Békés Megyei Népújság, 1962. április (17. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-12 / 85. szám
4 NÉP ÚJSAG 1962. április 12., csütörtök r~>IfjúK. Nagy Ferenc erősen forgatja a tankönyvet Egy ő a gyulavári Lenin Hagyatéka Tsz 1049 tagja közül. A szabadban találkozunk vele, de aztán behúzódunk egy kis beszélgetésre a tsz-iroda egyik helyiségébe. — Az egyes számú üzemegységben dolgozom, növénytermesztési brigádvezető vagyok — kezdi. Édesapám a kertészetben működik. Mekkora a szövetkezetünk? Hétezerötszáz kataszteri hold igencsak megvan. — Miként telik a szabad időm, olvasok-e? Sajnos, nem olvasok, legalábbis szépirodalmit nem. Oka van annak. Mezőgazdasági technikumba járok második esztendeje. A tankönyveket bújom, amint egy kis időm jut rá, máris. Jár nekem a Mezőgazdaság, mármint a folyóirat, az nekem most a „képes újságom”, no meg a Szabad Földet olvasgatom vasárnap, hogy azért a világtól se maradjak el. Olvasnék én mindent. Jelenleg azonban első a tanulás, érthető ... Nemrég Gyulán, az Erkel kultúrházban előadás volt. A mezőgazdasági könyvek okából csinálták. Oda szakítottam időt. Többedmagammal mentünk el. Pesti előadó állt ki, de városi létére értette a dolgát nagyon. Hogy vásárlok-e könyveket? Ami a tanuláshoz irodalomként kell, azt itt, a tsz-fcöffiyvtárban meglelem. Szakkönyv is: növénytermesztés, állattenyésztés egyaránt. Ami nincs, megveszem. Legutóbb is vettem egyet, az állattenyésztés fejlődéséről szólót. Otthon van. Az ám, elmenet látogassanak be hozzánk. Nem lakunk messze innét. Nős vagyok, persze. A gyerekünk, a Ferike 4 éves éppen. A szüleimmel egy fedél alatt élünk, családiasán. — A feleségem is idevalósi. Dolgos, jó asszony. A szövetkezetben területet vállalt mindig; cukorrépát meg amit. — Tudják-e, hogy két esztendeje vagyok tsz-tag? Nékem azonban olyan ez, mintha mindigtől az lettem volna. Apám is, én is világéletünkben a földdel bajlódtunk, régente csakugyan bajlódtunk, semmi egyéb... — Akad-e télen is munka a tagságnak? Már miért ne akadna? Mi nem ismerünk munkaerőfelesleget. Megyen itt nádvágás, kosárfonás, seprűkötés. A kertészetünk télen is foglalkoztatni tudta az embereket. Melegágy-előkészítés meg a többi. Nagy primőrtermesztő vidék ez a miénk. Aki akar, az nálunk minden időben dolgozhat. Majd elfelejtem, csatornáztunk is. — Mit tervezek majd a többlettudásommal? Ha elvégzem a technikumot, nem gondolok én nagy munkaköri változásra. Magamtól tanultam és tanulok. Ha egyszer biztosítja a tsz, vétek lenne elszalasztani — A fiatalság? Az meg tanul mindenképpen. Közel a város, Gyula. Emiatt aztán nemcsak továbbtanulnak a mi lányaink, fiaink, hanem legtöbbjük ott is helyezkedik el: a harisnyagyárban, a húsip>arban, téglagyárban, bútoriparban, meg ahol... Régebben probléma volt a pótlásuk. Ma kérem? Jobban rámegyünk a belterjességre, és közben erősen gépesedünk. De azért marad itt fiatal is. Mondjak egyet? Kiss Lajos az illető. Zsámbékon van, a tsz-vezetőképző iskolán. — Tanulni, azt nagyon kell, az bizonyos, mert csak így boldogulunk igazán mindanynyian ... No, hát minden jót. Aztán ellátogathatnának hozzánk nyáron is, ki, a mezőre. Ebédidőn igen szépen eltársaloghatnának a mieinkkel. — Minden jót! Mondom, ugorjának be hozzánk. Széchenyi utca 72. Ide nem messze! Vaskapus ház!... a Jó volt az útbaigazítás, hamar megleljük a „vaskapus házat”. Olyan takaros és tiszta, hogy kiállításra vihetnék. Bogárszemű, dús, fekete hajú menyecske Nagy Ferenc életpárja. Végtelenül szívélyes és közlékeny. Megmutatja a szobát, a férje sok-sok könyvét, füzetét. — Annyi tamil a Ferim, és olyan makacsul, hogy sokszor már féltem az egészségét. De halad is az iskolán, az tény! — mondja nem titkolt büszkeséggel. A konyhában, a fehér zománcos kályhacsővű takaréktűzhely mellé telepszünk. Kiderül beszélgetés közben, hogy a férj tanulása ellenére sem élnék remeteéletet. Időnként moziba és a művelődési otthonba is ellátogatnak. Otthon rádiózgatnak, olvasnak. — Tévénk csak azért nincs — mondja mosolyogva az asszonyka —, mert akkor a Ferim nem tudná esténként eldönteni, hogy tanuljon-e, vagy azt nézze. Pedig már igen vágyódunk rá — fűzi hozzá szomorkásán. — De hát most borzalmas nagy szorgalom van benne, kár lenne kizökkenteni belőle — szögezi le végül. Nyílik az ajtó, bekíváncsiskodna'k ifjú K. Nagy szülei is. Gk az udvar másik felében lévő szoba, konyhás, de tágas épületben laknak. Mint mondják, igen nagy megértésben a fiatalokkal. A Nagy néni rádiórajongó. Egyike azon sokaknak (vagy keveseknek?) akik még nem unják a „Szabó családot”. — Igen-igen kedvelem ezt a műsort — vallja. Nagy bácsi is megszólal. Nem akar elmaradni az asszonyoktól. Neki az a kedvenc témája, hogy honnan jött, és most mi van vele. — Nincstelenek voltunk. A földosztáskor aztán én is kaptam. Most 61 esztendős fejjel azt mondhatom, hogy a tsz-be menéskor igen elkeseredtem. Féltem, hogyan, miként is lesz az idővel, meg minden egyébbel. Most már a fejem se fáj. Felkelek hat, fél hét körül, télen fél nyolckor, és megyek a kertészetbe. Ötszázhetven munkaegységem volt. Na? Ugye? Erre az évre 43,20 forint van beütemezve minálunk. Ennek meg kell lenni, mert így akarja a tagság. Több lehet, kevesebb nem. Egy talpalatnyi föld se műveletlen. Minden holdunk jó traktorszántást kapott. A munkamegállapító bizottság ülésén én is ott voltam. Mindent jól meghánytunkvetettünk. A múlt évünk teljesen tiszta, kérem ... Mit írhatunk még többet róluk? Ifjú és idősb K. Nagyélcnál a kultúra. s a szövetkezet ügye egy: — családi ügy. Huszár Rezső Limonádé Joe — A rendező széljegyzete a bemutató előtt — Limonádé Joe .. Limonádé Joe -... mennyi bajom van nekem ezzel a darabbal! Nem utolsósorban azzal, hogy egy teljesen új műfajt, új megfogalmazásban, új megvilágításban, és félreérthetetlenül kell színpadra vinni, aztán azzal, hogy a darab előkészületei folytán kétszer szakadt le a színpadi csillár, hamis a kórus, és a főszereplőknek — de csak ha táncról van szó — két bal lábuk van. Nem, ez nekem mind nem elég, nekem még újságcikket is kell írnom. (Miért ne?! — A szerk.) Végeredményben azt sem tudom, hogy most hogyan szólítsam meg mindazokat, akik olvassák e cikket: kedves, rettenthetetlen közönség, vagy kedves laptársak? ... Mindezeken felül, mindazt, amit még ezután elmondok, higgyék el, szívesen, és a tőlem telhető legértelmesebben szeretném elmondani önöknek, mert ezzel a darabbal kapcsolatban szóban, írásban, de legfőképpen a színpadon keresztül sok minden kikívánkozik belőlem. Egy olyan műfaj, amelynek neve: „tragikus táncos — zenés bohózat” már annyi ellentmondást hordoz magában, hogy beszélnem kell róla. A müvet csehszlovák író és csehszlovák zeneszerző alkotta azzal a céllal, hogy kigúnyolja a ponyvairodaimat. Teszik ezt olyan érdekes módon, hogy talán a régi operettből átmenet lehet ez a műfaj az általunk annyira keresett musical comedy felé. Sok nehézséget, sok bajt kellett leküzdenünk addig, míg annak a játékstílusnak a nyomára akadtunk, amellyel félreismerhetetlenül megmutathatjuk a ponyva sekélyességét, felszínességét, üzletszerűségét. Minden nagy érzelmet, szerelmet, gyűlöletet, sajnálatot, féltékenységet úgy próbálunk színpadra vinni, hogy annak ferdeségét, hamisságát a közönség azonnal megláthassa, és azokon, mint képtelenségeken, jót derüljön. A ponyva egy speciális fajtájával foglalkozik a darab, a vadnyugat úgynevezett lőporfüstös, mindig lövő, de sohasem töltő cowboyainak hamis romantikájával. A játékmodor, amelyet nevezzünk egyszerűen komédiázásnak, lerántja a leplet a ponyva csak üzleti szempontot tekintő írójáról, és egy kicsit meg kívánja mutatni, hogy lehet másféleképpen is művelődni, szórakozni. Ha a „Limonádé Joe” előadása, mondanivalója, művészeink bő humorú komédiázása csak egy kis segítséget is ad ahhoz, hogy a ponyvát még ma is kedvelők száma rohamosan csökkenni fog, akkor — szerintem — a színház, a művészek megtették a kötelességüket. Reméljük, ' hogy maga a darab, mely az országban először a mi színházunkban kerül színre mint ősbemutató, sok-sok derűs percet szerez majd közönségünknek, és nevetve, sőt kinevetve a ponyvát harcolhatunk e selejtes, semmitmondó, üres hirodalom” ellen. Felkérünk mindenkit, aki nem gyáva, és nem fél a vadnyugati élet borzalmaitól, hogy készüljön fel nevetőizmaival és tenyereivel a pénteki bemutatóra. SOLTI BERTALAN NAPIRENDEN: A KISZ munkája a művelődési otthonokban — A megyei vezetőképző tábor szervezése — Ülést tartott a KISZ megyei végrehajtó bizottsága A KISZ megyei bizottság végrehajtó bizottsága április 7-i rendes ülésén megvitatta a KISZ- szervezetek és a művelődési otthonok együttműködéséről szóló jelentést. Többek között megállapították, hogy a KISZ helyi szervezetei és a művelődési otthonok kapcsolata erősödött. Az évről évre meghirdetett kulturális szemlére való felkészülés egyre több helyen alakít, ja ki a közös feladatok elvégzéséhez szükséges együttműködést, például a gyomai művelődési otthonban működő szakkörök és a művelődési ház vezetősége meszszemenő segítséget nyújt a KISZ községi alapszervezeteinek a klubélet kialakításához. A szakköri tagok, ha szüksége®, hosszabb ideig is kijárnak egy-egy tsz-be, ahol minta-klubesteket rendeznek, s rendszeresen műsort adnak. A végrehajtó bizottság a részletes jelentés alapján megállapította, hogy amíg a járási székhelyeken többé-kevésbé jó kapcsolat alakult ki, addig a KISZ községi szervezeteiben sok helyen még erősen él az a nézet, hogy a művelődési otthonokban folytatott kulturális tevékenység nem „igazi” KISZ-munka. Egyelőre még kevés az a község, ahol olyan kitűnő együttműködést tapasztalni, mint például Vésztőn. Ebben a községben a művelődési otthonban a KISZ-bizottságnak külön helyisége van, itt tartják fogadóóráikat. A KISZ-titkár is szinte mindennapos vendég. A művelődési otthon vezetője pedig mint kultúrfelelős, tagja a KISZ községi bizottságnak. A Kossuth Tsz és az Aranykalász Tsz színjátszói a művelődési otthonban próbálnak. Az eddigi közös tevékenység alapján érlelődik a gondolat, hogy közös művészeti csoportot hozzanak létre, mert így jobb eredményeket tudnának elérni. A tanácskozáson a továbbiakban helytelenítették, hogy több községben a KISZ helyi szervezete és a művelődési otthon között szűk, csupán a vezetők körére korlátozott együttműködés van, de ea is csak a kultúrkampányok időszakában. Több helyen nem élnek a művelődésügyi miniszter rendeletével, mely szerint a művelődési otthon igazgató-helyettesét — az illetékes KISZ-bizottság (alapszervezet) javaslata alapján — a fenn. tartó szervezet bízza meg A napirendi pont vitája sorián hangsúlyozták, hogy jó eredményekre vezet, ha a KISZ helyi ve. zetőségének egyik tagja, az otthon vezetője, és a KISZ-vezetők közül pedig valaki részt vesz a kultúrotthon vezetési munkájában. A végrehajtó bizottság felhívta a figyelmet, hogy a KlSZ-szervezetek bátrabban használják ki a művelődési otthonok adta lehetőségeket. Teremtsenek egész évben jó együttműködést. A nyári időszakra követendő példa a vésztőiek kezdeményezése, akik szabadtéri színpadot építenek. Ez a jó módszere annak, hogy nyáron is legyen kulturális program. E napirendi pontra vonatkozó határozatok megalkotása után a v. b. az 1962. évi KISZ megyei vezetőképző tábor megszervezésének kérdéseivel foglalkozott. A táborban, melyben június végétől augusztus végéig folyik majd a munka, a KISZ szervezeteinek vezetői megismerkednek a vezető plémimok határozataival és az elméleti, gyakorlati munka gazdag tapasztalataival, a soron következő feladatokhoz kapnak segítséget. A kéthetes úttörővezető-képaő táborban és a hétszer egyhetes KISZ-vezetőképző táborban a tervek szerint biztosítják majd a fiataloknak a tanulás mellett a sízórakozás lehetőségeit is. Televízió, rádió, lemezjátszó, s különböző társasjátékok állnak majd rendel, kezésükre, valamint csónakázósra és fürdésre lesz alkalom és szokás szerint fellobbannak majd a tábortüzek is. Ä v. b. tagjai alapos körültekintéssel dolgozták ki a tábor felépítésének részleteit. INNEN—ONNAN—AMONNAN Szerdán reggel nagy szerencse ért: kéményseprővel találkoztam. Keményen, férfiasán megmarkoltam a kabátgombomat és közben háromszor elmormoltam a varázsigét: — Kéményseprőt látok, szerencsét találok. Aztán gyorsan vettem egy iker lottószelvényt, ikszeltem, bedobtam, vártam a pénteket. Aztán megjött a péntek is, de az ikszek nem egyeztek. Először megrendült a hitem a kéményseprőkben, de aztán megvigasztalod tam : hiába hoz szerencsét a kéményseprő, a péntek az szerencsétlen nap és így a két vég. let kiegyenlíti egymást. Most aztán teljesen magamra vagyok utalva. Meg is látszik a találataimon ... « A tízéves Katika odaáll a katedra elé: — A tanító bácsi azt mondta tegnapelőtt, hogy varázsló és varázslat az nincs és soha ne m is volt. Meg, hogy az ilyesmi csak babona. Én pedig tegnap a moziban láttam, hogy van. És úgy féltem tőle ... A tanító bácsi nem hitt Katikának és elment a moziba. Ott többek között vetítésre került az Állami Biztosító reklámfilmje is, melynek Póruljárt varázsló volt a címe. Egész jól kezdődött. Jött a szörnyűséges fekete ruhás, ijesztő arcú, hegyes orrú varázsló, kanyarított egyet malaclopó fekete köpenyével és egyre-másra jöttek e szerencsétlenségek: megdöglötfek a hízók, összeroskadt a fejőstehén, lehordta a cserepet a vihar, kidőlt a homlokfal, szaporán csapkodott az istennyila. Eme szörnyűségek láttán a tanító bácsi eddigi tanításaira gondolva, meghasonlott önmagával. Nem így azonban Okos gazda. Ö feltalálta magát: habozás nélkül megkötötte a háztáji biztosítást. Ezzel aztán a varázsló (a film címe szerint> állítólag póruXjárt. A gyerekek viszont azóta is kételkednek a tanító bácsi szavahihetőségében... Csabáról Békésre jövet, már többször szemembe ötlött az egyik utcasarkon az utca nevét jelző tábla: „HARRUCKERN-TÍTCA” Hálás tud lenni ez a mi jó magyar népünk. I. Lipót osztrák császár hadiszállítója annak idején szolgálatai fejében megkapta az egész akkori Békés megyét. Jó gazdánk lehetett, hogy még most is őrizgetjük emlékét... O. Kovács István
