Békés Megyei Népújság, 1962. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-07 / 81. szám

1962. április 7., szombat

MÉPÚJSÁI 8

3

A sasszemnek brigádja

Nagy esemény játszódott le

néhány héttel ezelőtt a Mezőberényi Gépállomás köröstarcsai brigádjában. Ünnepeltek. A televíziótól is ott voltaik.

Miért tartottak ünnepséget? Azért, mert az ifjú traktoros brigádok országos munkaversenyét megnyerték. Jó munkájukat a KISZ Központi Bizottsága oklevéllel és 15 ezer forinttal jutalmazta.

Március végén, ebben a lassan tavasziasra forduló időben jártunk a Mezőberényi Gépállomáson, hogy a nyertes brigád tagjaival a nagy vetélkedésről szót váltsunk.

Bányász József mindössze néhány éve tevékenykedik a brigád élén. Akkor került ide, amikor a köröstarcsai traktorosokat a gépállomás leggyengébb kollektívájának mondták. Sohasem gazdálkodtak terv szerint. Állandóan túllépték az üzemanyag-normát, de a betervezett javítási költség sem fedezte a kiadásokat. így történt, hogy Bányász elvtársat — akit már akkor sem tartottak gyenge brigádvezetőnek, Sajgó Mihály szerelővel együtt megbízták: szedjék rendbe a köröstarcsai brigádot. Hogy ez mennyire sikerült, bizonyítja a munka eredménye. Említésre méltó, hogy múlt évi tervüket, a 21 900 normálholdat 31887 normálholdra teljesítették. A kezelésükre bízott gépek 220 műszaknorma tervet kaptak. Ezzel szemben 346 műszaknormát teljesítettek. (Jól •ikerült a második műszak.) Géptörés, nagyobb kiesés az aszályos időjárás ellenére sem fordult elő. Megtakarítottak 456 mázsa üzemanyagot. A javításra tervezett 207 800 forintból 180 174 forintot használtak fel. Természetesén a javításra tervezett órák számát is lényegesen csökkentették. Mindezeket az eredményeket egybe vetve kapták meg az ország legjobb ifjú traktoros brigádja címet.

Sokat gondoltunk arra, hogyan lehet egy-két év alatt a leggyengébb brigádból országos első? (Erre annál inkább kerestük a választ, mert a gépállomás vezetői

azt mondták: az országos első helyre ugyanazok az emberek vezették a traktorokat, mint akik hajdan a tervteljesítésben, a munkában, egymás megbecsülésében hátul kullogtak.)

A munkaverseny itt is kiváló kapocsnak bizonyult. Az emberek egymáshoz való viszonya — ahogyan beneveztek a traktorosbrigádok versenyébe — szinte egyik napról a másikra megváltozott. Rájöttek a traktorosak arra; ha egy ember teljesíti vagy túlteljesíti a tervet, azzal a brigád még nem nyerheti meg a versenyt. Viszont, ha egy emberként állnak munkába, és állják meg a helyüket, akkor győzhetnek. Űk az utóbbit választották és soha sem felejtették el, mennyire fontos egymás megbecsülése, segítése. Bányász elvtárs példákkal bizonyította a megváltozott helyzetet. Ráksi Gyulát említette, aki a múlt év őszén SZ—100-assal dolgozott. Éjszaka elszakadt az ekehúzója, s ő nem tétlenkedett. A szomszédos táblán gyűrűshengerező Kígyósi Antalhoz ment, segítségért. Leszerelték az ekehúzót és a Belorusz Köröstarcsáról rohant Mezőberénybe, hogy az ügyeletes szerelő hozza rendbe.

De nemcsak a múlt nyáron

történt szóra érdemes példa. Barna Mihály néhány nappal ezelőtt az árral birkózott. A Körös hullámterén szántott, s amíg a parton reggelizni készült, szinte egyik percről a másikra 60—70 centimétert nőtt a víz szintje. A

hullámok már a traktor lánctalpait nyaldosták, amikor beindította a motort, s a kubikokon át kimentette a gépet. Nem mindennapi történetek ezek, s méltán odaillenek a Bányász József vezette tralktorosbrigád naplójába.

Ebben a brigádban ilyen sasszeműek az emberek. Ráksi Ferenc például a múlt év őszén Lanz- Bulldogjával együtt dolgozott és 888 hold búzát vetett. A vetésnél nyomjelzőt sohasem használt — mint a többi traktoros — hanem kinézte magának valamelyik csoroszlya nyomát és ahhoz mérten vezette a gépet. A vetés minőségéről — kelés után — senki sem mondta meg, hogy nem nyomjelzővel lett vetve. Ilyen emberek vannak ebben a brigádban, amely a szocialista brigád címet múlt évi kimagasló teljesítményeiért elnyerte.

Milyen terveik vannak ?

Gépjeiket alaposan átvizsgálták. Kilencet főjavításban részesítettek. Ezek már mind elkészültek és a brigádszálláson várják a tavasz első munkanapját. Erre az évre jelentős tervfeladatot kaptak. Éves tervüket a tavalyi 21 ezerről 27 ezer normálholdban szabták meg. A tavaszi idényterv meghaladja a 7800 normálholdat. Ebből eddig a szövetkezetek négyezerre kötöttek szerződést. Most a késői tavaszodás láttán a köröstarcsai tsz-ek már jelezték: pótszerződést akarnak kötni, hogy a Bányász-brigád segítségével minél hamarabb elvessenek.

Dupsi Károly

Másodszor nyert országos elsőséget az orosházi Kossuth Lajos Mezőgazdasági Technikum

A mezőgazdasági technikumok versenyében másodszor nyert országos elsőséget az orosházi Kossuth Lajos Mezőgazdasági Technikum. Ez alkalomból bensőséges ünnepséget rendeztek a városi tanács új dísztermében. A díszelnökségben

Vidéken elásva

Konok András mikor állatorvosi diplomája mellé Békéscecére szóló állatorvosi kinevezését Is megkapta, a kinevezést visszaadta az egyetem rektorának és kijelentette:

— Nagyon szépen köszönöm, dte vidékre nem megyek.

— Miért? — kérdezte kíváncsian a rektor.

— Azért, mert nem akarom magamat vidéken elásni.

— Mégis hol szeretne állatorvos lenni? — faggatta öt tovább a rektor.

— Csak Budapesten — válaszolt Konok. — Az ötödik, vagy hatodik kerületben.

Miután a Váci utcában ebben az időben nem kerestek állatorvost, belépett a Petőfi Sándor utcában egy kátéeszbe, de vidékre nem ment. Szüleinek, kik Békésoecén gazdálkodtak, megírta, hogy jelenleg bérelszámoló, és addig vár, amíg egy neki való állást kap.

Nem (s kellett sokáig várnia. Kilenc év múlva kinevezték őt Orosházára főállatorvosnak. Kinevezését udvariasan megköszönte, de visszaadta azzal, hogy ö vidékre nem megy. Ekkor már nem a Petőfi Sándor utcában dolgozott, hanem a Ferencvárosban volt anyagmozgató egy kiszerelő vállalatnál. Tizennyolc év múlva kinevezték öt Szegedire megyei állatorvosnak, de ezt aiz állást se fogadta el, és inkább volt a ke repesi temetőben sírásó, de nem hagyta magát vidéken elásni. A

sírásók közt nagyon jól érezte magát. Volt köztük három állatorvos, négy agronómus és öt mérnök. Valamennyien vidéki gyerekek voltak, de nagyon jól érezték magukat a fővárosban és remélték, hogy előbb-utóbb sikerül Budapesten is elhelyezkedni a szakmájukban. Konokkal együtt erre vártak.

Végre huszonöt év múlva kinevezték Konok Andrást Vácra, a Pest megyei Állatorvosi Főiskola igazgatójának, de ezt az állást se foglalta el. Ebben az időben portás volt egy kispesti textilgyárban és büszke örömmel töltötte el az a tudiat, hogy Kispest Nagy-Bud!apesthez tartozik, Vác pedig csak Pest megyéhez. És ő inkább Kispesten portás, mintsem hogy vidéken elássa magát. Várt még. Nem hiába. Harminchárom év múlva kinevezték öt az Állatorvosi Kísérleti Intézet főigazgatójának. Az intézet Budapesten volt a Váci utcában.

Konok András életének legboldogabb napja volt, mikor átvette főigazgatói kinevezését.

— Köszönöm elvtársak, köszönöm. Tudtam, hogy nem hiába várok — mondta, majd összeesett és örömében meghalt.

Bár nem akart vidékre menni, holttestét idős szülei hazaszállították, és bár nem akarta magát vidéken elásni, a sírásók Békésceoón ásták el a köztemetőben.

Béke poraira.

Miklósi Ottó

helyet foglalt többek Között dr. Sós Gábor, a Földművelésügyi Minisztérium növénytermesztési főigazgatóság igazgatója, Gonda József városi párttitkár, Supaia Pál, a megyei tanács mezőgazdasági osztályvezetője, Nagy Ferenc, a megyei tanács művelődésügyi osztályvezetője, Dumitrás Mihály járási v. b.-elnök, Sinikő Sándor, a városi tanács v. b.-elnöke.

Ünnepi beszédet dr. Sós Gábor főigazgató mondott. Hangsúlyozta, hogy örömmel jött Orosházára annál is inkább, mert a technikumok tízéves versenyében negyedszer szerepel »a legjobbak között a Kossuth Lajos Technikum. Második alkalommal került ide a vörös selyem vándorzászló és a velejáró tízezer forint pénzjutalom. Külön megdicsérte a diákokat és a szaktanárokat azért, hogy messzemenő segítséget nyújtanak a környékbeli termelőszövetkezeteknek. Az orosházi technikum tanári kara a nappali tagozaton kivül kihelyezett osztályokon 668 termelőszövetkezeti tagot tanít. Az iskolában és iskolán kívül jól képzett szakembereket nevelnek a mezőgazdaság számára.

A vörös selyem zászlót Porrnói István, a váci technikum igazgatója adta át a következő szavak kíséretében:

— Jóleső érzéssel hoztam viszsza Orosházára a zászlót. így egészséges a versenymozgalom, ha vállvetve harcolunk az elsőségért. Az orosháziak méltók az elsőségre.

A zászlót és a jutalmakat Babinsaki Mihály igazgató vette át. A szülői munkaközösség egy-egy cserép virággal köszöntötte a tanár rókát, az orosházi tanulófiatalok padiig változatos szép műsorral kedveskedtek a diákoknak, tanároknak, szülőknek és a meghívott vendégeknek.

A vendégek később megtekintették a Kossuth Lajos Mezőgazdasági Technikumot,

A. R.

*9999999999999999999999999999999999999**999f99+99 *99*9***9999999999999999999999999

Képek a budapesti díszszemléről

A szuperszonikus gépek is „felvonultak” az idei díszszemlén. A közönség első ízben látkatott ilyen repülőket, amelyek jóval túlszárnyalják a hangsebességet és megbízhatóan védik hazánk légiterét minden agresszióval szemben.

(MOT-foto—Míkó László feäw.)

Kádár János élvtárs a díszszemle végén üdvözli Budapest dolgozóit.

(MTI-foto—Vigovszld. Ferenc feív.)

A tavalyival körülbelül azonos nyereségrészesedési átlag az élelmiszeriparban

Meleg szeretettel fogadták a nézők határőreink nagyszerű menetét.

(MTI-foto—Bántál Ferenc fetorj

Az Élelmezésügyi Minisztériumban befejezéshez közeledik a múlt évi munka részletes értékelése és az 1961. évi nyereségrészesedés megállapítása. Az eddigi adatok szerint a termelést kedvezőtlenül befolyásoló aszály ellenére körülbelül a tavalyival azonos, 12—13 napi keresetnek megfelelő összeget kapnak a dolgozók. A

korábbi évek céltudatos, tervszerű műszaki fejlesztésének eredményei különösen a dohányipar gyártó ágazatában éreztetik kedvező hatásukat. Most 22 napi keresetnek megfelelő összegeit kapnak nyereségrészesedésként a dohánygyárak dolgozói. Ilyen összeget eddig még nem fizettek a mi-, nisztériumi élelmiszeripar egyetlen ágazatában sem. (MTI)