Békés Megyei Népújság, 1962. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-17 / 89. szám

1962. április 17., kedd M ÉPÜJSAG 3 Szalma-ügy Gyakran járom a megyét, és sohasem állom meg, hogy az or­szágút két oldalán széjjel ne néz­zek. Érdekel, hogy mi van, s mi történik a földeken. Most már a jó idő beálltával persze mind több a látnivaló: mindenfelé gé­pek és fogatok sokasága munkál­ja, veti a földet, s tarkaruhás asz­­szonyok népes csoportja dugdossa a hagymát, ülteti a burgonyát és különböző palántákat. De van látnivaló a határban más is: sok-sok táblán még lábon vagy kúpokban álló kukorica- és napra­forgószár díszeleg, számos helyen pedig egy-két holdnyi területet te­rített be a felborított, széjjeldúlt szalmakazlakkal a szél. Néhány héttel ezelőtt azt mondogattam magamban: majd elhordják vagy elégetik a szalmát, mire be kéri vetni a földet. De most már ügy­­gyé vált a szalma. Az történt, hogy felkeresett a Szövetkezetek Békés megyei Érté­kesítő Központjának egyik cso­portvezetője. Azt mondja: Szalma­­ügyben jöttem. S hogy elejét ve­gye csodálkozásomnak, sorolni kezdte: Hazánkban a meglévő cel­­lulózegyárak mellé most épül a dunaújvárosi is, amely naponta 20 vagon gabonaszalmát lesz képes feldolgozni. Tehát a ceüulózegyá­­rak növekvő kapacitása következ­tében megnőtt a MÉK ipariszal­­ma-felvásárlási feladata is. Ipari­szalma alatt az aratógépekkel vagy kézi erővel aratott búza- és rizsszalma értendő. Ezt ugyanis jobban szeretik a gyárak, mert nem olyan polyvás és szemetes, mint amit a kombájn arat és csé­pel. Tavaly kivágtuk a rezet: 185 százalékra teljesítettük a tervet, vagyis 495 vagon rizs és 700 va­gon ipari feldolgozásra alkalmas gabonaszalmát vásároltunk fel. Az idén ennél többet, összesen 1510 vagonnal keH felvásárolnunk, elő­re megkötött szállítási szerződés alapján. A gabonaszalma mázsá­jáért 36, a rizsszalma mázsájáért pedig 22 forintot fizetünk szerző­déses felárral együtt. — No persze csak akkor, ha lesz miért. Egyelőre nem sok si­kerrel járják és győzködik a MÉK megbízottjai a gazdaságok vezetőit. Már régebben beindítot-A lenimzmiis étienfelei ma azt 'ál­lítják, hogy Lettin a szocializmus és a kapitalizmus közti kikerülhetetlen és szüntelen katonai összeütközések láncolataként fogta fel az egymás mellett élést. Az efféle állításoknak semmi közük sincs a valósághoz. Ez a 1 erén izmus szégyenteljes rágalma­zása. Lenin ismételten hangsúlyozta, hogy lehetnek katonai összeütközé­sek a szocialista és a kapitalista ál­lamok között. Kifejtette, hogy az imperialisták múlhatatlanul minden­féle — köztük katonai — támadá­sokat fognak intézni a szocialista or­szág ellen, mégpedig főleg a szov­jet hatalom fennállásának kezdeti időszakaiban. Ugyanakkor azonban áWandóan és kitartóan rámutatott olyan té­nyezőkre és erőkre, amelyek az im­perializmus szovjeteUenes politiká­jában jelentkező háborús, kalandor tendenciák ellen hatottak. A szoci­alista hatalom növekvő erején és a dolgozók nemzetközi szolidaritásán kívül ide sorolta ae imperialista ha­talmak közti éles ellentéteiket, a Szovjet Oroszországgal való normá­lis gazdasági kapcsolatok megterem­tésének tendenciáját, s a burzsoázia mérsékeltebb, realistább beállított­ságú köreinek álláspontját. E ténye­zők összessége biztosította Lenin szerint a szovjet ország és a kapi­talista országok békés együttélésé­nek lehetőségét. A történelem ta­pasztalatai teljes mértékben igazol­ják, hogy Leninnek e nézetei he­lyesek voltak. Lenin a szovjet ország és a ka­pitalista környezet között előadó­dott katonai összeütközések okait ntanczve hangsúlyozta, hogy ezeket tűk az akciót, de még egy szálra sem sikerült szerződést kötni. Egyik-másik gazdaság vezetője a halogatási politika diplomatikus elutasítási módját választja, mond­ván: Szerződünk mi, hogyne szer­ződnénk, de majd később, hiszen nem olyan sürgős. Soká lesz még aratás, cséplés! Mások viszont ker­telés nélkül elutasítják a szerződ­tetni akarókat: Egyetlen szál szal­mát sem adunk el, kell trágyá­nak! Ezzel egyet lehet érteni, kell a trágya. A kormány is sok súlyos valutát ad ki műtrágyáért, éppen azért, hogy gazdaságaink buján nőtt és dúsan termő gabonát aras­sanak. Ugyebár ennek a valutának egy részét cellulózé- és papírbeho­zatalra is lehetne fordítani, s rá­adásul nem kellene cellulózegyár építésére költeni. De a gazdasá­gok, főként a szövetkezetek veze­tői így is jóval több műtrágyát kérnek, mint amennyi pillanatnyi­lag jut. Helyes, hogy egyre több trágyával igyekeznek a talaj ter­mőképességét növelni. De azt a legkevésbé hozzáértő ember is tudja, hogy a szalma csak akkor válik értékes talajtápanyaggá, ha az előbb az állatok alatt volt, s onnan gondosan szarvasba rakják, leföldelik, összeérlelik. A széjjel­szóródott szalmában nagyon kevés szerves anyag van, bármenyire össze is rohad az esőzések követ­keztében. Éppen ezért ilyen trá­gyára kár spekulálni, jobb a feles­leges, ipari feldolgozásra alkalmas szalmát leszerződtetni, eladni, má­zsánként 34 forintért, mert így több haszna lesz belőle a termelő­­szövetkezetnek közvetlenül is. De ennél sokkal nagyobb a közvetett haszon. Az, hogy valutát takaríta­nak meg a szalma eladásával, vagyis a cellulózé hazai előállítá­sával, s a megtakarított valutáért olyan fontos cikkeket vásárolhat a kormány, amelyeket egyelőre nem vagy csak kis mértékben tu­dunk az ország határain belül gyártani. Pillanatnyilag tehát van szataia­­ügy. A termelőszövetkezeteken és állami gazdaságokon múlik, hogy a szalmából ne ügy, hanem valu­tát megtakarító sok és nélkülöz­hetetlen cellulózé legyen. Kukk Imre az összeütközéseket mindig, minden esetben az imperialista államok kezdeményezték. A szovjet állam állandóan tanú jelét adta, hogy a kapitalista országokkal való egy­más mellett élés békéé jellegét mélységes érdekének tekinti, s a szovjet külpolitika békepolitikakésM született meg és fejlődött. Napjainkban a békés egymás mel­lett élés elvei vezérlik a világ la­kosságának egyharmadát felölelő szocialista rendszer országait a ka­pitalista országokkal való kapcso­lataikban. Ezeket az elveket Ázsia, Afrika és Latin-Amerika fiatal nem­zeti államainak nagy csoportja tá­mogatja, s kifejezésre juttatták szá­mos fontos nemzetközi jogi ok­mányban, így példáiul az ENSZ- alapokmányáibam, a baradungi kon ferencia határozataiban, aiz el nem kötelezett országok belgrádi konfe­renciájának dokumentumaiban stb. Az SZKP XX. kongresszusa ke­ményen elítélte a Sztálin-kultuszt, s feladatul tűzte ki, hogy a szovjet külpolitikáit meg keH tisztítani a személyi kultusszal összefüggő ide­gen lerakódásoktól. A kongresszus irányt vett arra, hogy erősítsék a politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatokat valamennyi állammal, a békés egymás mellett élés bizto­sítása céljából. Az SZKP Központi Bizottsága ha­talmas, nagy munkáiba kezdett, hogy érvényt szerezzen ennek az Irányvonalnak. E munka méreteit tanúsítja például, hogy N. Sz. Hruscsov szovjet kormányfő a XX. pártkongresszus óta több mint harmincszor utazott Európa, Ázsia és Amerika különböző országaiba, azzal a céllal, hogy fenntartsa a 1965-ig 18 ezer holdon végeznek talajjavítást, 12 ezer holdat öntöznek, 24—25 százalékkal növelik a termésátlagokat — Elfogadta a tanácsülés a gyomai járás ötéves mezőgazdasági tervét A gyomai járási tanács napi­rendjén a tanácsok tevékenysége, a járás mezőgazdaságának ötéves terve, a népművelési program, az ez évi költségvetés és az ötéves községfejlesztési terv szerepelt. A napirendi pontok körül élénk vita folyt. Többek között a járás me­zőgazdaságának második ötéves terve felett is. A járási tanácsta­gok reálisnak tartják az eddig már többször megvitatott terveze­tet. A terv szerint az országosan előirányzott 22—23 százalék he­lyett 24—25 százalékkal kívánják növelni 1960-hoz viszonyítva a mezőgazdasági terméshozamokat. A terv a kenyérgabona vetésterü­letét 29 százalékban állapította meg, s az 1961. évi 10,6 mázsa he­lyett 13,8 mázsa átlagtermést irá­nyoz elő kenyérgabonából. Őszi árpából 10,9 mázsa helyett 16 má­zsa, kukoricából — melyet a szántóterület 22 százalékán ter­melnek — 10,9 mázsa májusi mor­zsolt helyett 20 mázsa szemesku­koricát kívánnak betakarítani. A terv részletesen foglalkozik az egyéb növények, köztük a pillan­gósok, a zöldség, és a burgonya termesztésével s jelentős fejlődést irányoz elő az állattenyésztésben is. Többek között 1965-ig á jelen­legi 15,4-ről 18-ra növelik a 100 holdra jutó szarvasmarha-állo­mányt, ezen belül 6,9-ről 8 darab­ra a tehenek számát, 85-ről 95-re a sertések, ezen belül 7,3-ról 9,6- ra a tenyészkocák számát. A bor­­júszaporulatot az elmúlt évi 85-ről 90 százalékra növelik, a malac­szaporulatot pedig kocánként 12 darabról 14-re. Az ez évre elő­irányzott 200 ezer csibenevelés 1965-ig fokozatosan 300 ezerre nő a járás területén. Ezenkívül 1965- ben nyolcezerre növelik a törzs­kacsák és hétezerre a törzslibák számát. A terv szerint a járás te­rületén jelentősen növelik 1965-re az árutermelést is. Többek között kenyérgabonából 68, takarmány­­gabonából 66, hízott sertésből 57, tejből 35, tojásból 50. baromfiból 74 százalékkal adnak több árut a járás területéről, mint 1960-ban. A terv behatóan foglalkozik a célkitűzések elérésének módjával is. Többek között meghatározza, hogy növelni kell a külföldi búza­fajták vetésterületét, s a kukoricát pedig olyan földekbe kell vetni, amelyekben az előirányzat való­ban meg is terem. A talaj tápere­jének növelése érdekében hol­danként 220 kiló műtrágyát kí­vánnak felhasználni. Ezen belül növelik a zöld trágyázott területet, s minden télen tanfolyamot ren­deznek az istállótrágya-kezelés jobbátétele végett. Tízezer hold földet digózással, nyolcezer hol­dat kémiailag javítanak meg. Amennyiben megépül a tiszai víz­lépcső és a jelenleginél több víz­hez jutnak a járás gazdaságai, úgy 12 ezer hold szántóföldet öntöz­nek. Az öntözött terület nagy ré­szén szálas, és szeinestakarmányt termein »k a növekvő állatállo­mány részére. Ugyanakkor a terv gondoskodik a legelők jobbététe­­léről is. 1965-ig mintegy ötezer holdon javítják meg kémiailag és más módon a legelők talaját, s az összterületnek legalább félére évente holdanként két mázsa mű­trágyát szórnak ki, a legelőkön mintegy 1500 holdas területet vé­dősávval erdősítenék be. A járás területe egyébként fában elég szegény, s különösen gyengén van fásítva Dévaványa, Ecsegfalva és Gyoma VII. kerülete. Éppen ezért a terv szerint a járás területén A kereskedelem felkészült o húsvéti ünnepekre 410 txigon hús, nagy mennyiségű édesség és ajándékcikk kerül forgalomba az üzletekben A Belkereskedelmi Minisztéri­umban kapott tájékoztatás szerint a kereskedelem felkészült a hús­véti áruellátásra. Hús- és töltelék­áruból a tavalyi hasonló időszak­hoz képest 10—15 százalékkal jobb az ellátás. A kettős ünnep előtti héten az egész országban 410 vagon hús kerül forgalomba. Ez a mennyiség, előreláthatólag teljes mértékben kielégíti a vár­ható igényeket. A választékkal sem lesz baj, mert az ipar a bolti rendeléseknek megfelelően tud húsárut szállítani a kereskede­lemnek. közvetlen érintkezést más országok vezetőivel. A XXII. pártkomigréisszus, s egész párt és nép, valamint a munkás- és kommunista világmozgalom és min­den békeszerető erő nagyira érté­kelte az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány által a két kongresszus közti időszakiban tett főbb külpolitikai lépések elvszerű­ségét és következetességét, rugal­masságát és kezdeményező szelle­mét. Természetszerűleg csak általános felháborodást és elítélést vonhatnak maguk után a marxizmus-lenin iz­mustól való eltávolodás útjára le­csúszott albán vezetőknek a szovjet külpolitika eilen intézett rágalmazó és demagóg támadásai. Ezek a gyászteoretikusok azzal támadják békés egymás mellett élés elvét hogy ez, úgymond, „kapituláció az imperializmus előtt". Ügy próbálják beállítani a dolgot, mintha az álta­lános és teljes leszerelésről előter­jesztett szovjet javaslatok „ellentét­ben" állnának a szocialista országok „érdekeivel”, s lefegyvereznók eze­ket az országokat az imperializmus előtt. Ezekkel az otromba koholmá­nyokkal csupán leplezni akarják hogy szakítottak a marxizmus-leni­­nizmus alapelveivel, így akarják leplezni a szocialista tábor megosz­tását célzó cselekményeiket, a nem zetközi kapcsolatok terén tanúsított kalandorságukat, szovjeteUenes te vékenységüket. Meddő próbálkozás ez. A testverpártok túlnyomó több sége, az egész nemzetközi kommu nista- és munkásmozgalom teljes mértékben leleplezte az albán veze­tők antimarxista, szakadár cselek menyeit. Vidéken 30 vagon füstölt árut, sonkát, kötözött tártját vásárol­hatnak a fogyasztók. A füstölt árukból kisebb, fél-, egy- és két­­kilós darabok is kaphatók. Ba­romfiból körülbelül tíz, halból pedig mintegy 20 százalékkal ke­rül több árusításra a húsvéti ün­nepek előtt, mint 1961-ben. Meg­felelő ellátásra számíthatunk vajból, tojásból, margarinból és a süteményekhez szükséges kellé­kekből, alapanyagokból. Az italfélék közül sörből, üdítő italból, gyümölcsléből és likőrök­ből mind a mennyiségi, mind a választéki igényeket ki tudja elé­gíteni a kereskedelem. A szoká­sosnál jobb lesz az ellátás palac­kozott borokból is. Édességek közül a tavalyihoz képest 60 százalékkal több — 13 vagon — úgynevezett üreges cso­koládéfigura készült az ünnepek­re. Az utóbbi időben rendkívül közkedveltté vált táblás csokolá­dékból a tavalyinak tízszerese, 113 vagon kerül forgalomba. Egyéb hagyományos húsvéti édes­ségekből, például színes tojások­ból is bőséges az ellátás. (MTI) A múlt évben háromezer kacsát neveltek fel a Biharugra Halgaz­daságban, amit törzsállománynak hagytak meg. A háromezer kacsá­tól a tervek szerint 140 000 tojást vártak. A jól gondozott víziszár­nyasok előreláthatóan 40 ezerrel adnak több tojást, mint ahogyan a gazdaság vezetői tervezték. A gaz­daság saját keltetőgéppel rendel­kezik. Hétfőn reggel már útnak négy termelőszövetkezetet bíznak meg csemeteneveléssel, s az onnan és az állami erdőgazdságtól kapott csemetékkel együtt mintegy 150 ezer fát ültetnek el az ötéves terv végéig. Kettőmillió facsemete A Gyulai Erdőgazdaság cseme­tekertjeiben a késői kitavaszodás miatt csak néhány napja kezdhet­ték meg a tavaszi fásításhoz szük­séges kétmillió — Alföldön jól díszlő — facsemete kiemelését. Megyénkben tavaszi fásításra a szokásos egy hónap helyett mind­össze kettő hét áll rendelkezésre, ezért az erdőgazdaság 350 állandó dolgozóján kívül ötszáz időszaki munkás — döntően termelőszö­vetkezeti tag — ülteti a kisfákat. Sokat vállaltak a KISZ-fiatalok, akik nyújtott műszakban és va­sárnapi munkával segítik a fában szegény vidék erdősítését. A do­bozi és gyulai termelőszövetkeze­tek sok munkást adtak az erdő­­gazdaságnak s ezt a segítséget főleg a betakarítás idején több­szörösen visszakapják. indítják az első saját nevelésű, át­lag 2,20 kilogramm súlyú pecse­nyekacsákat a Bameválhoz. A jö­vő héttől kezdve hetenként 6—8 ezer pecsenyekacsát szállítanak a halgazdaságból a Baromfifeldol­gozó Vállalathoz. Július közepéig mintegy száz­ezer pecsenyekacsát ad a népgaz­daságnak a Biharugrai Halgazda­ság, 2,20 kilogrammos súlyban. Elutaxott hasúnkból a finn élei misxeripari sxaksxervexet ifjúsági küldöttsége A finn élelmiszeripari szakszervezet ifjúsági küldöttsége hétfőn elutazott hazánkból. A delegáció tagjait a Nyugati-pályaudvaron az Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezetének és a Magyar Ifjúság Országos Tanácsának képviselői búcsúztatták. (MTI) Százezer pecsenyekacsái ad a népgazdaságnak a Biharugrai Halgazdaság

Next

/
Thumbnails
Contents