Békés Megyei Népújság, 1962. április (17. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-14 / 87. szám
2 NÉPÚJSÁG 1962. április 14., szombat Adenauer megbeszélése a nyugatnémet pártok parlamenti vezetőivel Kennedy nyilatkozata Clay tábornok visszahívásáról Emelni a vezetés színvonalát — Több gondot a szakképzésre A mezőgazdaság fejlesztésének kulcskérdéseiről tárgyaltak a megyei pártahtíva-iilésen Békéscsabán pénteken délelőtt az MSZMP megyei székházéban a párt- és tömegszervezetek megyei, járási és községi vezetői aktívaülést tartottak. Klaukó Mátyás elvtárs, az MSZMP megyei bizottságának titkára, kétórás beszámolójában a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1962. márciusi ülésének határozata alapján társadalompolitikai kérdésekkel foglalkozott, részletesen ismertette megyénk mezőgazdaságának helyzetét és a határozatból adódó feladatokat. Többek között hangsúlyozta, hogy a pártonkívüliek legjobbjait mindenütt bátrabban vonják be a vezetésbe. Részletesen szólt a szakemberképzés kérdéséről is. — A termelőszövetkezeti elnökök egy csoportjának és a helyetteseknek, valamint a brigádvezetők legtöbbjénél?; semmiféle szakképzettsége nincs — mondotta többek között. — Rutinnal nem lehet mai követelményeknek megfelelő színvonalra emelni a mezőgazdasági termelést — figyelmeztette a megye vezetőit Klaukó elvtárs, majd új típusú szakiskolák, tanfolyamok szervezésének szükségességéről szólt. Külön-külön foglalkozott a párt, a KISZ, a Népfront, a nőtanács, valamint a tanácsok feladataival. Az értekezleten megjelent és felszólalt Darabos Iván, az MSZMP Központi Bizottsága Tudományos és Kulturális Osztályának vezetője. S akkor — 1912. április 14-ről 15-re forduló éjjelen — egyik percről a másikra, megtörtént a katasztrófa. A hajó jéghegybe ütközött, azaz egy jéghegy víz alatti kiszögellésébe s az felhasította a borda vaslemezét. A lék túl nagy volt, a szivattyúk nem tudtak megbirkózni a betörő víztömeggel. Mire az SOS jelekre az első hajó megjelent, másfél ezer utasával a Titanic 3000 méter mély hullámsírba merült. Ez a katasztrófa terelte a jéghegyek problémájára a világ figyelmét. A jéghegyek északon Grönland partjairól indulnak el. Grönland 2 miliő négyzetkilométer kiterjedésű jégmezőinek tengerekig nyúló gleccsereiből törnek le azok. A A Baffin-öbölben mintegy 7500 jéghegy gyülekezik évente Grönland mintegy száz gleccseréből leszakadva. (Ez kb. napi 400—600 millió köbméter jég!) A jégárak a partszegélyen túlnyúlnak, végük a tengerbe hatol. Az édesvízi jég fajsúlya 0 Celsius fokon 0,91, a tengervíz ugyanezen a hőfokon 1,027. A tengervíznek a fajsúlykülönbség miatt nagy felhajtó ereje a jégár tengerbe nyúló végét letördeli s az jéghegyként Úszik dél felé a tengeren. Az északi népek e jelenséget a jégár „borjadzásának” nevezik. A letört jéghegyek szélesebb, nehezebb része a víz alatt fekszik, csupán 1/10-e, Bonn (MTI) Adenauer kancellár csütörtök este váratlanul megbeszélésre hívta magához Heinrich von Brentanot, Erich Ollenhauert és Erich Mendet, a CDU, a Német Szociáldemokrata Párt és a Szabad Demokrata Párt parlamenti csoportjának vezetőit. Rajtuk kívül jelen volt még Schröder külügyminiszter és Willy Brandt nyugat-berlini polgármester is. A megbeszélésről, amelyet Bonnban váratlan összehívása miatt igen jelentősnek tartanak, később közölték, hogy azon a kancellár tájékoztatta a három parlamenti csoport vezetőjét az amerikai kormány terveiről a kilátásba helyecher, a Fehér Ház helyettes sajtótitkára azt mondta, hogy az elnök semmiféle új elgondolást sem terjesztett elő a Berlinbe vezető utakról. * Paul Nitze amerikai hadügyminiszter-helyettes, aki jelenleg Nyugat-Németországban tartózkodik, csütörtökön másfél órás megbeszélést folytatott Strauss bonni hadügyminiszterrel. A szövetségi hadügyminisztérium egy szóvivője kijelentette, hogy a két államférfi e tanácskozásán „teljes egyetértésre jutott a különféle védelmi kérdésekben”. Washington A Berlinből hazahívott Clay tábornok csütörtökön egy hosszú megbeszélésen részletesen beszámolt Kennedy elnöknek a nyugatberlini helyzetről. Utána az elnök nyilatkozatot adott ki, amelyben leszögezte, hogy a továbbiakban „már nincs szükség Clay állandó berlini jelenlétére”. Szükségesnek tartotta azonban megnyugtatásul hozzátenni, hogy „Nyugat-Berlin szabadsága továbbra is fontos kérdés marad az Egyesült Államok számára”. A Kennedyvel folytatott megbeszélés után Clay tábornok újságíróknak kijelentette, hogy a Berlinre vonatkozó tarlós megállapodás kérdésében elfoglalt álláspontja sem nem optimista, sem nem pesszimista. Ásd a véleményét fejezte ki, hogy a feszültség jelentős mértékben enyhült, ami megkönnyíti a tárgyalások folytatását. Hozzátette, hogy Berlin elvesztése csak erőszak folytán következhetik be, de ő nagyon kétségesnek tartja, hogy valaha is sor kerüljön fizikai erőszak alkalmazására. vándorló jéghegyeket kutatják az őrhajók, rádión közlik útirányukat, s a nagyobbakat robbantják is. * Akik nem sajnálják a fáradságot — Olyan gazdával szeretnék beszélni, akit úgy ismernek, hogy nem sajnálja a fáradságot, ha a közösségiről van szó — mondom Ecseg£a!ván; az Egyetértés Termelőszövetkezet irodájában, Nagy Mihály könyvelőnek. Még akarok valamit magyarázkodni, de 6, mintha csak minden percben ilyen emberek járnának az eszében. , azonnal sorolja a neveket. — Gonda Péter, Papp Máté, V. Tóth András növényápolók. Közülük ketten tagjai az igazgatóság- , nak. ! Szókimondó, tapasztalt gazdák. Vagy Sóti Mihály és Vad Gábor. Nem válogatósak a munkában. Ha más vonakodik, ők vállalják a nehezét is. E. Tóth Elek szerelővel is beszélhet. Szerény, lelkiis- ' meretes, szorgalmas ember. Mátyus József vontatóvezető pedig a hóviharok idején is megjárta Orosházát a baromfitápért. Vagy itt van._ i Ha nem szólok közbe, bizonyára tovább sorolja a gazdák neveit, * akikre ráillik a nemes személyle- X írás. Sajnos az idő sürget. Még X ebéd előtt akarok beszélni egyi-í kükkel. ?• — Vannak ilyen emberek, de J még többen kellene, hogy legye- X nek — jegyzi meg. X Sok múlik a lelkiismeretességen * — folytatja. — Ha lelkiismeretle- X' nül kezelik például a gazdaság gé- } peit, két-három évvel előbb men- ♦ nek tönkre. Harminc erőgép. kö-X rüibelül három és fél millió fo-. ríni. Ennyit kell évekkel előbb be-X ruházni. Nem kis dolog — teszi} hozzá, majd készségesen felemeli j a telefont, hogy elősegítse a talál-* kozásomat a közelben tartózkodó* E. Tóth Elek szerelővel. 4, E. Tóth elvtárs motorral rob-X ban az iroda elé. Éppen indult ebé-í delni, amikor szóltak neki. T T 1 Egy malteros targonca derekán* foglalunk helyet. Kicsit várunk af beszéddel, mert az úton zajos von-* tató pöfög. Bekanyarodik az állo-X más rakodójára. Néhány lépésnyi- J re a járda mellett gyerekek álldo-f gálnak, élvezik a tavaszi nap-* fényt és kíváncsian szemlélik aX! szürke hétköznapi világba csöp-f pent csillogó gépkocsit. Kissé tá-* volabb néhány asszony beszélget,* sűrűn tekingetve a távolban lát-« ható bogárhátú híd felé. Ta-j Ián az árvízveszélyről vitatkoz-I nak... * A targoncán lassan csordogálva* Indul a beszélgetés... — Előfordul, hogy nem kapunk megfelelő alkatrészeket. Ilyenkor saját találékonyságunkra vagyunk utalva — magyarázza új ismerősöm. Szerény, csendes szavú, barna arcú ember E. Tóth Elek. Kék munkásruháján otthonosan ülnek a nagy oiajfoltök. Álla borostás. Arcát befújta a kipufogók füstje. Elmondja, hogy télen is volt elég dolguk. Maguk öntötték, csinálták a csapszög-perselyeket és még egyéb alkatrészeket is, melyekből elmaradt az utánpótlás. A rendes munkaidejük reggel hattól este fél hatig tart, de sokszor megtoldják az időt, ha sürgős a munka. A múlt héten az egyik üzemegységben „lerohadt” a szecskavágó motorja Pénteken este behozták a műhelybe azzal, hogy másnap reggel szükség van rá. Ketten, Kónya Sándorral este tizenegyig dolgoztak, mire elkészült. 1912. április havának első napijaiban egy hajó futott ki az At- ÍLanti-óceánra az angliai South- Tampton kikötőjéből. X A „legcsodálatosabb hajó”, a „legnagyobb”, a „leggazdagabb”, „legfényesebb”, a „század technikai diadala”, a „formábaöntött költemény” — efféle jelzőkkel illette a világ közönsége a White Star Line hajózási vállalat tulajdonát képező hajót, vízre bocsátása alkalmából. Az újságok elragadtatással írtak az ünnepségek körülményeiről, nem fukarkodtak a dicsérő szavakkal. Valóban: a 14 000 tonnás óriás a világ akkor legnagyobb, példátlan fényűzéssel berendezett személyszállító luxusgőzöse volt. Az aranyát halmozó XX. század ráruházta minden fényét, drágaságát a Titanicra ... A próbaúton a legnagyobb előkelőségek vettek részt: a pénzvilág, a magas politika, a felső tízezrek társadalmának, a tudomány és művészi élet reprezentáns képviselői. Míg a jól öltözött urak és dámák hajóra szálltak — az öreg Európa partján munkanélküliek, nincstelenek tömegei feketéllettek s aháttérben, a színek mögött, fehérkesztyűs hatalmasok már előkészítették az első világháborút__ S a Titanic szelte az óceánt. Már menetrendszerűen Kanada, Üj-Foundland közelébe ért. A zene hullámai messze hangzottak a tenger felett, a mulatozás mámora betöltötte a hajót; durrantak a pezsgős üvegek, drága selymekben lejtettek a hajó szalonjában a táncospárok. — Amikor a környék házaira már ráborult az éjszaka, bent a műhelyben, a szerszámok és az alkatrészek társaságában mire gondol? — kérdezem. — Arra, hogy holnap szükség van a gépre — válaszolja csendesen. — Túlóra? — Nem is jutott eszünikbe. Azt csak a rendszeres túlmunka idején kapjuk... — Köszönet? — Köszönet? — néz rám csodálkozva. — Bejött egy kocsi érte, aztán felpakolták és elvitték. Nem firtatom, miért van ez így. Könnyű kitalálni. Ebben a termelőszövetkezetben nem illik köszöngetnd a tetteket. A köszönet, az egymás iránti megbecsülés ott van. mélyen az emberek mellében. Csak ha kérdezi valaki: Kik vannak itt „olyan” emberek; akkor sorolják, emlékezetből. Ismerősöm elhallgat. Menni készül. Várja az ebéd, és aztán a munka. Estére, lehet, megint későn végeznek. Boda Zoltán zett újabb kelet—nyugat-berlini megbeszéléseket illetően. A nyugatnémet kormány szóvivőjéhez kérdést intéztek azokkal a washingtoni híresztelésekkel kapcsolatban, hogy Kennedy elnök üzenetet intézett Adenauerhez a Berlinbe vezető utak kérdéséről. A szóvivő kijelentette, hogy a kancellár ilyen üzenetet nem kapott. Hasonló cáfolat hangzott el Washingtonban is, ahol Hat-Újabb amerikai föld alatti atomrobbantás Washington (AP) Az amerikai atomerő-bizottság közleménye szerint az Egyesült Államok nevadai atomkísérleti telepén csütörtökön a föld alatt felrobbantottak egy „kisméretű” nukleáris szerkezetet. Robbanóereje 20 000 tonna hagyományos robbanóanyagénak felelt meg. A most folyó amerikai kísérletsorozatban ez volt a huszonhetedik föld alatti atomrobbantás. (MTI) Egy régi katasztrófa félszázados fordulójára — legfeljebb 1/5-e nyúlik a felszín felé (a légbuborékos, lazább öszszetételű jég magasabbra) — s így előfordul, hogy a látható rész még sok száz, sőt kilométernyi távolságra van, az azt megközelítő hajó pedig a jég zátonyára fut. Az Üj-Foundland-i pad, Kanada partjai előtt, régen különösen jégveszélye« volt: a sarkvidékről melegebb tájak felé úszó jéghegyek olvadás közben kibillennek átfordulnál?, súlyponti helyzetüket, alakjukat változtatják. A hullámzás és köd miatt közelségű két sokszor nehéz észrevenni. Különösen kora nyártól júliusig nagy a jégveszély. A Golf-áram melegében gyorsan olvadnak a jéghegyek, s átlagosan egy hónap leforgása alatt megsemmisülnek. 1912 óta a tudomány minden erőfeszítést elkövetett hasonló katasztrófák megelőzésére. Behm, német fizikus olyan ultrahanggal működő visszhangos mélységmérőt készített (neve: Echolot), melyet fel tudnak használni az óceáni mélység és a jéghegyek távolságának mérésére is. Ma a radarmódszerek tökéletesítették a méréseket. A jég- és ködveszélyes hónapokra kijelölték a hajózási útvonalat, nemzetközi hajózási egyezmények és jégellenőrző szolgálat őrködik a hajók útja felett. A „Egy hajó eltűnt a 3000 méteres mélységben!” — megdöbbentő hír, történelmi mértékkel mérve mégsem világesemény. Ezelőtt 50 évvel történt, fpl hónappal Scott Déli-sarki expedíciójának tragédiája után. Két világháború zajlott le azóta. Az eltelt időben a természeti csapások és az emberi kegyetlenség annyi más, iszonyatos emléke ült nehéz árnyékként a világ népeinek lelkére. A Titanic pusztulása mégis emlékezetes maradt — szimbólummá vált. A babonások az ég csapását látták benne; nyomorgók elégtételt annyi szenvedésért, amit a hullámsírba vesző arany okozott nekik; a gazdagok világuk bukásának előjelét érezték a katasztrófában. Szimbólummá vált a gazdag hajó megsemmisülése: mérhetetlen kincs pillanatok alatt történt pusztulása. Egy gőgös, önző, könyörtelen társadalom gyors bukásának félelmetes szimbóluma azok szemében is, akik az arany birtokosai voltak, azok szemében is, akiknek akkor még csak gyötrelmet, létbizonytalanságot adott a XX. század technikája és mesés gazdagsága. Irányi Dezső a földrajz-, földtan-, geofizikai szakosztály elnöke
