Békés Megyei Népújság, 1962. április (17. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-19 / 91. szám
4 NÉPÚJSAG 1963. április 19., csütörtök A szakszervezeti könyvtárak helyzete megyénkben Másfél hónappal ezelőtt jelent meg lapunkban írás az állami könyvtárhálózat tevékenységéről és eredményéről. Emellett azonban feltétlenül ismertetnünk kell a szakszervezeti könyvtárhálózat helyzetét is. Ennék érdekében felkerestük központját, mély Békéscsabán, a Trefort utcában működik, s megkértük vezetőjét, Gálgóczy Jenőt, hogy tájékoztassa olvasóinkat a hálózat működéséről, helyzetéről, és eredményeiről. Látogatásunk első percében feltűnt, hogy a központi könyvtár igen szűk helyen van, s az egyre növekvő állomány maholnap szinte az utcára szoríthatja a benne dolgozókat. Itt annak ellenében van a könyvtár, hogy sok irányú feladata mellett a Ruhagyár dolgozóit is ellátja olvasnivalóval. Egyébként a Szakszervezetek Megyei Tanácsa székházában lenne a helye, azonban ott ilyen célra jelenleg nem áll rendelkezésre terület. A könyvtár feladata, hogy — szakmaközi szinten — gazdája legyen a megyében működő valamennyi szakszervezeti könyvtárnak — számuk jelenleg 300 körül mozog —, őket szakmailag irányítsa, segítse. Hogy ezt megtehesse, könyvtári hálózatba kellett tömöríteni az egészet. Ez két évi munkába került. A még meglévő prob, lémák ellenére a szakszervezeti könyvtárak zöme — ennek következtében — jelentős fejlődésen ment át. Míg 1960-ban az olvasók száma 10 604, s a kölcsönzött könyveké 136 138 volt, 1961-ben már az olvasóké 18 439-re, a kötetek száma pedig 140 541-re emelkedett. A könyvtárosi leiadatokat a hálózatban 5 főfoglalkozású, 1 mellékfoglalkozású, 19 tiszteletdíjas és közel 200 társadalmi munkás könyvtáros látja el. A központi könyvtár jelenlegi könyvállománya 18 000, az öt területi könyvtáré 30 000 és a 105 önálló könyvtáré pedig 50 000 kötet. A 95 letéti könyvtár és a fiókkönyvtárak a központi vagy a területi könyvtártól kapják az „utánpótlást”. Miként az állami könyvtárhálózat — ötéves tervében — irányt szab munkájának, ezt cseleksá a szakszervezeti hálózat is. Hiszen nem jár külön utakon, egyazon cél érdekében együttműködik vele. Cél, a jelenlegi 26,10 százalékos olvasottságot az ötéves tervidőszak végére 30 százalékosra emelni. Olvasóinak zöme az üzemek, vállalatok, intézmények dolgozói közül kerül ki. Ez a tábor új üzemek létesítésével, átszervezéssel és más egyéb módon a tervidőszak alatt növekedni fog. Az állami könyvtárhálózattal való egybehangolt működés érdekében a további könyvtártelepítéseket úgy hajtják végre, és a községi, városi, járási könyvtárakkal való további együttmunkálkodás is akiként szerveződik az ötéves terv folyamán, hogy az olvasómozgalom szolgálata ne párhuzamosan, hanem egymást kiegészítve történjék. Közös erőfeszítéssel mind az állami, mind pedig a szakszervezeti hálózatban kiküszöbölik azokat a hibákat, melyek egyes helyeken a régebbi helytelen könyvtár-telepítésből fakadtak. A központi könyvtár a tervidőszak első három évében befejezi a könyvtárak letéti könyvanyaggal való ellátását, átveszi a jelenleg még szakmai hálózattal működő — minden szakszervezetet külön, tehát nehézkesen ellátó — területi könyvtárakat, s azok fiókjait, s ezzel a szakszervezeti könyvellátás szakmaközivé válik, miáltal a könyvkölcsönzés a megyében egyöntetű, tehát zökkenőmentes lesz. Másrészről viszont a rendezés új problémát okoz. Már említettük a központi könyvtár helyiség-problémáját. A területi könyvtárak könyveinek átvételével és újak vásárlásával raktározási szempontból igen nehéz helyzetbe kerül, hiszen a jelenlegi 5000 könyvet tartalmazó raktárhelyiség máris zsúfolt, s előreláthatólag az állomány a tervidőszak végéig még 50 ezer jelenlegi kapacitása a fejlődő könyvtárhálózat adta feladatokhoz és a várható nagy forgalomhoz képest kicsi. Akadnak külső fékező tényezők is. Például egyes szervek csak húzódozva veszik igénybe a szakszervezeti megyei könyvtárközpont által nyújtott kedvező szakmai olvasómozgalmi lehetőségeket. Az is előfordul, hogy még csak könyvtáros beállításáról sem gondoskodnak. Azonban végső fokon, az eredmények és problémák tükrében vizsgálva a szakszervezeti könyvtárhálózat munkáját megyénkben, leszögezhetjük, hogy a maga területén nagy segítséget ad pártunk művelődéspolitikai irányelveinek a megvalósíkötettel gyarapszik. Másik prob- táséhoz, végrehajtásához, lénia az, hogy a központi könyvtál’ Huszár Rezső Oklevelet kaptak a legjobb TIT-előadók és járási titkárok Április 18-án délután Békéscsabán a TIT Békés megyei titkárságán járási titkári értekezleten beszélték meg a TIT vezetői az idei ismeretterjesztési évad eredményeit, valamint a következő évad legfontosabb előkészítési feladatait. Különösen nagy gonidot fordítanak a következő évadban a járási szakcsoportok működésére, a mun/kás- és a tsz-akadJémiák megszervezésére és a községi előadóosoportok kiszélesítésére. Az értekezleten részt ’ vett Herczeg Ferencné, a TIT művészeti választmányának országos titkára. A titkári értekezlet alkalmával a jól végzett munka jutalmául átadták a TIT országos központjának dicsérő oklevelét több előadónak és járási titkárnak. Oklevelet kapott: Elek László, az irodalmi szakosztály elnöke, valamint Farkas Mátyás, Orbán Béla és Soós István járási titkárok. Ezenkívül miniszteri dicsérő oklevelet kapott Szabó Pál orosházi járási titkár. Úttörő-csapatotthon Csorváson A csorvási általános iskola társadalmi összefogással úttörő-csapatotthont létesített. A községi KISZ-szervezet pingpong-asztalt, a földművesszövetkezet kályhát, a művelődési otthon asztalokat, GYERMEKRABLÓK? „Amíg én dolgoztam, elrabolták gyermekeimet... álmukból keltették és elvitték. ... Én nem tudtam, hogy gyermekrablók is vannak ...” — E sorokat levélből idéztük, s tévedés ne essék, nem évszázadokkal ezelőtt, hanem 1962- ben íródott, mégpedig nálunk, Magyarországon. Egy anya írta. A kétségbeesés adta kezébe a tollat; e ez sugallta a durva szavakat is, amelyekkel illeti levele további részében azokat, akik maguk is édesanyák, édesapák, s akiknek szive megesett két kisgyermeken. Későn ébredt rá arra, mit jelent ez a szó; édesanya, s hogy egy anyának kötelességei is vannak. Másokat vádol saját bűnéért. Mi is történt tulajdonképpen? Olvassuk tovább a levelet. A durva, nyomdafestéket nem tűrő szavak után jön a magyarázkodás. ......Igaz, voltak az életemben körülmények...” Ezzel folytatódik a levél, de hogy mik ezek a körülmények, azt mór nem írja. ... Hogy a kis községben, ahol él, a férje sorozatos lopás gyanúja alatt állt mindaddig, míg egyszer tetten érték, s ő az igazságszolgáltatás elől a halálba menekült, magára hagyva feleségét és gyermekeit. ... Hogy dolgozhatott volna a termelőszövetkezetben, hiszen beadták annak idején azt a néhány hold földet, de az ottani munka nem tetszett. Inkább, munkakeresés ürügyén, a csavargást választotta, magukra, vagy a szomszédokra hagyva gyermekeit. „Bővelkedtek gyermekeim az ételben, nem olyan ételekben, amit önöknél kapnak, hanem annál sokkal jobban és többen ...” — írja az asszony a gyermekvédő intézetnek, mintegy indokként arra, hogy jogtalanul vitték el gyermekeit, noha „jó” helyen voltak. Jó helyen voltak? — Kérem, legyenek szívesek valamit tenni, mert én már nem tudom tovább gondozni a gyerekeket, az anyjuk itt hagyta két napra és már egy hete nálam vannak. Jöjjenek ki, vigyék el őket, mert én nem győzöm pénzzel, nekem is van gyerekem, akiről gondoskodnom kell. — Ezek a szavak a községi tanács irodáján hangzottak el, az egyik szomszéd panaszolta. Rendszeres volt ugyanis, hogy az anya hol az egyik, hol a másik szomszédhoz vitte él a gyerekeket azzal, hogy két napra elmegy a távolabbi városba munkát keresni. S a két napbél egy és két hét lett. Így ment ez hónapokon keresztül, míg végül a szomszédok megunták, s felháborodottan fordultak a tanácshoz, vonják felelősségre az anyát. Ez is azonban csak ideig-óráig használt, a többszöri figyelmeztetés ellenére sem gondoskodott a gyerekekről. Azok éheztek, fáztak, az utcán csavarogtak, míg valaki meg nem szánta őket és adott egy tányér ételt, meleg szobát. Így került állami gondozásba az ötéves Juliska és a hároméves Jenő. Az anya beleegyezése nélkül, a gyermekek jövőjét, fejlődését és nevelését nézve vitték el, s ezt nevezte gyermekrablásnak, ezért illette a legoesmányabb szavaikkal azokat, akik valóban gondoskodtak helyette is arról, hogy a szó szoros értelmében véve bővelkedjenek az ételben, legyen meleg ruhájuk, puha ágyuk és meleg szobájuk, s emellett, ami a legfőbb, megfelelő nevelésben részesüljenek. Az anya már eddig is mindent elkövetett, hogy visszavihesse gyermekeit. Levelek sorozata érkezett a gyámügyi előadóhoz, s ezek a levelek olyan meghatóalk, hogy aki nem ismeri a körülményeket, valóban azt hihetné, hogy egy kegyetlen világban elünk, ahol elrabolják a gyermekeket. Lehet, hogy az anya most döbbent rá, hogy mégis az övé a két kicsi, s nélkülük nagyon nehéz, de amíg nem rendezi az életét, jobb helyen vannak a gyermekei ott, ahol igazi otthonra találták. Igazi otthonra? Látogassuk meg őket. Puha szőnyegen vezet az út a bejárattól a kis előszobába. A folyosón a falakon virágok, a hatalmas ablakokon színes függönyök. Julika és Jen őke sok kis, hasonló sorsú társával valóságos kis meseországban játszik önfeledten; ha nem nyílna az ajtó, talán észre sem vennék a belépő idegent, annyi a játék, mesekönyv, baba, kisautó, repülő, labda. — Gyere csak ide, Julika — szól csendesen az óvónéni. „Drága jó édesanyám vigyél haza, nem szeretek itt — mondta a kislányom” — írta egy levelében az anya a látogatás után, amelyben ismét kérte, adják haza a gyermekeit. — Hogy érzed magad, Julika? — kérdezzük. — Nagyon jól — csillan fel au szeme a kislánynak és hirtelen átöleli az óvónénit, mintha attól félne, hogy az idegen néni elviszi innen. — Akarsz-e hazamenni? — Nem, inkább anyukám jöjjön el ide. — Anyuka volt már itt? — Igen. — És nem akarsz vele menni? — Nem. Itt nagyon jó, sokat játszunk és mindig meleg a szoba. Többet nem kérdezünk. Most döntse el az olvasó, megilleti-e ez a szó azokat, akik gondoskodtak róluk: „gyermekrablók”. Kasnyik Judit az iskola szekrényt, székeket adott használatra. A tanárnők kézimunkákkal tették barátságosabbá az otthont, a villany- és műszaki berendezések szerelését a tanárok vállalták. Naponta sok tanuló felkeresi a csapatotthont, ahol tanári felügyelet mellett szórakozhatnak, és itt tartják az úttörő-foglalkozá. sokat is. Divat az öves kabát A legújabb tavaszi divat az öves kabát. Képünkön egy újvonalú drapp tavaszi kabátot mutatunk be kerek gallérral, nagy kerámia gombokkal és övvel. Az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat divatbemutatóján láttuk. A markológépek hatailr más lapátjai könnyen merülnek bele a felázott szeregyházi földbe. Mégcsak nem is nyögdécsel nek egy-egy jól sikerült „harapás” után. Épül a szeregyházi nagycsatorna. A Körös-parton állok, ahonnan messze lehet látni, nagyon messze. Akinek jó szeme van, még a gyulai tornyokat is kiválogathatja a ködbevesző távolból. Mögöttem a két testvér-Körös tengerré dagadt, lusta vize kanyarog, nem is sejtve, hogy az emberek — és a gépek — éppen az új utat jelölik ki számára. Azt az utat, amelyben nem lehqt úgy lustálkodni, még a nagy melegben Szanazugi látomás sem. Sőt akikor egyáltalán nem. A csatorna most kezd nyújtózkodni dél felé, hogy aztán nyugatra forduljon. Még álig van medre, az is csak néhány méter, de a fürge markolók falánk lapátjai újra és újra belemarnak a talajba. Csikorog, dohog a gép, mintha türelmetlenné tenné a lassú haladás és a makacsul ellenálló föld. Nézem a szorgosloodó embereket, a készülő csatornát. Látom, amint a mérnök puha ceruzája végigszánt a térképen és kijelöli az új csatorna helyét úgy, mint itt a gép, belehasítva a földbe. Szinte hallom már, amint duruzsolva megindulnak a nagy teljesítményű szivattyúk és a víz habos bugyborékőlással szálad új útján. Szinte szemem előtt telik meg a csatorna és a több száz holdas víztároló sárgás, iszapos Körös-vízzel. A csatornában nem pihen a víz. Egy részét óriási víziágyúk szippantják fel és permetezik messze a földekre, más része pedig patakocskákként szalad szét a földeken, üdére „festve” a gazdag, dúslombú növényzetet. Ezek a kis patakok táplálják az óriássá növekedett kertészetet is, s ameddig csak ellát a szem, csörgedezik, permetez az éltető víz, aztán hömpölyög tovább Békéscsaba felé. Minden üde zötd, élettel telített. Olyan, amilyennek régen képzeltük a Körösök menti határt. Hol vannak már a régi terméseredmények, a kiszikkadt földek, a szomorkodö növények. Hol vannak? — eszmélek fel merengésemből. Igen. Egy kicsit képzelődtem. Az egész csak egy látomás volt, de a markológép ezalatt is sokat haladt előre. Kígyózik a csatorna... Arrafelé, amerre gondolataim jártak. Mert innen a magas Köröspartról messze lehet látni, nagyon messze. K
