Békés Megyei Népújság, 1962. április (17. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-30 / 100. szám
6 NÉPÜJSAG 1962. április 30., hétté Idős munkások a proletárok ünnepén A szolidaritás példáji Együtt tanakodtunk, hogy ki legyen az a régi munkás, aki elmondja a Bohn-téglagyár múltját — vagyis a munkások akkori életét, a régi május elsejék történetét. Ö mondta a legtöbb nevet. Ismeri a gyárat kilencszáztizenegy óta. Ki legyen? Ö, vagy ő? ... És... és a választás a segítőre esik. Tizenegy éves volt, amikor lóhajtónak felvették a gyárba. Most hatvankét éves. Ki tudna Kozma bácsinál többet mondani a történelem Bohn-gyári napjairól? Kileneszáznyolcbam szólalt meg először a gyár kürtje, jelezvén, hogy 800 munkással megkezdődött Békéscsabán a téglagyártás. Meg azt is jelezte a kürtszó, hogy szerveződni kezd Csabán is a munkásság, hogy végül majd megbuktassa létrehozóját, a tőkés világot. Három évre rá került oda a pöttömnyi gyerek, Kozma Péter. Tizenegy éves volt, de keresetére szüksége volt a családnak. S ettől kezdve együtt élt a gyárral, hol kapun belül, hol kapun kívül — mikor mennyire volt szerencséje az elbocsátásoknál. Mert abból aztán több volt, mint az ünnepi ebédből. — Mi regigei öt órától este 7 óráig dolgoztunk. Tizennégy órát naponta. S nem géppel, hanem a nyers, testi erőnkkel. Mikor felnőttem, kihordó lettem, s végig, nyugdíjazásomig az maradtam. — Emlékszik-e az akkori május elsejékre? — Egyik-másikra még igen. Legjobban a huszanhatosra. Éppen sztrájkoltunk, mert nagyon kevés volt a bérünk, hát követeltünk. Persze a tőkés nem akarta megadni, hanem feljelentést tett a rendőrségen. Május elsejére idéztek be harminckettőnket, mert megfeledkeztek arról, hogy éppen a mi ünnepünk van ezen a napon. Nekünk meg jól jött, legalább tüntetve végigvonulhattunk a főutcán — s ráadásul az ők idézésére! Meg is ijedt a rendőrkapitány: alighogy odaértünk, szétkergetett bennünket, mert félt, hogy tömegtüntetés lesz a dologból. Aztán elmondja egy nagyszerű példáját a munkásszolidaritásnak. Ezt a sztrájkot úgy akarták letörni. hogy Szegedről hoztak munkásokat. Hazugsággal csalogatták őket, mondván, hogy Csabán kevés a munkás. — A szegediek megkerestek bennünket, amikor megérkeztek. Kérdeztük tőlük, mát akarnak, csak nem letörni a sztrájkunkat? S mikor látták, hogy valóban emiatt hozták őket Csabára, fogták magukat, vonatra ültek s visz. szautaztak... — Melyik május 1 volt Kozma bácsinak a legemlékezetesebb? — A negyvenötös. Mindenki az utcán volt, ujjongott, szabadon, boldogan. Nem kellett félni a rendőrök kardlapjától, s a puskacsövektől. Az első igazi szabad tüntetés volt. Becsüljek meg magukat a fiatalok Amíg várom, hogy beszélgethessék Medovarszki Jánosnéval, a Pamutszövő régi munkásasszonyával, egyik elvtársnő a hőségre panaszkodik: — Képzelje el, milyen hőség van a műhelyekben. Nyáron, a kánikulában meg kibírhatatlan lesz, a 30 fokot is eléri a hőség. Az aszszonyok szinte megfőnek a gép mellett... Tehát nem könnyű a Pamutszö. vő munkásainak. A munka mellett még a hőség éllen is ki kell állmok, mert a Merkur-szövöde elavult üzemépületei szinte védtelenek a nap melegével szemben. Az asszony mégis így kezdi: — Butaság összehasonlítani a múltat a jelennel. Nagyon rossz volt azelőtt az élet. Ha dolgozhattunk, akkor valahogy eltengődtünk, csakhogy sok olyan hónap volt, amikor a gépek kétharmada állt. Vagyis mi kapun kívül voltunk. Ha meg dolgozhattunk, akkor is meg kellett osztani a keresetet, hiszen a család minden tagját nem engedték munkába... Most meg? Higgye el, elégedetten ünnepiek. Medovairszkiné férjét elvitte a háború. A három gyerek felnevelése az ő gondjába hullt — és a munkásállaméba. — A mi államunk segítségével taníttattam ki gyermekeimet. Egyik fiam tanító, a lányom óvónő, a kisebbik fiam most tanul a főiskolán. Higgye el, boldog vagyok, — Hogyan ünnepli május elsejét? — Eddig minden évben ott voltam a felvonuló seövőmunkások között. Negyvenöt óta. Most — talán ezért nem vetnek meg munkástársaim — pihenni szeretnék. Jobban mondva, meg akarom nézni én is a felvonulókat. Még soha nem láttam, mert eddig én is min-, dig a sorban voltam. Idős vagyok már, pihenni akarok. — Mit vár a fiatal munkáslányoktól? Mit üzen nekik május, elsején? — Üzenem, hogy szeressék és óvják azt, amit rendszerüktől és tőlünk, idősebbektől kaptak. Erősek legyenek a munkában, dolgozzanak becsületesen. Mi nagyon nehéz körülmények között dolgoztunk, mégis álltunk a helyünkön. Ök most jó körülmények között, megfelelő táplálkozás mellett — mert bizony nekünk ez sem volt meg — dolgozhatnak. Ezért becsüljék meg magukat... Koláesny Jan Talán a legnagyobb újságírói szerencse, hogy éppen a világ proletárjainak ünnepe előtt ta-Szerencsétlenség az Adrián BELGRAD (MTI) Tan jug-jelentés szerint szombaton borzalmas szerencsétlenség történt Fiume közelében, az Adrián. Egy 19 tagú középiskolás diákcsoport nagyobb motorcsónakon kirándulást tett a tengeren. A csónak Kis-Losiny és Rabsziget között viharba került, és elsüly-Iyedt. A diákok közül csak két leány és egy fiú menekült meg. Szombaton este egy másik szerencsétlenség is történt Fiume térségében. A viharban felborult még. egy csónak, és öt utasa eltűnt. Minthogy a csónakot később üresen megtalálták, utasai minden valószínűség szerint a tengerbe vesztek. (MTI) A tótkomlós! Haladás Termelőszövetkezetnél eladó 10 000 kéve jó minőségű idei vágású nád és 2 darab gépi vontatású használt aratógép. 5658 lálkozhattam Koláesny Jan csehszlovák munkással. Csehszlovák munkások segítik építeni a Békéscsabai Hűtőházat. Idős, régi munkás a munkavezető. Mit mond az életéről? — Nekünk is nehéz volt, akárcsak a magyar munkásoknak. Huszonnyolc óta dolgozom ennél a szigetelő üzemnél. Azelőtt CALOFRIG Részvénytársaságinak nevezték. A kapitalizmus nyomora nem kímélte a cseh munkást sem. Emlékszem jól, a mi cégünknél is általában egy hónapból egy hetet dolgozhattak a munkások. Nekem szerencsém volt, mert univerzális szigetelő voltam, s szüksége volt rám a cégnek. Most nyolcadmagával járja a világot. Egyiptom, Románia, Ausztria, Lengyelország, Afganisztán — és sok más országiba viszik hírül a csehszlovák munkások ügyességét, hozzáértését. — Mi a véleménye a békéscsabai munkásokról? — Nagyon jól Hát kérem, ha egy ilyen, viszonylag kicsi város saját munkásaival képes ezt a hatalmas konstrukciót felépíteni, akkor ott nagyszerű munkások vannak. Mi ugyanis csupán a szigeteléseket készítjük. A többit mind a csabai munkások végzik. Nagyon szeretem őket. — Május elsejét Békéscsabán ünnepük? — Igen, s fel is vonulunk az építőipari dolgozókkal. Persze, gondolatban otthon is leszünk. Nem érdekes? Milyen szép példája ez is a nemzetköziségnek. Én tudom, .hogy magyar munkások vannak most nálunk és segítenek a mi ..alkotásainkban. Mi meg itt segítünk.' De igazán szép csak akkor lesz, amikor majd az egész világ munkásai egy családban lesznek. A magyar, a csehszlovák, a szovjet, az amerikai, az angol, a francia mind-mind együtt építi majd a kommunista világot. Ekkor még szebb lesz majd a május elseje. Szép lesz, s meglesz! Ezt kiáltja ma, a maga ünnepén, a világ munkásosztálya. I Varga Tibor Jltijtántúli leijiuda A bécsi kávéház egyik sarokasztalánál magyar újságot olvasott egy fiatalember. Valaki megszólította: — Szintén magyar? — Igen. Ősszel már hat éve lesz, hogy kijöttem. — Én is... — Azóta se tudtam zöldágra vergődni. Megszerzem ugyan minden nap a 10—15 schillinget. Abból jut a kávéházra is. De tömegszálláson lakom. Alkalmi munka, más semmi. Irigylem a barátomat. Az visszament. Én azt írtam haza, hogy karriert csináltam. Szégyellek hazamenni. — Ugyanaz tökben. Ma csak kolbászt ebédeltem. Ha az a villamos nem lenne olyan drága! Egy jegy áráért beülök a kávéházba. De türelem, türelem. Éppen most hallottam egy esetet. Ide figyeljen. A sógoromnak mesélte egyik barátja, aki egy Kovácsi B. Balázs nevű emberrel jött ki. Mindketten győriek. Szóval, ez a Kovácsi B. Balázs plasztikdolgot talált ki Győrött. Ott egy szövetkezetben alig keresett vele havi kétezret. Itt Bécsben pár hét alatt eladta ötmillió schillingért. De ez még semmi! Megismerkedett egy amerikai nővel, a nő beleszeretett, kitűnt, hogy valami parafadugókirály lánya. Öt évvel ezelőtt volt az esküvőjük. Húszmillió dolláros családba nősült. Ott is megcsinálja a plasztikdolgot. Nászúira saját jachtjukon mentek. Florida, azután Kalifornia. Sógorom meséli, hogy jelentéktelen alak Se nem szép, se nem okos, se nem férfias. Egy szál ruhában jött ki. Megjegyzem, Győrben sem volt néki két ruhája. Most volt látogatóban itt Bécsben. Sógorom barátja találkozott vele. Olyan autója van, hogy még Bécsben is megbámulják. Csupa fém, üveg, krokodilbőr ülés, tíz élő rózsa a vázában. Tudja, hogy mibe kerül most egy szál rózsa? Az Imperialban nyóleszobás lakosztályuk van. Holnap szerzek bélyegre pénzt és megírom Pestre az esetet. Szóval, csak türelem. Nekem is van egy jó bulim. Kitaláltam egy szert, amitől nem szárad meg a tinta. Megér egymilliót. Több mint öt éve próbálom eladni; de talán egyszer sikerül.. Nincs egy cigarettája? Az utolsó? Tudja mit, törje el, adja ide a felét. Holnap talán több pénzem lesz és égy egészet adok vissza helyette. Ezenkívül hálából beavatom ma. gát egy nagy lehetőségbe. Ide figyeljen. Pesten óriási üzlet a langos. Itt nem isménk. Namármost, ha egy bécsi bankár megérti, hogy micsoda keresetet jelent, nyitunk Becs tíz-tizenöt pontján lángosboltot. Bécsben kétmillió ember van. Ha csak a negyed része vesz lángost, már eladunk naponta félmilliót. Szóval ezen lehet keresni. És nézze, ha egy kis szerencsém van, engem is meglát valami amerikai milliomoslány és belémszeret, mint ötvenhat telén abba a győri műhiba, abba a Kovácsi B. Balázsba. Olyan szép én is vagyok, és nekem is csak ez az egy ruhám van. Persze, azóta élrongyolódott. De talán az jó kabala. Már indulnom kell, mert gyalog másfél órányira lakom. Most jut eszembe, hogy még be sem mutatkoztam. Pót Aladár vagyok. A másik is felállt és szertartásosan bemutatkozott: — Kovácsi B, Balázs vagyok, Győrből_ Palásti László A háztartás 2000-ben A TECHNIKA ma már olyan gyorsan fejlődik, hogy az utópisztikus regények írói is alig tudják fantáziával követni. Ezért a kül földi lapok inkább tudósokat interjúvolnak sorra, s tőlük kérdik, hogy véleményük szerint mi várható a 2000-ik esztendőre. Ezek Nyitás április hó 30-án Nyitva: reggel 9-től este 20 óráig 210 bői a jóslatokból kötöttünk néhányat csokorba. Ha valaki csenget az ajtón, mái ma is a szobából nyithatjuk ki az ajtót egy elektromos gomb segítségévéi. De 2000-ben már először egy televízió segítségével magunk elé vetítjük az ajtó előtt álló arcát, s az ajtót csak akkor nyitjuk ki, ha valóban be is akarjuk engedni. Mások szerint néhány évtized múlva, ha valaki költözni akar, nemcsak a bútorait viszi magával, hanem az egész házat. Minden szoba könnyen összerakható egység lesz, amelyet az előre elkészített alapokra bárhol fel lehet állítani. A házaknak mindenütt lesz egy „egészségügyi szobája”, amelynek falai ibolyántúli sugarakat bocsátanak ki, s ezekben — ha az orvos is javasolja — egész évben lehet napfürdőzni. a hűtőszekrényt valószínűleg decentraüzálni fogják. Mindenütt lesz egy hűtőfiók, s nem kell kimenni ä konyhába, ha hideg limonádét akarunk inni, hiszen a fekvőhely mellett ott lesz a kis hűtőszekrény is. Az edényt nem gép mossa majd, hanem emberi füllel nem hallható ultrahanggal tisztítják. Étkezés után mindent a helyére tesznek, s mikor a szekrényt bezárják, az ultrahang mindent megtisztít. HOGY A RECEPTEKET „programozni” lehet, azt a különböző szaklapban sokszor megírták már. Vagyis, ha jól megy, fél évszázad se kell hozzá, s megszűnik a háztartási munka. Sok szakember szerint ennek technikailag semmi akadálya sincsen.
