Békés Megyei Népújság, 1962. április (17. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-30 / 100. szám
2 N ÉP ÜJ S AG 1962. április 30., hétfő A% első bérharc „fl Minisztertanács és a SZOT vándarzásztaja mellé megszerezzük a megyei pártbizottság kongresszusi versenyzászlaját is“ — Ünnepség a kitüntetett Hidasháti Állami Gazdaságban — A háború szedte áldozatait sa lövészárkokban maradt lábszárvédők csak fokozták a katonai megrendelést. 1918-ra már kicsinynek bizonyultak a gyár eredeti munkatermei. A részvénytársaság' ismét bővítette az üzemet. Az üzembővítés költségeit a részvénytársaság az amúgy is éhbérért dolgozó munkásokkal akarta megfizettetni. A hadimegrendelések ürügyül szolgáltak arra, hogy az igazgatóság bércsökkentést vezessen be, ugyanakkor a s,hazafias kötelességre” apellálva, a háborús időkre való tekintettel az eddiginél is jobban megnyújteák a munkaidőt. A történelem azonban most már közbeszólt. A tőkéseknek egyre in. kább számolniok kellett a munkásöntudattáL Az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom szele hazánkba is eljutott és lángra gyújtotta a munkásszíveket. A háború okozta súlyos gazdasági és politikai helyzet következtében az oroszországi példa útján íorradáhnasodott a magyar munkásosztály és legöntudatosabb fiai élesztgették az osztályellenállás tüzet a szervezettség dolgában elmaradt textilipari munkások között is. — A nyomdászok és az építőmunkások segítettek nekünk abban, hogy összefogjunk és változtassunk azokon az állapotokon, melyeket még rosszabbá akartak tenni számunkra a részvénytársaság urai — mondja Farkas Jánosné, az üzem egyik régi dolgozója, majd így folytatja: — Orvos Pál, Tóth Mihály nyomdászok és Urbán Mihály, az építők már akkor harcos szakszervezetéből felkerestek bennünket, mert tudták, hogy milyen mostoha körülmények között dolgozunk. Azt mondták: szervezkedni kell és bérharcot folytatni, mert a tőkés magától sohasem segít rajtunk. Nevezetes esemény színhelye volt Békéscsabán a régi Hegedűsféle vendéglő, ahol 1918 elején először jöttek össze gyűlésre a város textilmunkásai. A nyomdászok küldötte: Orvos Pál vezette a gyűlést. Ő mondta el több, mint száz ember előtt, amit amúgy is tudtak, de így kimondva mégis anynyirá meglepő és bátor volt, hogy egyszerre többnek érezték magukat. Azt mondta Orvos Pál: különkülön semmik vagyunk, azt tehet velünk a gyártulajdonos, amit akar — emlékszik vissza Farkasné — és tesz is, hiszen sem az építőknél, sem a nyomdászoknál, sem a (Részlet Varga Dezső A békéscsabai kot szövői par, a Békéscsabai Kötöttárugyár 50 éves története című, most megjelent könyvéből). Vasárnap délután ünnepelték a Békéscsabai Kötöttárugyár dolgozói a város kötszövőiparának 50. jubileumát. A bensőséges ünnepség — amelyen részt vett Végh László könnyűipari miniszterhelyettes, Hámori Sándor, a Kötszövő Iparigazgatóság egyik vezetője, Veszel ka György, a megyei pártbizottság munkatársa, Such János, a városi pártbizottság titkára, valamint Kovács Pál, a városi tanács tanácselnöke — a Békéscsabai Téglagyár kultúrtermében zajlott le. Az ünnepségen Szombati András, a Kötöttárugyár igazgatója mondott beszédet. A jubileumon a gyár számos dolgozója részesült kitüntetésben, illetve pénzjutalomban. A munkajrersenyben jó eredményt elért vasasoknál nincsenek olyan mostoha munkaviszonyok, annyira alacsony bérek, mint éppen nálunk, textilmunkásoknál. Naponta 11—12 órát dolgoztatnak, de a túlórát nem fizetik meg. Ha valaki egyszál magában szót emel a büntetés-levonások ellen, másnap megkapja a munkakönyvét. Meddig tűrjük ezt, hisz összefogva erősek vagyunk?! Mindenkit nem tehet az utcára a tőkés, mert ezzel írjaga alatt vágja a fát, hisz akkor leáll az egész üzem. A sztrájk a mi fegyverünk, ha nem teljesitik a követeléseket. De ehhez egység kell, munkásegység, szervezettség. Ezt kell élőbb megteremteni, s akkor nincs erő, amely legyőzhet bennünket... — Jó talajba hullottak ezek a szavak. Alig akadt közöttünk, aki a gyár uradtól való félelmében nem mert a többséggel tartani. Már a gyűlésen megalakítottuk a Textilmunkások Szakszervezetét és másnap az üzemben minden dolgozóhoz odamentünk megbeszélni a nagy eseményt. Csak ketten-hárman maradtak a szakszervezeten kívül, de mi kijelentettük az igazgató előtt: mától kezdve csak szervezett munkással vagyunk hajlandók együtt dolgozni. Az igazgató, aki a régi tűrő arcok helyett elszánt tekinteteket látott maga körül, nagyon meglepődött ... — mondja Farkasné. Az üzemen heiül az újonnan szervezett textilmunkások bizottságot alakítottak a közös ügyek vitelére. Eme első szakszervezeti bizottság tagjai: Kovács Judit, Molnár Mária (aki már meghalt), Vereska Jánosné, Melis Margit, Marik Zsófia, Gebosik Mária és Szlávik Ilona voltak. S nem váratott sokáig magára a Hubertus dolgozóinak szervezett tiltakozása sem a részvénytársaság fokozódó kizsákmányolása ellen. Ez a tiltakozás, amely méreteiben túlnőtt az egyszerű deputáción, a békéscsabai textilmunkások első bérharca megjelöléssel kerülhetne városunk munkásmozgalmi történetébe. Csoda-e, hogy a „krajcáros” textilmunkásnők, akiknek egészségét is felőrölte az embertelen hajsza a profitért, egy emberként álltak a küldöttség mögött, amelyik benyitott Deutsch Vilmos irodájába és kijelentette: — Nem dolgozunk, ha leszállítják g béreket! A munka mellé jogot is követelünk: nyolcórai munkaidőt, nyolcórai pihenést, s a túlórák megfizetését. Az igazgató eUiülten hallgatta az ultimátumot. — Mit?! Hogyan képzelik ezt?... — Ügy, hogy ha nem teljesítik négy brigád szocialista brigád oklevelet kapott. A szakma kiváló dolgozója címmel 24 munkást tüntettek ki, közülük 12-en egyheti, 12-en pedig kétheti fizetésüket kapják jutalmul. A könnyűipar kiváló dolgozója jelvényt 14 munkásnak adták ez alkalommal. A törzsgárda-jel vény arany fokozatát 49-en, ezüst fokozatát 39-en kapták meg. Ezzel 553-ra növekedett a gyár törzsgárdájának létszáma, mely azokból tevődik, akik 5—40 év óta dolgoznak az üzemben. Az ünnepségen Végh László miniszterhelyettes köszöntötte a gyár munkáskollektíváját és további sok sikert kívánt a második ötéves terv célkitűzéseinek teljesítéséhez. a követelésünket, akkor leáll az egész üzem. — Menjenek ki!!! Nem tárgyalok magukkal! — ez volt a felelete. — Rendben van. Akkor nem dolgozunk... — Szavunkat álltuk - beszéli Farkas Jánosné —, nem engedtük a gépekhez azokat sem, akik még nem voltak szervezett munkások. Az igazgató úgy hitte, megijeszt bennünket a rendőrséggel és utána majd minden úgy megy, ahogyan azelőtt: a gyárvezetőség végrehajtja a tervezett bércsökkenéseket, s továbbra sem fizeti a túlóradíjat. De csaknem 200 munkás egysége óriási erő. Erre rá kellett hamarosan döbbennie. Nem volt közöttünk áruló, sztrájktörő, akkor sem, amikor az igazgató bejelentésére kiszálltak a rendőrök és kutatni kezdtek a szervezők után. — Hogyan csinálták ezt?- Erre egyedül nem lettek volna képesek — ordított a főfelügyelő. — Láttuk, hogy így tesznek az építők is, ha csökkenteni akarják a bérüket — feleltünk egyöntetűen. — Hiába kutattak, nyomoztak a szervezők után, csak azt láthatták, hogy a mi szervezőnk az az élet, amelyet fegyverrel védenek ők, s amelyben, ha hagyjuk magunkat, kén yükre-kedvükre bánhatnak el velünk a burzsujok ... — A sztrájk három napig tartott és csak akkor látta meg az igazgató is az erőnket. Most mér ő kezdeményezte a tárgyalást. De hiába próbált alkudozni, nem tágítottunk a követelésünkből, melyeket aztán sorra telj esitett is az igazgatóság — így mondta el Farkasné. S mire a polgári demokratikus forradalom lerázta az országról a Habsburgrigát, a Hubertus munkásai is kivívták a nyolcórai munkaidőt, ha két krajoárral is, de fel. emeltették az órabérüket és bevezettették a túlórák kifizetését. A csaknem kétszáz békéscsabai textilmunkás közös ereje, akik az Októberi Forradalom világot rengető tetteire első harcukat vívták a tőke ellen, íme, így győzedelmeskedett. a.) Reggel csapzottan, megtépázva, sápadt arccal, karikás szemekkel bandukolt haza Beke Mari. Tulajdonképpen maga sem tudta, hogy történt, mi történt. Csak egyet tudott, hogy kegyeden éjszaka volt. Félt még önmagától is, s a lakásba úgy osont be, hogy Lajos bécsiék ne vegyék észre. Ledobálta magáról a ruhát, és bebújt az ágyába. Annyi ereje sem volt, hogy sírjon ... Forraiék egyedül engedték haza a lányt, ők még ott maradtak elszámolni Magdával. A pénzen vitatkoztak. Forraá kerék perec megmondta, hogy nincs egy fityingje sem, de az ezrest meg fogja szerezni. — Csak még azt nem tudom, honnan... — mondta a többieknek. — Ki kell valamit sütni. Mégpedig gyorsan, mert már egy alzol grandom sincs a fizuból. Szép vasárnap délelőtt volt, amikor ők még mindig Magda lakásán törték a fejüket, hogy honnan szerezzenek pénzt. Április 28-án, délután ünnepélyes keretek között vette át a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját, az Élű zem-címet dokumentáló oklevelet, és a 66 ezer forint jutalmat a Hidasháti Állami Gazdaság igazgatója. Az ünnepségen jelen volt Hónt János elvtárs, a földművelésügyi miniszter első helyettese, Izinger Pál, az Állami Gazdaságok Főigazgatóságának vezetője, Lestyán István elvtárs, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Papp István elvtárs, a Csongrád—Békés megyei Állami Gazdaságok Igazgatóságának vezetője. A Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlajának, az Élüzem-címnek és oklevélnek az átadása előtt Hont János elvtárs, a földművelésügyi miniszter első helyettese mondott ünnepi beszédet. Bevezetőjében hangoztatta, hogy a dolgozók és a vezetők közös erőfeszítéseinek köszönhető az, hogy a Hidasháti Állami Gazdaság ilyen nagy ünnepet ül. Ez a gazdaság úttörője és kikísérletezője több termelési módszernek, s az elmúlt évben az aszályos időjárás ellenére holdanként 19,5 A központi népi ellenőrzési bizottságnál megnézrték, hogy a népi ellenőrök népes tábora az elmúlt három hónapban, januártól áprilisig hogyan látta el feladatát, töltötte be hivatását. Ez idő'alatt Budapesten és vidéken mintegy kétezer vizsgálat zajlott le, amelynek adatait, megállapításait majdnem hétezer üzeni, termelőszövetkezet, hivatal stb. munkájának tanulmányozásával gyűjtötték össze, alakították ki. Ezer vizsgálathoz közérdekű bejelentés* adott alapot, a többit különböző hivatalos szervek, főha-Mari ezalatt már javában aludt. Még arra sem ébredt fel, amikor Klári néni odalépett hozzá, megfogta az állá* és megnézte jobbról is, balról is a lány arcát. Mari arcán kék főitek voltak. A fejét csóválva hagyta él a szobát — Na látod, ez lett a KISZ-mulatságból... — szidta a férjét, aki meggyőzte őt is, hogy a lány* igenis él kell engedni a KlSZ-bálra. — Csak azt nem tudom, mit csinálhattak vele. Ügy néz ki, mintha összeverték volna. S nézd meg a cipőjét, hogy össze van taposva ... — Biztosan tánc közben ráléptek a lábára — dohogott magában Lajos bácsi. I — Tánc közben verték össze az arcát? Biztos berugatták és összetörte magát..! Már kész volt az ebéd, de Mari még mindig aludt. Klári néni felkeltette. — Mit csináltak veled? Mari nyújtózott egyet, s kezével k!dörzsölte szeméből az álmot. Mintha mi sem történt volna, fölmázsa búzát, 25 mázsa májusi morzsoltnak megfelelő kukoricát, s tehenenként 3500 liter tejet adott a népgazdaságnak. A továbbiakban azt hangoztatta Hont elvtárs, hogy dolgozó népünk figyelme mindjobban az állami gazdaságok felé fordul, azt várja tőlük, hogy minél többet és olcsóbban termeljenek. A nagy kitüntetés átvételekor Gajdács elvtárs, a Hidasháti Állami Gazdaság igazgatója ígéretet tett arra, hogy a Vörös Vándorzászlót megtartják, s azon lesznek, hogy elnyerjék a megyei pártbizottság által a kongresszusi versenyben győztes állami gazdaságnak odaítélt zászlót is. A termelés állandó növelésére megvan minden lehetőség, hiszen a gazdaság nagyszerű dolgozókkal, műszaki- és vezetőgárdával, megfelelő gépparkkal rendelkezik, az idén is mintegy hárommillió forint értékű beruházást kap. Rövid beszéde után Gajdács elvtárs 110 dolgozó között 54 000 forint jutalmat osztott ki, kilenc dolgozónak oklevelet, tizenegynek pedig Kiváló Dolgozó-jelvényt adott át. tóságok felkérésére, valamint a népi ellenőrzési bizottságok munkaprogramja alapján folytatták le. A három hónap statisztikájának örvendetes tanulsága, hogy jelentősen tovább nőtt az ország lakosságának felelősségérzete munkahelyük, népgazdaságunk, egész ha_ zánk dolgai iránt. A bejelentések megalapozottabbak, közérdekű bbek, s az esetek nagy részében olyan intézkedések meghozatalát segítik elő, amelyek sok milliós megtakarítást eredményeznek. (MTI) nénit Az asszony megenyhült. — Keringőztünk, és én elestem a nagy forgásban... összevissza vertem az arcomat. Még az orrom vére is eleredt... — Jobban is vigyázhatnál magadra ... Jól érezted magad? — Nagyon... — füllentett Mari, mert abban a pillanatban, ahogy kiszállt az álom a szeméből, eszébe jutott az éjszaka. Egészen addig a pillanatig, amíg be nem léptek Magda lakásába, valóban jól érezte magát. De ettől a perctől kezdve már keserű szájízzel emlékezett vissza mindenre... Mindenesetre Klári nénivel és Lajos bácsival sikerült elhitetni a kék foltok eredetét... Irtózatos lett volna, ha megtudják, mi történt. Nem a szidástól, vagy veréstől félt... A szégyentől! Hétfőn délelőtt az üzemben a fiatalok nevetve mesélték egymásnak szombat esti élményeiket. Mindenkinek volt valami mondanivalója, valami érdekessége a szombat esti „muriról”. Nehezen akart indulni a munka, annyi volt a beszélnivalójuk. Fellegi időnként oda-odasündörgött Mari mellé, de még a lány nézésétől is viszszariadt. Beke Mari úgy nézett rá, mintha ott, helyben ki akarná oltani az ő életét. Ezekben az órákban a fiatal lány gyűlölt .minden férfit és undor fogta el, ha nadrá-A város kötszövőiparának 50 éves fennállását ünnepelték a kötöttárugyáriak áíR, és homJofcon csókolta Klári Kétezer vizsgálat hétezer üzemben, termelőszövetkezetben, hivatalban — Három hónap mérlege a népi ellenőrök munkájában —
