Békés Megyei Népújság, 1962. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-28 / 98. szám

4

MÉPÜJSAG

1963. április 38., szombat

Május 1-re készülnek Békéscsaba lakói

Már hetekkel ezelőtt megkezdődtek az előkészületek május 1 megünneplésére Békéscsabán, látható jelei azonban csak néhány napja mutatkoztak. A városi tanács előtt már elkészült a dísztribün, s most már csak az ünnepi köntöst várja. Mint a városi pártbizottságon megtudtuk, a dísztribünön a piros és nemzetiszínű lobogókon kívül a különböző országok zászlaja! is ott lesznek, mintegy jelképezve a világ népeinek nemzetközi ünnepét.

A város főutcáján, ahol a felvonulók végigmennek, 15 hangszórót szerelnek fel, melyek sugározzák a tribünön elhangzó üdvözléseket, és a zenekar hangjait.

Elkészült az ünnepség programja is. Eszerint április 30-án este fél 8 órai kezdettel rendezi meg a KISZ a fáklyás felvonulást, a felszabadulási emlékműtől a Szabadság térig, a felvonulás után utcabál lesz a téren.

Május elsején már reggel 6 órakor zenés ébresztő köszönti az ünneplő lakosságot. Délelőtt 9 órakor kezdődik meg a felvonulás, 11 órától pedig a ligeti szabadtéri színpadon kultúrműsor lesz. Többek között műsort ad a KPVDSZ Napsugár-bábegyüttese, a Balassi kis táncegyüttes, a II. számú általános iskola énekkara, a Balassi művelődési otthon balettcsoportja, a Szlovák Gimnázium énekkara és táncegyüttese, a Rózsa Ferenc Gimnázium énekkara, a Békéscsabai Ruhagyár színjátszói pedig bemutatják Goldoni: Két úr szolgája című 3 felvonásos színművét.

Ezenkívül délután fél 1 órától a mezőtúri honvédzenekar ad térzenét a ligetben. Az MHS szakkörei pedig repülő- és hajómodell-Levélkiállítás

Az okányi úttörők hagyományszerüen régóta leveleznek külföldi pajtásaikkal. A múlt években oly. sok levelet kaptak, hogy elhatároz, ták: kiállítást rendeznek a kapott levelekből. Tavaly tavasszal 1300 levelet állítottak ki.

Magi János csapatvezető irányításával az idén szintén megrendezik kiállításukat, s most már megszaporodott anyaggal rendelkeznek. A május elsején nyíló kiállításon több mint négyezer levél szerepel, melynek nagy része szovjet pioníroktól jött.

90000000000000000000000000000000000000000000000000

bemutatót tartanak. Sor kerül a különböző sportbemutatókra és játékokra is az ünnep alkalmából.

Erzsébethelyen az V., és a VI. számú általános iskola tanulói adnak kultúrműsort, és a különböző társadalmi szervek művészeti csoportjai, ezenkívül vidám majálist is rendeznek. Este tábortűz lesz. K. Jl

33000 új radioes televízió-előfizető három hónap alatt

A televízió elterjedésének üteme utolérte a rádióét. Az első negyedévben ugyanis 33 000 televíziót, és ugyanannyi rádiót jelentettek be. Ezzel a rádió-előfizetők száma hazánkban 2 320 000-re növekedett, és jelenleg 238 000 televízió-előfizetőt tartanak nyilván. (MTI)

Gyermek- és ifjúságvédelem Orosházán

— Tulajdonképpen csak 1961. decemberében alakult meg a Szociális Állandó Bizottságon belül a gyermek- és ifjúságvédelmi albizottság — kezdd tájékoztatóját a gyámügyi előadó. — Előtte a gyámügy hatáskörébe tartozott ez a probléma. Az albizottság néhány határozati javaslat alapján dolgozik, csak a közeljövőben készítik él a munkatervet. Négy tanácstag és 20—25 aktíva van. az albizottságban. Ez a szám persze változik a vizsgált ügyektől függően, de az állandó tagok között ott van a tisztiorvos, a védőnő, az ügyészség, a rendőrség képviselője, valamint a KISZ-bizottság, a nőtanács és a gyámügy megbízottja.

Programjuk szerint május 31—ig nyilvántartásba veszik a város területén lévő erkölcsileg veszélyeztetett gyermekeket. Ez igen nagy munkát jelent, mert a legutóbbi kimutatások alapján még 57 ilyen gyermek volt Orosházán és ezek száma azóta, sajnos, szaporodott.

Orosházán a 80 állami gondozott gyerek nagy í-észe intézetben van, egy részét pedig nevelőszülőknél helyezték él. A gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő ezeket rendszeresen ellenőrzi.

— Miután a városban eléggé mostoha és elhanyagolt volt ez a terület — mondja a gyámügyi előadó —, egy módszertani tájékoztatót adunk ki az aktíváinknak, és a veszélyeztetett gyermekek szüleit családi környezetben, keressük fél. Ha a helyszíni segítség nem lenne elegendő, úgy adminisztratív eszközökhöz folyamodunk.

— A közeljövőben előadást tartunk a fiatalkorúak erkölcsi züllésének, bűnözésének okairól és ezek megelőzéséről, elsősorban az „illetékes” szülők részére. Foglalkozunk azzal a gondolattal is,

Budapest határában folytatják az új Bécs—Budapest nemzetközi müút építését. A legnagyobb teljesítményű földgépek dolgoznak itt, amelyekkel ebben a hónapban több mint 30 ezer köbméter földet mozgatnak meg. A képen: Munkában a hatalmas földgépek.

(MTl-íoto—Káceor László lelv.)

hogy fellépünk a részegeskedő szülők ellen, hiszen a részegség eléggé veszélyeztető tényező és ezek ellen szabálysértési eljárást indítunk meg.

Nagyon sokat segít munkánkban a KISZ-bizottság, elsősorban a serdülő korú fiatalok baráti környezetének megváltoztatásával.

A nemrégiben megválasztott albizottság háromhónaponkónt ülésezik majd, de adott esetben rendkívüli ülést is hívhatunk egybe — fejezi be tájékoztatóját a gyámügyi előadó.

*

Ügy érezzük, ha későn is, de helyes úton indult el a gyermekes ifjúságvédelem ügye az orosházi tanácsnál, bár az albizottság közel öthónapos tevékenysége alatt gazdagabb program szerint is dolgozhatna. Ez egy olyan munkaterület, amelybe szívesen kapcsolódnak bele az állami és tömegszervezetek, s a gyermekeink nevelését szívükön viselő pedagógusok. Programjukba be kellene venni az ifjúság egészségéért való tevékenykedést. Ne csak a veszélyeztetettnek nyilvánított gyermekekkel foglalkozzanak, hisz az albizottság hatáskörébe sokkal szélesebb skálájú feladat tartozik. Többek között az utcai és esti csavargások, a tiltott mozilátogatások, s a vendéglátóegységekben elég sűrűn megforduló fiatalkorúak ellenőrzése.

Kollárik János

Szülői kötelesség

Húsvétra virágba borultak a fák, kivirult az emberek kedve és mindezt a zord idő gyors eltakarodása, a szinte nyárias napmeleg okozta. Vígan folyt a locsolkodás. Üde gyermekhangon csendült mindenfele a versike: „Zöld erdőben jártam, ibolyát találtam, el akart hervadni, szabad-e locsolni?...” Kacagás, kínálgatás, eszem-iszom, no meg a forint színezte ezt a kedves szokást... Valami azonban sajnos pettyezte. feketítette, éspedig az „iszom”. Még felnőtt esetében is gyalázatosán ellenszenves látvány a tántorgó és szinte eszméletlenül elterülő részeg. Annál szomorúbb volt látni, amint az egyik közkútnál, egy tanuló-korú fiú, előre-hátra bóklászva mosogatta ledísztelenített kabátját. Mikor reggel édesanyja csókjával az arcán elindult a napsugaras vállalkozásra, maga sem gondolta, hogy ilyen csúfságba zuhan, miként néhány utcával odébb az a másik fiatal is.

Mielőtt folytatnánk, előre kell bocsátanunk két fontos dolgot: a mi ifjúságunkra távolról sem jellemző az ivászat, másodszor: a részegségnek a mi rendünk nem táptalaja, sőt először történik népünk életében, hogy a múlt sok más átkos öröksége mellett, az alkoholizmus ellen is szervezetten indítottunk harcot. Ha a rosszindulatúak közül valaki netán ellenünk próbálná a fenti példákat fordítani, eleve leszögezzük, hogy hamis tőkét kovácsolna. Ugyanis nem társadalmi jelenséggel, hanem szülői felelőtlenséggel állunk szemben. A kedvvel, jószándékkal eltelt locsolkodó fiatalok, ahol csak megfordultak, ott szülőkkel is találkoztak. „Egyél fiam, igyál öcsi, csak bátran, mutasd meg. hogy kemény legény vagy...” hallatszott nem egy helyen a biztatás, írhatjuk úgy is, hogy kihívás. Tisztelet a kivételnek, de hol volt, hol maradt a szülői kötelesség, a szülői felelősség, mely akkor is kell, hogy jelen legyen, ha a más gyerekéről van szó. Hallottam olyan édesapát, aki húsvétkor kérkedve

Cebesen kanyarodott " ki a városból kerékpárjával Forgács Laci. Kabátja szárnyaiba haragos süvöltéssel kapaszkodott a szél, arcát pirosra csípte a hideg, de nem törődött vele.

Szemét mereven a hófoltos műútra szegezte, amelyen nem messze előtte ott karikázott a széllel küszködve a faluba hazafelé igyekvő lány.

— Utol kell érnem...

— dobolt Laci halántékálban a vér. Pajzán izgalom kerítette hatalmába. Még néhány perccel előbb nevét sem tudta a lánynak. Ismeretlenül ültek egymás mellett a tsz irodájába összehívott KISZ-taggy ülésen. Most meg ...

— Csuda jól hajt!...

— szusszantott, s amenynyire csak erejéből telt, ő is hajtotta kerékpárját. Magában egy-egy pillanatra fel-felvillantotta a hosszúcopfos kislány képét, a sírásra hajló ajkait, ahogy a taggyűlés ítéletét hallgatja, amely heves vita után elmarasztalta felvételi kérelmét.

^/Keílhífcntái

mutatott 4 esztendős (!) kisfiára: „Amerre csak jártunk, mind©“ nütt ivott. Ügy bírja, akárcsak

én!...”

Nem kívánunk megrekedni ezeknél az „alkalmi” példáknál. A szülői felelősség kérdése ezerszerte szerteágazóbb, mélyebb, sokoldalúbb. Jól tudjuk, hogy a gyermeknek a tanuláshoz való viszonya nem kismértékben a szülőnek a gyermekéhez való viszonyát tükrözi, azt, hogy menynyire törődik vagy nem törődik a szülő a lányával, fiával. Sok olyan édesapa és édesanya akad, aki felháborodva ront a tanáriba és felelősségre vonja a nevelőket a gyenge osztályzatért, a magatartásbeli megrovásért. Mikor lassan megnyugtatják, s elbeszélgetnek vele, akkor döbben rá, hogy a saját lelkiismeretére kellett volna rárohanni, hiszen soha nem érdeklődött gyermeke felől, egyetlen szülői értekezleten részt nem vett, a leckét otthon számon nem kérte, s mégis meggondolás nélkül hitelt adott gyermekének, mikor az a következményekért a nevelőit okolta.

Ahány szülő, talán annyiféle körülmény, helyzet, felfogásbeli különbség szabja meg a gyermekeink iránti kötelességérzetet, annak gyakorlását. Nem is arról van szó, amikor lányaink, fiaink, tanulmányi előmeneteléért, erkölcsi magatartásukért, közösségi emberré válásukért, boldogságukért szülőkként is felelősséget kell vállalnunk, hogy kitűnően képzett pedagógusok módján viselkedjünk. Nem erről van szó, hanem egyszerűen csak arról, hogy munkakörülményeink, időnk, s egyéb lehetőségeink határain belül, és mellett, mindent kövessünk el gyermekeink teljes emberré nevelése érdekében. Ahol a mi tapasztalatunk, pedagógiai lehetőségeink véget érnek, ragadjuk meg a társadalom nyújtotta erős támaszokat mindig és mindenütt — mert ez is szülői kötelesség, s csak így teljes a gyermekeink iránt érzett édesanyai, édesapai szeretet.

Huszár Rezső

I aci, fejét lehajtva, egészen a kormányra dőlt, és mintaki közeli cél felé tör, igyekezett utolérni a lányt.

A hóval borított városon kívüli szántások fehér tengerré olvadva suhantak kétoldalt, az arcába vágó szél könynyeket sajtolt ki a szemeiből. Már-már elhúzott a lány kerékpárja mellett. Egy tizedmásodpercig látta kipirult arcát .. .lobogó kendőjét...

— Várjon!... szakadt fel torkából elfúló hangon a kiáltás. Hirtelen fékeztek mindketten. A lendület szinte ledobta Lacit kerékpárjáról. — Hű ... de jól meg ... megzavart... — dadogta levegő után kapkodva.

— Mit csodálkozik? ... — jött hirtelen zavarba. A lány szemében könynyek csillogtak, görcsösen szorongatta féloldalt döntött kerékpárját, s olyan kétségbeesetten nézett Lacira, hogy annak még a küldetésének

célja is elillant fejéből, a szüntelenül fütyülő hideg, téli széllel.

— Mit akar? — jött meg a lány hangja. Fejére terített nagy kendője vadul lobogott, egész teste remegett a visszafojtott izgalomtól.

— Mit... mit, hát felvettük ... Nem érti? Felvette a taggyűlés a KISZ-be! A lány arca egy árnyalattal még pirosabbra vált, szemeiből nagy cseppekben ismét megeredtek a könnyek.

— Hagyjon ... — kiáltotta összébbrántva kendőjét, és kerékpárjára akart ülni. Laci ijedten kapott karja után. Tudta, hogy nem lesz könnyű visszavinni a lányt, de egyedül sem szeretett volna visszakarikázni.

— Még mit nem! Most adja a sértődöttet... Hát tévedtünk először... de az igazság kiderült, tóigen, te közénk való vagy! — csapott át váratlanul tegezésbe.

|_| irtelenében szélről, 1 ‘hidegről, mindenről megfeledkezett. Gépét gyors mozdulattal viszszafordította, és közben beszélt, beszélt, úgy, mint amikor traktorostársait szokta „gyúrni” egy kiszes-munka előtt.

— Mindenki azt mondta, rendes lány vagy, azért, mert templomba jártál... az ördög vigye el! Gyere! És mielőtt a lány tiltakozni tudott volna, a másik kerékpárt is visszafordította.

— Na! — kiáltotta felbátorodva saját határozottságától.

— A végén azt mondták volna a falutokban, hogy elüldöztünk. Gyorsan kösd szorosabbra a kendődet, és induljunk! — rendelkezett, miközben saját szabadon lógó kabátjáról megfeledkezett.

1/ önnyedén ugrott fel kerékpárjára, a lassan elinduló lány után, s most teljes győzelmének büszke tudatával harsogta mellékerekezve: — Meglásd ... neked sem lesz könnyű jó útra téríteni a falubelijeidet!

Wegroszta Sándor