Békés Megyei Népújság, 1962. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-30 / 100. szám

KÖRŐSTAJ _________A NÉPÚJSÁG KULTURÁLIS MELLÉKLETE_________ Művelődési otthonaink és az ifjúság Mucsi József: A gyárkémény timföldporos szája Lomhán eregette fehér füstjét a magasba. A gyár széles kapuja a kéményre ásított, S bentről bő zajegyveleg áradt kifelé. A kitárt kapun én is beléptem akkor, S egy félnapig az ezüslkohók vendége voltam. Egy félnapig ott kóboroltam dús erdejükben. Kezdetben félve, majd elmerülve Néztem a hangos, forró, szürke kádakat. Nem tudom miért, de féltem tőlük. Talán azért, mert szamócaszín öblük Vadul ontotta a meleget, S minden kádban sistergett a tüske. Minden kád prüszkölt, nyerített, Mint egy megbokrosodott arabs telivér. Egy kohónál megembereltem magam: Megálltam, hogy barátkozzam a zajjal, a hővel. Meg kell ismernem: Hogyan lesz a timföldből alumínium, Milyen munkát végez a 20 000 Amperes áram, 5 volt feszültséggel! De nemcsak ezt ismertem meg. Or állt a kohónál a fém hevében. Kesztyűs kezében vasbotot tartott. Régi festményeken állnak így uralkodók, Korona mellettük, és jogar a kézben, így állt ott csodás, hideg nyugalommal A kohó ura és parancsolója: az olvasztár. Megbarátkozva a zajjal, a hővel, Az olvasztárhoz léptem bátran. S hogy megismerjük egymást: Kalapom mélyen megemeltem S ő jobb kezét nyújtotta felém Ekkor a kohó tüze átjárta szívem Boldog büszkeséggel beszélgettem vele, Es éreztem, hogy királyi nyugalmából adott nekem. Egy pedagógus gondolatai a nevelésről Nagyon sokat szoktunk be szelni arról, hogy művelődési ott­honainkat nem mindig látogatja szívesen a közönség. Van ugyan al­kalom, mint például színházi elő­adás, a helyi színjátszó csoport be­mutatója, ünnepi alkalmak stb.... amikor megtelnek a nagytermek, azonban az tapasztalható a legtöbb helyen, hogy a hétköznapok a mű­velődési otthonokban Is hétközna­pok. Nem vonzza az embereket a művelődési otthon. Talán nincs von­zóereje? Van! Ezt a választ az a sokat érő berendezés és feüszerelés adlja. amit ma már a legtöbb mű­velődési otthonban megtalálunk. Ez a gazdag felszerelés azonban sok­kal "gazdagabb lehetőséget ad, mint amit helyenként igénybe vesznek. Ml hát a teendő, hogy ne maract- Jon kihasználatlanul az a sok érték, melyet népünk műveltségének eme­lése céljából a művelődési ottho­nokban felhalmoztunk? A válasz kézenfekvő. Tudatos ne­velőmunkát kell végezniük a műve­lődési otthonoknak. Nagy feladat ez. Idősebbekkel, fiatalokkal kell foglalkozni. Jelen cikkünkben a fi­atalokkal való foglalkozást taglal­nánk részletesebben, mint a műve­lődési otthonok benépesítésének alapvető feltételét. Többször olvashattunk arról, hogy az orosházi Petőfi művelődé­si ház hogyan foglalkoztatja a fia­talokat. Szemeljük ki most ezt a sok közül, és próbáljunk módisze­reiből, tapasztalataiból néhány ál­talánosítható tanulságot levonni. Nem a példaképül állítás, hanem a hasznos tapasztalatszerzés és vita­­lehetőség a cél. Mikor kell kezdeni a fiatalok­kal való foglalkozást? A legkisebb korban. Az óvodásoknál. Természe­tesen pedagógiailag kidolgozott módszerekkel. Tartalmát illetően sokféle lehet a legkisebbekkel való foglalkozás. A legvonzóbb a balett, a mesedélelőtt és a játékdélelőtt. A balettel kapcsolatban azt tud­juk meg a művelődési ház művé­szeti vezetőjétől, hogy akik eljár­nak, szívesen csinálják. Vannak azonban, akik nem ismerik föl a balett testnevelő szerepét és jelle­gét a legkisebb korban, nem látják benne, hogy a gyermeket kifino­mult mozgásra neveli. Ezért talál­kozunk olyan nézetekkel, hogy az nem más, mint fölösleges ldőpocsé­­kolás. Mások azért nem barátkoz­nak vele, mert nem akarják, hogy gyermekük balett-táncos legyen. A művelődési otthonok felvilágosító munkája fontos áhhoz, hogy e szép művészet gyakorlatilag hasznos ol­daláról meggyőzze a szülőket, és elérje azt, hogy a felnövő nemze­dék élvezni tudja a balett minden szépségét, méltányolni tudja kifeje­ző erejének művészi értékét. A mesedélelőttökre te szívesen eljárnak a legkisebbek, de még az úttörők is. Szívesen hallgatják az óvónők meséit, élénk figyelemmel kísérik és élvezik a filmvetítéseket. Olcsó, szép, hasznos foglalkozás ez, bárhol megvalósítható. A legkedveltebb foglalkozások közé tartoznak a kötetlen foglalko­zások, amikor a kis klubtagok sza­badon játszhatnak, szellemi vetél­kedőt rendeznek stb. — Ordern es fölfigyelni itt egy kezdeményezés­re, mely igen hatásos eszköz a leg­kisebbek hűségének tartósítására. Fényképes klubtagsági igazolvány­nyal rendelkeznek a csöppségek, amire rendkívül büszkék, és amiről úgy érzik, bizonyos erkölcsi kötele­zettséggel is jár. Hűségesen elhoz­zák és fölmutatják minden alka­lommal. A sokszor hiányolt klubélet nagyon jó előkészítő iskolája ez! Hogy a művelődési otthonokhoz szokott (szoktatott) kicsik később se idegenedijenek el, a továbbiakban az általános iskolának van nagy sze­repe az iskola és a művelődési ott­hon jó kapcsolatának kiépítésében. Erre számos mód nyílik. Olyan he­lyen (és ilyen a legtöbb), ahol nincs megfelelő helyiség az iskolában, az iskolai ünnepeket a művelődési ott­honokban kell megrendezni. Iskola­napokat, iskolák közötti szavaló­versenyt etib. jó a művelődési házban 'lebonyolítani. Szükséges fel­hívni a figyelmet a különféle ren­dezvényekre (színház, hangverseny stb...), a művelődési otthonban működő szakkörökre, mert ezek nagy vonzóerőt gyakorolnak már általános Iskolás korban azokra, akik majd később állandósítják kap­csolatukat a művelődés otthonával. Hiszen az út az általános iskolából (különösen azok számára, akik nem tanulnak tovább), egyenesen oda vezet, ßs itt egy másik kezdemé­nyezésről adhatunk számot, ami ezt szimbolikusan ki is fejezi. AI balla­gó általános iskolai tanulók Oros­házán a művelődési otthonba is el­ballagnak. Bizonyára, ennek a ked­ves figyelmességnek a romantikája is eredménnyel jár néha. Legalább­is ezt mutatja az, hogy a működő művészeti (tánc, színjátszó, foto, bábjátszó, képzőművészeti stb.) és egyéb szakkörökben (eszperantó, bélyeggyűjtő, orosz, német nyelvi stb.) és az énekkarban is sok az olyan fiatal, aki általános Iskolai ta­nulmányainak befejeztével a szá­mára megfelelő érdeklődési terüle­ten igénybe kívánja venni a műve lődósi otthon lehetőségeit. Természetesen ahhoz, hogy ilyen eredmények szülessenek, a művelődési otthonoknak gondos előkészítő munkát kell végezniük. Korábban azt a módszert alkaö­­mazták, hogy az általános iskolá­ban végzőket behívták beszélgetés­re. Ez nem bizonyult megfelelő mértékben eredményesnek, mert egy-két alkalom kevés volt ahhoz, hogy a fiatalok alapos betekintést nyerjenek a művelődési otthon belső életébe, és nem tudótt kiala­kulni tartós kapcsolat. Mostanában sokkal többet törődnek ezzel a problémával. Az iskolákban tett lá­togatások, beszélgetések, ezaikkörl foglalkozásokon való részvétel, színjátszó-próbák megtekintésének a lehetősége már sokkal nagyobb vonzóerő a fiatalok számára. Szoros kapcsolatot tart a művelő­dési otthon az ipari tanulók Iskolá­jával is. Érdeklődéssel, figyelemmel kísérik a művelődési otthon mun­káiban részt vevő ipari tanulók elő­rehaladását. Sajnos, nem mindig • talál megértésre ez a törekvés. Egy • olyan esetet mond el Zana János : művészeti előadó, mélyet semmi- • képpen 6em tudunk helyeselni. Az • egyik ipari tanuló munka közben : véletlenül elvágta a kezét. „Ott jön ki a szavalás!” — kapta érte fő­nöke rosszalló, mi több. rosszindu­latú megjegyzését. Következtetést ebből az esetből nem akarunk le­vonni. (Csupán azt kívánjuk meg­jegyezni zárójelben, hogy ez az ipari tanuló nem sokkal az eset előtt nyerte el az etső helyezést az ipari tanulók országos szavalóverse­nyén.) Akik tehát kikerültek az általá­nos iskolából, gazdag lehetőséget kapnak önmaguk művelésére, de a társas szereplésre is. A szakköri ta­gok részére (a szakköri foglalkozá­sokon kívül) lehetőség nyílik arra is, hogy egy úgynevezett ifjúsági klub műsora keretében kétheten­ként előadást hallgassanak külön­féle témákról, mélyek nevelésüket, általános műveltségük emelését se­gítik elő. (Néhány előadás címe: Giccs, ponyva, irodaiam; A munka becsülete stb.) Ezek az előadások, valamint a szellemi vetélkedők, tea­estek, tánc, mind-mind nagy köz­kedveltségnek örvendenek, alkal­mas eszközök arra. hogy segítsé­gükkel benépesítsük művelődési otthonainkat. Szívesen engedik-é el otthonról a fiatalokat? — vetődhet fel a kér­dés. Szívesen. Mert a gyakorlat az, hogy a- legtöbb esetben maguk a szőlők Is eljárnak az esti foglalko­zásokra, különösen a színjátszó csoport és a tánccsoport próbáira, amit ők is élveznek. Mint az isko­láknak, a művelődési otthonoknak te ki kell építeniük a kapcsolatot a szőlői házzal, hogy annak támoga­tását Is megnyerjék a cél érdeké­ben. I fentebb vázolt néhány gondo­lat és módszer megvizsgálása újabb kérdést vet fel. Vajon ha ezen az úton halladva sikerül ránevelni az embereket a kultúrotthon ok láto­gatására. lesz-e mindenütt elég hely a feladatok megoldására? Saj­nos, már a jelenlegi helyzetben te akadnak néhol problémák. Nagy feladat minden községben, hogy lehetőséget biztosítsanak egy mo­dern kultúrközpont kiépítéséhez. Említettük, hogy e munkák el­végzése nevelői tevékenységet kí­ván. Szükséges tehát, hogy a mű­velődési otthonok vezetői és dolgo­­.zói pedagógiai érzékkel rendelkez­zenek, és kaposolják be a munká­ba a helybeli pedagógusokat te, hogy a népművelésnek ez az ága, mely igen szép jövőnek néz élébe, minél lendületesebb legyen, és mi­nél hamarabb, a jelenleginél sokkal szélesebb körűvé váljon, kiviragoz­­zéfc. Olyan jó az iskola, amilyen jók a tanárok. Aki magára hagyja a gyerme­két, az annyi, mintha pisztolyt adna a kezébe. * Idegen nyelvet olyan konokul leéli tanulni, mint ahogy a víz­csepp vájja a kősziklát. * A hiba világít, az érték bebur­­kolódzik: azért vesszük ezt észre nehezebben. Melyik tanító tanít a legjobban? Amelyik megtanít arra, hogyan kell tanulnunk. A lélek a világ legbonyohiTtabt* jelensége. Ne feltétlenül az igazgatóval, hanem feltétlenül az igazsággal légy szolidáris. • Cél nélkül üres az ifjú élete. * Fenyegetéstől még senki sem ja. vult meg. Az igazság meztelenül is erős. * Ha ugyanazt mondod is, amit én mondok, az nem ugyanaz. * Minden ifjú tévelygését meg­értjük, csak a mi gyermekünkét nem. * A középszer gyűlöli a tehetséget. *. A vadkacsa ismeri a nádast, ahol él, de te nem ismered hazádat, mi­lyen alapon tartod magad különb, nek a vadkacsánál? * A jó vígjáték javítja, a rossz vígjáték rontja az erkölcsöket. * Könnyebb az igazságot megmon­dani, mint elviselni. * Ahol nagy a hancúr és a vihánc, ott közel a fogaknak csikorgatása. * Mit ér, ha ismered az igazságot, de szablyád a hüvelyében pihen? * A tudáshoz bátorság is kell. * A nevelési alapelvek nem men­tik fel a nevelőt az alól, hogy a körülményeket mérlegelve mindig a saját belátása szerint döntsön. * A pedagógusnak minden tanít­ványáról meg kell tudnia, hogy az mire hívatott és nevelését erre kell alapoznia. E. Kovács Kálmán Rövidesen megjelennek az Akadémiai Kiadó új szótárai Az Akadémiai Kiadó ebben a negyedévben több új szótárat jelentet meg. Előreláthatólag áprilisban hagyja el a sajtót Véghe­lyi Péter és Szily Ernő magyar—német orvosi szótára. Ugyancsak áprilisban kerül a könyvkereskedésekbe Lukács Katalin magyar— szlovák kisszótára, amelynek szlovák—magyar megfelelőjét május­ra tervezik. A közkedvelt Terra útiszótárak harmadik részeként rövidesen kapható majd az egybe fűzött angol—magyar és magyar— angol útiszótár Havas Lívia szerkesztésében. A francia nyelv fi­nomságainak tanulmányozását segíti majd elő Végh Béla és Rubin Péter Gallicizmusok című gyűjteménye, amely ötezer francia szó­lást és kifejezést tartalmaz, és előreláthatólag június végén jut a közönség kezébe. (MTI) Beck Zoltán JHAjm 1 Würtz Adám rajza

Next

/
Thumbnails
Contents