Békés Megyei Népújság, 1962. május (17. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-13 / 110. szám

A repülőközlekedés Békés megyei uttoroirol

A magyar aviatika úttörői között hat Békés megyei nevét mutathatjuk ki. Ha kísérletezéseik kezdeti időszaka és sikerességük időpontja szerint vesszük őket sorba, a következő képet kapjuk:

A szarvasi Székely Mihály 1910. június 14-én repült először Rákoson. A békéscsabai ös Lajos 1910 nyarán kísérletezett Békéscsabán. A békéscsabai Kvasz András 1911. április 27-én repült Rákoson. (15 méterről lezuhant). Gyula város fia, Dobos István 1911. október 19-én repült először Gyulán. A békéscsabai Osgyán Pál 1912 nyarán kísérletezett Békéscsabán. A békéscsabai Botyánszky Mihály 1913 áprilisában repült Rákoson.

Székely, Kvasz és Dobos segélyének ügye

A szarvasi községi képviselőtestület 1911. szeptember 30-i rendes közgyűlésén kétezer korona segélyt szavazott meg Székely Mihálynak, amelynek kiutalása azonban elakadt. Békéscsaba elöljárói tanácsa 1911. december elsején egyhangúlag hozzájárult, hogy Szarvas példáját követve, Kvasz András ezer korona segélyben részesüljön. De a képviselőtestület december 14-én az Áchim-párt szavazataival elvetette az indítványt.

A további történet szálai Dobos István esetéhez vezetnek. Dobos István 19 éves asztalossegéd, Dobos János folyammám oki hivatali altiszt fia 1910-ben felment Buda. pestre s egy évig hírt sem hallatott magáról. Majd a budapest— rákosi hangárvárosból többek között ezt írta apjának 1911. augusztusában : „... a legnagyobb

örömmel és lelkesedéssel fogok a repüléshez és elővigyázattal. szorgalommal dolgozok és törekszek. Szívből azon leszek, hogy az előttem lebegő veszélyt kikerülve, hivatásomnak eleget tegyek és remélve hiszem, hogy vállalkozásomban felsülni nem fogok.” (Állami Levéltár, Gyula. Gyula város iratai: 10100/1911. augusztus 19.)

Repülőközlekedés a korabeli sajtó tükrében

Székely Mihály: 1910. februárjában kikísérjük Zselyi Aladár monoplánját Rákosra. Igazi repülőgép volt, igazi konstruktőr munkája. De szerettem volna beleülni, mert hogy Zsélyi olyan törékeny ember volt, magam pedig minden sportban megedzve, égtem a repülés vágyától, ő azonban akart és a sok szárnybeállítási nehézség, pilótái járatlanság dacára négy hónappal később, 1910. júniusában köreivel megnyerte a Károlyi-díjat. A második Károlyi-díjért való repülés alatt súlyos szerencsétlenség történt vele. Rosszul lett valószínűleg a motor kiömlő gázaitól, és belerepült a földbe.

Én áprilisban kezdtem papírra tenni biplánomat, hogy kiszorítsam június közepére. Már csak másfél hónapom volt. Kérési, hogy kapok-e motort idejére. Hogy repülni nem tudtam, az természetes, hát ki tudott?

Mikor a rajzokat elkészítettem, kiadtam a részletmunkákat és kiutaztam Párizsba a motorért. Éjjel-nappal folyó munkában végre készen lettem június közepére és egy ideális reggelen első beleülésre vagy 400 métert repültem vele. (Székely Mihály: Visszaemlékezés Rákosra. Aviatika, 1930. május— június 131—2. 1.)

Békés megye eló'bb-utóbb nevezetességre tesz szert a magyar aviatika történetében. Két. szülöttje is talált fel és alkotott magának a külföldiektől elütő, saját rendszerű repülőgépet. Az egyiknek, a szarvasi születésű Székely Mihálynak fején már ott van a siker koronája, mert kedden, június 14-én repült a magyarok nagy örömére, a másik, a csabai Ös Lajos még kísérletezik.

Székely Mihály gépe 800 méteres nekifutás után öt méter magasságban vagy 100 métert repült, majd újra leszállt Rákos-mezőn. Székely, fiatal mérnök magaszerkesztette gépe biplán. Légcsavarja elöl van. Nem hátul, mint a többi biplánoké. Két szárnya közül az alsó rövidebb, mint a felső. A gép súlya pilótával együtt 300 kilogramm. Szemben a többi biplánokkal, amelyek 400—450 kilogramm súlyúak. (Békés megyei Közlöny 1910. június 16.)

Az 1910-es évek Európájában az angol, francia és német ipar hegemóniája uralkodik. Az Osztrák Magyar Monarchián belül pedig az osztrák. Ezért érthető az alábbi lelkesedés: Székely Mihály mérnök, szarvasi születésű magyar aviatikus gépével a rákosi mezőn 1910. júl. 26-án 20 percig volt a levegőben. Most motorját 25 lóerősről 50 lóerősre cseréli ki és Rákosról Budapest fölött a Vérmezőre fog repülni. Ő lesz az első ember, és szerencsére, hozzá még magyar, aki ezt a történelmi nevezetességű repülést fogja végezni. (Békés megyei Közlöny 1910. július 28, augusztus 18.)

1911. július 19-én este pontosan háromnegyed kilenckor motorkattogás hangzott a magasból. Látni ugyan nem lehetett a repülőgépet, de bizonyos volt immár, hogy Székely megérkezett Bécsújhelyből. Egy-két izgalmas perc után lecsapott a csillagos, holdvilágtalan égből a karcsú alkalmatosság, s nem messze a leszállási helyet jelölő máglyától földet ért. A közönség a levegőégen keresztül érkezett áviatikushoz rohant. Jobbról-balról összecsókolták az aviatikus olajtól, koromtól szinte feketére festett arcát. Vállukra emelték őt, s harsányan elénekelték a Himnuszt. (Budapesti Hírlap, 1911. július 20. és Békés, 1911. július 23. „Békés megyei aviatikus nagy sikere — Székely Mihály Bécsújhelyről Budapestre repült.”)

1913. október 23-án a gyulai katonai gyakorlótéren repülőbemutatót! rendeztek. A nézők úgy tudták, hogy Székely Mihály kiváló pilóta mutatványaiban gyönyörködnek. A mutatvány után a városi elöljárók kitüntetésnek vették, hogy a pilótával elbeszélgethettek. Másnap derült ki, hogy a pilóta Székely segédje volt. A „jó I vldéká”-eket így ültetik fel az ilyen 1 ál-Székely Mihályok. („Az ál-Szé- ! kely Gyulán”. Békés megyei Köz- ! löny, 1913. október 26.)

Ös Lajos: Az aviatika terén, repülőgép feltalálásával Békés megye, illetve Békéscsaba sem marad hátra. Ös Lajos, a békéscsabai Takarékpénztár Egyesület pénztárnoka az utolsó munkálatokat végzi saját rendszerű és elmésen konstruált repülőgépén, úgyhogy a jövő héten már repülési kísérleteket végezhet vele. („Ös Lajos repülőgépe elkészült.” Békés megyei Közlöny, 1910. június 5.)

Június 4-én próbát végzett Ös Lajos gépével Fikker Károly udvarán. A gép propellerje olyan szelet csapott, hogy a háztető elsöprésétől lehetett tartani. A nagyobb súlyú megterhelés akadályozta meg a felrepülést. (Békés megyei Közlőn}', 1910. július 7.)

Sajnos, mint minden magyar feltalálónak, Ös Lajosnak is anyagiakban kell szűkölködnie, s ez az oka annak, hogy az aviatika történetében korszakalkotó találmányával a laikusok által várt sikert nem sikerült elérnie. Edison, New

I York melletti laboratóriumában

egy olyan gépet készített, amely zárt alumínium páncélszekrényből áll, és két óriási csavar emeli fel a levegőbe. „Az eddigi kísérletek nevetségesek, és csak vértanú, kát neveltek. A jövő a levegőnél nehezebb, fémből készült, motorerővel erőszakosan felemelkedő gépé, nem pedig az ingatag leve- I gőre alázatosan rátámaszkodó, vergődő vászonalkotmányoké.” Ös Lajos és Edison rendszere között | bámulatos a hasonlóság, és a ma- I gyár feltaláló hamarabb jutott erj re a gondolatra, mint Edison. Ös j lehangoltan jelentette ki, hogy az j anyagi eszközök hiánya miatt nem I áll módjában szabadalmát haszno| sítani. Bizony megérdemelné, hogy j valamelyik sportmecénás pártfo! gásba vegye. („Edison igazolta Ös | Lajos repülőelméletét.” Békés megyei Közlöny, 1910. dec. 11.)

Kvasz András: Lezuhant egy magyar léghajós. Szerencsétlenség a repülőtéren. A rákosi repülőversenytéren ma délelőtt véres szerencsétlenség történt. Kvasz András aviatikus, a zseniális Zsélyi Aladár mérnök szerelője, ma tizenöt méternyi magasságból lezuhant a gépével és életveszélyesen összezúzta magát. A vakmerő fiatalember egyike volt a komoly sikerekkel biztató magyar aviatikusoknak. Pár hónapja tanai még csak, de máris tudott eredményeket felmutatni.

Hatszor szállt fel ma délelőtt Kvasz András, három—négy méter magasságban szelte a levegőt. A gép pontosan működött, nem is történt volna baj, ha a hetedik fordulónál, amikor Kvasz gépe a versenytér előtti úthoz ért, elébe nem kerül egy lovaekocsi. Kvasz, hogy bele ne ütközzék, megrántotta a magassági szabályzót, mire a gép egyszerre tizenöt méter magasságba szökött. Ebben a pillanatban a szabályozó felmondta a szolgálatot és a monoplán lezuhant a földre. A gép ízzé-porrá törött, maga Kvasz András összezúzott tagokkal hevert alatta. Hét helyen sérült meg ... (Friss Újság, 1911. április 27. és Pesti Hírlap 1911. április 27.)

(Kvasz András 1883. november 21-én született Békéscsabán. 1900. ban került fel Budapest—Rákosra, ahol mechanikus-segéd volt. Ö építette az első híres kísérletezők (pl. Zsélyi mérnök) gépeit.

Kvasz András megnyerte a Sacelláry-díjat

Székely Mihály európai nívójú túrarepülései után kisebb arányú, de tagadhatatlanul jelentékeny és örvendetes lendület állott be a magyar aviatikában. Lányi Antal hadnagy hétfőn este Blériot-monoplánján átrepülte a Balatont és két nappal utóbb már egy másik rákosi pilóta ér el számottevő sikert. Kvasz András megcsinálta primitív kis gépével az első teljes körrepülést. Kvasz András ez idő szerint az egyetlen magyar géppel kísérletező pilóta, aki kört is tud csinálni a levegőben. Szerdán délelőtt bejelentette a Magyar Aero Clubnak, hogy délután 6 órakor fel fog szállni a Sacelláry-féle 500 koronás jutalomért, amely annak a magyar aviatókusnak tűzetett ki, aki magyar géppel először repül zárt körben Rákoson. Kvasz a sportbiztosok előtt kifogástalan stílusban írt le egy hatalmas kört és ezzel elnyerte a díjat. (Pesti Hírlap, 1911. augusztus 31.)

Repülőnap Békéscsabán.

Kvasz András gépét szétszedve, tehervonatra rakta és Békéscsabára érkezett vele. Az 1911. szeptember 21-én, az Aradi út (Kígyós felé vezető) melletti katonai gyakorlótéren körülbelül háromezer főnyi néző előtt többször fel- és leszállt s közben mintegy 30 méter magasságot ért el. Szeptember 24- én (vasárnap) 50 méter magasságba emelkedett. (Békés, 1911. szeptember 24. és október 1.)

Túrarepülés az Alföldön, Kvasz András Szentesről Békéscsabára repült 1911. november 12-én:

Szentes és Békéscsaba között 72 kilométer a távolság légvonalban. Ezt az utat Kvasz András egyfolytában akarta megtenni. Fél tíz órákor délelőtt szállott fel monoplánjával Szientesen és számos kaland, viszontagság közepette, miután eltévesztette a helyes utat — nagy vargabetűt téve, egészen Mezőtúrig —, pontosan déli 12 órakor érkezett meg Békéscsabára, ahol hatalmas közönség várta. (Pesti Hírlap, 1911. november 14.)

Dobos István: A gyulaiak irigykedve néztek a múlt hetekben Csaba felé, ahol Kvasz András két napon át több ízben felemelkedett a levegőbe. Félelmetes nagy madarán kirepült Kígyósra, meg viszszaszállt. A repülés láza a gyulaiakat is megfogta, annál is inkább, mert Gyulának is van egy aviatikusa, aki a rákosi versenytéren már számottevő sikereket ért el saját találmányú gépével. Dobos István, a gyulai fólyammémöki hivatali altiszt fia, 19 éves asztalossegéd Gyulán, a Sarkadi út mellett hangárt épített és október 15- { én repülőnapot hirdetett, de az ! erős szél miatt nem szállhatott fel. Elhalasztotta a repülést. 19-én be. ült Dobos gépébe. Egy ember segítségével forgásba hozta légcsavarját. Majd mintegy húsz méternyi futás után tíz méter magasságig emelkedett. Körülbelül száz métert repült, ekkor felmondta motorja a szolgálatot, de szerencsésen leszállt. (Békés, 1911. október 8., 10. és 22.)

Dobos István útja Szamuely Tibor népbiztossal

1919. május elején Hodorovics, a | kijevi orosz repülőalakulat egyik pilótája tette meg a Kijev—Budapest—Kijev-i 1100 km-es légiutat. Ugyanerre az útra indult Szamuely Tibor népbiztos 1919. május 17-én reggel 4 óra 25 perckor. Oda 7 és fél óráig tartott az út, vissza 8 óra kellett.

Dobos István elmondja a repülés részleteit:

Amikor értesültem róla, hogy engem szemeltek ki az oroszországi út pilótájául, még nem is láttam a gépet, mely teljesen újonnan készült. Hogy a gép minden tekintetben kifogástalanul és lelkiismeretesen készült el és tökéletesen felszerelve kaptam kézhez, ezt derék szaktársaimnak köszönhetem.

Tizenhetedikén reggel 4 óra 25 perckor indultunk útnak Kijev felé. Derűs, tiszta idő volt, széllökések nem voltak. Ungváron túlig egyenletes, de nem kellemetlen ellenszél hátráltatott. Ungváron túl, a Kárpátok nyúlványai fölött 3500 méter magasan, felhőrengetegbe jutottunk és fél óra múlván hózivatarba, majd esőbe kerültünk nagy hideggel. Ezután langyosabb rétegbe kerültünk, de a tájékozódás — mivel a térképem gyenge volt —, csak találomra ment. Mire a felhőkből kikerültünk, abban a meggyőződésben, hogy az ellenséges területen túl vagyunk (Szlovákia, Lengyelország) egyrészt.

hogy benzinkészletünket pótoljuk, másrészt, hogy a tájékozódást újból megtaláljuk, Vinnyica ukrán városban, kitűzött vonalamtól 80 kilométerre délre leszálltunk. Sza. muély elvtárs az odasiető parasztoktól megtudta, hogy ukrán szovjet területen vagyunk, mire kiszálltunk a gépből. Kij évtől ekkor 170 kilométerre voltunk. Benzin helyett benzollal a tartályban és jó térképpel, amelyet itt siker-ült szerezni, este 8 óra körül nagy nehézségek között elindultunk Kijev felé. Késő éjjel szerencsésen leszálltam a kijevi repülőtéren, ahol jelző tűzzel már vártak ránk.

Tizenegy napig kellemesen időztem Kijevben, amikor Szamuely elvtárs visszajött Moszkvából. Üj légcsavart kaptam, mert a régi az esőben megrongálódott. Feltöltöttük a tartályokat is. Útközben leszálltunk a proszkurovi repülöszázadok telepén. Majd Tarnopolon át nyílegyenesen Budapest felé igyekeztem kormányozni. A felhők okozta nehézségeket később még eső is súlyosbította és kénytelen voltam 800 méterre leereszkedni, hogy valamiképp földet lássak és a tájékozódásomhoz bárminő támpontot nyerjek. Ez volt utazásunk legnehezebb és legkritikusabb része. Munkács tájékán végre kijutottunk a felhőkből. Innen kezdve hajszálpontossággal betartottuk az utat Albertfalváig, kiindulásunk pontjáig, ahova május 28-án este 7 óra 15 perckor érkeztünk. (Aviatika, 1919. 6.

szám. 115. 1.)

(Dobos István a 30-as években egy repülőbemutatója alkalmával lezuhant és meghalt).

Csaba, úgy látszik, egy re-másra termeli az aviatikusokat. Ös Lajos és Fikker Károly, a nagy sikert felért Kvasz András, az Osgyán-testvérek után most egy fiatal mechanikus próbálkozik, Botyánszky Mihály. Botyánszky csak a múlt héten érkezett haza Becsből, ahol a repülőgépeket tanulmányozta. Repülőgépe elkészítéséhez most fog hozzá, és őszre elkészül vele Családja veszi részére a motort. („Üj aviatikus Csabán.’’ Békés megyei Közlöny, 1912. július 7.)

Botyánszky Mihály 1895. február 20-án született Békéscsabán. 1909-ben, asztalos ipari tanuló korában készítette el első repülőmodelljét.

Hangárját 1911 tavaszán készítette el a Békéscsaba, Rákóczi utca 17. számú házuk udvarán. Itt lepte meg egy napon Kvasz András és hívta Budapestre, ahol nagyobb a kísérletezési lehetőség. Megfogadta a tanácsot. Ennek köszönhette, hogy 1913. április 13-án elvégezhette első sikeres repülését Rákoson. Ettől kezdve ő is részt vett az ország különböző helyein rendezett látványos repülőbemutatókon.

1913: Osgyán Pál békéscsabai fiú is konstruált egy repülőgépet, de nincs motorja. A maga erejéből nem vehet. Segítséget nem kap sehonnan, így akadályokba ütközik érvényesülése. Osgyán Pál motort kapott Kvasz Andrástól. Felszerelte gépére, és a felsővégi legelőn (mai sportrepülőtér) végzi kísérleteit. (Békés megyed Közlöny, 1913. június 29, szeptember 25. és október 5.)

A repülőközlekedés mai eredményei nem születhettek volna meg a század eleji nagy kísérletezés nélkül, amelyből hat Békás megyei fürkésző elme is kivette a részét. Elszántságuk, a közlekedéstudomány érdekében végzett áldozatos kihatásuk haladó kulturális örökségünk. Kár, hogy az események múltán 50 évvel elkerüli megyénket a MALÉV-gépek zúgása.

Dr. Viráffh Ferenci