Békés Megyei Népújság, 1962. április (17. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-12 / 85. szám
1962. áptüls 12., csütörtök NÉPÚJSÁG 3 Mondd el a tanácskozáson, Pali. Éjjel-nappal dolgozik Vitrin Pál szocialista traktoros-brigádja A gépállomások fennállása óta nagyon sokat hallottunk arról, hogy a traktorosok között nem lehet igazi munkaversenyt szervezni, egymás gondjával, bajával törődni, hiszen nem egy helyen és nem egy időben dolgoznak. Alaposan rácáfolt erre az „elméletre” az Orosházi Gépállomás Uhrin Pál brigádja, amely másodszor nyerte el a szocialista brigád címet. A felszabadulási évfordulón mind a 18 állandó tag megkapta a Kiváló Dolgozó jelvényt és a vele járó pénzjutalmat. — A mi jó eredményeinknek nemcsak magunk látjuk hasznát, hanem a termelőszövetkezetek is — mondja erről Uhrin Pál brigádvezető, akivel Csorvás és Orosháza között találkoztunk. — Magam sem hittem korábban, hogy a kollektíva ereje ilyen sokra képes. Mi az elmúlt évben a rendkívüli szárazság ellenére 133,9 százalékra teljesítettük az éves tervünket. Az önköltség csökkentésében, az anyagtakarékosságban jóval nagyobb eredményt értünk el, mint amennyit vállaltunk. Jól jártak a csorvási szövetkeztek, akiknél dolgozunk, mert egy talpalatnyi földjük sem maradt mélyszántatlan az ősszel. Most aztán bármilyen későre tolódott is a tavasz, a vetéssel nem lesz baj, hiszen a mélyen megforgatott talajban még a lófogatok is kiváló magágyat készítenek. Mindenekelőtt nekünk volt előnyös a jó munka, mert az átlagkeresetünk havonta 2750— 3000 forint volt. Elmondja a brigádveztő azt is, hogy sokat tanulnak. Hárman általános iskolába járnak, akiknek nem sikerült azelőtt elvégezni a 8 osztályt. Rendszeresen továbbképző szaktanfolyamon, politikai oktatáson vesznek részt, ezenkívül szakmunkás vizsgára készülnek, képzett szerelők, hegesztők lesznek a traktorosok. Ez azért jó, mert a földeken maguk kijavíthatják a hibákat, ezenkívül télen a szerelőműhelyben dolgoznak, nem kell tétlenül várni a jó időt, amíg kereshetnek. — Legjobban mégis annak örülünk, hogy meleg barátságban élünk együtt és mindenben segítünk egymáson — hailjuk a brigádvezető őszinte szavait. — Nyári vasárnap estéken gyakran együtt megyünk el egy pohár sörre, s évente kétszer-háromszor ünnepi vacsorát rendezünk. A legutóbbi rendezvényünkön százan voltunk. Mindenki elhozta a feleségét és a család más tagját. Az asszonyok is jól összebarátkoztak és ez sokat ér. Nagyon büszkék vagyunk arra is, hogy egyik brigádtagunkat leszoktattuk az italróL Ö is hálás nekünk, mi pedig örülünk, hogy egy családapát sikerült a zülléstől megmenteni. Megtudtuk azt is, hogy az Orosházi Gépállomáson az éves munkavarseny értékelésekor tárgyjutalomban részesülnek a legjobb dolgozók. Az Uhrin-brigád tagjai többek között finom férfiszövetet, csempekályhát, két kerékpárt és egyéb értékes jutalmat nyertek. Most még könnyebb lesz a munkájuk, mert a gépállomáson szerelik a rádióadó-vevőt, minden brigádszállásra rádiót adnak, s azonnal érintkezhetnek a központtal, ha alkatrész vagy egyéb szükséges. Uhrin elvtárs küldött lesz a szocialista brigádvezetők országos tanácskozásán, ahol kimagasló eredményekről adhat számot. — Megkértek a tagok, hogy mondjam el a tanácskozáson: az idén a pártkongresszus tiszteletére még jobb eredményekre törekszünk — magyarázza Uhrin PáL — A magasabb szaktudás a késői kitavaszodás napjaiban kétszeresen hasznos. Traktorosaink nyugodtan, de gyorsan dolgoznak. Rendszeresen beszélgetünk a termelőszövetkezetek vezetőivel és tagjaival A jó példa ragadós, ők sem kapkodnak, szervezetten doldoznak, mert látják, hogy így többre jutnak. A mi brigádunk átlag életkora 38 év. Nyolc-tíz éve traktoros valamennyi. Sok a gyakorlati tapasztalat is, ami jól párosul az elméleti felkészültséggel, s méltán számolhatunk jó teljesítményre. Arg Róza Ülést tart a gyomai járási tanács Április 13-án, pénteken tartja havi rendes ülését a gyomai járási tanács. Az ülés napirendjén többek között a járás mezőgazdasági ötéves tervének jóváhagyása, a községi tanácsok múlt évi munkájának értékelése és az idei népművelési program megvitatása szerepel. A járási tanács az ötéves mezőgazdasági terv tervezetét több mint egy hónappal ezelőtt vitára bocsátotta, s az ott elhangzott javaslatokkal kiegészítve terjeszti most a tanácsülés elé, amelyen jelen lesznek a termelőszövetkezeti, gépállomási és állami gazdasági vezetők is. •• Uszőnevelő központokká alakítják a kostelepeket A megyei tanács mezőgazdasági osztálya a múlt év őszén újjászervezte megyénk juhtenyésztését. A juhászaitokban is bevezették a mesterséges termékenyítést, s így több mint 1500 kost selejteztek Őszre szín alá kerülnek a gépek Ecsegfalván Ecsegfalván az Egyetértés Termelőszövetkezet gazdái elhatározták, hogy gépszínt építenek. A tervük szerint a géptároló tetejét hullámpalával fedik be és az építkezéshez saját termelésű faanyagot használnak. Az épület néhány évi használatra készül, később vasvázas színnel váltják fel. ki. A megüresedett kostelepeket az idei tavasztól járási üszőnevel ő-tel epekké alakítják. A szarvasi járásban Csabacsűdön épül egy olyan üszőnevelő-télep, ahol nyári elhelyezésre 4—500, teleltetésre pedig 250—300 üszőt tarthatnak. Csabacsűdön korszerű körülmények között tartják az állatokat. Öntözik a legelőt és a legelésző állatokra villanypásztor őrködik. Ide és a megye többi üszőnevelő-telepére elsősorban a továbbtenyésztésre alkalmas, szinte egyedi elbírálás után szállítják az üszőket. A termelőszövetkezetek az üszőtelepre adott állatok után — eddigi tervek szerint — takarmányozási és gondozási díjat fizetnek. 3Cét történet DCundijotai'ol A kunágotai Bercsényi Termelőszövetkezet tagsága hatalmas, ötezer holdas birtok tulajdonosa. Ez a föld adja a kenyeret, a megélhetést a tagoknak, s a becsületes munkásemberek szép darabot is hasítanak •» közös kenyérből, mert a múlt évben is 38 forintnál több volt, az idén pedig 39,40 forint lesz a munkaegység értéke. Persze, nincs minden rendben. Sok a gond, a baj és egy-két év fog eltelni még, amikor arról számolhatnak be a Bercsényi vezetői, tagjai, hogy tiszta víz kerül a pohárba. Az emberek tudatának átformálása nem könnyű dolog. Harc kérdése. Érdekes történetek krónikásai lehettünk, elmondjuk olvasóinknak. Gyuri bácsi meg a becsület — Forduljon jobbra a kisvendéglőnél, s a magtár után az első ház Urbán Györgyé. Takaros, rendes ház, onnan is megismerheti — mondták, amikor azután érdeklődtem, hol találhatom meg, akit keresek. Szalad elém a Bodri, s a gazdája, Urbán Gyuri bácsi a disznóólak mögül bújik ki, leteszi a munkát a kezéből, s rákiált a kutyára. — Csöndesebben, nem látod, hogy vendég érkezett! nem lenne ez jó dolog, ugye Gyuri bácsi. De azt mégis el kell mondanom, hogy annak idején úgy akarta a föld felét megtartani, bogy bejelentette, elválik az aszszonytól, az ő földje maradjon meg neki. Nem volt szép dolog. Nem én, a kunágotaiak mondják, hogy Gyuri bácsinak a becsülete forgott kockán, ami pedig nagy szó ebben a faluban, mert az itteni parasztemberek mindig appelláltak a becsületre. Azt mondja Gyuri bácsi, hogy nem fizet a tsz? Hát ha nincs munkaegysége, nem is fizethet. Azért kapott csak négy zsák kukoricát, s azért volt kevés a hereföld is. Pedig dolgos ember hírében áll a faluban. Összehozta, kuporgatta, kiizzadta a 12 holdat, feleségével együtt, de hát mások is azt csinálták, s ha mások megtalálják a számításukat a közösben, akkor Gyuri bácsi is biztosan megtalálná. Azt mondja, otthagyja a csoportot? Nem fognak két kézzel kapni maga után, csak megint a becsületre fognak hivatkozni, mert egy-két év múlva, amikor már nyugodtan, szépen halad a megkezdett úton a kunágotai Bercsényi, Gyuri bácsi is vissza menne, de hogy néz akkor majd az emberek szemébe? Kiss Máté „Visszavesznek, Laci bácsi?” Megvárom, míg odaérkezik, s aztán, hogy nyújtom a kezem, hát bizonytalanul ő is bemutatkozik. Ügy látszik, nem szereti az idegeneket. Vontatottan, lassan indult a beszélgetés. Érdeklődtem Gyuri bácsitól, hogy él, mit csinál ilyenkor. Ö panaszkodott, hogy bizony dolgozna már, de nem enged a felázott föld, a parasztember pedig ilyenkor nagyon várja a tavaszt, kellene már a földre menni. Nem invitál a konyhába, hogy megismerjem a családot, de mikor a vendég jogát nem éppen helyesen alkalmazva, én vagyok a kezdeményező, hát rááll az öreg. Cárkék csipognak a tűzhely alatt, s az asszony is idegenül néz rám. — Azért jöttem — mondom —, hogy beszélgessünk, sokat hallottam magukról, de még többet akarok tudni. — Szó szót vált, fölenged a bizalmatlanság is, és lassan arról beszélünk, amiért végeredményben jöttem, a termelőszövetkezetről. Azt mondja Gyuri bácsi, rákontráz az asszony is, hogy nem jó az a tsz. Jobb volt maszekoskodni, bírni a 12 hold jól trágyázott földet, mert semmit sem fizet a munkaegység. — Itt van a papír, ennyit kaptam — s mutatja azt a párezer forintot, ami a végösszeget teszi. — Hát ez nem sok — mondom —, ebből bizony nehéz megélni, a gyereket is taníttatni nemcsak az iskolában, hanem „a harmonika-mesterségre is” —, hogy Gyuri bácsi szavával éljek. De itt van a bökkenő. Igaz, hogy Gyuri bácsi kevés pénzt, meg terményt kapott, csak hát fölül a papíron ez áll: Teljesített 118 munkaegységet. Nem sok. Pedig jó egészségben van, s ha az aszszony is segítene, 6—700 munkaegységet is meg lehetne keresni, mint ahogy másoknak sikerült. Aztán meg dicsekszik Gyuri bácsi, hogy megélni megélnek, mert elment maszekoskodni, pénzért dolgozott, szépen fizetett a cséplőgép is, úgy hogy nincs ok nagy panaszra. De a tsz az nem jó, mert nem fizet. Hát így állnak a dolgok Urbán György portáján, s akkor azt mondtam Gyuri bácsinak, hogy nem egyenes úton jár. Kár most mindent kiteregetni az újságban. — Meggondolta jól a dolgot Bányász tagtárs? — Már megmondtam, és a szüzmáriának sem jövök vissza többejt — Tudja, hogy a földet nem adjuk ki — a belépésitől számított három évig —, a rendeletét maga is ismeri? — Bánja a fene a földet, különben is az asszony itt marad. A felét megkapja a háztájinak. — De hát miért is akar elmenni? Azt is tudja, hogy a közgyűlés hozott egy határozatot, aki egyszer itt hagyja a tsz-t, azt többet viszsza nem vesszük ... azt többet vissza nem vesszük... Mint egy állandóan visszatérő torz akkord, amelytől szabadulni nem lehet, úgy zsongott, zakatolt a fülében, amikor az utcasarkon elvált a feleségétől, hogy szerencsét próbáljon. Most újra itt van. Félve, határozatlanul nyitott be abba a helyiségbe, ahonnan hat hónappal ezelőtt úgy ment el, akiben egy olyan erős meggyőződés élt, hogy ezt a kaput többet nem nyitja ki. S most ott áll, szinte megtörtén az emberek szemét fürkészve; vajon mit mondanak, Bányász Lajos visszajön, visszakönyörgi magát. Kissé dacosan kérdi: az elnök elvtárs itthon van? — Éppen tárgyal a brigádvezetőkkel, de azért menjen be Lajos — biztatja egy idősebb nő a könyvelésen. Az elnök irodájában hatan beszélgetnek, vitatkoznak. Jóformán a belépőt sem vették észre. Nem törődve a beszélgetőkkel, oda állt az elnök elé és a régen kikívánkozó kérdés már el is hagyta ajkát. — Visszavesznek, Laci bácsi ? Az elnök föl sem nézett, folytatta a megbeszélést a brigádvézetőkkel. Csak úgy futtából annyit mondott: foglaljon helyet. Óráknak tűnt a pórperces beszélgetés. A falnak támaszkodott és egyik cigarettát a másik után szívta. Gondolatai végigfutottak az október elsejei beszélgetésen s egyetlen mondat zúgott, zakatolt a fülében, amelytől szabadulni nem tudott, aki egyszer itt hagyja a szövetkezetei, azt többet vissza nem vesszük. A megbeszélés befejeződött. Az elnök határozottan, de kissé keményen kérdezte: Mi újság, Lajos? — Azt szeretném tudni, hogy visszavesznek-e a tsz-be — Lad bácsi? — Hát visszajönne, Lajos ? Hiszen az ősszel azt mondta, hogy a szűzmáriának sem. Sokba került a lecke — Mondtam, mondtam, de az akkor volt. Tudja, maga jól, hogy milyen tag voltam én Laci bácsi. Már az első évben is csaknem 600 egységem voLfc. Amikor elmentem, akkor is majdnem négyszáz volt. Nem számított nekem, hogy vasárnap van, vagy hétköznap, dolgoztam mindig. Emlékszik még karácsony másnapján is Lőkösről hordtuk a műtrágyát. Azt hiszem, a munkámra nem volt panasz. — Jól dolgozott, megbecsültük mi is. Maga hagyott itt bennünket. Azt hitte, másutt jobb lesz. — Tanultam Laci bácsi, tanultam, Tudja, mit jelentett nékem ez a hat hónap. Négyszáz kilométerre távol a családtól. Hiába kerestem 1000—1200 forintot, jóformán semmit sem tudtam hazaadni. Legkevesebb, hatezer forintba került nekem ez a lecke. Ugye, megért engem elnök elvtárs? Harminckét éves vagyok, itt szeretnék dolgozni, ahol a családom van. Meg vagyok én elégedve a termelőszövetkezettel. A munka most sem számít. Panasz nem lesz rám! Hallottam, hogy kell egy takarmányos, én szívesen vállalnám, ha... — Nézze Lajos, én egyedül nem dönthetek, mert ismeri a közgyűlés határozatát, aki egyszer itt hagyja a termelőszövetkezetet... — Ismerem hát, hogyne ismerném. — Az igazgatóság ma ülésezik, s a feleségétől majd megüzenjük. — De Laci bácsi, én már hétfőn jönnék is dolgozni. Jóformán még be sem tette Bányász Lajosi maga mögött az ajtót, amikor Kassai László, a kunágotai Bercsényi Tsz elnöke elővett egy szül ke dossziét és megszámolta a benne lévő kis papírszéleteket. Igen. Bányász Lajos már a tizedik a zárszámadó közgyűlés óta, aki visszatért a tsz-be. Az elnök míg visszahelyezte a dossziét a fiókba, azon gondolkodott, vajon mi hozza vissza azokat, akik többségben felelőtlenül hagyták itt a termelőszövetkezetet? A több, mint 39 forintot érő munkaegység, vagy a közös nagy család szeretete? A visszatérőkkel való beszélgetés mind a kettőre utalt. Csepkó Eta
