Békés Megyei Népújság, 1962. április (17. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-06 / 80. szám
2 1962. április 6., pcnrcK Miért tiint el Rómából Sistino Relay a atya? Sistino Pelaya atya a minoriták rendjének Calabria tartományi fő. nőké, negyvenhét éves olasz pap. A közelmúltban délolaszországi állomáshelyéről néhány napi tartózkodásra Rómába érkezett. Ezekben a napokban igen sok vendége volt a máskor valóban „szerzetesi magányban'’ élő atyának. Rendtársai, ismerősei, magas egyházi személyiségek szinte egymásnak adták a kilincset. Azután vége szakadt a vendégjárásnak, és Sistino atya eltűnt. Ügy mondják, hogy valahova Calabriába ment, de a pontos tartózkodási helyét legfeljebb a nővére ismeri, senki más. A rejtély nyitja Vajon miért tűnt el a minorita tartományi főnök? Talán nem érezte biztonságban magát? Valamilyen törvénybe ütköző cselekedetet követett el, mint a Messinában perbe fogott mazzarinoi szerzetesek? Nem: Ö könyvet írt és jelentetett meg. És éppen itt kezdődik a baj. Sistino atya nem akármilyen könyvet írt, hanem olyat, amilyen éppen a magas egyházi hatóságok ellenérzését váltotta ki. Don Sistino Pelaya ugyanis azokkal a szembetűnő visszásságokkal foglalkozik, amelyeket észre kell venni az egyház tevékenységében. Tudni kell ehhez, hogy az idén lesz a katolikus egyház egyetemes zsinatja. Egyházon belül olyan ez, mint egy világméretű csúcstalálkozó. A társadalmi rendek megváltozása, a szocializmus világrendszerré válása, a gyarmatok fokozatos megszűnése — mind-mind hatással van a katolikus egyház életére, az egyszerű hivők gondolkodásmódjára és az egyház politikájára. A papok is csak emberek Nos, Sistino atya éppen ezért úgy gondolta, hogy az őt foglalkoztató gondolatok nyilvánosságra hozása most a legcélszerűbb, a zsinat előestéjén. Ezért jelentette meg könyvét, amelynek címe: preti sono uomini. Magyarul úgy lehetne ezt visszaadni, hogy: A papok is csak emberek. Könyve lényegében újabb bizonyítéka annak, hogy a katolikus egyházon belül erősödik a modernizálást követelő irányzat, ettől pedig a Vatikán fél, akár a tűztél. A legmagasabb egyházi körök aggodalma és dühe nem véletlen. A reformokat, változtatásokat kívánó egyházi személyiségek ugyanis olyan évezredes problémákat boncolgatnak, mint a papok kötelező nőtlensége, vagy a püspökök tévedhetetlensége egyházi dolgokban. Kárhoztatják az egyházi hierarchia nepotizmusát — azt, hogy a különböző egyházi méltóságok szinte nemzedékről nemzedékre öröklődnek egyes családokban. Elítélendőnek tartják továbbá, hogy az egyház tevékenyen beavatkozik a napi politikába — méghozzá a hatalmon lévők oldalán. a néptömegek ellen. És összeférhetetlennek tartják az egyház lelkipiktorkodásával a gazdasági életben való aktív részvételt: a kapitalista vállalkozást. Don Sistino Pelaya könyve is ezekkel a kérdésekkel foglalkozik. Főszereplője egy bizonyos Franco atya, aki egyesszám első Angol munkáspárti bizalmatlansági indítvány a kormány ellen London (MTI) Munkáspárti képviselők egy csoportja Macmillan elleni bizalmatlansági indítványt nyújtott be az alsó házban. Az indítványban leszögezik, hogy a miniszterelnök félrevezette a házat a Karácsonyszigeteken tervezett amerikai atom kísérletek tekintetében. A javaslat utal arra, hogy Mcnamara amerikai hadügyminiszter a törvényhozás végrehajtó bizottsága előtt január 25-én a leghatározottabban tagadta azt az állítást, mintha „az atomhatalmi egyensúly a Szovjetunió javára tolódna el, lm a Nyugat nem folytait újabb kísérleteket”. Ilyenformán tehát elesik az az érv, amellyel Macmillan és társai a kísérletek újrakezdését indokolták. Ennélfogva a kísérletek újrakezdése erkölcsileg indokolatlan, stratégiai szempontból szükségtelen, és — tekintettel az azok eltiltásáról folyó tárgyalásokra — kihívó jellegű. A javaslat elítéli az újabb próbákat, mint „nemzetgyilkossági” bűntettet, s az emberiség ellen elkövetett bűncselekményt. Ülést tartott a Biztonsági Tanács New York (Reuter) Daniel Schweitzer chUlei küldött elnökHetéved szerdáin rövid, 11 peroes ülést tartott a Biztonsági Tanács. A megbeszélés részvevői a tervek szerint folytatták volna a vitát a Szíria és IzraeL között az utóbbi időben kiéleződött viszonyról. Izrael azonban határozati javaslatot terjesztett elő, amely indítványozta Szíria elitélését a határvitákkal kapcsolatban. Egyidejűleg az ENSZ palesztinad fegyverszüneti bizottságának főnöke is benyújtotta jelentését. A tanács elnöke közölte, hogy a részvevőknek tamiulmányozmiok kell az előterjesztett dokumentumokat és azért az ülést csütörtökön 16 óra 30 percre halasztották, (MTI) személyben beszél az őt és az olasz papokat foglalkoztató problémákról. Nem nehéz észrevenni, hogy a könyv főhőse maga Sistino atya. aki hosszú évek töprengéseinek és kiábrándító tapasztalatainak a foglalatát adja e művével. Szent Pái után A könyv alapgondolata az, amit a cím is kifejez: a papok is csak emberek, tehát az egyháznak úgy kell megreformálnia saját belső rendjét, hogy az megfeleljen az emberi normáknak. Szent Pálra hivatkozva javasolja a papi nőtlenség feloldását, mondván: „Aki még egy kis családot sem tud kormányozni, hogyan lehet attól elvárni, hogy gondját viselje Krisztus egyháziának.” Ugyancsak szükségesnek tartja a válás engedélyezését. A társadalom nem tekinthet el attól, hogy megengedje tagjainak a házastórsuktól való elkülönülést.” A szerzőnek a politizáló egyházi körökről ez a véleménye: „Manapság túlságosan beleavatkozik a nemzeti közéletbe a televíziós műsoroktól kezdve a filmek és színművek előzetes cenzúrázásáig, a sportrendezvényektől a nemzetközi kapcsolatokig, a kis faluk közigazgatási harcától a képviselők kiválasztásába való beavatkozásig. És mindez a nép szabadságának, intelligenciájának megsértése, egy fatális tévedés, amely mindennap gyűlölettel vesz körül bennünket.” A szerző hajthatatlan Don Sistino Pelaya római látogatói azzal a céllal keresték fél a minorita atyát, hogy lebeszéljék könyve megjelentetéséről. De sem a szerző, isem a kiadó nem volt hajlandó lemondani a könyv forgalomba hozásáról. Sistino atya könyve így hát megjelent — az egyházi hatóságok jóváhagyását jelző, cenzori „imprimatur” nélkül. Ez a magyarázata annak, hogy Sistino atyának önkéntes száműzetésbe kellett mennie „felforgató” gondolatai miatt, Itáliában a Vatikán hatalma nagy, messzire elér a keze. De az üldözött pap könyve bizonyára sokak szemét nyitja fel Olaszországban. Todero Frigyes Még szorosabban együtt... Sok szó esett már párttaggyűléseken arról, hogy egyes vezető beosztású elvtársak túlterheltek, öt—hat társadalmi funkciójuk is van. Még gyakoribb az egyszerű párttagok jelentős részének társadalmi elfoglaltsága. Többször tapasztaltuk már, hogy ha egy községben isz-szervezésre, fmsz-tagtoborzásra és egyéb agitációs munkára összehívtak egy „beindító” értekezletet, mindenkor ugyanazok ültek a székeken, mintha a községben rajtuk kívül nem is élnének más, ennek a feladatnak a megoldására képes emberek. A pártvezetőségek nem mindig és nem elég bátran támaszkodnak a pártonkívüliek széles tömegeire. Ehelyett hónapról hónapra, évről évre ugyanazokkal az elvtársakkal — köztük természetesen néhány pártonkívülivel is — igyekeznek elvégezni a megoldandó feladatokat. Pedig nem egy példa utal arra, hogy a pártonkívüliek igénylik, sőt elvárják, hogy a saját fizikai vagy szellemi munkájukon túl felelősebb társadalmi megbízatást is jelöljön meg számukra a párt, vagy valamelyik tömegszervezeti vezetőség. Nemcsak a különféle társadalmi mozgalmakban, tömegszervezetekben eddig végzett munkájuk példa erre, hanem az ilyen munkában egészen friss bekapcsolódásukról ejtett saját véleményük is. Szolgáljon erre tanulságul az újkígyós! eset. Az újkígyósi községi pártbizottság bátrabban, mint, sok más községi pártbizottság, olyan pártonkívülieket is bevont legutóbb a Népújság-napok agitációs munkájába, akik azelőtt semmiféle hasonló tevékenységben nem vettek részt. Sőt, a mintegy 25 tagú agitációs csoport kétharmad része volt pártonkívüli. Az egyszerű tsz-tagok, mint Kiss Pál is, megilletődötten hallgatták a párttitkár tájékoztatóját, hogy miért van szükség a községben a nagyobb olvasottságra, és milyen fonlos szerep hárul ennek elérésében azokra, akik most felkeresik és meggyőzik majd a családokat arról, hogy fizessenek elő pártlapra. Mindenki négy előfizető-lapot kapott, s a pártonkívüliek eredményesen vették ki részüket a munkából. Kiss Pál még külön is kért lapot, amikor először visszajött. Majd egyszerű szavakkal megkérdezte a párttitkárt: „Kinek jutott eszébe, hogy engem is segíteni hívjanak?” Ferenci elvtárs megmondta, hogy a tsz pártszervezetének, amely nagyon becsülj őt, mért jól dolgozik az Üj Élet üzem. egységben. Kiss elfogódottan vallotta be: már annyiszor akart maga is önként jelentkezni társadalmi munkára, csak attól tartott, hátha nincs szükség rá. ö nagy megtiszteltetésnek veszi, hogy mégis eszébe jutott valakinek. Igaz, nagycsaládos ember, s van otthon is éppen elég tennivalója, de látja, hogy a párt mindannyiuk felemelkedéséért dolgozik, s tudja, hogy saját érdeke is, ha minél többet tud segíteni a pártnak. Hiszen látja, i\ogy a kommunisták zömének amúgy is olyan kevés a szabad ideje ... Lehet-e figyelmen kívül hagyni ezt az őszinte, és nagyon nemes megnyilvánulást? És nemcsak Újkígyóson gondolkoznak így a pártonkívüliek, hanem megyénk valamennyi községében. Tudják: a párt nem önmagáért, hanem a dolgozó tömegek felemelkedéséért, a boldog élet megteremtéséért harcol, akár gazdasági, akár kulturális vagy más természetű feladat megoldásába kezd. És ebből a köztevékenységböl nem akarnak kimaradni ők sem. Igénylik, hogy jobban támaszkodjon rájuk mindenütt a pártszervezet, még szorosabban együtt oldják meg a feladatokat. V. D. Zárt övezetté nyilvánították a Karácsony-szigetek térségét Az Egyesült Államok április 15-e után légköri nukleáris robbantásokat végez A béke és a biztonság szemléjén A meghívóra azt írtak: Kérjük, helyét 9.30-ig foglalja el. S már 8 után néhány perccel megteltek a Dózsa György tér lelátói. A gyerekek a fák vastagabb ágaira kapaszkodtak, mert ők „kíváncsibbak voltak’’ a több tízezer felnőttnél. Vagy mégsem? Esetleg mi is felkapaszkodtunk volna, hogy többet láthassunk, ha... Ök, akik a fa koronájától kicsit távolabb láttak — mint a lelátókon lapjára állt felnőttek — a rádióriporter szerepét töltötték be. Ami a téren történt, mindent elmondtak. Ök fedezték elsőnek fel a térre vonuló díszszázadokat, s ők jelezték a párt és a kormány vezetőinek érkezését, a repülők feltűnését, egyszóval mindent, ami azon a délelőttön örök élményként költözött belém is. Az élményekről szeretnék néhány gondolatot elmondani. De hol is kezdjem? A hatalmas tér impozánsságát talán mindenki ismeri. Aki Pesten jár, gyakran néz ei erre. S hétköznap, amikor autóbuszok_ autók, motorok száguldanak rajta, nem tűnik olyan nagynak, mint most a díszszemlén. Mi tetszett? Minden. A katonai egységek díszpompás bevonulása, határőreink zengve szálló dala, a dübörgő taps, amely a nótáért járt, mintegy orkán rohant a téren át. Szép volt az az üdvözlési mód is, amikor egy-egy egység hajrázva, fennhangon köszöntötte a budapesti dolgozókat, a fiatalolcat, a munkás-paraszt hatalmat. Leírhatatlan melegség öntött el válamenynyiünket' amikor láttuk: feszesen áll a fegyver katonafiaink, munkásőreink kezében. A boldogságtól sugárzó arcok mind-mind megannyi bizalom, népünk ereje, pártunk politikája iránt, a béke, az emberiség biztonságáért. A honvédelmi miniszter érkezése, a harsonások bevonulása, az egyesített honvédzenekar, a fegyveres alakulatok díszelgése, a repülök, a rendezett, fegyelmezett gépesített alakulatok színpompó.s menetet a rakétaegységek ezüstszürke szivarjai, szűnni nem akaró nagy taps közepette vonultak át a téren. S hogyhogy nem, egyszer csak az égből zajtalanul bezubbant a térre, egy szuperszonikus repülő — olyan, amilyet a Népszabadság az április 4-i számában bemutatott —, majd veszedelmes gyorsasággal, nagy lángcsóvát magából kilövellve, pillanatok alatt beleveszett az ég kék tengerébe. Hatalmas erő! A díszszemle után, amikor a lelátók lakói elárasztották a teret, mindenki a dísztribün felé rohant. A párt és a kormány vezetőit üdvözölték a munkások, a parasztok és az értelmiségiek. Kádár elvtárs és a párt, a kormány tagjai odajöttek az emberek közé és a filmeseklf fotóriporterek pergőtüzében beszéltek az ország békéjéről, biztonságáról, a bemutatott fegyverek ha. tékonyságáról. Az emberek úgy hallgatták, mintha ezer fülük nőtt volna, s itták magukba Kádár elvtárs szavait. Akaratlanul is a békéscsabai 103 éves Mitykó bácsi szavai villantak előttem: „Jó ember ez a Kádár, mert közel engedi magához az egyszerű embereket”. S valójában a Dózsa György téri intermezzo is tanúsítja, mennyire egy a párt és a kormány vezetője azokkal, akik bizalmából az ország, népünk ügyét vezeti, irányítja. Dupsi Károly dán este bejelentette, az Egyesült Államok április 15-e után légköri nukleáris robbantást végez a Csen. des-óeeáni Karácsony-sziget térségében. Az atomerő-bizottság és a hadügyminisztérium közleménye szerint a térséget 600—800 mérföldes hosszúságban zárt övezetté nyilvánítják. Felszólították a hajókat és a repülőgépeket, hogy április 15-től kezdve ne közelítsék meg az angol fennhatóság alá tartozó Karácsony-szigetet. Az amerikaiak csak abban az esetben lennének hajlandók lemondani a kísérletekről, ha a nukleáris robbantások tilalmáról szóló szerződést Genfben aláírják — fűzik hozzá illetékes londoni és washintoni körökben. Nemzetközi értekezletet hívnak össze Rómában a spanyol nép harcának támogatására Róma (ADN) „Szabadságot a spanyol népnek!” — e jelszó jegyében április 13-án Rómában nemzetközi értekezletet hívnak össze a spanyol nép harcának támogatására- Az értekezlet szervezői között van Pablo Picasso, Ilja Ehrenburg, Bertrand Russel és Pietro Nenni, valamint Arno Behrisch, a Német Békeunió Elnökségének tagja. (MTI) Washington—London (MTI) A Reuter és az AP tájékoztatása I szerint az amerikai atomerő-bi| zottság, továbbá Londonban az angol hadügyminisztérium szer-
