azonkívül sokan jelent­keznek személyesen is, hogy az önkéntesek közé lépjenek. (MTI) A békési járás népművelési helyzetéről tanácskoztak a párt járásig községi végrehajtó bizottságának ülésén Az MSZMP békési járási köz­ségi végrehajtó bizottsága kedden megtartott rendes ülésén a járási tanács művelődésügyi osztályának előterjesztésében megvitatta a já­rási népművelés helyzetéről szóló beszámolót. Az ülésen többek között elhatá­rozták, hogy az eddigieknél na­gyobb segítséget adnak a mező­­gazdasági szaktudományok elter­jesztéséhez. Hatékonyabban támo­gatják a szaktanfolyamok és szak­iskolák működését, előadássoroza­tok szervezését. A jövőben na­gyobb nyilvánosságot kap a leg­különbözőbb oktatási formákra való jelentkezés feltételeinek is­mertetése. Néhány fontos népmű­velési kérdést illetően felhívták a figyelmet a munka tartalmának javítására. 22 A& öwéMf uUs^ané^ Már csak négyen vagyunk Anyám negyvenötben golyókkal a testében úszott ki a Dunából. Néhányszor elmesélte később: ti­zennyolc éves nyilas karszalagos fiúk kísérték a kivégzőhélyre. Ab­ban a csoportban, amellyel őt vit­ték, harmincán lehettek. A Hor­thy Miklós rakparton dördült el a sortűz. Asszonyok és gyermekek sikongva és hörögve úsztak a tor­lódó jég alá. A Khaldi öbölben hajóztak ki bennünket. Előzőleg Németor­szágban állomásoztunk, Fürsten­­feldbruckban. Beirutban nyár volt. Lányokat hajkurásztunk a Nagy Szerájnak nevezett kormányépület előtt a téren... Írok anyámnak. Lelki szükség­letem, hogy beszélgessek vele ak­kor is, ha mesékkel áltatom. Mit tehetek? Kénytelenségből teszem. Beszámolok irodalmi tanulmá­nyaimról. „Erskine Caldwellt sze­retem és Irwin Shaw elbeszéléseit — magyarázom. — Diáktársaim közül sokan próbálkoznak írással. Megértem a törekvéseiket és becs­vágyukat, de őszintén megvallva engem nem érintettek meg a Mú­zsák. Mióta olvasni tudok, mindig rajongója voltam az irodalomnak — ám kritikusa is. Az esztétika, az irodalom sok elméleti és filozófiai vonatkozása foglalkoztat, s a jö­­vőmet úgy képzelem el, hogy egy­szer talán jelentős esztéta-kritikus válik belőlem.” Ha mindez igaz volna!... Lénárt otthon már közgazdász. Én mi vagyok? „Parányi figura a világpolitika sakktábláján”. Ezt a parancsnokunk mondogatta Li­banonban, tréfásan hol egyikünk re, hol másikunkra mutatva. Erő­sen eltúlozta közreműködésünk jelentőségét. Bár való igaz, a bei­­ruti Szent Vince székesegyházban is megfordultam, ahol a keresz­tény politikusok összegyűltek hogy számba vegyék erejüket a mohamedán vezetők ellen. Mi, tengerészgyalogosok tízezren ér­keztünk országukba, hogy bele­szóljunk a dolgukba. Szerényte lenség nélkül csak annyit köny­velhetek el a magam javára — vagy rovására? —, hogy tizezred­­nyi részem volt Fuad Sohab tá­bornok felsegítésében a köztársa­sági elnök székébe... A tízezer többsége idegen volt. Az ostoba yenkiket mégis sorra előléptették. Pedig ügyetlenek és kényelmeskedők. Ezt a múltkor egy beszélgetés alkalmával a fő­nöknek is említettem. Az utóbbi évek eseményeiről volt szó, a múl­tunkról és a jövőnkről. Szerettem volna, ha őszintén beszél, ha el­mondott volna valamit arról, hogy mit gondol felőlünk, mire számít­hatunk mi négyen. Kitért a válasz elől. Valami ködös filozófiai pél­­dálózásba kezdett. Szent Ágostont idézte, hogy mit mondott az idő­ről. Valami ilyet: „A mult, a jö­vő — csak forma. Csupán a jelen a valóság. A múlt emléke­zet, a jövő várakozás.” S végül a szokott záró akkord: „Ez a Ma­gyar Sors fiam.” Nagy M-mel és Nagy S-sél. Nem először hallottam ezt, mégis furcsa, szokatlan. Nem ér­tem, nem is szeretem az ilyen misztikus tanokat. Szinte nevet­séges is itt, ahol általában nem ilyen elvont kategóriákban gon­dolkodunk, hanem nagyon is reá­lis fogalmakban. Olyanokban, mint a Satumé nehézrakéta, a földrészközti Atlas és Titán. A Newsweek februárban azt írta: Merkatzot, hogy nevében nyilat­kozzék e kérdésről. A nyugatnémet külügyminiszté­rium hivatalos szóvivője a sajtó­­értekezleten a maga részéről kije­lentette, hogy Merkatz „nem egyeztette” felszólalását a Német Szövetségi Köztársaság külügymi­nisztériumával. Merkatz beszédét nem volt hajlandó kommentálni, mondván, hogy nem rendelkezik a beszéd teljes szövegével. (MTI) WASHINGTON Az Egyesült Államok kormánya kedden bejelentette, fontolóra vet. te, hogy Nevada térségében nukle­áris robbantásokat hajtson végre „csekély magasságban a föld felszí­ne felett vagy olyan mélyen a föld alatt, amely már elegendő kráte­rek képzéséhez.” A robbantások hatóereje 2000 és 3000 tonna között lesz. (AP, MTI) RIO DE JANEIRO Tancredo Neves, brazil minisz­terelnök és kormánya kedden be­nyújtotta lemondását. Goulart el­nöki hivatala közölte, a kongresz­­szust szerdán felkérik, hogy San­­thiago Dantas külügyminisztert je­lölje új miniszterelnöknek. Tancredo Neves kijelentette, azért mond le, hogy jelöltként in. dúlhasson az októberi kongresszusi választásokon. (.Reuter, MTI). PÁRIZS A Spanyol Szocialista Munkás­párt, a Spanyol Köztársasági De. mokratikus Akciópárt, a Szociális Demokratikus Akciópárt, a Spa­nyol Haladó Szövetség, a Spanyol Szövetség Haladó Csoportja és a Parlamenti Monarchisták elnevezé sű, illegalitásban lévő spanyol el­lenzéki pártok ismét harcra hívtak a Franco-diktatúra ellen — jelenti a TASZSZ. A kommunista párt és a nemzeti felszabadítási front ugyancsak felhívással fordult a spanyol munkásokhoz, hogy sztrájkokkal küzdjenek Franco rendszere ellen. (MTI) az oroszoknak négyszer annyi, egy egész tucatnyi interkontinentális ballisztikus rakétájuk van, mint nekünk. Év végére nekik harminc­öt-hatvan, nekünk öt, maximum húsz lesz. — Itt olyan kategóriák­ban gondolkozunk, mint a közepes hatósugarú Jupiter, a Thor, a Minuteman, a Polaris, a Pershing. Vagy a rövid hatósugarú Martin Mace és a többiek. Bár az igaz­ságnak tartozom vele, hogy meg­mondjam: ezek és a mi „techni­kánk” — a mi csoportjaink kü­lönleges hadviselési módszerei — úgy viszonylanak egymáshoz, mint az oroszlánhoz a patkány. De mindegy, nem lényeges. Azt mondják a fiúk, hogy Ko­csishoz hasonlítok, a futballistá­hoz. Ha Gitta hallaná, hitetlen­kedne. Margit is. Azt hiszem, Fél­egyházán mindenki. Másmilyen­nek ismertek. Gitta fényképet kér. Azt írta a múltkor, hogy nagyon megváltoz­tam. Nincs mentség: retusáltatni kell a fényképeket. Újra esedé­kes nekik egy hosszabb levél. Na. pok óta halogatom az írást, pedig ez legfontosabb kapcsolatunk a külvilággal. Sok a dolgom. A főnök gyakran magához hív, mindenféléről be­szél. Nagyon bízik bennem. Van itt egy-két dolog, ami nem tetszik

Next

/
Thumbnails
Contents