Békés Megyei Népújság, 1962. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-19 / 91. szám

1962. április 19., csütörtök NÉPÚJSÁG 3 PALÁNTÁLÁS A hozamok növelésének egyik motorja a jó üzemszervezés A jó idő beálltával nagy erővel, mintegy ötven asszony és férfi lá­tott hozzá az orosházi Dózsa Tsz-ben a négy hold karalábé és az öt hold korai káposzta palántázásához. A szorgalmas asszony- és fér­fikezek már kiültettek 36 ezer salátapalántát, s 2600 négyszögöl te­rületet bevetettek korai retekkel. Mielőtt községünkben, Mező­kovácsházán a dolgozó parasztság zöme a szövetkezés útját válasz­totta, egy egészséges folyamat ment végbe. Egyesült a község két legnagyobb termelőszövetkezete Űj Alkotmány néven, amely egye­sülés után 1959-ben 1400 kh föl­dön gazdálkodott. A korábbi évek 30—32 forintos munkaegységérté­kéhez viszonyítva elég eredmé­nyesen, mert már 1959-ben, zár­számadáskor 41,20 forint munka­egységértékkel zártuk az évet A további eredmény az lett, hogy még az év decemberében egyesült a 450 kh földön gazdál­kodó Dózsa Termelőszövetkezet és oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo ami a számszerű fejlesztés terén Irodákból üzemrész Háromezer pár zoknival növekedett a Gyulai Harisnyagyár napi termelése Helyszűkében szenvedett a Gyu­lai Harisnyagyár. A vezetők a múlt év végén elhatározták, hogy a többtermelés érdekében a gyár 6 irodahelyiségét üzemrésszé ala­kítják melyben naponta három­ezer pár térd- és bokafix flórha­risnyát gyártanak. Ma már ebben az irodákból átalakított korsze­rű üzemrészben dolgozik harminc viharsarki asszony és lány — köz­tük egy szocialista brigád is — azon a 48 gépen, melyet a Buda­pesti Harisnyagyár adott át a gyu­laiaknak. Az új üzemrész beindu­lása óta naponta 55 000 pár térd- és bókafix-zoknit kötnek a Gyulai Harisnyagyárban. igen pozitív jelenség volt, nyom­ban csatlakozott hozzánk a három I. típusú termelőszövetkezeti cso­port is. Ezzel egy időben rohamosan megjavult a termelőszövetkezet szakemberekkel való ellátottsága is. És emellett az egyesülésekből adódóan igen sok, nagyüzemi ta­pasztalattal rendelkező káder se­gítette a termelés irányítását. 1959-ben a hagyományos munka­egység és a korábban kialakított üzemszervezési módszerek alapján irányítottuk-a termelést. Azonban elkövetkezett 1960. január 8, ami­kor pártunk helyes agrárpolitiká­ja nyomán a falu lakosságának 96 százaléka a szövetkezés útját vá­lasztotta. Ennek eredménye az lett, hogy a mi termelőszövetkezetünk­nek 1060 tagja és 6090 katasztrális hold födje lett Termelőszövetkezetünk pártszer­vezete és vezetősége a földek szám­ba vételével egy időben sajátos helyzetünket figyelembe véve, azonnal hozzálátott az üzemszer­vezés kialakításához. Célul tűztük ki, hogy a termelőszövetkezeti de­mokráciát érvényre juttatva, az üzemszervezés olyan legyen, hogy alapul szolgáljon a nagy termelő­­szövetkezet átfogó irányításához, így alakítottuk ki az üzemegységi Sok baromfit nevelnek Rusztaottlakán A pusztaottlakal háziasszonyok tavaly is kiitettek magukért a ba­romfinevelésben. Annyi baromfit adtak el, hogy a helyi földműves­­szövetkezet 130,9 százalékra telje­sítette belőle a tervét, s tojásból is 11 százalékkal többet vásárolt fel a tervezettnél. Az idén te sok kotlót ültetnek a pusztaottlakal háziasszo­nyok, de emellett 25 ezer naposcsi­bét Is igényeltek a keltetöállomás­­tól, amiből már 6500 meg is érke­zett. A naposcsibékből ökrös Zol­tánná, a helyi iskola igazgatójának felesége 260-at vitt tol, hogy a föld­­művesszövetkezettel kötött szerző­désre felnevelje őket. Nem újdon­ság ez náluk, mert ökrös Zoltánná tavaly is 44 első és negyedik osz­tályos gyerek nevelése, a háztartás ellátása mellett 200 csibét nevelt fel. Részben kedvtelésből, részben pedig azért, mert mint annyian mások, ők Is személygépkocsit akarnak vásárolni. Egyébként min­den pusztaottlakal háziasszonynak megvan a maga terve a baromfine­velés jövedelméből. Ezért szerződ­tettek le edid'ig 23,31 mázsa csirkét 113 libát, 230 kacsát és 115 puly­kát, emellett eladtak már az Idén több mint 20 mázsa baromfit és 76 ezer tojást. és lassan emelkedtek fel. Megdöbbe­nésemre az idegent nem látom se­hol, de ott a sarokban, ahol kapa­rászott, egy jókora üreg ásít. Pince. Pince volt ott a sarokban és mi néni vettük észre. Vajon hogy találta meg ez az ember ... de nem, ott földi volt, meg odado­bált téglák. Érthetetlenül állok, megfeledkezve félelmemről js. De osak egy pillanatra. Amilyen gyorsan csak lehetett, Iszkoltam vissza kúszva, mászva a bozóton keresztül. Az út úgy ki­merített, hogy az erdő szélén le kellett feküdnöm. Meg is felejtkez­tem én a jegenyefáról, csak a pince járt az eszemben. A pince, amelyről nem tudtam. Na, én is szép kis várkapitány vagyok! Annyira belemerültem a gondola­taimba, hogy csak akkor vettem észre a katonákat, amikor már ki­értek a dűlőről a szikre. Elébük sietek, úgy, mint aki me­nekül, — Ott van még? — kérdi a ka­tonák vezetője. — Ott. Azaz, hogy nem láttam, mert bemehetett a... a pincébe. — Odamentéi meglesni? — Oda, de nagyon féltem. A kiserdő szélénél megállnak mind az öten, mert ennyien jöttek. A vezetőjük halkan szól a többiek­hez. — Kettő a déli oldalról, kettő meg keletről közelíti meg a házat. A falak közé ne menjetek be. Én elölről megyek Majd ... — rám­néz — ez a fiú engem elvezet ah­hoz az ablakhoz, amelyen az idegen beugrott. Jó? — Jó — mondom büszkén, hogy • parancsnok rámbízza magát. — Induljunk. Ti — szól Pista és Misi felé, a katonákkal mehettek, de... — és szájára teszi az ujját, úgy, mint ahogy a kicsik ülnek az iskolában, ha rossz fát tesznek a tűzre. Ott kúszunk el a fekete hangyák városa mellett, és megnyugodva lát­tam, hogy helyreállt a rend, és hogy a sok sárga ott van a boly előtt mozdulatlanul. Mászunk tovább. Én elöl, a pa­rancsnok utánam. Most nem féltem. Egy kicsit úgy éreztem magam új­ra, mint a várkapitány, aki saját várát akarja visszafoglalni. Pa­rancsnok vagyok és ... és fegyve­res katonáim vannak. Ilyen büszkén nem kúsztam még játék közben so­ha. Igaz, ez nem egészen játék volt. Végre odaértünk az ablakhoz. Engem a parancsnok nem enged felállni, ö pedig előre nyújtja fegy­verét, úgy emelkedik fel. Ekkor me­gint féltem egy kicsit, mégsem en­gedelmeskedem. A vár az enyém. Nekem ott kell lenni az elsőik közt, amikor visszafoglaljuk. Az Idegen most megint ott tér­del a sarokban — háttal felénk — és kaparja vissza a földet, meg a tégladarabokat. A parancsnok vár egy kicsit, majd' felcsattan a hangja. — Ne mozdulj! Az Idegen rettenetesen megijed­hetett, mert megrándult, de ott maradt mozdulatlanul és lassan fel­emelte a kezeit. Ebben a pillanatban lép­nek be a romok közé a többi katonák, ők is előretartott fegyver­rel. Kettő azonnal az idegenhez lép és a zsebeit kutatja át. Egy fegy­vert elvettek tőle. Egy olyan kis fegyvert, amelyet zsebben szoktak hordani. Azután megkötözték a ke­zét. Mindezt szó nélkül. — Na indulj — szól az egyik katona. — És a pince — kérdezem —, amit betakart? Hangomra az idtegen szúrós te­kintettel végigmér, úgy, hogy a hi­deg szaladgált a hátamon. A várnak én vagyok a parancs­noka — gondoltam — és kemé­nyen nézek vissza rá. — Hol van a pince? — kérdi a parancsnok. — Ott — mutatok a sarokba. Azok alatt a romok alatt. Gyertek — szólok Pistának, meg Misinek — segítsetek — és izgatottan kezd­tek kaparni ott, ahol az idegent lát­tam az ablakból. Előbb egy deszkát tapogattunk ki, majd szabaddá válik egy ajtó. Az egyik katona segített felemelni. — Várjatok — szól a parancs­nok, majd az idegenhez fordul. — Mi van ott lenn? Az nem szól, csak elfordítja a fejét. — Én megnézem — szólok a pa­rancsnoknak. — Jő. Gyere velem — szól és előrelép a kis létrán. Lemászunk. Szűk kis fülke, af­féle krumplis verem. Mi nem fe­deztük volna fel soha, mert ez a sarok mindig tele volt rommal, tör­melékkel. Itt nem játszottunk soha. Nem találtunk semmit, csak ru­hákat, meg olyan cirkuszi kelléke­ket, bajuszt meg miegymást. Nem is tudom, miért volt erre szüksége annak az idegennek, összeszedjük és kimászunk. A parancsnok odiaállt az idegen rendszert Gazdasági épületeink és egyéb adottságaink figyelembe vé­telével három üzemegységet alakí­tottunk. Az üzemegységek mér eb­ben az esztendőben önálló terv alapján hajtották vég~e termelési feladataikat. Az üzemegységen be­lül az üzemegységvezető irányítá­sa mellett működött két növény­­termesztési és egy állattenyésztési brigád. Az üzemszervezéssel egy időben alakultak meg az üzem­egység pártszervezetei is és kiala­kítottuk a küldött-rendszert. Már ebben az esztendőben bebizonyo­sodott az üzemegységi rendszer helyessége, mert az üzemegység pártalapszervezetei a küldöttek­kel szorosan együttműködve, nagy segítséget nyújtottak az üzemegy­ségeken belül a politikai, szerve­zési és a termelési feladatok vég­rehajtásához. Tekintettél arra, hogy termelő­­szövetkezetünkben az üzemszerve­zés helyesnek bizonyult, az 1961- es gazdasági évben bevezettük az eredményességi munkaegység­rendszert. Az új jövedelemelosz­tási rendszer kialakításánál figye. lembe vettük az országosan ki­alakult gyakorlatot, de döntően termelőszövetkezetünk adottságait és ennek alapján átdolgoztuk a jövedelem elosztására szolgáló normákat. Az állattenyésztésben, tekintettel arra, hogy a feltételek azonosak voltak, teljes egészében, a növénytermesztésben csak azok­nál a növényeknél vezettük be az eredményességi munkaegység-el­osztást, ahol a feltételeket is meg­tudtuk teremteni. Termelőszövetkezetünk tagsága az eredményességi munkaegység bevezetésével egyetértett, azt aktí­van támogatta. 1961-ben kenyér­­gabonából 12,8 mázsa, kukoricából 22 mázsa májusi morzsoltat ter­meltünk, 100 kh földre vetítve, 90,5 mázsa húst értékesítettünk az egy tehénre jutó tejtermelés 3118 liter volt. Nagy gondot fordítot­tunk arra is, hogy a termelőszö­vetkezetek politikai és gazdasági megszilárdítását szolgáló kor­mányrendeletek alapján fejlesz­­szük termelőszövetkezetünket, amit bizonyít az, hogy a tsz saját­­erő-beruházása 1960-ban 16,5 szá­zaiéit, 1961-ben pedig 17 százalék volt, A saját erejű beruházás ered. ményezte az állattenyésztés fej­lesztését és így áruértékesítési tér. vünket az élőirányzottal szemben túl tudtuk teljesíteni, ezért 1960— 61-ben termelőszövetkezetünk 3 800 000 forint hitelengedési ked­vezményt kapott államunktóL Tekintettel arra, hogy az el­múlt három év termelési eredmé­nye erre lehetőséget adott, beve­zettük a jövedelem készpénzben történő elosztását az eredményes­ségi termelésre vonatkozó normák megtartásával. Termelőszövetke­zetünk törvényszerű fejlődését fi­gyelembe véve, az idén bizonyos változást vezettünk be az üzem­­szervezés, illetve munkaszerveze­tünk kialakításában. Termelőszö­vetkezetünkben most már két üzemegység van. Az üzemegysé­gen belül két növénytermesztési brigád és egy fogatos-brigád mű­ködik. Az üzemegységektől függetlenül kialakítottuk a gépesítési brigá­dot. Ez közvetlenül a főagronőmus irányítása alá tartozik, s egy bri­gádvezető irányítja. Az állatte­nyésztés irányítása is megválto­zott: az állattenyésztést a főál­lattenyésztő, az állatorvos és az állattenyésztési brigádvezető be­vonásával, most már központilag irányítja. Az üzemszervezés he­lyes kialakítása olcsóbbá is teszi a vezetést. Például, amíg 1960-ban hat bérelszámoló volt, az idén csak két bérelszámoló számfejti a ta­gok teljesítményét. A termelés irányításának sza­kosítása azt eredményezte, hogy egy növénytermesztési brigád ve­zetőnek a korábbi 600—700 kh földterülettel szemben most 1800 kh földterülete van, amelyen vég­rehajtja a növénytermesztésben dolgozókkal a termelési feladato­elé és kemény, határozott hangon kérdi. — Mikor jött át a határon? Az idegen csak a vállát rántotta meg, és makacsul nézte a földet. — Nem beszél magyarul? — hangzik az újabb kérdés. Üjabb vállrándítás a válasz. — Vágd csak hátba a puskatus­sal — szól a parancsnok az idegen mögé intve, ahol azonban senki sem állt. Az villámgyorsan behúzza a de­rekát. — Ml az, mégiscsak értünk ma­gyarul? Most jött át vagy pedig menni akart? — Jöttem — mondja az halkan. — Hányán használták ezeket a ruhákat, maszkírozó szereket? — Egyedül. — Miért járt át? Kémkedni vagy csempészni? — Csem ... csempészni. Csak csempészni jártam — mondja lát­ható rémülettel. — És mit csempészett?! Mert itt nincs csempészáru. — Nem sikerült! — Na induljunk. Majd benn si­kerülni fog — mondja a parancs­nok. Ti pedig holnap délután há­romra gyertek oda az őrsre — for­dul felénk. Derék gyerekek vagy­tok. Elindulnak, 6 az idegen szúrós tekintete még egyszer végigmórt, úgy, hogy elakadt a lélegzetem. Mi csak állunk ott a romok kö­zött, egy kicsit megszeppenve a délutáni kalandtól, aztán szó nélkül elindulunk haza. Valahogy nem volt kedvünk játszani, de büszkék vol­tunk, mert a várat, a romtanyát ma is megvédtük. Kollárik János kát. Meg kell még említeni, hogy 1960-ban megszüntettük a munka­csapatokat, de most a növényter­mesztésben ismét kialakítottuk, azonban egészen más jelleggel. Most már a munkacsapatvezetők nem adminisztrációs munkanyil­vántartási feladatokat hajtanak végre, hanem pártszervezetünk aktivistái. A munkacsapatvezetők a ,12, legfeljebb 15 tagú munkacsa­paton belül főleg nevelési felada­tokat látnak el, állandóan ismer­tetik a többtermelés feltételeit. A növényápolási munkáknál a csa­paton belül a terület szét van mérve, hogy a tagok családtagjai­kat bevonhassák, de a betakarí­tást a munkacsapat együttesen végzi és a bemért többtermelésért a csapaton belül együttesen kapt­­ják a magasabb munkadíjat is. Úgy gondo’om, hogy szövet­kezetünk gazdálkodásában — a hibák ellenére — eredménynek tudhatjuk be az általunk alkal­mazott üzemszervezési módszert, mert jelentősen hozzájárult ered­ményeink eléréséhez. Abban a ter­melőszövetkezetben, ahol helyes az üzemszervezés, ahol a termelő­­szövetkezet valamennyi tagja tud­ja a helyét, ott helyesen lehet az anyagi érdekeltséget alkalmazni, s a termelőszövetkezet nagysága el­lenére helyesen tudjuk a szövet­kezeti demokráciát érvényesíteni. Báli István a mezőkovácsházi Üj Alkot- 1 mány Tsz elnöke

Next

/
Thumbnails
Contents