Békés Megyei Népújság, 1962. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-17 / 89. szám

2 N EPÜJSÁ% G 1962. áprlis 17., kedd A dombegyházi asszonyok megértik egymást Evek óta, mini egy nagy család­ban a családtagok, úgy összetar­tanak Dombegyházán a két ter­melőszövetkezet asszonyai és lá­nyai által közösen szervezett szak­kör tagjai. A kézimunka- és sza­estéd, eshet a hó, fújhat a szél, ők mitsem törődnek ezzel, jönnek a foglalkozásokra. Kézimunkáznak beszélgetnek, kicserélik tapaszta­lataikat, felolvasásokat tartanak tanulnak. Olyan baráti estek ezek ünnepséggel fejezik be a tanfolya­mot. A közösen készült anyagok­ból pedig kiállítást is rendeznek. Az idei ünnepségen, melyet április 7-én tartottak, közös vacsorát ren­deztek, s erre eljöttek a férjek, hozzátartozók, valamint a két ter­melőszövetkezet vezetői. Képeink erről a találkozóról készültek, ahol a közösen végzett munka után együtt szórakoznak a szak­kör tagjai, ismerősök és jóbarátok. Kasnyik Judit Az új francia kormány De Gaulle engedelmes eszközének ígérkezik Párizs (MTI) A hétfőn hivatalba lépett Pom­­pidou-kormány 21 miniszterből és hét államtitkárból áll, kettővel több tagja van, mint Debré kor­mányának. A lényeges miniszteri tárcákban nem történt változás, a külügy, belügy, hadügy, pénz­ügy az eddigi kezekben maradt. A kormánynak — Pompidou miniszterelnököt is beleértve — nyolc „hivatalnok” tagja van, Kiállítás a szakkörön készült anyagokból. Nemes Zoltánná pedagógus évek óta a nő tárnics és a szakkör veze­tője. Képünkön éppen egyik leg­jobb aktívájával beszélget. bó-varró kört minden évben meg­szervezik, s valóságos ünnepnap­nak számít a foglalkozásokon való részvétel. Nem is maradna el egy sem. A hétfő esték az asszonyok A szakkör tagjai közös vacsorát rendeztek. Képünkön a Petőfi Termelőszö­vetkezet asszonyainak egy csoportja elnökükkel: Debreceni Pállal beszélget. ahol megismerik egymás problé­máit, segítenek, ha erre szükség van, közelebb kerülnek egymás hoz, s ez a barátság aztán a mun­kában is érvényesül. A kis kollektí­va el-eljár más alkalommal tartott rendezvényekre is, és a szakkör tagjai megszervezték a községben a nők akadémiáját, melynek elő­adásaira a község többi asszonyait és lányait is meghívták. Így egy­­egy előadáson sokszor alig akad hely a későnjövőknek, úgy meg­telik az előadóterem. A szakkör tagjai már hagyomá­nyossá tették, hogy minden évben Békegyulés, kubai élménybeszámoló volt vasárnap Gyulán Gyulán vasárnap, a népek ba­rátsága kulturális hónap alkalmá­ból jól sikerült béke-nagygyűlést rendezett a hazafias népfront és a nőtanács. Az összefogás, a közös rendezés eredményes volt, hogy bár másutt is voltak összejövete­lek, az Erkel Ferenc művelődési otthon nagyterme zsúfolásig meg­telt. A jelenlévők nagy érdeklő­déssel hallgatták Turgonyi Júlia, az Országos Nőtanács kulturális osztályvezetője élménybeszámoló­ját Kubáról. Elmondotta, hogy amikor Ku­bában járt, épp akkor fogadták és ünnepelték a náluk vendégeske­dő Gagarin űrutast. Felejthetetlen élmény volt látni a kubaiak ha­tártalan vendégszeretetét, örömét, amellyel a kedves vendéget fogad­ták. Ismertette gazdasági és kul-Gromiko Jugoszláviába utazott Moszkva (TASZSZ) Gromiko szovjet külügyminisz­ter hétfőn Belgrádba utazott. A Szovjetunió és Jugoszlávia kor­mányközi megállapodása alapján Gromiko hivatalos látogatást tesz Jugoszláviában és egy hetet tölt ott. Kocsa Popovics jugoszláv kül­ügyminiszter tavaly tett hivatalos látogatást a Szovjetunióban. Gro­miko ezt viszonozza. (MTI) turális eredményeiket, terveiket. Különösen nagy érdeklődéssel hallgatták az előadást a tanuló­fiatalok, akik hangsúlyozták: egy félnapi tanulással sem szerezhet­tek volna ennyi érdekes adatot a foldrajzilag távol, de a szívünk­ben közel élő hős kubai nép éle­téről, munkásságáról. — Ary — akik, akárcsak az UNR 11 képvi­selője, mind odaadó hívei De Gaulle-nak. Az MRP csak hosszas vita után járult hozzá két további tagja, Pierre Pflimlin és Maurice Schumann kormányba lépéséhez. Ezzel a keresztény irányzatú köz­­társasági népi mozgalom tárcái­nak száma ötre emelkedett. Az MRP vezetőinek egy része ellenez­te, hogy a párt az eddiginél na­gyobb szerepet vállaljon egy olyan kormányban, amelyről nyilvánva­ló, hogy nem a parlament akara­tát fogja követni, hanem De Gaul­le személyi uralmának engedel­mes eszköze lesz. Három függet­len párti, egy „baloldali degaul­­ledsta” és a baloldali republikánus csoport egy képviselője teszi tel­jessé az új kabinetet. A radikális párt, választóitól tartva, nem já­rult hozzá, hogy tagja, Edgar Faure miniszterséget vállaljon. A francia kormányváltozás nem választások vagy parlamenti vita eredménye. Az új kormány De Gaulle akaratából jött létre. USA-ellenes tüntetés Mexikó Cityben Több ezer diák tüntetett Mexikó Cityben, tiltakozásul a dél­kaliforniai „mezőgazdasági tragédia” ellen, amelyet az Egyesült Államok okoz. Az amerikaiak ugyanis a Welton Mohawh-i völgy sóját tonnaszám behajigálják a Coloradó-folyóba, és ezál­tal óriási károkat okoznak a mexikói parasztoknak. A sós viz ugyanis tönkreteszi mintegy 300 000 farmer termékeny földjét, és éhhalálra kárhoztatja őket. A képen: a tiltakozók Mexikó City - utc áin. (MTI Külföldi Képszolgálat.) Közlekedési ankét Békéscsabán A Békéscsabai Városi Rendőr­­kapitányság és a nemrég alakult balesetvédelmi tanács április 15- én, vasárnap délelőtt a békéscsa­bai Brigád filmszínházban közle­kedési ankétot rendezett. Az an­kéten mintegy 150 motoros, gépko­csitulajdonos és egyéb járműve­zető vett részt. Hankó János had­­.nagy tájékoztatta az ankét részt­vevőit a közlekedés fejlődéséről, a közlekedési szabályok létrejöttéről és jelentőségéről. Az előadás után dr. Nánási József sebészfőorvos is­mertette a különböző közlekedési balesetek következményeit. Az an­két résztvevői közül többen hoz­zászóltak, és javaslatot tettek a közlekedés javítására, valamint a balesetek megelőzésére. Az elő­adások és hozzászólások után fil­met vetítettek. I békés egymás mellett élés a jelenkor legfontosabb kérdése A jelenkor legégetőbb kérdése, amely közvetlenül érinti emberek százmillióit, a jelen és a jövő nem­zedék sorsát — a háború és a béke kérdése. Természetes, hogy ez a kér­dés minden kor figyelmének közép­pontjában állt és áll. Nagy figyel­met szentelt ennek a kérdésnek az SZKP XXII. kongresszusa. „Az a tény — hangsúlyozta N. Sz. Hruscsov elvtárs az SZKP Központi Bizottságának beszámo­lójában —, hogy a háborút sike­rült megakadályozni, s a szovjet emberek és más országok népei élvezhették a békés élet áldásait, a párt és központi bizottsága te­vékenységének, a szovjet állam erejének növelése, a lenini külpo­litika megvalósítása érdekében kifejtett munkásságunknak fő eredménye, a szocialista orszá­gokban működő testvérpártok te­vékenységének, a nemzetközi bé­keszerető erők aktivizálódásának eredménye.” A háború és a béke problémája, a két rendszer országai közti köl­­csönviszony lényege, a szovjet kom­munista építés és a forradalmi vi­lágfolyamat kölcsönhatásának jelle­ge — elsőrendű elméleti és gyakor­lati jelentőségű kérdések, amelyek közvetlen kapcsolatban állnak stra­tégiája meghatározásával, fő irány­vonalának kidolgozásával és érvé­nyesítésével. Nem csoda, hogy az imperialista reakció a buczsoá ideológusok és propagandisták éppen ezekben a kérdésekben próbálják mindenféle képpen kiforgatni a lenini eszmé­ket. Mindenféle színárnyalatú párt ellenes elemek — a nyíltan jobb­oldaliaktól az „ultrabaloldaliakig'' — a különböző időszakokban min­dig ezekkel a problémákkal kapcso­latban támadták a lenini Központi Bizottságot. Ezekben & kérdésekben intéznek rohamokat ma is a kom­munista világmozgalom ellen mind a revizionisták, mind a dogmatiku­sok és a szektások. Az antlkommunizmus kedvenc „vesszőparipája”, hogy kiforgatja a békés egymás mellett élés kérdésé ről vallott nézeteit. Az imperializ­mus védőügyvédéi a XXII. párt kongresszus előtt is mindenképpen igyekeztek lejáratni ezeket a néze­teket, s a kongresszus óta különös­képpen próbálkoznak ezzel. Egyesek közülük azt állítják, hogy a marxizmus-leninizmusnaik egyáltalában semmi köze sincs a békés egymás mellett élés elvéhez, így például W. Grottian nyugatné­met történész azt írja, hogy „a le­nini tanításban nincs hely a „pro­letár” és „kapitalista” államok bé­kés egymás mellett élése számára.” J. Kennan, az ismert amerikai dip­lomata és -történész ismételten azt hangoztatta, hogy a szovjet külpo­litika „Lenin idejében” ellentétes volt a hódító háborúkról való le­mondás, s a más országok belügyei­­be „államrendjük és életformájuk megváltoztatása céljából” való be nem avatkozás elveivel. „A békés egymás mellett élés politikája. . ellentétben áll a ieninizmus belső jellegével”, jelenti ki Gustaw Wet­ter katolikus filozófus. A békés egymás mellett élés im­perialista ellenfeleinek másik ked­velt „érve” az, hogy szerintük a kommunisták, ha el is fogadják ezt az elvet, ezt csak ideiglenes, takti kai jelszónak tekintik, amely arra való, hogy a nemzetközi kommuniz­mus annyi erőt gyűjtsön össze, amennyivel kedvező pillanatban fegyverrel megdöntheti a világkapi­talizmust. A békés egymás mellett élés, úgymond — „ópium”, amely­nek segítségével „a szovjetek meg akarják bénítani a Nyugatot, hogy ne tudjon ellenállni a kommunista terjeszkedésnek”, hirdeti Spell­man amerikai bíboros. De nemcsak a burzsoá ideológu­sok, hanem az élő és alkotó mar­­xizmus-leninizmu-s álláspontjáról a holt dogmatizmus útjára lecsúszott emberek is elferdítik és kiforgatják a külpolitika, s elsősorban a háború és béke, s a békés egymás mellett élés kérdéseiről kidolgozott lenini nézetek rendszerét. Ez közvetlenül vonatkozik a pártellenes csoportra, amelynek élén Molotov, Kagomovics és Malenkov állt. Molotov tudvale­vőleg dogmatikus, makacsságában odáig jutott, hogy azt állította: Le­nin soha sehol nem beszélt a kü­lönböző társadalmi berendezkedésű államok békés egymás mellett élé­séről. Az SZKP XXII. kongresszusa méltó választ adott ezekre az anti­­leninlsta állításokra. Hogyan vetette fel a vizsgált kér­déseket Len-in? Marx és Engels annak idején an­nak valószínűségéből indult ki, hogy a szocialista forradalom többé-ke­­vésbé egyidejűleg fog győzni a főbb országokban, s ez annak ide­jén helyes perspektíva is volt. Le­nin viszont az imperializmus korá­nak mélyreható elemzése alapján felvértezte -a pártot azzal az elmélet­tel, hogy lehetséges a szocializmus győzelme eleinte egy, magában vett országban. Ilyenformán maga az élet vetette fel a szocialista forrada­lom igen fontos kérdéseként a győz­tes szocialista forradalom országá­nak vagy az ilyen országok cso­portjának egymás mellett élését a világ többi részével, a kapitalista országokkal. Lenin abból indult Jel, hogy ez az egymás melett élés ob­jektív törvényszerűség, amely hosz­­szű történelmi időszak, a kapitaliz­musból a kommunizmusba való vi­lágméretű átmenet egész korszaká­nak folyamán fog érvényesülni. „Egy ország szocialista köztársa­sága együtt létezik a világ kapita­lista országaival..így jellemez­te a helyzetet Lenin 1920. február 2-án, az ..ÖKVB és a Népbiztosok tanácsa munkájáról'' tartott beszá­molójában.” .. . Nemcsak lélegzet­vételi szünetünk van, hanem egy egészen új időszakba léptünk, mert kivívtuk magunknak az önálló nem­zetközi lét jogát a tőkés államok hálózatában’.’, hangsúlyozta ezután 1920. november 21-én az OK(b)P Moszkva-tkormányzásági konferenci­áján mondott beszédében. Hogyan képzelte el Lenin a szo­cialista és kapitalista államok pár­huzamos egymás mellett élését? Az egymás mellett élés békés vagy nem békés jellege állt-e érdekében a Szovjet Köztársaságnak?

Next

/
Thumbnails
Contents