Békés Megyei Népújság, 1962. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-30 / 100. szám

1982. április 30., hétfő NÉPÚJSÁe 5 Május 19—20-án „nyit” a Balaton — Hangversenyek, középkori lovagi tornák és szüreti játékok — Gazdag kulturális program az üdülő-övezetben A Balatonon a nyári üdülési szezont a hagyományok szerint május 19—20-án nyitják meg Sió­fokon. A huszadik! megnyitó-ün­nepséget balatoni szellemi vetél­kedő előzi meg, majd a kétnapos ünnepi program operett-esttel ér véget. Az északi part központjá­ban, Balatonfüreden iá tartanak ünnepi évadnyitót. Itt tűzijáték kiséri a SZOT vitorlásflotta felvo­nulását és a színpompás vízibe­mutatót. • A szezon elején, május 24-én kezdődik Keszthelyen kétezer kö­zépiskolás diák kulturális bemu­tatója, a Helikon-ünnepségek ese­mény-sorozata. Júniusban Siófok lesz a legtöbb esemény színhelye. Itt tartják az országos dalostalál­kozót, az országos fotókiállítást és a minden évben érdeklődéssel várt Kálmán Imre-hangversenyt. Balatonföldváron a nyár közepén, a nemzetközi tábortűz fényénél, a Balaton-parton üdülő külföldi vendégek műsoros estje lesz az egyik kiemelkedő esemény. Bala­­tonlellén az idén is megtartják a hagyományos népművészeti talál­kozót. (MTI) A színész „titka” — Beszélgetés Feleki Kamill színművésszel — Ha valamikor, hát úgy ezekben a napokban — amikor a kulturális seregszemle keretében megkezdő­dött a „nagyüzem” a színjátszó cso­portok életében — feltétlenül be­szélni kell arról: mi az. ami a szí­nészt színésszé avatja; mi a titka a színésznek, hogy olyan emberkö­zelbe tudja hozni a nézőkhöz az — embert. A kérdést a legilletéke­sebbnek tettük, fel: a színésznek. S a színész ezúttal: Feleki Kamill. — Ä titkát kérdezi? — néz cs-o­­dátkozva. — Nincs abban kérem semmi titok. De ha titok nincs is, vannak törvények, amelyek betartá­sa mindén színész alapvető köte­lessége. Itt van mindjárt az első: a tökéletes szövegtudás. Enélkül nem színész a színész. (Országszerte ál­talános tapasztalat, hogy az öntevé­keny színjátszók gyakran megfeled­keznek erről az alaptörvényről.) Aki nem ismeri a szöveget, az mindvé­gig arra ügyel, hogy el ne mulasz­­sza a súgó egyetlen szavát sem. Így lehet ugyan, hogy jól oldja meg,'feladatát, de mindez a játék az átélés rovására megy. S itt ér­keztünk el nyomban a második tör­vényhez: a színésznek tudnia kell, hogy' mit játszik. Ismernie kell az író elképzelését a megformálandó figuráról, a figura jellemét, lelki­világát, környezetét, a kort, amely­ben él és így tovább. Enélkül nincs színészi átélés: a legragyogóbban megírt színpadi alak'is papírmasé­­vá válik, ha a színész nem a figura jelleméből fakadóan beszél vagy cselekszik. Elhallgat néhány percre, rendezi gondolatait a cigarettagyújtás röp­ke ideje alatt, csak aztán folytatja tovább: — A harmadik törvény: az ala­pos szinpadismeret. Enélkül bármi­lyen jó színészi altot is. valaki, ját­szani mégsem tud1. Miről van szó? Nemcsak arról, amit ez a ezó álta­lában jelent: ismerni a színpad nagyságát, a technikai lehetősége­ket. Ez csak a dolog egyik és nyomban hozzá kell tenni, kisebbik része. A másik: megismerni a sze­­replőtánsakat, azok szerepét, hozzá­állását a mű egészéhez. Kezdetben az ember azt hiszi, hogy az ő sze­repe áll a darab középpontiában. Ez azonban még akkor sem áll, ha történetesen az általa alakított fi­gura a darab főszereplője. Minden szerep csak része a darabnak — kiszakítani az egészből nem lehet! Tehát meg kell találni a figura he­lyét a mű egészében. Persze, előre tudni, hogy siker lesz-e a darab vagy sem, soha nem lehet. Van, hogy a próbán minden úgy megy, mint egy jól olajozott gépezet, s csak az" előadáson derül ki, hogy Hangverseny Békéscsabán Békéscsabán, a Bartók Béla Ál­lami Zeneiskolában a Kulich Gyu­la kulturális szemle keretében jól sikerült hangversenyt rendezett a KISZ helyi szervezete, és az is­kola vezetősége. A koncerten az iskola három kamaraegyüttese is fellépett. Ki­emelkedő művészi élményt nyúj­tott Sárhelyi Jenő: Dal és kör­tánc című műve, melyet az iskola fúvósötöse adott elő. hiába volt minden. De lehet for­dítva is. S ez a gyakoribb. Még ar­tista koromból tudom, hogy vala­hányszor egyedül gyakoroltam, so­hasem sikerült a mutatvány tökéle­tesen. Az előadáson mégis mindig teljes volt a siker. Az egyik mű­vész magával ragadja a másikat. Űjra rövid szünet következik a beszélgetésben, felhörpint egy csé­sze feketét, s közben megfogalmaz­za magában a színész negyedik tör­vényét. — A színpad-tisztelet. Igen, szó szerint. A színpad! — szószék, visz­­szaélni véle nem szabadj Sem úgy, hogy a színész nem készül fel, sem úgy, hogy hamis igazságokat hir­det. S ez az, amit meg kell tanulnia minden fiatal színésznek. (S az ön­tevékeny színjátszóknak isi) Felké­születlenül kiállni a közönség elé: kettős bűn! Bűn a közönség etlen, és bűn a színház szelleme ellen. Ta­lán sablonosnak hangzik: de az én időmben sokkal hosszabb volt az út egy-egy főszerepig, mint a mai fiataloknak. De aki eljutott odáig, az nemcsak a szerepet tette — szó szerint —■ a magáévá, de megismer­te az életet is. S ez legalább olyan fontos, mint az elmondott négy alaptörvény. Prulmer Pál Megidéztük Kun Bélát — Csendes visszaemlékezés fél évszázad távolába Három hete kívánkozik már betűbeöntésre az a beszélgetés, amely egy tavaszt váró, eléggé locspocesal kevert csabai estén dr. Somogyi István nyugalmazott MAV-főorvos és közöttem zajlott le szobájában, .ahol csak az ernyőzött asztali lámpa égett, és a marasztaló, kellemes félhomályban felpattant az emlékek zárja. — Ugye, nem zavar, Pista bácsi, ha közben írogatom, amit mondasz? Mert — tudod — nem maradhat csak az enyém.- Írj csak nyugodtan, dehogy zavar! Kedves, hogy érde­kel ... És az ernyőzött asztali lámpa félhomályában felpattannak régen elmúlt évek különös titkai. De úgy, mintha ma történne minden, az emlékezet friss szavakat formál... Otven éve. ötven? Ha meggon­dolom, van az már majd­nem hatvan is, amikor Kolozsváron 1905 júliusában egy kis hónapos szobában együtt laktam Kun Béla­­vad. Szegényes szobánk volt: két ágy. egy szék, egy asztal, szekrény — semmi más. Ha van türelmed1, a történet mégsem itt kezdődik, in­kább 1904-ben, amikor érettségiz­tem. — Hallgatom. — Tehát 1904, Kolozsvár. A re­formátus kollégium diákja voltam. Büszkék voltunk erre az iskolára, mert már abban az időben is híre járt, hogy ez a kollégium adja a legfeivliág-osultabb nevelést. Itt érettségiztem, aztán beiratkoztam a kolozsvári egyetem orvoskarára. Még ebben az évben történt, hogy Kolozsváron megnyílt az országban második Tanítók Háza, amelynek én 1904 augusztusának végétől el­ső lakója lettem. Igen, jól gondo­lod: apám tanító volt egy kis Bihar megyei községben, Almosáén. így sikerült nekem a Tanítók Házában szállást kapnom, a nyári hónapokat kivéve, mert akkor az mindig be­zárta kapuit. Ennek köszönhettem, hogy megismertem, és együtt lak­tam egy hónapig Bélával... Kun Bélával. Ez a kis rész-történet is rövid, el­mondom. Befejeződött az első egye­temi év, úgy volt, hogy hazauta­zom Biharba, de egy ritka alkalom meggátolt ebben. Ne gondolj nagy doliogra, dehogy! Csupán annyi tör­tént, hogy az egyetem jogi torán jegyzetmásoláshoz jutottam. Szép írásom volt, egy hónapra való mun­kát kaptam. Akkor így sokszorosí­tották az egyetemi jegyzeteket, és — aki szerencsés volt, és megbíz­a legdivatosabb cipőket a Mezőberényi Cipész Ktsz készíti! Telefon: Mézőberény 55 235 ták' vele — 50—60 koronát keres­hetett havonta. Tudod milyen nagy pénz volt az? Hogy ne mondjak mást, 40 koronáért már egészen jó minőségű ruhát vásárolhattál, 10 12 korona volt egy pár cipő... Vi­lágos ugye, hogy döntöttem: ma­radok. De hol? Ä Tanítók Háza be­zárt nyárra, ott nem maradhattam. De az ötven korona is nagyon kel­lett. Nem vcilt más hátra: szobát vagy szállást kell keresnem, egy hónapra. Mozgósítottam a barátai­mat, minden ismerősöm végigkér­deztem, akárhol találkoztunk, ut­cán, vendéglőben, vagy az egyete­men. Sokáig nem sikerült — lá­tod, akkor is volt „lakáshiány”. — Egyszer a főtéren bandukoltam, és összetalálkoztam néhány fiatalem­berrel, főként egyetemistákba'., akiknek még nem mondtam el bánatomat. Nos, elő vele!'Béla is köztük volt, de őt akkor még nem ismertem. Rámnézett, és azt mond­ta: „Gyere hozzám. Itt lakom a De­ák Ferenc utcában, egy kis udvari szobában. A háziasszony biztos be­fogad. Megleszün-k együtt egy hó­napig, én úgyis keveset vagyak otthon, másolhatsz nyugodtan.” Sikerült! Boldog voltam! Mert nézd, az az 50 korona ne­kem nem volt mindegy. Elmentünk Béla szállására, a háziasszony — mi­lyen kár, hogy nevére már nem em­lékszem — beleegyezett, hogy jú­liusban ott lakjam, és 4 koronát kért egész hónapra. Béla is 4 kpro nát fizetett. Hagy milyen volt a mi kis szobánk, azt már eímondtam. Nem voltunk igényesek, én a csen det kerestem, hogy zavartalanul másolhassak, és a csendet meg ií találtam ott. Béla ritkán maradt ott hon. Első éves jogász volt, ugyan­akkor a kolozsvári munkásbiztosító pénztárnál dolgozott. Sőt, az Ör cí­mű újság is munkatársának vallot­ta. Jó újság volt az az ör, bátran belemerült a társadalmi problémák boncolgatásába, és feltűnő merész­séggel támadta a kormányt ott, ahol és ahogyan csak tehette. Saj­nos, Béla cikkeire már nem emlék­szem, de délutánonként, ha időnk került, sokszor és hosszú ideig sé­tálgattunk együtt a Mátyás téri kor­zón. Máskor többen is veíle tartot-Ä tunk, ő mindig és kifogyhatatlanul a szocializmusról beszélt. Marxot, Engelst Idézte ..: Bámulatosan tü­zelt, magyarázott... és 19 eves volt akkor mindössze. Nem tudom néked elmondani, hogy miért, de ez a 19 éves fiatalember tekinté­lyes, sokat tudó, nagyon okos em­bernek tűnt előttem, de nemcsak én, hanem a barátaim is csodáltuk őles eszét, széles látókörű tudását. Különben Béla nagyon szimpatikus fiú volt, középtermetűnél kicsit ma­gasabb, karcsú, szép arcú, sűrű, gesztenyeszínű hajú, felfelé fésül­ve... Igen, pontosan emlékszem az arcára, mozdulataira, beszédére. ztán eltelt a július, leadtam a lemásolt jegyzeteket, és hazautaztam a szülőfalumba, Al­mosára. Többé soha nem találkoz­tam Kun Bélával. Kolozsvárról Genfbe kerültem, ott folytattam a tanulmányaimat, és mondhatom, hogy Béla hatására, a klinikai tár­gyak mellé felvettem a szociológiát is. Dr. Nádai Andor egyetemi tanár adta elő francia nyelven, tőle kap­tam az első útbaigazítást szocioló­giai dolgokban. Múltak az évek, át­vészeltük az első viliágháborút, 1918 nyarán került kezembe egy újság, amelyben nagybetűs címek alatt arról írtak, hogy egy Kun Béla ne­vű agitátort agyonvertek a buda­pesti Mária Terézia laktanyában. Megdöbbentem: az én Béla bará­tom és ez a Kun Béla azonos len­ne? . .. Másnap a lapok azt írták, hogy Kun Béla csak megsebesült. Később már a fényképeit is közöl­ték, és akkor... felismertem, ö volt! Az én kolozsvári lakótársam, az én, egy hónapig oly igen jó ba­rátom, Kun Béla! Ha már akkor, 1905-ben sejtettem volna, kivel la­kom én együtt, kivel beszélgetek számomra akkor még eléggé külö­nös dolgokról! Később a forradalom tüze en­gem is megperzselt, s a Tanácsköz­társaság leverése után elfogtak, vé­gigpróbáltam. milyen az, ha az em­bert önmagukból kivetkőzött csend­őrök botozzák, és megismertem a börtönöket is. De Kun Bélával — fájdalom — nem találkoztam. Sem a forradalom alatt — hiszen én ak­koriban Nagykállón laktam —, sem máskor. Az én emlékem Róla így lesz ma­holnap hatvan esztendős . .. * Az ernyőzött asztali lámpa fél­homályában leírom az utolsó so­rokat. Nem szólunk aztán sokáig, és olyan érzésem támad, mintha Kun Béla közöttünk ülne. Meg­idéztük Öt, és eljött hozzánk, egy kis, talán jelentéktelennek tűnő, mégis érdekes, megőrizni való történetben. Köszönet érte, Pista bácsi... Lejegyezte: S. E. A békési tanács megvitatta a népművelés nyári feladatait A békési községi tanács a közel­múltban megvitatta az oktatás és a téli népművelési munka ered­ményeit, ugyanakkor felmérték a további feladatokat is. Az állan­dó bizottság beszámolója részlete­sen érintette a népművelés külön­böző ágazataiban kitűzött feladato­kat és azok teljesítését. Ezek kö­zül jelentős az, hogy a tsz-klubok­­ban és az ifjúsági házban a téli hónapokban jól szervezett isme­retterjesztő előadássorozatokat rendeztek, hasonlóképpen látoga­tott volt a Hunyadi téri és a II. kerületi olvasókörben szervezett előadássorozat is, melyet a leg­több esetben filmvetítéssel kísér­tek. A filmvetítés költségeire a községi tanács kétezer forintot fordított. Jól működtek a község­ben az ezüstkalászos tanfolya­mok. A művelődési ház színját­szói, a bábszakkör és a Jókai Színház is több előadást tartott a téli időszakban. A beszámoló elis­meréssel szólt a zeneiskola hang­versenyéről és az iskola munká­járól. Hiba azonban — állapítot­ták meg —, hogy . a községben, ahol pedig hagyományai vannak a dalkultúrának, nincs működő énekkar. Szó esett még a beszá­molóban a járási könyvtár mun­kájáról is, mely új helyiségeiben lényegesen megjavult A tanácsülés az állandó bizott­ság beszámolójának meghallgatá­sa után különböző határozatokat hozott, melyek teljesítése a téli hónapokban elért oktatási, nép­művelési eredmények nyári to­vábbfejlesztését van hivatva szol­gálni. Ismeri a gyárat Az újságírónak sajátos tulaj­donsága, hogy minden érdekli, fi­gyelme mindenre kiterjed. A riporter, akit egy nagy gyár­ba küldtek ki, már a gyár kapu­jában kérdéssel fordul a portás­bácsihoz: — Mondja, kedves bátyám, há­nyán dolgoznak ebben agyárban? Az öreg megpödri a bajuszát és megfontoltan válaszol: — Hát, úgy körülbelül a fele..,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents