Békés Megyei Népújság, 1962. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-02 / 51. szám
2 NÉPÚJSAG 1962. március 2., péntek Riportereink jelentik A tavaszvárásról Hivatalosan csak március 21-én köszönt be a tavasz, a szokás törvénye szerint azonban ihárcius már a tavasz hónapja. S ha az időjárás még nem is, de a virágárusnál megjelenő hóvirágok mégiscsak a tavasz hírnökei ... És más is: az emberek készülnek a tavaszra! Riportereink tegnap, a tavasz első hónapjának első napján megkérdezték a Kertészeti és Köztisztasági Vállalatot, a Vendéglátóipari Vállalatot, az IBUSZ-t és a Járványügyi Állomást a — tavaszvárásról. ^anyátlan tanyai élet Sepregető gép — 60 ezer tő rózsa... Ahogy közeleg a tavasz, úgy nő a Köztisztasági és Kertészeti Vállalat feladata. A télhagyta szennyfoltok eltüntetése a vállalatra vár. A tavaszvárásról és a vállalat tavaszi feladatáról Nagy Mihály főkönyvelővel beszélgettünk. — Bizony a tavasz közelgésével kezdődik a mi igazi munkánk — mondotta Nagy elvtárs. — Sok megoldásra váró probléma van. — A téli szenny eltakarítása, az utcák tisztántartása sok munkát kíván. Ez azt jelenti, hogy több embert kell foglalkoztatni. Mi a helyzet ezzel kapcsolatban? — Ez valóban így van. Minden tavasszal növeljük a munkáslétezámot — válaszolta Nagy elvtárs. — Eddig IS utcaseprőnk volt, most újabb hármat szerződtettünk. Az utcák tisztántartására tavasszal üzembe helyezik az eddig használaton kívül lévő seprőgépet. A gépet azokon az utcákon üzemeltetik, ahol a burkolat aszfalt. Tavasszal több utcában parkosítanak. A Szent István téren a kiszedett régi fák helyébe díszcserjéket és csemetefákat ültetnek. Az állomás környékén és a Szent István téren kő virágtartókat helyeznek majd el, ami emeli a város szépségét. Egyik kedves színfolt lesz az Árpád-ligetben épülő fürdő. A medencét körülvevő részt nehéz dunai homokkal szórják le, körülötte füvesítenek és fákat ültetnek. — Hány tő rózsát ültetnek el tavasszal? — A virágkertészetünkben jelenleg 60—70 ezer tő nemesített rózsa várja a kiültetést. Tehát mire eljön a tavasz, rendezett parkok, tiszta utcák és sok színben pompázó virágerdők köszöntik a csabaiakat. Jantyik Tibor S aztán Purcsi János elvtárs, a vállalat igazgatója elmondotta, hogy ezeket az elveket gyakorlatilag hogyan valósítják meg. Nagyon fontosnak tartják, hogy a különböző szörpöket, gyümöicsleveket valóban hűsítve tudják a fogyasztók asztalára tenni. Ezért hozattak és szereltek fel hat új hűtőszekrényt, négy hűtővitrint, no és — a fagylalt is hűsít és üdít —négy új fagylaltgépet. A kávésok sem panaszkodhatnak: a Vendéglátóipari Vállalat tíz új krémkávéfőző-gépet szereltet fel megyénk városainak cukrászdáiban, eszpresszóiban. — A fagylaltárusítással kapcsolatosan elmondhatom még azt is — mondja Purcsi elvtárs —, hogy körülbelül 5—10 százalékkal többet forgalmazunk, mint a múlt évben. Mindenütt árusítunk a fagylalthoz tejszínhabot, és a cukrászdákban ostyalapokat is. — Több lesz a szórakozóhely, mint a múlt évben? — Részben több lesz, részben a meglévők korszerűbbek lesznek. Oj kisvendéglőt hozunk létre kerthelyiséggel, az úgynevezett Evanics-féle kocsma helyén. Itt megfelelő szórakozást is biztosítunk vendégeinknek, mert táncparkettet építtetünk az étterem udvarán. Ezenkívül változatlanul megnyitják a jó idő beköszöntésével Békéscsabán a két ligeti kerthelyiséget, Gyulán az ezer férőhelyes strand-éttermet. Ugyancsak a tavaszváráshoz tartozik a Csabacukrászda korszerűsítése, és a Kossuth-étteremben megnyílt Bisztró is. Varga Tibor Debrecen — Miskolc—Eger, az IBUSZ tavaszi programja ek lesznek a tsz-akadémiák résztvevőinek szervezett kirándulások, tapasztalatcsere-látogatások. Ezenkívül a külföldi társasutazásokat sem hagyják ki, melyekre már febr. 15-e óta sokan jelentkeztek. Ha nem is a teljes programot ismertük meg, de egy kis ízelítőt kaptunk abból, hogy tavasszal és a nyár elején milyen szép tájakat ismerhetünk meg az IBUSZ jóvoltából, ha még szerencsénk is van, s a tavasz nem csal meg, akkor valóban szép élményekben lehet részünk. A jó mellett van rossz is... A tavasz nemcsak a meleg napsugarakat, a bimbófakasztást, az örömet, a szépet és jót hozza, hanem sajnos kellemetlenségeket is. A szeszélyes időjárás — amely a tavasszal együtt jár — sok veszélyt rejt számunkra. S mi a tavasz érkezése feletti örömünkben sokszor könnyelműségekre vagyunk hajlandók. — Az első langyos napsugárra eltesszük a meleg holmikat, könynyedén öltözünk, s már itt is van a baj — mondja dr. Szentkereszty László, a KÖJÁL igazgatója, amikor a tavasz kellemetlenségeiről beszélünk vele. — Ilyenkor sokkal több a hüléses megbetegedés, az influenza, fellép a fertőző májgyulladás és egyéb járványos betegség. Ennek oka elsősorban a szervezet vitaminhiánya, a vitaminban szegény téli táplálkozás. Éppen ezért az első primőrfélék megjelenésével minél többet fogyaszszunk belőlük. A jobb idő beálltával helyes, ha sokat tartózkodunk a szabad levegőn — természetesen megfelelő meleg öltözetben — és az is fontos, hogy jól szellőztessük a lakást, a munkahelyet. A tavaszi hónapokban résen állnak egészségünk őrei, az orvosok és egészségügyi dolgozói?, vigyáznak ránk, gyógyítanak, ha baj ér, nem kell tehát félni. De azért jó az óvatosság is! Kasnyik Judit Azon a hóviharos napon történt, amikor a forgalmas, mozgalmas csabai állomásról Szegedre induló délutáni vonat valahol a nagygerendási pusztaságban megállt az egyik őrház nagyságú „állomáson”, és a róla leszálló gazdaemberek, asszonyok meg gyerekeik néhány lépés után eltűntek az őket szinte a vonatra visszalökni akaró fehér förgetegben, megszólalt egy öregasszony: — Te jóságos ég! Mire ezek kiérnek a tanyákra, félholtak lesznek ... Amit már akkor is tudtam, ott értettem meg teljes megrázó valóságában; a társas életre született emberek néhányának önkéntes kitaszítottságát a közösségi agyüttlétből, annak védő, oltalmazó melegéből. Mert borzalmas dolog is, mikor a természet tengelyig érő sárral, hóval, fákat cibáló, tépő förgetegekkel áll az iskola felé igyekvő gyermek, az orvosi segítségért epedő beteg, a munkába tartó, vagy a villanyfényes mozi és művelődési otthon ölelésébe vágyódó felnőtt és fiatal elébe. A tanyai életforma már sehogyan sem illeszkedik mai életünkbe, „kilóg” belőle nagyon. Hol és hogyan is született ez az egész? Miként a megpihent óceán tükrében messzire merészkedik hajójától a sajka, békességes halászatra, akiként — a török kivonulásával, az élet viszonylagos biztonságosabbá válásával — a szántóvető nyaranta hetekre, hónapokra Mmerészkedett a mezővárosok védelmező köréből a művelésre váró pusztaságokba. Később már télidőre is kint maradt, felcserélve a kalyibát állandóbb szállásra. A messzi városba csak venni, eladni járt, egyébként nem hiányzott neki. Az Alföldön Bugáétól Búcsúig összevissza, keresztbe-hosszába kialakult századok alatt a tanyavilág. És most itt vagyunk, így vagyunk vele. Létezése ma, nálunk, a tápláló, éltető közössóggé-formálódás idején már nem szolgálja az egykori célszerűséget, anakronizmussá, a még sok ezer számra tanyán élők egyéni, társadalmi fejlődésének a fékezőjévé vált. Arról nem is beszélve, hogy mennyi együttérző gondot okoz állandóan a falu és város népének nehéz helyzetük; szociális, kulturális, egészségügyi problémáik. Ez államigazgatási gond is, hiszen tanyavilágunk egészségügyi, iskolai, postai (stb.) ellátása (egy főre esően) sokszorosa a községben, városban élőkének. Az orvos, a mentő, a levélkézbesítő számtalanszor több kilométert kénytelen megtenni, és nehezebb körülmények között helytállni, mint a faluban, vagy közvetlen környékén. Sőt az előbbi esetekben például egy ilyen hóvihar alkalmával az életveszélyben forgó, és az életét menteni akarók egyaránt súlyos, sőt végzetes megpróbáltatásnak lehetnek kitéve. Aztán ott vannak a tanyai iskolákba járó gyerekek: hőségben, sárban, fagyban minden áldott reggel, délben, vagy ha délutáni tanítás van, még sötétedéskor is kutyagolnak oda meg vissza, arról nem is beszélve, hogy mennyi idejük vész ezzel kárba lecketanulás, játék s egyebek szempontjából. A felnőttek továbbtanulását, művelődését is igen nehezíti a tanyai ólet. Igaz, hogy az esti iskolákon igen messziről is megjelennek, gyalog, kerékpáron, motorkerékpáron vagy lóháton téve meg az utat, már amint a lehetőség és körülmény engedi. Ám mennyivel többen vállalnák a továbbtanulást, ha nem a pusztákon laknának. Van-e remény és lehetőség a fojtogató tanyai sorból való kiszabadulásra? Van. Ezt a lehetőséget a termelőszövetkezeti életforma eluralkodása teremtette meg. Például a sarkadi Lenin Tsz tanyán lakó tagjai — öt vagy hat család kivételével, akik már szintén befelé mocorognak — mind házat építettek a községben, meg a szélében, s ott laknak. Villany a házban, iskola, egészségszolgálat, tanács, kultúrintézmények és minden kéznél van. Munkára szekér meg motoros jármű viszi, s hozza a tagságot. Ez a folyamat a megyében már általános. Nagy olvadás kezdődött, s nem kétséges, hogy belátható időn belül felszívódik, eltűnik életünk éltető napjának melegétől a tanyátlan tanyai élet is... —húr Több hűsítő ital — kulturált szórakozóhelyek Hogy a tavaszra készül a Vendéglátóipari Vállalat is, azt bizonyítja, hogy bizony futkosni kellett az újsáigírónak, míg végre le tudja „ültetni” egy szóra a vállalat igazgatóját. S akkor is csak úgy, hogy emberek jöttek-mentek, kérdeztek, utasítást vártak — mert itt a tavasz. — Hogyan készül a vendéglátás, lesz-e elég hűsítő ital, szórakozhat-e a lakosság, és ... gyerekeknek, felnőtteknek jut-e elég fagylalt? — Legfontosabb elvünk a tavaszra-készülődés közben az, hogy megfelelő mennyiségben tudjuk biztosítani a hűsítő italokat, s hogy ezeket kulturált helyen, kulturált körülmények között fogyaszthassák az emberek. Meg természetesen az is, hogy kielégítő szórakozási lehetőséget biztosítsunk vendégeinknek. A tavaszi utakról, kirándulások ról beszélgetünk Szőke Albert iro-í daveze tővel. — Most még inkább csak az előkészületeknél tartunk, a szezon fő. leg április végén, május elején kezdődik. A társasutazások, kirándulások programját már részben elkészítettük. Az emberek főleg az autóbuszkirándulásokat szeretik, s így ezeket vettük inkább figyelembe a program összeállításánál. Az idén is a TIT-tel közösen szervezzük az „Ismerd meg hazá dat” mozgalmat. Az első autóbusztúra Miskolc—Eger útvonalon indul május elején. Háromnapos kirándulást szervezünk a Mátrába. Majd egy debrecen—tokaji út j következik, aztán Miskolc—Aggtelek. Az elkövetkező hetek érdekességének Ígérkezik — ha erre lehetőség nyílik — egy budapesti út, amelynek résztvevői megnézhetik a híi-es csehszlovák Laterna Magika előadását. Ugyancsak újszerű Ónod vári Miklós: Pályázat — pedagógusok számára A megyei tanács művelődésügyi osztálya megyénk pedagógusai számára pályázatot Irt ki az iskolai és osztályközösségi tapasztalatok összegyűjtésére, megírására. A pályaműveket 1962. május elsejéig kell beküldeni a megyei tanács művelődésügyi osztályának címére, az eredményhirdetés időpont-1 ját még nem tették közzé. t A pályadíjakra első díjként 1000, má-J sodik díjként 800, harmadik díjként pedig 600 forintot ajánlott fel a művelődésügyi osztály. í. LII. Az őrnagy váratlanul megkérdezte: —■ Milyen kapcsolata volt Schmidt Roseval? Horváth megszédült. Azt hitte, nem jól hallja ezt a nevet. — Lehetetlen! — lihegte. — Nem ismerem Schmidt Roset... Üveges őrnagy az íróasztalon heverő mappa alól kivette és átnyújtotta Horváthnak a távirati blankettát. — ön írta ezt? Űjabb meglepetés. Hogyan jöttek erre rá? Tehát itt bukott le, ezen a ponton? A távirat feladása óta figyelték? Kinek tűnt fel? — Igen. Ez kérem egy magánjellegű távirat, nőismerősömnek, Solti Rózsának küldtem Budapestre... — Solti Rózsa megkapta a táviratot. íme! S a szabályszerűen kikézbesített táviratot megmutatta a megzavarodott diverzánsnak. — Solti Rózsa a hadnagy elvtárs kíséretében el is jött ide, s most a másik szobában várja, hogy Schmidt Rose néven bemutatkozhassék önnek. Horváth mindjobban összeroppant. Egymást váltották benne a feltételezések és találgatások. E- szerint Rose bukott le? Rose árulta el! Lám... ő meg akarta menteni! ... Az őrnagy kitalálta a gondolatát. — Még egy meglepetést tartogatok önnek. Azt hiszem, ez is érdekelni fogja. A lány nem halt meg. Önt odakint csúnyán rászedték. Simon Zsuzsa él és itthon van. A testvére pedig azonos azzal a szerencsétlen fiúval, akit erre a gaztettre felbujtott. XVII. A titok kipattan Bírósági tárgyalás Budapesten... Szombat délelőtt. A meleg, májusi napfény beözönlik az ablakon. Kint orgona illatozik az udvaron. Autók íütkároznak, villamosok csilingelnek a széles úttesten, a főváros lüktető, zajos életét éli. A szemközti ház falát állványok borítják, kőművesek kopácsolnak, lent gép kavarja a maltert, estére itt is eltüntetik a lövedék-becsapódások nyomait. A teremben csend volt és fülledt levegő. Hallani lehetett a jegyző tollának sercegését. Az elnök gondolkodott. A vallomások alapján fény derült az amerikai pénzzel fenntartott kémközpont újabb mesterkedéseire; kibontakozott, a maga meztelenségében mutatkozott meg a „patkány-akció”. Gyárakat rombolni, a termelést akadályozni, ellenséges közhangu. latot szítani, a szocialista építést akadályozni, a népgazdaságot gyengíteni. Sorban kirajzolódott a háttérben állók arca: kapitalista monopóliumok, háborús uszítok, fasiszták és véreskezű tömeggyilkosok. — Tudja ön, hogy kicsoda Gyarmathy Ferenc? — Nem tudom. — Hóhér! Tömeggyilkos, horthysta tiszt, később nyilasvezér, aki a háború utolsó napjaiban kétszáz munkaszolgálatos katonával megásatta sírjukat. A felelősségre vonás elől megszökött és most ugyanazt csinálja, amit negyvennégy telén abbahagyott.
