Békés Megyei Népújság, 1962. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-06 / 80. szám

2 1962. április 6., pcnrcK Miért tiint el Rómából Sistino Relay a atya? Sistino Pelaya atya a minoriták rendjének Calabria tartományi fő. nőké, negyvenhét éves olasz pap. A közelmúltban dél­olaszországi állomáshelyéről né­hány napi tartózkodásra Rómá­ba érkezett. Ezekben a napokban igen sok vendége volt a máskor valóban „szerzetesi magányban'’ élő atyának. Rendtársai, ismerő­sei, magas egyházi személyiségek szinte egymásnak adták a kilin­cset. Azután vége szakadt a ven­dégjárásnak, és Sistino atya eltűnt. Ügy mondják, hogy valahova Ca­­labriába ment, de a pontos tar­tózkodási helyét legfeljebb a nő­vére ismeri, senki más. A rejtély nyitja Vajon miért tűnt el a minorita tartományi főnök? Talán nem érezte biztonságban magát? Vala­milyen törvénybe ütköző cseleke­detet követett el, mint a Messiná­­ban perbe fogott mazzarinoi szer­zetesek? Nem: Ö könyvet írt és je­lentetett meg. És éppen itt kezdő­dik a baj. Sistino atya nem akár­milyen könyvet írt, hanem olyat, amilyen éppen a magas egyházi hatóságok ellenérzését váltotta ki. Don Sistino Pelaya ugyanis azok­kal a szembetűnő visszásságokkal foglalkozik, amelyeket észre kell venni az egyház tevékenységében. Tudni kell ehhez, hogy az idén lesz a katolikus egyház egyetemes zsinatja. Egyházon belül olyan ez, mint egy világméretű csúcstalálko­zó. A társadalmi rendek megválto­zása, a szocializmus világrendszer­ré válása, a gyarmatok fokozatos megszűnése — mind-mind hatás­sal van a katolikus egyház életére, az egyszerű hivők gondolkodás­­módjára és az egyház politikájára. A papok is csak emberek Nos, Sistino atya éppen ezért úgy gondolta, hogy az őt foglal­koztató gondolatok nyilvánosságra hozása most a legcélszerűbb, a zsi­nat előestéjén. Ezért jelentette meg könyvét, amelynek címe: preti sono uomini. Magyarul úgy lehetne ezt visszaadni, hogy: A papok is csak emberek. Könyve lényegében újabb bizonyítéka an­nak, hogy a katolikus egyházon belül erősödik a modernizálást kö­vetelő irányzat, ettől pedig a Va­tikán fél, akár a tűztél. A legmagasabb egyházi körök aggodalma és dühe nem véletlen. A reformokat, változtatásokat kí­vánó egyházi személyiségek ugyanis olyan évezredes problé­mákat boncolgatnak, mint a pa­pok kötelező nőtlensége, vagy a püspökök tévedhetetlensége egy­házi dolgokban. Kárhoztatják az egyházi hierarchia nepotizmusát — azt, hogy a különböző egyházi méltóságok szinte nemzedékről nemzedékre öröklődnek egyes csa­ládokban. Elítélendőnek tartják to­vábbá, hogy az egyház tevékenyen beavatkozik a napi politikába — méghozzá a hatalmon lévők olda­lán. a néptömegek ellen. És össze­férhetetlennek tartják az egyház lelkipiktorkodásával a gazdasági életben való aktív részvételt: a kapitalista vállalkozást. Don Sistino Pelaya könyve is ezekkel a kérdésekkel foglalko­zik. Főszereplője egy bizonyos Franco atya, aki egyesszám első Angol munkáspárti bizalmatlansági indítvány a kormány ellen London (MTI) Munkáspárti képviselők egy cso­portja Macmillan elleni bizalmat­lansági indítványt nyújtott be az alsó házban. Az indítványban le­szögezik, hogy a miniszterelnök félrevezette a házat a Karácsony­szigeteken tervezett amerikai atom kísérletek tekintetében. A javas­lat utal arra, hogy Mcnamara amerikai hadügyminiszter a tör­vényhozás végrehajtó bizottsága előtt január 25-én a leghatározot­tabban tagadta azt az állítást, mintha „az atomhatalmi egyen­súly a Szovjetunió javára tolódna el, lm a Nyugat nem folytait újabb kísérleteket”. Ilyenformán tehát elesik az az érv, amellyel Mac­millan és társai a kísérletek újra­kezdését indokolták. Ennélfogva a kísérletek újrakezdése erkölcsileg indokolatlan, stratégiai szempont­ból szükségtelen, és — tekintettel az azok eltiltásáról folyó tárgya­lásokra — kihívó jellegű. A javaslat elítéli az újabb pró­bákat, mint „nemzetgyilkossági” bűntettet, s az emberiség ellen el­követett bűncselekményt. Ülést tartott a Biztonsági Tanács New York (Reuter) Daniel Schweitzer chUlei küldött el­­nökHetéved szerdáin rövid, 11 peroes ülést tartott a Biztonsági Tanács. A megbeszélés részvevői a tervek szerint folytatták volna a vitát a Szíria és Iz­­raeL között az utóbbi időben kiéleződött viszonyról. Izrael azonban határozati javaslatot terjesztett elő, amely indít­ványozta Szíria elitélését a határviták­kal kapcsolatban. Egyidejűleg az ENSZ palesztinad fegyverszüneti bizottságá­nak főnöke is benyújtotta jelentését. A tanács elnöke közölte, hogy a rész­vevőknek tamiulmányozmiok kell az elő­terjesztett dokumentumokat és azért az ülést csütörtökön 16 óra 30 percre halasztották, (MTI) személyben beszél az őt és az olasz papokat foglalkoztató problémák­ról. Nem nehéz észrevenni, hogy a könyv főhőse maga Sistino atya. aki hosszú évek töprengéseinek és kiábrándító tapasztalatainak a foglalatát adja e művével. Szent Pái után A könyv alapgondolata az, amit a cím is kifejez: a papok is csak emberek, tehát az egyháznak úgy kell megreformálnia saját belső rendjét, hogy az megfeleljen az emberi normáknak. Szent Pálra hivatkozva javasolja a papi nőt­lenség feloldását, mondván: „Aki még egy kis családot sem tud kor­mányozni, hogyan lehet attól el­várni, hogy gondját viselje Krisz­tus egyháziának.” Ugyancsak szük­ségesnek tartja a válás engedélye­zését. A társadalom nem tekint­het el attól, hogy megengedje tag­jainak a házastórsuktól való elkü­lönülést.” A szerzőnek a politizáló egyházi körökről ez a véleménye: „Manap­ság túlságosan beleavatkozik a nemzeti közéletbe a televíziós mű­soroktól kezdve a filmek és szín­művek előzetes cenzúrázásáig, a sportrendezvényektől a nemzet­közi kapcsolatokig, a kis faluk közigazgatási harcától a képvise­lők kiválasztásába való beavatko­zásig. És mindez a nép szabadsá­gának, intelligenciájának megsér­tése, egy fatális tévedés, amely mindennap gyűlölettel vesz körül bennünket.” A szerző hajthatatlan Don Sistino Pelaya római láto­gatói azzal a céllal keresték fél a minorita atyát, hogy lebeszéljék könyve megjelentetéséről. De sem a szerző, isem a kiadó nem volt hajlandó lemondani a könyv for­galomba hozásáról. Sistino atya könyve így hát megjelent — az egyházi hatóságok jóváhagyását jelző, cenzori „imprimatur” nél­kül. Ez a magyarázata annak, hogy Sistino atyának önkéntes száműzetésbe kellett mennie „fel­forgató” gondolatai miatt, Itáliá­ban a Vatikán hatalma nagy, messzire elér a keze. De az üldö­zött pap könyve bizonyára sokak szemét nyitja fel Olaszországban. Todero Frigyes Még szorosabban együtt... Sok szó esett már párttaggyű­léseken arról, hogy egyes vezető beosztású elvtársak túlterheltek, öt—hat társadalmi funkciójuk is van. Még gyakoribb az egyszerű párttagok jelentős részének társa­dalmi elfoglaltsága. Többször ta­pasztaltuk már, hogy ha egy köz­ségben isz-szervezésre, fmsz-tag­­toborzásra és egyéb agitációs munkára összehívtak egy „beindí­tó” értekezletet, mindenkor ugyanazok ültek a székeken, mintha a községben rajtuk kívül nem is élnének más, ennek a feladatnak a megoldására képes emberek. A pártvezetőségek nem mindig és nem elég bátran tá­maszkodnak a pártonkívüliek szé­les tömegeire. Ehelyett hónapról hónapra, évről évre ugyanazokkal az elvtársakkal — köztük termé­szetesen néhány pártonkívülivel is — igyekeznek elvégezni a megol­dandó feladatokat. Pedig nem egy példa utal arra, hogy a pártonkívüliek igénylik, sőt elvárják, hogy a saját fizikai vagy szellemi munkájukon túl fe­­lelősebb társadalmi megbízatást is jelöljön meg számukra a párt, vagy valamelyik tömegszervezeti vezetőség. Nemcsak a különféle társadalmi mozgalmakban, tömeg­szervezetekben eddig végzett mun­kájuk példa erre, hanem az ilyen munkában egészen friss bekapcso­lódásukról ejtett saját vélemé­nyük is. Szolgáljon erre tanulsá­gul az újkígyós! eset. Az újkígyósi községi pártbi­zottság bátrabban, mint, sok más községi pártbizottság, olyan pár­­tonkívülieket is bevont legutóbb a Népújság-napok agitációs mun­kájába, akik azelőtt semmiféle ha­sonló tevékenységben nem vettek részt. Sőt, a mintegy 25 tagú agi­tációs csoport kétharmad része volt pártonkívüli. Az egyszerű tsz-tagok, mint Kiss Pál is, megil­­letődötten hallgatták a párttitkár tájékoztatóját, hogy miért van szükség a községben a nagyobb olvasottságra, és milyen fonlos szerep hárul ennek elérésében azokra, akik most felkeresik és meggyőzik majd a családokat ar­ról, hogy fizessenek elő pártlapra. Mindenki négy előfizető-lapot ka­pott, s a pártonkívüliek eredmé­nyesen vették ki részüket a mun­kából. Kiss Pál még külön is kért lapot, amikor először visszajött. Majd egyszerű szavakkal megkér­dezte a párttitkárt: „Kinek jutott eszébe, hogy engem is segíteni hívjanak?” Ferenci elvtárs meg­mondta, hogy a tsz pártszerveze­tének, amely nagyon becsülj őt, mért jól dolgozik az Üj Élet üzem. egységben. Kiss elfogódottan vallotta be: már annyiszor akart maga is önként jelentkezni társa­dalmi munkára, csak attól tartott, hátha nincs szükség rá. ö nagy megtiszteltetésnek veszi, hogy mégis eszébe jutott valakinek. Igaz, nagycsaládos ember, s van otthon is éppen elég tennivalója, de látja, hogy a párt mindannyi­­uk felemelkedéséért dolgozik, s tudja, hogy saját érdeke is, ha minél többet tud segíteni a párt­nak. Hiszen látja, i\ogy a kommu­nisták zömének amúgy is olyan kevés a szabad ideje ... Lehet-e figyelmen kívül hagyni ezt az őszinte, és nagyon nemes megnyilvánulást? És nemcsak Új­kígyóson gondolkoznak így a pár­­tonkívüliek, hanem megyénk va­lamennyi községében. Tudják: a párt nem önmagáért, hanem a dolgozó tömegek felemelkedésé­ért, a boldog élet megteremtéséért harcol, akár gazdasági, akár kul­turális vagy más természetű fel­adat megoldásába kezd. És ebből a köztevékenységböl nem akarnak kimaradni ők sem. Igénylik, hogy jobban támaszkodjon rájuk min­denütt a pártszervezet, még szo­rosabban együtt oldják meg a fel­adatokat. V. D. Zárt övezetté nyilvánították a Karácsony-szigetek térségét Az Egyesült Államok április 15-e után légköri nukleáris robbantásokat végez A béke és a biztonság szemléjén A meghívóra azt írtak: Kérjük, helyét 9.30-ig foglalja el. S már 8 után néhány perccel megtel­tek a Dózsa György tér lelátói. A gyerekek a fák vastagabb ágaira kapaszkodtak, mert ők „kíváncsibbak voltak’’ a több tízezer felnőttnél. Vagy mégsem? Esetleg mi is felkapaszkodtunk volna, hogy többet lát­hassunk, ha... Ök, akik a fa koronájától kicsit távolabb láttak — mint a lelátókon lapjára állt felnőttek — a rádióri­porter szerepét töltötték be. Ami a téren történt, mindent elmondtak. Ök fedezték elsőnek fel a térre vonuló díszszáza­dokat, s ők jelezték a párt és a kormány ve­zetőinek érkezését, a re­pülők feltűnését, egyszó­val mindent, ami azon a délelőttön örök élmény­ként költözött belém is. Az élményekről sze­retnék néhány gondola­tot elmondani. De hol is kezdjem? A hatalmas tér impozánsságát talán mindenki ismeri. Aki Pesten jár, gyakran néz ei erre. S hétköznap, amikor autóbuszok_ autók, motorok szágulda­nak rajta, nem tűnik olyan nagynak, mint most a díszszemlén. Mi tetszett? Minden. A katonai egységek dísz­pompás bevonulása, ha­tárőreink zengve szálló dala, a dübörgő taps, amely a nótáért járt, mintegy orkán rohant a téren át. Szép volt az az üdvözlési mód is, amikor egy-egy egység hajráz­va, fennhangon köszön­tötte a budapesti dolgo­zókat, a fiatalolcat, a munkás-paraszt hatal­mat. Leírhatatlan meleg­ség öntött el válameny­­nyiünket' amikor láttuk: feszesen áll a fegyver katonafiaink, munkás­­őreink kezében. A bol­dogságtól sugárzó arcok mind-mind megannyi bi­zalom, népünk ereje, pártunk politikája iránt, a béke, az emberiség biztonságáért. A honvé­delmi miniszter érkezése, a harsonások bevonulá­sa, az egyesített hon­védzenekar, a fegyveres alakulatok díszelgése, a repülök, a rendezett, fe­gyelmezett gépesített alakulatok színpompó.s menetet a rakétaegysé­gek ezüstszürke szivar­jai, szűnni nem akaró nagy taps közepette vo­nultak át a téren. S hogy­hogy nem, egyszer csak az égből zajtalanul bezub­­bant a térre, egy szu­perszonikus repülő — olyan, amilyet a Népsza­badság az április 4-i szá­mában bemutatott —, majd veszedelmes gyor­sasággal, nagy lángcsó­vát magából kilövellve, pillanatok alatt beleve­szett az ég kék tengeré­be. Hatalmas erő! A díszszemle után, amikor a lelátók lakói elárasztották a teret, mindenki a dísztribün felé rohant. A párt és a kormány vezetőit üdvö­zölték a munkások, a parasztok és az értelmi­ségiek. Kádár elvtárs és a párt, a kormány tag­jai odajöttek az emberek közé és a filmeseklf fotó­riporterek pergőtüzében beszéltek az ország bé­kéjéről, biztonságáról, a bemutatott fegyverek ha. tékonyságáról. Az embe­rek úgy hallgatták, mintha ezer fülük nőtt volna, s itták magukba Kádár elvtárs szavait. Akaratlanul is a békés­csabai 103 éves Mitykó bácsi szavai villantak előttem: „Jó ember ez a Kádár, mert közel enge­di magához az egysze­rű embereket”. S való­jában a Dózsa György téri intermezzo is tanú­sítja, mennyire egy a párt és a kormány vezetője azokkal, akik bizalmából az ország, népünk ügyét vezeti, irányítja. Dupsi Károly dán este bejelentette, az Egyesült Államok április 15-e után légköri nukleáris robbantást végez a Csen. des-óeeáni Karácsony-sziget tér­ségében. Az atomerő-bizottság és a had­ügyminisztérium közleménye sze­rint a térséget 600—800 mérföldes hosszúságban zárt övezetté nyil­vánítják. Felszólították a hajókat és a repülőgépeket, hogy április 15-től kezdve ne közelítsék meg az angol fennhatóság alá tartozó Karácsony-szigetet. Az amerikaiak csak abban az esetben lennének hajlandók le­mondani a kísérletekről, ha a nuk­leáris robbantások tilalmáról szóló szerződést Genfben aláírják — fűzik hozzá illetékes londoni és washintoni körökben. Nemzetközi értekezletet hívnak össze Rómában a spanyol nép harcának támogatására Róma (ADN) „Szabadságot a spanyol nép­nek!” — e jelszó jegyében április 13-án Rómában nemzetközi érte­kezletet hívnak össze a spanyol nép harcának támogatására- Az értekezlet szervezői között van Pablo Picasso, Ilja Ehrenburg, Bertrand Russel és Pietro Nenni, valamint Arno Behrisch, a Német Békeunió Elnökségének tagja. (MTI) Washington—London (MTI) A Reuter és az AP tájékoztatása I szerint az amerikai atomerő-bi­­| zottság, továbbá Londonban az angol hadügyminisztérium szer-

Next

/
Thumbnails
Contents