Békés Megyei Népújság, 1962. május (17. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-31 / 125. szám
4 1962. május 31., csütörtök INTÉZETI N APOK Húsz évre egymástól — Magyar film — Irta: Kállai István. Rendezte: Fehér Imre. Főszereplői: Bessenyei Ferenc Kossuth-díjas, Komiás Juci, Páger Alttal, Timér Éva, Dómján Edit és Nádasy Myrtill. — Peti az érettségi bankettre siet, «lesapja pedig születésnapot ünnepelni barátaival. Élete legszebb születésnapjának ígérkezik ez az idei. Fia egyetemre megy majd1, s eléri azt, ami nem sikerült az apjának. A nap ennek jegyében derűsen, vidáman telik el. de azután következnek a félreértések. Az apa, annak tudatában, hogy fiából egyetemet végzett ember lesz, mindent megenged neki, ám abban a pillanatban, amikor megtudja, hogy Petinek egészen más tervei vannak és hogy az pincértanulónak szerződik,'leveszi róla a kezét. Ez Petit, aki nagyon szereti édesapját, annyira elkeseríti, hogy elhanyagolja munkáját, könnyelmű társaságba keveredik, s végül a rendőrségen köt ki. Ott talál rá édesapja, s akkor döbben rá, hogy mennyire rosszul értelmezte eddig a szülői szeretetet és kötelesség-tudatot. — Május 31-től június 6-ig játssza Békéscsabán a Szabadság mozi. A felsőfokú óvónőképző intézet Szarvas legidillikusabb helyén, közel va Köröshöz egy felerészben műemlékien régi, felerészben pedig a huszadik századi épülettömbben található. A látvány jelképesnek is mondható, hiszen az óvodai nevelésnek nálunk a múlt századba nyúló hagyománya van. A hatalmas lombú fákkal szegélyezett udvaron áthaladva, mindenütt sétáló vagy a padokon ülő intézeti lányokat láttunk tanulásba merülve. Itt is, mint az iskolákban mindenütt, a vizsgákra készülés fojtott izgalma tapasztalható. Fent, az első emeleti igazgatói szobában Tóth Lajos igazgató helyettesét, Fodor Józsefet találtuk. Megtudva idejövetelünk okát, azt, hogy a május 24-től 26-ig tartó, országosan is jelentős II. intézeti napok története felől érdeklődünk, készséggel állt rendelkezésünkre. Elmondotta, hogy ezeknek a napoknak az a céljuk; hogy évenként egyszer alkalom adódjék — bizonyos mértékben ünnepélyes formában — beszámolni, számot adni az egy év alatt végzett nevelőmunkáról és mindenről, ami ezzel kapcsolatos. Az idei egyébként már a 'második. Mindkét intézeti napok nemcsak a ma eredményeinek és a holnap felvázolásának a munkája, hanem a haladó hagyományok felelevenítése és értékelése is volt egyben. Például Tessedik: Sámuel pedagógiai hagyományait önálló kutatási eredményekkel egészítették ki. Az előző intézeti napok alkalmával ez fejeződött ki. Az idei alkalommal Brunszvik Teréznek, az óvodai nevelés magyar úttörőjének pedagógiai hagyatéka szolgáltatta a centrális mondanivaló egy részét. Ily módón járult az Intézet tavaly a Tessedik Sámuel, idén pedig a Brunszvik Teréz országos emlékév programjához. A jövő esztendő tárgya, témája pedig „A nevelőképzés 100 éve Szarvason” lesz. Ezzel kapcsolódik majd az intézet a nevelésügy országos, központi rendezvényeihez, ünnepségeihez. Mindezek után arra voltunk kíváncsiak, hogy a ma tennivalói, feladatai az óvónőképzésben, miként jutnak kifejezésre az intézeti napok során? Az intézet oktatói, tanárai saját kutatási területükről, eredményeikről az előadói ülésszak keretében adnak, illetve adtak számot, igazolva, hogy teljesen felelősnek érzik magukat a pedagógiai tudományok — közelebbről a magyar óvoda-pedagógia — korszerűsítéséért, elméletének és gyakorlatának tudományos igényű továbbfejlesztéséért— mondotta Fodor József.— A publikáción túl, ilyen előadásokkal járulnak a már működő óvónők szakmai továbbképzéséhez, mert hiszen az intézeti napok hallgatóságát nagyrészt az a közel 200 óvónő alkotta, akik a Tiszántúli öt megyéjéből: Békésből, Csongrádból, Szolnokból, Hajdú-Biharból és Szabolcs-Szatmár megyéből jöttek el. Megkérdeztük, hogy a május 24—26 közti előadássorozat keretében került-e mód gyakorlati bemutatókra, ismertetőkre? — Természetes, hogy egy ilyen rendezvény tárgyi bizonyítékokkal is igyekszik munkánkat megmutatni. Ez alkalomra játéktörténeti kiállítást rendeztünk, rajzokkal, képekkel is illusztrálva a szöveget, melyben elmondtuk, hogy miként is játszott, milyen játékokat használt az ősközösség és az osztálytársadalmak gyermeknépe. Külön felhívtuk a figyelmet, hogy az ókorban, a jobbágyság idején és a kapitalizmusban a játékok és a játszás tartalma is az osztálykülönbségeket tükrözte, s a mi világunk az, ahol a játék is visszanyeri méltó helyét a társadalom életében. Bemutató volt az intézetben folyó képzőművészeti oktatásról, az ének-zened és előadó-képzésről. Költői és irodalmi művek tolmácsolása, s ünnepi hangverseny is szerepelt és nem utolsósorban bábtechnikai kiállítás, báb-bemutatók, mint az óvodai nevelés egyik igen hatásos és a felnőttek nevelésével is kölcsönhatásban lévő oktatási módszer. Talán még gyakorlati ténynek vehető az is, hogy az új felsőfokú tanító- és óvónőképző intézetek közül eddig egyedül a szarvasi adott ki tudományos bizottsága által szerkesztett Évkönyvet. Ennek tartalmi és gyakorlati értékért, használhatóságát talán az bizonyítja legjobban, hogy a Művelődésügyi Minisztérium már biztosította a II. Évkönyv anyagi fedezetét. Kézirata a híres gyomai nyomdában van. Az előző Évkönyv iránt külföldi nevelésügyi körökben is nagy volt az érdeklődés. Befejezésül az igazgató-helyettes elmondta dióhéjban az intézeti napok lefolyását: — A megnyitón képviseltette magát a Művelődésügyi Minisztérium, a pedagógus szakszervezet országos központja, a felsőoktatási intézmények és a társintézetek (így például Debrecen, Sopron, Kecskemét), továbbá az érdekelt megyék, járások, városok pártbizottságának, tanácsának, művelődésügyi, oktatási szerveinek, a helyi oktatási és kutatóintézeteknek a képviselői. Az intézeti napokat dr. Hermann Aliz, a Művelődésügyi Minisztérium felsőoktatási osztályának főelőadója nyitotta meg. A legnagyobb elismeréssel beszélt arról, hogy az itt folyó tudományos jellegű és nevelő munka az óvodai pedagógiai tudomány egyik legjelentősebb bázisává avatja az intézetet. Tóth Lajos igazgató — többek között — a tantestületnek azt a fáradhatatlan tevékenységét méltatta, mely Brunszvik Teréz pedagógiai örökségét, mondhatni nap mint nap újabb és újabb önálló kutatási eredményekkel gazdagítja. Az intézeti napok keretében az óvodapedagógia körébe vágó kutatások, kísérletek, illetve ezeken alapuló előadások sora hangzott el. Előadók voltak: dr. Kovács György intézeti vezető tanár, Szakács György, dr. Hanzó Lajos Kossuth-díjas, Bagi Rozália, Megyeri György, Elek László intézeti tanárok és Bencsik Endre intézeti vezető tanár. Az utolsó napon a művelődésügyi osztályok képviselőinek részvételével megtanácskozták a végzett hallgatók elhelyezését, s a többiek nyári óvodai foglalkoztatását. A háromnapos ünnepség és előadássorozat az intézet növendékeinek részvételével előadott gazdag irodalmi műsorral és hangversennyel, az arborétum megtekintésével és Brunszvik Teréz, carrarai márványból készült szobrának leleplezésével ért véget. Huszár Rezső MÁJUS 31. Békési Bástya: Folytassa admirális. Békéscsabai Brigád: A lelkiismeret lázadása II. Békéscsabai Terv: Délibáb minden mennyiségben. Békéscsabai Szabadság: Húsz évre egymástól. Gyulai Petőfi: Mindenki ártatlan? Orosházi Partizán: Halászlegény frakkban. Szarvasi Táncsics: Vadállatok a fedélzeten. Országúti idill Tavasz van. Május, a szerelmesek hónapja. S az ember ilyenkor megértőbb a fiatalokkal szemben. Lehet azon csodálkozni, ha összebújó, andalgó fiatalokat látunk, kéz a kézben sétálva a ligetben, az utcán és máshol? Május 28-án reggel a szarvas— békéscsabai busz utasai azonban furcsa tavaszi idillt láthattak az országúton. Egy motorkerékpáros fiatalember mellett kerékpáron haladt egy leány, kéz a kézben. Annyira elmerültek egymás nézésében, hogy észre sem vették a mögöttük lelassító buszt, csak amikor a gépkocsivezető rájuk ijesztett a dudával, akkor rebbentek szét, ki jobbra, ki bal. ra. Természetesen mindkét kerékpár megbillent. — Az ilyenek okozzák aztán a balesetet — jegyezte meg a kalauz. Most szerencséje volt az El 42—50-es rendszámú motorkerékpáros fiatalembernek! A rendszámát azonban csak azért közöljük, hogy figyelmeztessük a KRESZ szabályaira. Két járműnek egymás mellett tilos közlekedni még akkor is, ha az egyiken leány, a másikon fiú utazik és május van. K. J. PÉNTEK, 1962. JÜNIUS 1. KOSSUTH RÁDIÓ: 8.10 Tánczene. 9.00 Lírai önéletrajz. 9.10 Kamarazene. 9.50 Iskolai kórusok énekelnek. 10.00 Hírek. 10.10 Napirenden . .. 10.15 Könynyűzene. 11.00 Ünnepi könyvhét 1ÍK>2. 11.20 Vidéki kórusok és népi zeneikarok műsorából. 12.00 Hírek. 12.15 Operarészletek, 13.00 Gazdaszemmel a nagyvilág mezőgazdaságáról. 13.15 Táncmelódiáik. 14.00 17 év magyar novellaterméséből. ' 14.20 Beethoven: Egmont. 14.40 Munkában a riporterőrs. 15.00 Hírek. 15.10 Van a Volga mellett egy városka. 15.30 Ünnepi könyvhét 1962. 15.50 Szív küldi... 16.25 Periszkóp. 16.40 A Magyar Rádió és Televízió énekkara énekel. 17.00 Hírek. 17.15 ötórai tea. '7.45 Rédióiskola. 18.45 Virágénekek. 19.00 Illik, nem illik? 19.20 Schumann: IV. 19.34 Jó éjszakát, gyerekek! 20.00 Tudományos ülésszak a magyar közgazdaságtudomány kérdéseiről A Magyar Tudományos Akadémia társadalmi-történeti tudományok osztálya és közgazidiaságtudományi intézete csütörtökön 10 órát kezdette! A Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusa és a magyar közgazdaságtudomány címmel tudományos ülésszakot rendez a Magyar Tudományos Akadémia székházában. Az ülésszak előadója Friss István akadémikus, a közgazdaságtudományi intézet igazgatója. Az ipar fejlődése és a műszaki fejlesztés kérdéseiről Kiss Árpád, az országos műszaki fejlesztés! bizottság elnöke tart korreferátumot. Ezenkívül korreferátumok és hozzászólások hangzanak el a mezőgazdaság további fellendítése, az elosztás és az életszínvonal, valamint a két rendszer gazdásági versenye kérdéseiről. (MTI) Békés megyei Jókai MAI MŰSORA Este 7 órakor: FÜREDI KOMÉDIÁSOK Nőtanács beriete* Battonyán este 8 órakor: APJA LÁNYA Esti krónika. 20.30 ,,örökzöldség;ek... ‘ * 21.25 Vonat indul Budapestre... 22.00 Hírek. 22.20 Könnyűzene szerelmeseknek. 23.20 Kamarazene. 24.00 Hírek. PETŐFI RÁDIÓ: 8.10 Hírek. 14.15 Tánczene. 14.40 Bartók-mű vek. 15.10 Emlékezés August Senoára, a iio-rvát regényírás megteremtőjére. 15.30 Mezei csokor. 15.50 Tíz perc a munkaközvetítőben. 16.00 Hírek. 16.05 Operafinálék. 17.00 Túl a Pireneusokon. 17.45 A budapesti Koncert fúvószenekar kisegyüttese játszik. 18.00 Híreik. 18.10 Operetthangverseny. 18.45 Ünnepi könyvhét. 1062. 19.00 Hírek. 19.05 Verbunkosok, magyar nóták, csárdások. 19.40 Az egységes paraszti osztály. 19.55 Képek Bayreuth múltjából. 20.40 Falurádió. 21.00 Hírek. 21.05 Századunk zeneművészetéből. 23.05 Hírek. TV: Adásszünet. r En húztam a rövidebbet,..! Bevallom őszintén, sohasem párbajoztam, sőt még csak. párbajsegédnek sem kért fel a kutya sem. Nem is sokat tudok a párbajozás mesterségér ölj kivéve azt, hogy egykor, a ,,fafülű világban” úgynevezett „úri jog” volt. No meg azt. is, hogy különböző — hagyományos — fegyverekkel: karddal, késsel, tőrrel, pisztollyal és néha ököllel is vívták. Persze hallottam azt is, hogy a +„pezsgővérű” urak vigyáztak arra, hogy csak a lovagiasság szabályainak tegyenek eleget és lehetőleg ne sértsék meg túlságosan egymást. Nos, én nem• ilyen jellegű párbajról szeretnék most szólni, hanem amelyet a napokban az országúton volt szerencsém végigélvezni, mint alkalmi párbajsegéd. Ne tessék gondolni, nem volt ez gyerekjáték, sőt... «*»• Egyik este, kerékpárommal a Csabai út aszfaltját döngölve Gyula felé igyekeztem. Már feltűnt szemem előtt az új-gyulai útkanyar, mikor... Egy közeledő autó éles fény kévé je vág — vág? hasít! — a szemembe. Hű, az anyád!... De jó pislancsod van — gondolom hunyorogva =r, merthogy az út szélén kényszerleszállást kellett végeznem. Hátat fordítok — mérgesen — az „acélpenge-fényű” száguldó csodának, vesztemre... Szembe velem — és persze a már említett meseautóval — egy másik kocsi közeleg. De mily én? Az angyalát! Kiülték... — mint hajdan az a bizonyos Johannes Háry — ez aztán lámpa...! Mert, hogy ennek „még acélpengébb” fénye volt. Elégedetten húzódok az árok felé. Nesze neked! — gondolok a Gyula felől közeledő kocsira. Most megkaptad a magadét. Közben mint „fénygigászok”, összecsapnak a reflektorok — és... tovaszáguldanak. En pedig, szegény országúti vaksi, alig találom meg a betonutat. Azóta sötét szemüveget hordok, kerülöm az országutakat. Fényiszonyom van. És én balga lélek, azt hittem, mára elég volt. A sors azonban újra „kegyes” volt hozzám, még eme szent napon. Egy órája pihenhettem le, élvezve a sok fény utáni kellemes sötétet. Közben egy rádió halk melódiái lopóznak be nyitott ablakomon. Jó lesz altatódalnak — gondolom és figyelni kezdtem egyre gyorsuló dallamát. Hm. Ez már valami dél-amerikai rumba lehet vagy csacsacsa. Közben nemcsak gyorsul a zene, hanem erősödik is, de hogy... Akárcsak az öntözött silókukorica. Nem tudom „hány plusz hányas” készülék lehetett, de a hangja most már betöltötte még azt az üres bőröndöt is, amely ott áll az előszoba-szekrény tetején. Egyszóval rádió volt, a javából. Ennél erősebb készülék nincs is a világon — gondolok irigykedve e hangdoboz tulajdonosára. Nagyot tévedtem. Volt! Nem tudom honnan jött eme új szuperbömbölö hang, de... higygyék el, hogy Német zenéje túlbömbölte az argentint. Nem is az... ez aztán a rádió! — csettintek nyelvemmel, miközben lenyelek egy félmarék altatót, idegcsillapítóval és Karillal fűszerezve. A többire már nem emlékszem, de a fényiszony mellett gyógyszermérgezést és enyhe idegsokkot is szereztem egyetlen nap alatt. Mint alkalmi párbajsegéd két esetben is én húztam a rövidebbet, de alaposan. (K—K) Rádió- és televízió-műsor FILMHÍRADÓ
