Békés Megyei Népújság, 1962. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-11 / 84. szám

I2 KÉPÚJSÁG 1962. április 11., szerda Algéria stratégiai jelentősége Az arafo Nyugatnak (a Maghireb-nek) Marokkó és Tunézia között fekvő kö­zépső országa, a 2,3 millió négyzetki­lométer nagyságú 11 millió lakosú Algéria a francia militarizmus számá­szág részére 15 évig biztosítja, de egy­úttal elismeri az Algériai Köztársaság szuverenitását valamennyi felsorolt te­rület felett. Franciaország részére nagy jelentő­nem Franciaország ,,szerves része”, je­lentős csapást mér a NATO-vezérkar­­nak a Földközi-tenger nyugati meden­céjére kidolgozott stratégiai terveire. Jelmagyarázat: 1. A NATO egyetlen „SOHA TÖBBÉ féí — Buchenwald, felszabadulásának 17. évfordulójára — re gazdasági és katonai ^zempantbó] nagy fontosságú terület. Gazdasági vonatkozásban Algeria ás­ványi kincsei közül a Hassá—Messaoudi és Edjole-i kőolajmezők, valamint a Hassi It'MCr’-i földgázimezőlk termékei — melyeik csővezetékeken jutnak él Bougie, Sich inra, illetőleg Oran és Al­gír kikötőihez — Franciaország enegia­­mérlegében egyre nagyobb szerepet Játszanak. Katonai szempontokból a francia mi­litaristák számára igen fontos a Föld­közi-tenger nyugati medencéjét bizto­sitő flottatámaszpont-háramszög, mely­nek tagjai a legnagyobb dél-franciaor­szági liadikikötő, Toulon, a nyugat­­algériai Mers-el-Kebir, illetőleg az észalk-tunéziad Bizerta melletti fran­cia haditengerészeti bázisok. Mers-el-Kébir — Bizertához hason­lóan — nem csupán kizárólagosan ha­­diikikötő (térképét lásd balra lent), ha­nem komplex támaszpont-rendszer. A Mers-el-Kebir-i bázishoz tartoznak a közvetlenül algériai partok előtt fekvő Habibas-szigeteken és Plane szigetén elhelyezett navigációs berendezések. El-Ancor, Misserghin, Bou-Tlélis és Arbal helységekbe telepített kaszár­nyák, raktárak és más katonai létesít­mények, valamint Lartique és Bou- Sfer repülőterei. Az Eviani-i fegyver­szüneti szerződés — mint ismeretes — Mers-el-Kebir használatát Franciaor­ségűete továbbá az Algériai dél- és nyugat-szaharai területein kiépített kí­sérleti telepek is, így a Colomb-Bechar — Hamaguir körzetében elhelyezett ra­kéta- és atomkísérleti berendezések összessége, a Reggane-i és In-Ekker-i atomrobbantási terepek és technikai berendezések. A fegyverszüneti szer­ződés értelmében Franciaország továb­bi öt évig felhasználhatja e berende­zéseket, tehát ugyanolyan Időtartam­ra, mint a Colomb-Béchar-i, Reggane-i, In-Amguel-i, Bone-i és Boufar-i repü­lőtereket. Az említett légikikötők nem csupán az algériai területen biztosítják az összeköttetést, hanem egyúttal hoz­zájárulnak a volt Francia-Nyugat és Egyenlítői Afrika-i gyarmatok terüle­téből alakult új országokban jelenleg még található francia támaszpontdk és Franciaország közötti légiforgalom le­bonyolításához is. A zavartalan légi­­összeköttetés érdekében Reghaia és Bo>u Zizi radarállomásainak használa­tát Franciaország részére biztosították. Algériának északi (térképünkön pon­tozott) része, mint Franciaország ten­geren túli „szerves része” a NATO (az imperialisták által létrehozott agresz­­szív katonai szövetség) egyetlen olyan területe volt, mely az afrikai konti­nensre kiterjedt. A független Algériai Köztársaság létrejöttével, melynek kö­vetkeztében Eszak-Algéria tovább már volt afrikai területe. 2. Spanyolország (a NATO-nak nem tagja, de katonai szövetségben az USA-val) és gyarma­tai. 3. Egyéb afrikai és európai orszá­gok. — Terra — Hat kilométernyire a nagy és nemes hagyományokat jelentő Weimartól, néhány óra járásnyira csak a kultúra megszentelt csar­nokától, Goethe házától, fenn a dombokon van az -a kis bükkfa­­erdő (németül: Buchenwald), ahol az uralomra jutott nácik az első koncentrációs táborok egyikét fel­állították. Maga Hitler írta alá 1933 márciusában a dekrétumot, amely szerint „a birodalom ellen­ségeit olyan megtorló intézkedé­sekkel kell sújtani, amelyek sor­suk felől bizonytalanságban tart­ják a hozzátartozókat és a lakossá, got”. 1934 elején már hat nagy tábor rejtette, villamosárammal telített szögesdrótok mögött az el. fogottakat. Ötezer „Häftling”-gel indult meg a buchenwaldi halál­üzem és az „őslakosság” — végte­lenül csekély kivétellel — néhány év alat elpusztult. Kivégzőosztag, kínzókamra, a bunkerekben be­rendezet magánzárkák félelmetes, dohos sötétsége és az éhség vég­zett a mártírokkal Buchenwald azonban nem maradt üresen; ide szállították a németországi anti­fasiszta megmozdulások elfogott „tetteseit”, a háború megindulása után pedig osztrák, francia, len­gyel, cseh antifasiszták, köptük sok kommunista került a Weimar, ra a középkor árnyékát vető tá­borba. Az évek során több mint hatvanezer embert öltek meg itt. Buchenwaldban gyilkolták meg — 1944 nyarán — a német kommu­nisták kiemelkedő vezetőjét, Ernst Thälmannt is. Buchenwald azok közé a kon­centrációs táborok közé tartozik, ahol a megmaradt foglyok — a felszabadító csapatok közeledésé­nek hírére — lefegyverezték őrei­ket, felszabadították önmagukat. A legjobb filmek, például „A ka­pó” is csak halványan tudják visz­­szaadni azokat a rendkívül feszült, drámai pillanatokat, amikor a csontvázzá fogyott foglyok — nem törődve azzal, hogy életben ma­radnak-e — rávetették magukat kínzóikra. A kommunisták veze­tésével mindig is volt ellenállás ebben a táborban, ahol főleg po­­litkiai foglyok „éltek”. Működött az illegális pártszervezet és sok száz embert szöktettek ki a villa­mosdrótok közül. Nagy hősiesség volt ez, az emberi bátorság és le­lemény győzelme, még akkor is, ha a halálraítéltek csak kis töre­dékét leheteti megmenteni az élet­nek és a harcnak...! Weimar fölött az erdő kezdeté­nél egy dombon, ahol nem is olyan régen még vadászkutyás SS-ek sé­tálgattak az őrtorony körül, ma egy hatalmas szobor-kompozíció áll. Fritz Crememek, az egykori „Häftling”-nek alkotása ez. A kompozíció alakjainak arcán szen­vedés, pokoi-kín tükröződik, az át. élt rémségek visszfénye. De el­szántság és bátorság is. Az egyik figura esküre emeli jobbját, és a kőbe vésett száj szinte hallhatóan mondja : „Nem engedjük többé!” De Gaulle— Dehré-ianácskozás — A Reuter De Gaulle tárlati terveiről — Tizenhat halott és 15 súlyos sebesült a franciaországi lőszergyári robbanás eddigi mérlege — Az OAS merényletéről van szó — Párizs (MTI) A Porat-Saint Esprit mellett Ar­­deche község lőszergyárában tör­tént katasztrófa áldozatainak szá­ma még mindig ismeretlen. A tü­zet kedd reggel sikerült lokalizál­ni. A lőszergyár raktáraiban 80 000 gránát, több ezer tüzérségi lövedék és nagy mennyiségű lő­por robbant fél. Ardeche községet kiürítették. A lőszergyárban közel 100 mun­kás és katona tartózkodott. Eddig 16 halottat állapítottak meg és 15 súlyosan összeégett sebesültet mentettek ki. A katasztrófa okáról még nem adtak ki jelentést. A vizsgálatot titokzatosság veszi körül. A Fran­cia Kommunista Párt Ardeche-i szervezete nyilatkozatot tett köz­zé. Ebben rámutat, hogy a közeli katonai repülőterekről felszállt lökhajtásos gépek gyakran írták az OAS jeleit az égre. A robbanás időpontjában egy repülőgép szállt él a lőszergyár felett. Az üzemben az utóbbi időben több kisebb rob­banás történt. Az egyik kaput is­meretlen tettesek felrobbantották. Az Ardeche-i kommunista szerve­zet követeli, derítsenek fényt a borzalmas tragédia okaira. Párizs (MTI) De Gaulle francia államfő hét­fő délután négyszemközt ta­nácskozott az Elysée-palotában Michel Debré miniszterelnökkel, hogy tanulmányozzák a vasárna­pi népszavazás eredményét. Egyes kommentátorok illetékes forrásra hivatkozva olyan jóslá­sokba bocsátkoztak, hogy a rend­kívül hosszúra nyúlt tanácskozás alkalmából Debré benyújtotta le­mondását De Gaulle-nak. A hírt ebben a formában cáfolta a mi­niszterelnökség szóvivője. Politi­kai körökben úgy tudják, hogy a miniszterelnök hajlandó lemon­dani tisztségéről, ha a pillanatnyi politikai helyzet ezt a megoldást kívánja, de kész mindaddig a kor­mány élén maradni, amíg a poli­tikai vagy parlamenti helyzet mi­att ez célszerűnek mutatkozik. A francia sajtóban egy idő óta sok szó esik az általános válasz­tások közeli lehetőségéről is. A kérdésben 48 órán belül döntést várnak. A Reuter ezzel kapcsolatban emlékeztet De Gaulle legutóbbi beszédére, melyben világosan cél­zott rá, hogy a választók nem­csak az algériai béke ügyében sza­vaznak, hanem kérték őket, hogy személyének szavazzanak bizal­mat ahhoz, amit önmaga úgy fo­galmaz meg, mint „saját felada­tát a nemzeti megújhodásban”. Más szóval ez azt jelenti, nem oszt­ja a véleményt, hogy csak az al­gériai probléma „felszámolása” céljából választották meg elnök­ké és további célok megvalósításá­ra törekszik. E célokat a Reuter a következőképp összegezi: 1. A második világháborús francia vé­delmi hadsereg kiképzése és fel­szerelése korszerű atomütőerővel bíró hadsereggé. 2. Az európai politikai unió megvalósítása, egy olyan unióé, amely meg tud állni saját lábán, saját védelmi ereje, külpolitikája és gazdasági ereje van. 3. Erőteljes szociálpolitika folytatása, amelyben a munkáso­kat szorosan belekapcsolnák a vállalati vezetésbe, és amely az életszínvonal fokozatos emelését biztosítaná. 4. A közoktatási rendszer korszerűsítése. Szerdán kezdődik Jouhaud volt tábornok bűnperének tárgyalása Párizs (MTI) A párizsi katonai főtörvényszék előtt szerdán kezdődik meg Ed­mond Jouhaud volt tábornok, Sá­lán helyettesének pere. Jouhaud az első az OAS legfelsőbb vezetői közül, aki bíróság elé kerül. A tit­kos hadsereg orani körzetének fő­­parancsnoka volt, számtalan gyil­kosságért, merényletért felelős. Többek között Jouhaud adott uta­sítást az orani börtön elleni táma­dásra, amelynél igen sok arab fo­goly halt meg az OAS-banditák bombáitól és sortüzétől. Ranson al­ezredes, valamint több más ka­tonai és polgári személyiség meg­gyilkolása, az Oranban rendezett „arabvadászatok” is Jouhaud lel­kiismeretét terhelik. Összeült a Biztonsági Tanács New York (MTI) Hétfőn délelőtt — magyar idő szerint 16.50 órakor — összeült a Biztonsági Tanács, hogy folytassa a vitát a legutóbbi szíriai—izraeli határincidens kérdéséről. Híj-ügynökségi jelentések sze­rint várható, hogy a hétfői ülésen sor kerül a szavazásra a múlt hé­ten előterjesztett szíriai, illetve közös angol—amerikai határozati javaslatról. Robbanó zongora A pusztulás szimfóniája új hangszeren — Pisztolylövés C-durban — „önmagát elpusztító gépezetnek" nevett a francia származású Je­an Fingluey új hang­szerét, amely a zene­történelemben még a nyugati világ deka­dens ötletei mellett is fantasztikusnak és megdöbbentőnek hat. A párizsi Le Monde tudósítása szerint a gé­pezet szállításához 10 teherautóra van szük­ség. „Egy zongora, 12 vil­lanymotor, számtalan anyacsavar és pánt, bútorok, játékok gyúj­tóbomba. és végül acél rúdon egy vadonat­új hűtőszekrény képe­zik az új „hangszer” lényegét. „Ennek a megdöbbentő gépezet­nek az aránya’ is meg lepőek, hossza 10 mé­ter, magassága 12. Jean Tingluey új hangszerén akarja szerzeményét: „Etűd1 a világvégéről” előadni. A zongora billentyű­inek a lenyomása rob­bantószerkezetet hoz működésbe és minden alkalommal akkora mennyiségű ócskavas repül a levegőbe, amennyit a partitúra előír. A „mű” előadása közben Tingluey asz­­sttsztensnője 22-es ka­liberű revolverrel fes­tett cserepekre lövöl­döz, amely a zongora felett van elhelyezve. Fél óira alatt Ting­luey előadja darabját — az új hangszer ön­magát semmisíti meg. Ezzel a pusztulás szimfóniája befejező­dött. Nem irigyeljük Jean Tinglueyt, aki a mai francia művészi életből csak a pusztu­lást és halálkultuszt vallja a magáénak. Szentirmai László

Next

/
Thumbnails
Contents