Békés Megyei Népújság, 1962. április (17. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-07 / 81. szám
4 NÉPÚJSÁfi 1962. április t, szombat Az örökifjú Balassi táncegyüttes jubileumi készülődése A békéscsabai Balassi táncegyüttes a Kulioh Gyula emlékére rendezendő tavaszi Békés megyei kulturális szemlén ünnepli fennállásának 15. évfordulóját. A békéscsabai lányok és fiúk együttese már ötször szerepelt külföldön. VIT-díjas, s a Szocialista kultúráért érdeméremmel tüntették ki. A kitűnő táncegyüttes örökdfjóságáról is nevezetes: vezetősége az állandóan szereplő, nagy csoporttal párhuzamosan gondoskodik az utánpótlásról. Kis Balassi-együttesben sajátítják el a tánclépteket, a dalt és a ritmust a kiválasztott iskolások. Nem okoz nagyobb fennakadást, ha megházasodik vagy eltávozik az együttes valamelyik gyakorlott, törzsökbe tagja, mert ott a megfelelő, utód. Nem látszik meg az idő múlása sem, megnőnek a táncoslábú kislányok és legények, s évről évre fiatalodik az együttes, mely most, a tavasza táncparádén kívül újabb külföldi vendégszereplésre is készül. A csabai munkás- és iskolás fiatalok Born Miklósnak, az együttes koreográfusának alkotásaiból állították össze a jubileumi műsort. Ennek első részében felelevenítik a másfél évtizedbeli legsikeresebb táncszámokat, a Menyecske-táncot, a Csabai fonót és A fogoly katona balladáját, amelynek ütemére most Rossa Ernő budapesti zeneszerző írt új zenét. A műsor második részében, a Népek barátsága című szvitben tüzes betyárverbunkosokat és csárdásokat, kínai selyemtáncot, Briu nevű román, Virágnyílás című szlovák és Tánc a májusfa körül című német népi táncot adnak elő. Ebben a műsorban szerepel az orosz szvit, melynek táncaira N. Szmirnov, a Gavrilov szovjet együttes neves balettmestere tanította meg a csabai fiatalokat. Békéscsabán mutatnak be először eredeti francia népi táncot a műkedvelő magyar fiatalok: a kandala fennsíki pásztortáncot Bőm Miklós koreográfus gyűjtötte az együttes két évvel ezelőtti nagy sikerű franciaországi vendégszereplésekor. Űj népi zenekar kíséri a Balassi-együttes ünnepi műsorát is, Palotai Miklós vezényletével. Bábjátékos tájkonferencia Békéscsabán Április 6-án Békéscsabán a Balassi művelődési otthonban megkezdődtek az V. bábjátékos táj konferencia előadásai. Az ország különböző tájairól mintegy kétszázan jöttek el. Többek között a Dunántúl valamennyi városa, ezenkívül Szolnok, Debrecen, Miskolc, Csongrád és Kecskemét bábosai vettek részt. A konferencián dr. Bakkay Tiborné tanár tartotta meg az első előadást az óvodáskorú gyermekeknek való bábozásról, majd bemutatók következtek, délután pedig vita. A konferencia alkalmából bábkiállitást is rendeztek. Ütközőpont: a gyermek l^íindig valami különös szomo- 1 rúság fog el, ha a reggeli postabontáskor olyan ügydarab kerül kezembe, amelynek indítéka hét — valamikor a legszorosabban összetartozó — ember gyűlölködése, akik között szenvedő alanyként ott áll a gyermek vagy gyermekek. Két ember nem bírja tovább együtt az életet, elválnak. Talán lehet azt mondani, hogy ez idáig rendiben van. Senkit nem lehet kényszeríteni, hogy olyan életközösséget tartson fenn, amely számára nem kívánatos. Ha ezt egymásnak becsületesen bevallva, különválasztják utaákat, emberi módon oldották meg problémájukat és egészen biztos, hogy a lehetőségekhez mérten a legjobban oldják meg a gyermek, vagy gyermekek további nevelésének kérdéseit is. Sajnos azonban a legtöbb esetben a házastársi közösség megszakításával egyidejűleg gyűlölet lángja lobban fel a szívekben és megkezdődik a huzakodás a gyermekért. Mindkét fél felelőssége legteljesebb tudatában állítja, hogy a gyermek további nevelése, sorsa csak nála lesz biztosítva. Sőt, ha a másiknál marad, a legnagyobb erkölcsi züllésnek, nélkülözésnek nézne elébe! fi A rágalmak ronda áradata bo" rftja él valamelyik felet, majd visszahatásként nemsokára a másikat is, miközben ott áll közöttük a szépre és jóra szomjas gyermeklélek, aki azt sem tudja, mit is gondoljon, kinek higgyen. Az ártatlan gyermekszívbe szeretet helyett gyűlöletet oltanak vagy az apa, vagy az anya ellen, ami véleményem szerint kimondottan vétek a gyermek ellen. A gyermekkori lélekhasadás egész életre szólóan következményekkel járhat, sőt jár is a legtöbb eset-oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo Tárlatvezetés az V. alföldi képzőművészeti kiállításon Az április 4-én ünnepélyes keretek között megnyitott V. alföldi képzőművészeti kiállításon festőművészeink vállalták a tárlatvezetést. A terv szerint Koszta Rozália április 8-án, Lipták Pál április 13-én, Ezüst György április 2S-én, Patai Pál pedig április 10-én kalauzolja majd az érdeklődőket a kiállításon. ben. Nagyon nagy felelőtlenség tehát valamelyik szülőnek a gyermekkel való meggyűlöltetése, rágalmazása. A legtöbb esetiben csak a bosszúvágy diktálja, hogy a másik féltől megtagadják a náluk lévő gyermek látását. A serdülő, fejlődő gyermeki tudatot, annak formálódását, alakulását nem szabad a felnőttek boszszúvágya függvényévé tenni! fi ondol janak az egymással szembenálló szülők arra, hogy nemrégiben még virágzott szerelmük, amelynek gyümölcseként világraj ött a gyermek, bizonyítva kettőjük szerelmét. Tehát kettőjüké a gyermek! Még akkor is, ha valami — vélt vagy valódi — ok miatt már nem akarnak együtt élni. Ebben az esetben is biztosítani kell, hogy a gyermek a másik szülőt is láthassa. Elsősorban a gyermek tudata fejlődésének érdekében nagy fontosságú ez. A felnövő gyermek majd megérti, hogy miért váltak külön, de a hazugságot, a gyűlölködésre nevelést sohasem bocsáthatja meg. A házasság felbontása tehát ne járjon együtt emberhez nem méltó huzakodással amiatt, hogy a másik fél hogyan és mikor láthatja a közös gyermeket. A kik így viaskodnak, elvakult " bosszúvágyuk kielégítésének oltárán saját gyermeküket áldozzák fef! Ó. Kovács Hívóm A megye szólistái Sarkadon Jegyzetek a Kulieh Gyula kulturális szemle szólistáinak megyei bemutatójáról ÁPRILIS Bélvés megyében a népek barátságának hónapja. Ennek jegyében zajlik — sok más kulturális esemény mellett — a megyei kulturális seregszemle is. Az első megyei szintű szemle a szólistáké volt. április 1-én, vasárnap a sárkadi kultúrházban. Az elkövetkező bemutatók (tánc, színjátszó, irodalmi színpad) műsorának ismeretében elmondhatjuk, hogy a megye kulturális seregszemléje híven a célki tűzésekhez, a népek barátsága jegyében zajlik le. A szólisták szem léjén tapasztalható ellentmondások azonban elgondolkoztatnak egy pii lanatra. A műkedvelő művészeti csopor tokra hatalmas feladatok hárulnak a szocialista tudat, a szocialista műveltség és ©rkölcs kialakításában. S ennek jelentősebb része talán nem is a csoportok szakmai foglalkozása, hanem az a tény, hogy egy-egy művészeti csoport egyben egy kis közösség ’s, mely a özösségi nevelés kicsiny műhelyévé válhat... A szólista éppen ebből a közösségből csöppen ki, s magárahaigyottan, vagy egyéni tanítványként tanulja, gyakorolja művészetét. Éppen ezért itt a legkisebb és legegyéniibb az irányítás, itt a legellentmondásosabb a művek megválasztása is. A szólisták — sajnos majdnem kivétel nélkül — figyelmen kívül hagyták a verseny „népek barátsága” gondolatát. Az előadott művelt eszmeisége egyetlen esetben sem szolgálta' ezt a mondanivalót, inkább csak a művek szerzőinek nemzeti vagy politikai hovatartozása. Ugyanakkor híven tükröződött a szemlén, hogy a szólista, határeset a műkedvelő mozgalomban. Lefelé a dilettantizmus, fölfelé a már hivatásos szintű művészi produkció határait súrolja. Különösen kitűnt ez az énekesek és zenészek esetében. Eme súlyos eWentenondäsossägok ellenére is elmondhatjuk, hogy a szólisták szemléje színvonalas, igényes bemutató volt. Alig akadtunk a kispolgári ízlés nyomóra: csupán egy-egy zeneszám, vagy főleg énekes műsor megválasztásaiban. Előadásmódban pedig csupán egyetlen népdelónekesnél, aki három dala közül harmadikul nem is népdalt választott, s stílusaiban a kávéházi magyarodta-énekesek stílusát igyekezett utánozni. A többség műsorválasztása és előadásmódja megfelelt a szocialista kultúra magas igényeinek, s ha eredményében nem is mindig, igény (feet* színvonalat képviselt. Kutya-logika — Bőszük össze qket, legalább együtt járhatunk... (Erdei Sándor rajza) ^Hmehhf es {ódátok Rendkívül jól sikerült humoros előadást tartottam néhány évvel ezelőtt, úgy az 1830-as évek- elején, Marad if alván. Nagyszámú és lelkes hallgatóság röhögte végig komikus jóslataimat az emberiség jövőjét, a technika, a tudomány fejlődését illetően. Nem fukarkodtam a jóslatokkal, mert szerettem, már annak idején iis szerettem, ha jóízűaket nevetnek az emberek, s a feudalizmusban má r eg y k is nevetés Is jól jött a szegényedő nemesek számára. — Mert, tiszteit uraim — mondtam többek között — eljön aiz idő, amikor nem lesz ió befogva kocsi elé, hanem magától megy a kocsi, olyan csuda gép lesz az elejére szerelve ... — Az anyád, de jól adja — nyihogtak a gyönyörűségtől egyesek. írtó tetszett nekik ez a marhaság, hogy ló nélkül is haladhat valami..s— ... aztán arra is ser kerül, hogy nem kell se gyertya, se mécses... A villámlást megszelídítjük, s egy kis karocska megmozdításával annyit engedünk bé a szobába belőle, amennyi éppen kell. Egyesek a hasukat fogták a röhögéstől, a fáradtabbak egymás hasát, mert a bajtársi szellem már a feudalizmusban is kialakult. — ... és képzeljék el azt, hogy felrepülünk, mint a madarak, még annál is magasabbra és messzebbre ... Olyan csodagépezeteink lesznek, hogy 80 nap alatt megkerüljük a Földet ... Valaki akkorát röhögött, hogy kikapcsolódott az állkapcsa. Hörögve fordult segítségért a szomszédjához. Az felkelt, lekevert egy hatalmas pofont, az állkapcsa csattogva ugrott vissza a helyére, hogy tulajdonosa csillagokat látott. ;..— igen — mondta, i.. — és meglátjuk a csillagokat te. Nem teleszkópiumom, hanem a röppentyű segítségével ember emelkedik a Marsig, meg a Venusig ... Óriási és lelkes rö{rögésben tört ki a terem, volt , aki a kardját verte a földhöz a gyönyörűségtől, vott, akiről tepattogtaik a mentegomibok, voltak, akik a pad alá estek, és úgy buborékolt belőlük a fojtogató köhögés ... Kétségtelen, nagy sikerem volt a maradifalvi tudományos előadásommal. Az ország legjobb teátristájának kiáltottak ki és vállukon vittek a gyorskocsihoz... Meszsze elkísért hálás röhögésük. Mindez a minap jutott eszembe, amikor egy társaságban ki jelentettem,hogy 2062-ben megszűnik a borravaló. Azt a bárgyú, otromba vihogást! A feudalizmusban nerhallottam ilyet Gyurkó Géza EGÉSZÉBEN tekintve a szemlét: a pálmát az énekesek és' zenészek vitték el. Leggyengébb a szavalok átlagteljesítménye volt. Reméljük azért, mert a versmondők színe-java majd az irodalmi színpadok és színjátszó csoportok bemutatóján, a műkedvelő kollektívákban szerepel. Ugyanakkor valószínűleg a szavaló a legmagárahagyottabb műkedvelő. Hiszen a zenészek és énekesek között alig volt, akinek ne lenne tanára, vagy ne lenne maga is éppen tanár, vagy zeneiskolai növendék. A szavalók között viszont nem akadt egy sem, aki saját ösztönein és érzékén kívül másra fe hagyatkozhatott volna. Ezt mutatja az is, hogy a szavalók esetében volt a müsorváíasztás is a legszerencsétlenebb. Például Petőfi „örült”-jenek kiválasztása eleve a szavaló rossz értelemben vett .színészi” ambícióiról árulkodik, s azt tanúsítja, hogy a szavaló célja egy költő tolmácsolása helyett inkább valami szóló-bravúr produkálása. Egy egyébként igen tehetséges szavaló Juhász Ferenc „Apám” c. elbeszélő költeményének nagyon hosszú részletét választotta, melynek előadása mintegy szárnyát szegte saját képességeinek. S így sorolhatnánk a szavaló-fcudarcokat a „Kései sirató” mutáló hangú előadásától egy jellegtelenül szürke Radnóti vers-előadásig. Maradéktalan élményt nyújtott azonban Tóth János, aki Kiss József Tüzek című versét igen színvonalasan mondta el, és Úti Éva, aki Fodor Jóasef Atka nélkül c. versét tolmácsolta híve*» a költőhöz, és a szemle igényeihez is. A szemle könyvjutalmát is ők kapták meg, Illyés Imrével együtt, akinek kibukkanó tehetsége a ragaszul választott verssel is megérdemelte a jutalmat. A ZONGORASZAMOK közöl M- emetkedőem Marsall György és Bánfi Antal, valamint Oroszlán Zsuzsanna nyújtott élményt. A klarinét, illetve fuvola díjazottja Pfaff Mária és Oláh Géza, hegedűjátékával Papp János és Halmos Béla vívott k> jutalmat. Táncával pedig Kun Erzsébet. Az énekszámok közű! Hajdú Rozs», Tábori Hajnal és Pauló Pálné nyert el díjat. Az utóbbi kettő marmár a hivatásos művészek színvonalát súrolva. Végezetül, de nem utolsósorba« keli beszélni Szilágyi István vésztől tnz-dolgozóról, aki nagyon szép énekhantggal, igen színvonalasan és előadói modorában, tiszteletre méltó egyszerűséggel énekelt néhány népdalt. Ezen a veszélyes, sok buktatóval csábító területen mértékkel kerülte el a kispolgári ízlés veszélyek, előadásmódja szinte Bartók—Kodály gyűjtéseibe Ülőn szerény, és népi hangvételű. A szólisták megyei szemléje befejeződött. Ellentmondásossága mellett ifi sok szép eredménnyel, és általában tekintve színvonalasan. A szemlék kezdetének biztató ígérete. „Minden jó, ha a vége jó” Ígéri a szállóigévé lett Shakespeare cím ... Izgalommal Várjuk a szemle további bemutatóit. Máté Lajos Tsz népi zeneegyiittes Szeghalmon A szeghalmi Móricz Zsigmond járási művelődési házban nagyobbrészt a helyi Üj Barázda Termelőszövetkezet tagjainak részvételével népi zeneegyüttes alakult. A tíztagú parasztzenekar tagjai: idősek és fiatalok régi népdalokat adnak elő citerákkal, megszólaltatják a vidék egyik titka népi hangszerét, a sárréti okarinát is és tárogatóznak. A szépen citerázó Mendre Jánosné, a szeghalmi földművesszövetkezeti bolt pémztárosnője régi nótákat énekel a műsorban. Az érdekes népi zenekar nagy sikerrel mutatkozott be a Sárréti táncegyüttessel együtt, s i jövőben a szomszédos Hajdú— 3ihar megyei falvakban is vendégszerepel.
