Békés Megyei Népújság, 1962. május (17. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-17 / 113. szám

1962. május 17., csütörtök 3 II traktorosok és kézi növényápolók természetbeni prémiumot kapnak a több termésből Újkígyóson Újkígyóson, ahol kilencezer hold" nyl területen egyetlen termelőszö­vetkezetben dolgozik a lakosság — háromezer hold a kapáloivaló. Az efimúlt évi tapasztalaitok alapján most Is egyénekre osztották fel a területet, s minden kapásnövényből több holdra volt jelentkező, minit amennyit vetettek. Ennek titka: az Aranykalász Tsz-ben igen értékes a munkaegység, ezenkívül a terven felüli termésből természetbeni pré­miumot kapnak a növényápolók, a traktorosak és a betakarításkor számításra alkalmazott tagok. Ez évben 1500 hold a közös ku­koricájuk. A mélyen művelt talaj­ban jó magágyat készítettek, s négyzetes géppel sorosan vetették a hibrid magot. A kukorica szépein, egyenletesen kelt, s a nagy táblákon kilenc saját kultivátor lazítja a ku­koricaföldet. Naponta kétszáz hol­don gyomtalanítják a sorközöket a gépek, s a kézi kapások százai szor­goskodnak a földieken. A cukorré­pát, borsót és egyéb korai növényt m'ár megisanaboiták. Az egyénekre bontott területen segítenek a csa­ládtagok, a rokonok és az olyan fe­leségek, akiknek férjük másutt dol­gozik. A munkát minőségileg ellen­őrzik, s csak az részesülhet a pré­miumból, akinek a területén leg­alább 17—18 ezer szál kukorica­­tő található. Az újkígyós! Aranyka­lász Tsz földje ugyanis mélyen mű­velt, táperőben gazdag, s a magas tőállományt elbírja. Hasonlóan jól dolgoznak a burgonya-, borsó- cu­korrépaföldeken, a korai szabadföl­di kertészetben, mert minden mun­kából premizálják a jól dolgozó ta­gokat. Divatbemutatót és klubnapot rendeztek a Sarkadi Cukorgyár kiszeséi Másodszor kapott meghívást a békéscsabai Körös Állami Áruház a Sarkadi Cukorgyár KlSZ-szer­­vezetétől, hogy rendezzen divat­­bemutatót a gyár dolgozói részé­rte. Az áruház manekenjed ösz­szesen 60 női tavaszi és nyári ru­hát mutattak be, ezenkívül für­dőruhát és strandfelszerelést. A mintegy 200 főnyi közönség több­ször jutalmazta vastapssal a leg­szebb modelleket. Képünkön az áruház manekenjei és Szlávik Lajos igazgató a be­mutató szünetében Leel-Össy Kálmánnal, a cukorgyár igazgatójá­val beszélgetnek. pengő — már csak hetvenöt ma­radt. Igen, de hol van még a sze­kér, meg a szerszám —, azt az­tán sehogy se lehet előteremteni! Kár is gyötrődni ezen! Bele kell nyugodni, hogy az ember fél sze­me egy százast ér meg, annyit már nem, amennyiért azt vehetné meg, ami legjobban segítene, egy lovacskát akivel közösben csak 9 könnyebb volna húzni az élet igáját... Bereczékhez ebéd után látoga­tók jöttek. Lassan annyian gyűl­tek össze, hogy már nemcsak szé­ken, lócán, ágyszélen üldögéltek, sokan álltaik is. Ott volt Szegi Endre, aki két esztendeje házaso­dott, de még mindig a fél szoba sarkába leszórt szalma, meg né­hány zsák volt minden bútora. Szegi a falat támasztotta és azt számítgatta, hogy egy százasból ágyat, asztalt vehetne és akkor a többi szegény nem nézné le, ami­ért náluk is nincstelenebb. Ezt gondolta, mégis így beszélt ez a Szegi: — Én egy százasért a fél szeme­met mégse adtam volna oda, Mi­hály bátyám! Mórocz János kupeceknél haj­­csárkodott. mielőtt az uradalom­ba került, így eltanult valamit a kereskedés fortélyaiból és ezt mondta: — Jól eladni valamit csak úgy lehet, hogy van rá más vevő is, az többet ígért az éladnivalóért! Mi­ért nem mondtad a méltóságos úr­nak, hogy tégedet nagy kár ért avval, hogy kifolyt a szemed, mert a patikus már alkudott rá! Ép­pen tegnap mondta, hogy kétszáz pengőt fizetne érte, de te nem akartad háromnál alább adni! Most aztán itt van, lüttek neked, fuccs a seft! ...Emellett tarts ki, meglátod, legalább még egy szá­zast kaphatsz! Egy kicsit azonban más is ér­tett az üzlethez: — Tán kaphatna, ha a százast már nem fogadta volna! Virgula Jóska, aiki olyan sokáig nem tudott sehová elszegődni, hogy megpróbálta felakasztani magát és ha a felesége nem éppen akkor érkezik fel a padlásra, ami. kor az ura a zsámolyt kirúgja ma­ga alól, most nem él, ezt fűzte hoz. zá: — Ügy is voltam én már, hogy a fél szememet egy tízesért odaad­tam volna... csak akadt vón, aki megvegye! Erre senkinek nem volt meg­jegyzése. Mindenki elhitte, hogy élő ember kerülhet olyan helyzet­be, amikor a fél szemét tíz pengő­ért örömest odaadná. Egy Muzs­­lay nevű azon töprengett, hogy ő vajon megválna-e végszükségben az egyik szemétől?! Ügy érezte, hogy erre nem volna képes és így szólt: — Avval csinálna iő botot a jó­­szágkormányzó úr, ha fogat vásá­rolna! Mert a fognak darabját már egy pengőjével is megvehetné a tanyában! — Muzslay tíz fogát rögtön, habozás nélkül eladta vol. na neki. — Miért adna pénzt fogért, ki­veri azt az ispán úr ingyért is! — vélte Kovács, arra célozván, hogy az ispán Muzslayt két esz­tendeje megbotozta. Muzslay védekezett: — A tiédet is kiverheti még az! Levorver van annál mindég, a te­kintetes ispán úrnál! Berecz Mihálynéból most felzo­kogott a keserűség: — Azt tudnak — verni!... Nyo­Á szakszervezeti választások tapasztalatai A magyar szakszervezetek ” alapszabálya értelmében kétévenként újra kell választani az összes szakszervezeti szerveket, a bizalmiaktól a központi vezető­ségekig, négyévenként pedig a Szakszervezetek Budapesti Taná­csát és a Szakszervezetek Megyei Tanácsait, valamint a Szakszer­vezetek Országos Tanácsát. A SZOT elnökségének határozata szerint a választások első ütemé­re 1962. április 15-ig került sor az országban, és megyénk területén is. A választások a szakszervezeti mozgalom fejlődésének fontos ál­lomásai. Egyrészt azért, mert a vezetők, akiket két évvel ezelőtt megválasztottak, számot adtak ar­ról, hogyan feleltek meg a szer­vezett dolgozók bizalmának. Más­részt azért, hogy a szakszervezeti választási taggyűlések, küldöttér­tekezletek és kongresszusok két évre szabják meg azokat a felada­tokat, amelyeket a választott szak­­szervezeti vezetőknek a bizalmi­aktól kezdve a megyebizottságo­kon keresztül a központi vezetősé­gekig el kell látniuk. A megye 416 alapszervezetében és megyebizottságoknál 9333 ve­zetőt választottunk újjá. A mint­egy 62 ezer szervezett dolgozónak mintegy 16 százaléka került vala­milyen szakszervezeti funkcióba. A választások folyamán nem a szervezeti, hanem elsősorban a tartalmi kérdésekre, az előttünk álló feladatok megoldására fordí­tották a fő gondot. A vezetőségvá­lasztó taggyűléseken a Szovjet­unió Kommunista Pártja XXII. kongresszusának szelleme hatotta át a szervezett dolgozókat. Őszin­tén mondták el azokat a hibákat, amelyek politikai,társadalmi, gaz­dasági életünkben, az üzemek életében megnyilvánultak. Mint­morékká tenni, azt tudnak! Az­tán mához esztendőre mi is néz­hetjük, hogy merre menjünk in­nét ... Ó, hiszen nem is anya szül. te ezeket! Vemé meg őket az is­ten, ha ugyan van még abban a magas égben!... Az emberek hallgattak. Szótlan­ságuk lassan csenddé folyt össze, mint odakint az alkonyati árnyak csillagtalan novemberi estévé. A Bereczék sorsára gondollak, de a sajátjukat érezték. Lámpagyújtás­ra nem gondolt senki, a petróleum sokba került és a sötétben a tö-J vises szomorúság bánattá puhult. A csendben, nagynéha, hulló csillag­ként, egy sóhaj suhant át, vagy egy halk mondat. Az ágyon ott fe­küdt a madárijesztőnek nézett em­ber, mellette ült a felesége, aki négy élő és három halott gyerme­ket hozott világra. Végre valaki megszólalt : — Minek is élnek az olyan ár­vák, akiknek sohasem lehet iga­zuk?! Erre megint hosszú csend követ­kezett, majd Talpas Antal bácsi szólalt meg: — Az urak tizenkilencben a ke­zünket nyalogatták, mi meg... — Mindenki érezte, hogy a többit egy lemondó kézlegyintéssel mondja el. — Olyan a szegény, hogy elsza­lasztja a szerencséjét, hiszen ép­pen ezért szegény — bölcselkedett Mórocz. Berecz Mihály ekkor félkönyö­költ az ágyon: — Én még egyszer biztosan nem szalajtanám el... Nem én, az is­tenit neki! A többi vágyakozva sóhajtott és kifelé nézett, a fénytelen estébe... egy tízezer szervezett dolgozó, majdnem minden 7. szakszerveze­ti tagunk nyilvánított véleményt. A termelés, a munkaversenyben meglévő hiányosságok mellett bí­rálták a szakszervezeti vezetést. Tagságunk a józan lehetőség mérlegelésével vitatta meg az üzemek fejlesztésének módja­it, a termelést és gazdaságosságot gátló akadályokat. A javaslátok nagy része központi beruházás nélkül, helyi intézkedésekkel meg is valósítható, örvendetes, hogy szakembereink, gazdasági veze­tőink, szakszervezeti bizottságaink jól fogadták a bírálatot, a javas­latokat. Nem egy olyan eset elő­fordult, mint például a Mezőhe­­gyesi Állami Gazdaságban, hogy a következő napokban a javaslatok­ra vonatkozóan intézkedések tör­téntek. Az elhangzott bírálatok bizo­nyítják, hogy a dolgozók egyre igényesebbek egymással és a ve­zetőkkel szemben. A vezetőktől elvárják, hogy a legmesszebbme­nőkig betartsák a szocialista együttélés szabályait. Ahol ezt megszegik, azt szóvá teszik. Nem szeretik a kivételezéseket sem, mint például az olyan eseteket, hogy a Hidasháti Állámi Gazda­ság csárdaszállási üzemegységé­nek vezetői 15 mázsa fát, a fizi­kai dolgozók viszont csak 5 mázsa fát, illetve csutkát kaptak a gaz­daságtól. Igen éles bírálat érte a Mezőhegyesi Állami Gazdaság szakembereit is azért, mert mu­lasztásukból hatalmas anyagi kár származott. A Gyulai Bútoripari Vállalatnál az egyes műszaki ve­zetők gorombáskodásait tették szóvá. A Békés megyei Állami Építőipari Vállalatnál a műszaki feltételek, a munkafolyamatok zavartalanságának biztosítását kérték számon. A 8-as sz. AKÖV- nél bírálat tárgyává tették azokat ’|o bürokratikus eljárási szabálya­ikat, melyekből kifolyólag olyan Rügyek intézését, amit a vállalat­inál hamarabb tudnának eldönte- 3 ni, felsőbb szervekre hárítják. A (Gyulai Húsipari Vállalatnál és »még számtalan szakszervezeti tag­gyűlésen a dolgozók figyelmeztet­ték egymást a munkában elköve­tett hibákra, hanyagságokra. Né­hány iparágban, mint a textil-, építőanyaggyártó iparban és egyik-másik állami gazdaságban bérigények is jelentkeznek. Bér­igényekkel elsősorban azok afi­­! zikai dolgozók lépteik fel, akik 3—4 év óta azonos munkakörben, azonos keresettel dolgoznak. Kifogásolták a szervezett dolgo­zók az egészségügyi ellátást is. Azt, hogy ezen a területen igen t lassú a fejlődés. Ami az ezer la- 1 kosra jutó kórházi ágyak, a ren­delőintézeti órák számát és az or­vosok létszámát illeti, megyénk valóban mélyen az országos átlag alatt maradt. L| indez, amit a dolgozók el­­í mondtak, arra figyelmeztet I bennünket, hogy csak alapos, el­­| mélyült munkával lehet a hibákat elkerülni. Gondolkoznunk kell az illetékes gazdasági vezetőkkel együtt, hogy a szakmunkáskép­zés után azok, akik jó eredmény­nyel végeztek, azoknak ez a bérén ugyanúgy érezhető legyen, mint ahogyan az a Szovjetunióban tör­ténik. El kell érni, hogy például a gépállomási szerelőműhelyek­ben dolgozó általános szerelőkből, ha másként nem, akkor levelező­oktatáson Diesel-szerelőket vagy egy-egy gépre speciális szerelőket neveljünk. Rendszeresen segítenünk kell az alapszervezetek újjáválasztott tisztségviselőit. Ezért a szakszer­vezetek megyebizottságainak, a Szakszervezetek Megyei Tanácsá­nak erőfeszítését jelentősen fokoz­ni kell. Irányuljanak erőfeszítése­ink arra, hogy az alapszervezetek és megyebizottságaink tevékeny­ségében hatványozottan érvényt szerezhessünk az MSZMP poli­tikai irányvonalának, a SZOT és általában a felsőbb szakszervezeti szervek határozatainak. A cél, hogy valamennyi üzemi jellegű kérdést a helyszínen igyekezzenek megoldani szakszervezeti bizott­ságaink. A termelés, a szocialista brigá­dok, általában a szocialista mun­kaverseny szervezése mellett nagy gondot kell fordítani a nevelésre, a szociális, munkaügyi' kérdések intézésére és a szakszervezeti élet problémáira. Ilyen feladat hárul ránk például az összevont üze­mek, állami gazdaságok, szakszer­vezeti bizottságok munkamódsze­reinek megfelelő kidolgozásában. Ugyancsak nagy gondot kell for­dítanunk az új létesítményekben dolgozók problémáinak megoldá­sára. A Békéscsabai Konzervgyár munkásainak többsége háztartás­ból kikerült dolgozó nő lesz, akik nem rendelkeznek még megfelelő szakmai képzettséggel, nem isme­rik a munkavédelmi óvórendsza­bályokat, a nagyüzemi életet, az üzemi demokráciát. Ezt a kérdést különös gondossággal kell, hogy kezeljük. Ebben az üzemben az ÉDOSZ megyebizottsággal közö­sen szaktanfolyamokat indítunk, hogy a dolgozók a megfelelő szak­mai képzettséget elsajátítsák. Rendkívül fontos a megye szervezett dolgozóinak poli­tikai nevelése. A szervezett dolgo­zóknak, különösen a termelőszö­vetkezeteket patronáló üzemek munkásainak a termelőszövetke­zetek politikai és gazdasági meg­szilárdításában kell sokkal na­gyobb szerepet vállalniuk. Meg kell tanítani a termelőszövetkeze­ti tagságot a biztonságos munka végzésére, hogy a balesetek szá­ma termelőszövetkezeteinkben ép­pen úgy, mint az üzemekben, egy­aránt csökkenjen. Ahhoz, hogy ezeket a feladatokat teljesítsük, valamint a második ötéves nép­­gazdasági terv célkitűzéseit meg­valósítsuk, új módon kell vezet­nünk. Közelebb kell kerülnünk ahhoz a lenini tanításhoz, mely szerint „A szakszervezet nevelő szervezet, az összefogás, az okta­tás szervezete. Iskola, a vezetés, a gazdálkodás iskolája, a kommu­nizmus iskolája.” Medgyesi Dezső az SZMT titkára FIGYELEM! FIGYELEM! Szövetkezetünk megnyitotta új elektromc_ háztartási gép = szervizét Orosházán és az orosházi járás, mezőkovácsházi járás területéről is vállal garanciális és fizető javításra: mosógép, centrifuga, padlókefélő, porszívó, elektro­mos tűzhely és-íőzőlap, villanyvasaló és kávéfőzőgépet. GYORS MUNKA! SZAKSZERŰ JAVÍTÁS! Orosházi Lakatos ás Páo'par' Invftó. Ktsz, srendz Orosháza Telefon: 445 Meszes-kisköz ___!___________ 261

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents