Békés Megyei Népújság, 1962. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-07 / 55. szám

1962. március 7., szerda NÉPÜJSAG 3 Az étrend A napokban részt vettem a me­ző herényi párt-végrehajtó bizott­ság ülésén, ahol a gépállomás szakszervezeti vezetőségének mun­káját tárgyalták meg. Szó esett itt sok mindenről, de legfőképp ar­ról, hogyan élnek a gépállomáson a munkások, milyen problémáik, gondjuk-bajttk van. Megtárgyal­ták, megvitatták a jelentést, hoz­zászóltak többen és határozatot hoztak olyat, amely a gépállomás dolgozóinak további munkáját van hivatva segíteni. Nos, ezen az értekezleten volt két nagyon fura kérdés, amelyről pár szót kell szólnunk. A párttitkár, Koczka elvtárs többek között azt kérdezte az üze. mi bizottság titkárától, hogy hány­szor ellenőrizte az üzemi konyha raktárát, s ami első pillanatban nekem furának tűnt: hogyan, mi­lyen módon állítják össze a dolgo­zók heti étrendjét. Az szb.-titkár szép sorjában vá­laszolt a kérdésekre, elmondta, hogy be-benéz a raktárba, s ha hi­bát talál, hát alaposan „odapör­köl” a konyhavezetőnek. Ami pe­dig az étrendet illeti, azt úgy ál­lítják össze, hogy a dolgozók is jól járjanak meg a konyha is, és pél­dát mondott a „tésztás napok” el­osztásáról. Persze nem is ez a lényeg, ha­nem az, hogy ez a kérdés egyálta­lán felmerült a mezőberényi párt­végrehajtó bizottsági ülésen. Évek óta ismerem az ottani kommunis­ták tevékenységét. Tudom, sok problémát kellett megoldaniok, a legtöbbet a személyes ügyek tisz­tázásával foglalkoztak. A termelő­szövetkezeti mozgalom szervezése közben is melléfogtak itt-ott. Ez persze azt jelenti, hogy dolgoztak, s az eredmény náluk sem maradt el. Azóta kiegyensúlyozottabb a helyzet, s engem megkapott ez az aprónak, jelentéktelennek látszó kérdés. A munkások helyzetét tár­gyalni, s eközben azt is megnézni, hogy mit esznek, a pártvezetés alaposságát jelenti. Tudom, az is fura, hogy én most a pártmunka ezerszálú, bonyolult tennivalói közül épp az étrend ősz. szeállításáról írok. Egyáltalán pártmunka ez? Azt hiszem, igen. Ha idáig eljut a község kommu­nistáinak legmagasabb vezetősé­ge, akkor az emberek más, na­gyobb problémáinak megoldásá­hoz már sokkal hamarabb eljutott. K. M. Kilépnek-e árterületükre a Körösök? A Körösök szeszélyes folyók. Már 40 milliméteres csapadék is lényegesen növeld a vízmagassá­got. Egy-egy kiadósabb esőzés Titán ezek a folyók gyakran kilép­nek medrükből. Most azonban vi­szonylag nyugodtan hömpölyög­nek. Ennek ellenére kérdéssel for­dultunk Cseppentő Zsigmondihoz, a Gyulai Vízügyi Igazgatóság mű­szaki főmérnökéhez: Kilépnek-e az idei tavaszon árterületükre a Körösök? — Az elfekvő hőmennyiségből ítélve a Körösök vízmagassága nemigen emelkedik. Értesüléseink szerint a Körösök vízrendszerében 10—12 centiméter magas hó talál­ható, főleg a hegyvidékeken. Ha az olvadás egyik napról a másik­ra következik be, akkor a folyók esetleg kiléphetnek medrükből, s eláraszthatják az árterületet, de — Igencsak — válaszolták ama­zok. — Hát akkor kezdjük. Nekem meg nyílott ám a sze­mem olyan kerekre, mintha csak körzővel rajzolták volna. Részel­tek a halászok... Még a lélegzetem is visszafojtott tam a nagy figyelemben, mikor az egyik fehér inges a nála lévő fűz­vesszővel rámutatott a szélső ku­pacra: — Ez kijé? — kérdezte. Az öreg szívott egyet a pipájá­ba, majd felnézett egy fölöttünk húzó bárányfelhőre s mintha csak onnan olvasta volna le — meg­mondta. Így haladtak sorba. Egy kupac hal, egy név. Mikor az ötödiket, az utolsót kér­dezték, már nem nézte a felhőt, tekintete megint csak ott pihent meg a töltésen tunnan s alig lehe­tett hallani, olyan halkan mond­ta: — az enyim. Nekem végtelenül tetszett az egész művelet, de legjobban az, hogy úgy megbíztak István bácsi­ban, hogy még csak a szemét sem kötöttték be. Bár ahogy néztem, felesleges is lett volna, mert egyszer sem próbált visszalesni, pedig módjá­ban állt, mert amazok nem is any. nyira őt, mint inkább a vizet fi­gyelték közben. Ketten még lent voltak, rakták a fenekest, azokat várták. István bácsi pedig vigyázva le­nem veszélyeztetik árvízzel a kör­nyéket. Említésre méltó, hogy az idén még egyáltalán nem volt árvízvé­delmi készültség a Gyulai Vízügyi Igazgatóságon. A Körösök vi­szonylag most nyugodt folyók. Ép­pen ezekben a napokban vonul rajtuk végig egy kisebb méretű árhullám, amely nem okoz na­gyobb gondot — Általában az árvízvédelem­mel kapcsolatban megtettük a szükséges intézkedéseket. Töltés­­erősítéseket hajtottunk végre, és ugyanakkor a Körösök több sza­kaszán folyamszabályozási part­védő műveket építettünk. Ezek kőből készültek, s csaknem 33 százalékkal teszik erősebbé a gá­talkat — fejezte be nyilatkozatát Cseppentő elvtárs. tette maga mellé a pipát s fel­állt. Nem szólt, csak a fejével in­tett, hogy menjek. Kivette a ko­sarat a kezemből, színig meg­buggyantotta a szélső rakásban s visszaadta. Mikor indulni akar­tam, még visszahúzott. Lehajolt, kiválasztott egy nagy pontyot — lehetett vagy másfél kilós — és rátette a többire. —r Ezt külön kűdöm, paprikás­nak. Csak lé né csúsztasd. Az igaz, hogy le nem csúsztattam, de mégis baj történt vele. Egy kilométerrel arréb, mikor váltottam a kosarat egyik kezemből a másikba, eszem­be ötlött, mi lenne, ha egy kicsit megmártanám a halakat. Hadd frissüljenek. A nagy ponty, mely néha még tátogott is, úgy gondol­tam, biztosan feléledne s milyen nagyszerű lenne, míg anyám ott­hon pucolná a kisebbeket, addig én úsztathatnám a lavórban. Hogy aztán az ördög vagy az an­gyal sugalmazta ezt a gondolatot — abban az időben még mind a kettő „létezett —, meg nem tud nám mondani, de tény az, egy perc sem telt belé, térdig álltam a Tisza hűs vizében s már nyomtam is bele a kosarat. Egyszer... két­szer .. Nekibátorkodtam és bel­jebb léptem, illetve csak akartam, mert a süppedős sűrű iszap úgy verte bilincsbe a lábam, hogy nemcsak lépni, de még mozdulni sem tudtam hirtelen. Csak dőltem a vízbe mindenestől, mint a TALPRA ÁLL a köröstarcsai Búzakalász Tsz így latolgatják a csaknem 14 év­vel ezelőtt alakult Búzakalász Ter­melőszövetkezet jövőjét nemcsak a községbeliek, s a helyi párt- és tanácsi vezetők, hanem a járásnál is. Vajon hogyan jutott odáig ez a köröstarcsai termelőszövetkezet, hogy ennyi év után ma így beszél­nek róla? Szentesi Sándorral, a szövetke­zet új elnökével és Szabó János agronómussal beszélgettünk erről. Annyira őszinte beszélgetés volt ez, mint amilyen sok baj van eb­ben a 2700 holdas közös gazdaság­ban. Szentesi elvtárs három héttel ezelőtt saját elhatározásából kérte a párt és a tanács felsőbb szer­veit, hogy 11 évi tanácselnöksége után elnöke lehessen ennek a szö­vetkezetnek. Ö a nyolcadik elnök a Búxakalásxhan A megalakulást követő második évtől a nagyüzemi gazdálkodáshoz szükséges szakértelem hiánya, s a nagyfokú nemtörődömség követ­keztében egészen 1954-ig évről év­re nagyobb mérleghiánnyal zárt a szövetkezet. Közben egymást vál­tották az elnökök. S ez a felhal­mozott bajokat még külön is te­tézte. Mert az új elnök, mire meg­ismerte a helyi adottságokat, is­mét eltelt egy újabb sikertelen esztendő. S ami különösen ártott: csaknem kivétel nélkül máról hol­napra, a szövetkezet gazdáit mel­lőzve akarták rendbehozni a meg­ingott, adósságokban vergődő gaz­daságot. Sőt, felelőtlen ígérgeté­sekkel álltak a közgyűlés elé. A megalakulást követő hatodik évben, amikor talán a negyedik vagy az ötödik elnök lépett élő, mintegy három éven át javult a helyzet a köröstarcsai Búzakalász Tsz-ben. A község, s a járás párt­ós tanácsi vezetői is úgy vélték, révbe jutott a szövetkezet. Külö­nösen 1957- és 1958-ban. Az erős kezű vezetés hasznosnak ígérke­zett. A belső ellentmondás azon­ban mégis fellángolt. Egy idő után mind többen zúgolódtak az el­nök szigorú vezetési módszere miatt. Végül is újabb őrségváltás következett. Az utóbi három év a szövetkezet mind mélyebbre sül­lyedésének az időszaka volt. A nemtörődöm vezetésből bur­jánzott a szervezetlenség. S ami­kor erre jóakaratúan figyelmez­tette az elnököt a pártszervezet, jelentkezett az éllehtét. És miköz­ben a vezetők között dúlt a vita, lazult a közös dolgainak intézése, a gazdálkodás irányítása. A mun­kafegyelem, különösen a múlt év­ben teljesen meglazult. S a nagy­fokú hanyagság miatt 12 ezer munkaegységgel használtak fel Fejlesztik a postahálózatot a megyében Három megye — Békés, Csong­­rád és Bács-Kiskun — tartozik a Szegedi Postaigazgatóság fennha­tósága alá. Tervüket tavaly 100,3 százalékra teljesítették. A három megyében a Szegedi Postaigazga­tóság 60 milliós levélforgalmat bo­nyolított le — ennyi levelet vett zsák .. Kétségbeesetten igyekez­tem tartani a kosarat, de hiá­ba. Megmerült az még a fü­lénél is feljebb. Mire kikecmereg­tem, a nagy ponty már nem volt benne. Tíz méternyire tőlem még felcsapott vagy kétszer s aztán eltűnt a szemem elől. Először megrémültem, aztán olyan búbánat fogott el, hogy haj­szál híján utána nem mentem. Sajnáltam nagyon. No, meg féltem is, mi lesz, ha apám megtudja. Az­nap este nem ízlett a hal... — Mi bajod? .; .Beteg vagy, fi­am? — kérdezte anyám. Nem szóltam rá semmit. A nagy pontyról meg éppenséggel hall­gattam. Napokig vártaim a becsa­pódást. Tudtam, ha máskor nem, piaci napon bejön a városra Ist­ván bácsi s ha megkérdi apámat — hogy ízlett a nagy ponty? —, nekem hét rossz. Nem kérdezte meg. Sem piaci napon, sem máskor. Igaz, nem is jött fel a városra soha többé... Reszelés után egy héttel ráhúzták a földet. Ahogy apám mondta ak­kor: a pipa vitte él. És teltek az évek sűrűn, egy­másután ... A halásztanyát elvitte a zöldár, helyén újra sarjadt a fűz. Vízbe dűlt a Tisza-parti magas nyár is, de a nagy pontyról hallgattunk mind a ketten. Én itt fent..., Ist­ván bácsi ott lent... Pusztai László : fel, illetve kézbesített. Képes le­velezőlapokból a tervezettnek öt­szörösét adták el. Jelentősen növekedett a rádió- és televízió-előfizetők száma is. 1991-ben 15 ezer új rádióelőfize­tőt és 10 ezer új TV-tulajdonost vett nyilvántartásba a posta. Mindemelett még gyakran találni orvhallgató rádiótulajdonosokat, akik elmulasztják bejelenteni rá­diókészüléküket. A szabálysértő hallgatók előbb-utóbb lelepleződ­nek. Tavaly is ezer orvhallgatót „kutatott fel” a posta. Kiemelkedő eredményt ért él a Szegedi Postaigazgatóság a hírla­pok terjesztésében. Mintegy 10 millió lappéldányt árusítottak al­kalmi és előfizetéses formában. A hírlap-előfizetők száma a három megyében 32 ezerrel emelkedett — így hírlapterjesztési tervét a posta 111,3 százalékra teljesítette. A távbeszélő-hálózat bővítését komoly igény támasztja alá. A le­hetőségek mégsem engedik meg, hogy ezeket az igényeket teljesen kielégítse a posta. A rendelkezés­re álló összegekből az idén fej­lesztik Orosháza, Tótkomlós, Gyu­la, Sarkad és Kunágota távbeszélő­­hálózatát. Több postaházat korszerűsítet­tek már tavaly is. Az idén tovább folytatják a tanácsok segítségével a hivatalok modernizálását. Január 1-én helyezték üzembe Szegeden a korszerűsített géptáv­­író-központof, ahol szalagrendsze­ren veszik és továbbítják a táv­iratokat. A távíróhálózat tovább­fejlesztésére a második ötéves tervben különösen Szegeden, Bé­késcsabán, Kecskeméten és Szarvason jelentős összegeket for­dítanak. 1962-ben végre teljesül a sze­gedi postások régi kívánsága is, tanműhelyt építenek, ahol a fiatal postás műszakiakat képezik ki. :1 Kádár Márta többet, mint amennyit eredetileg terveztek. Az ellenőrzés elhanya­golása következtében megközelí­tően öt forinttal csökkent a munkaegység-érték A vezetésben bekövetkezett kri­tikus helyzet rombolta az emberek felelősségérzetét is. S ez végső so­ron a közös vagyonban esett sok ezer forintos kár formájában je­lentkezet. De akadt bőven más hátrahúzó jelenség is. Több növényféleségből nem, vagy csak éppenhogy megközelí­tették a tervcélkitűzést. Ez az oka annak, hogy jelenleg 800 mázsával kevesebb takarmányuk van, mint amennyire a közös állatállomány­nak az első zöldtakarmányig szük­sége lenne. A naposcsibéket is azért nem tudták kihozni a kel­tetőből, mert nincs takarmánytáp. Az állattenyésztés több ágában ha­sonlóan lemaradtak tavaly a terv­­célkitűzéstől. Hosszan lehetne sorolni azokat az alapvető bajokat, melyek odáig juttatták a' köröstarcsai Búzaka­lász Termelőszövetkezetet, hogy a múlt évben csak 16 forintot érjen egy munkaegység. Távol áll tő­lünk az a gondolat, hogy minden­áron a történtekért a szövetkezet pártszervezetét okoljuk. De azért úgy véljük, ők is többet tehettek volna. Ha jobban sarkukra állnak, ma biztosan nem itt tartanának. A szövetkezet gazdái, akik va­lamennyien hívták Szentesi elv­társat maguk közé, s egyhangúlag választották meg elnöknek, most mégis így vélekednek: — Majd meglátjuk ... Majd elválik egy év múlva... Rossz tanácsadó a bizalmatlanság. Szentesi Sándor nem ígérgető ter­mészetű. A 11 év alatt, amelyet a tanácselnöki tisztségben eltöltött, ezt bizonyította. Persze a sok éven át sikertelenül gazdálkodó szövet­kezetei egyetlen év alatt Szentesi Sándor sem tudja Kánaánná vál­toztatni. Különösen akkor nem, ha az őszinte összefogás helyett a kételkedés légköre veszi körül. A Búzakalász új elnöke, s az agronómus, aki ugyancsak nem ré­gen van a szövetkezetben, a sok baj ellenére is bizakodóan beszél a jövőről. „A szövetkezet tagsága kézzel­fogható tényeket akar látni. Mi semmit sem teszünk a tagság tud­ta nélkül. Minden esetben őszin­tén akarjuk elmondani a közgyű­léseken a gondokat, s rendszere­sen kikérjük véleményüket. Azt akarjuk, hogy egy nyelven beszél­jünk.” Ha Szentesi Sándornak, s az ag­­ronómusnak ezeket a szavait a termelőszövetkezet gazdái megér­tik, máris adva van a lehetőség, hogy a sok éves egy helyben topo­­gást felváltsa az előrelépés. Nem lesz ez könnyű dolog, de az aka­raterő, az őszinte összefogás sok mindenre képes. A szövetkezet ez évi tervét már jóváhagyta a járási tanács mező­­gazdasági osztálya. A tavalyi év­ről áthúzódó bajokkal, gondokkal számolt a vezetőség. így készítet­ték el ez évi tervüket. Erre az év­re 26 forintot terveztek egy mun­kaegységre. Nem sok, de a múlt évi 16 forintnál több. S ha ezt az elképzelésüket valóra váltják a Búzakalász gazdái, nyugodtan mondhatják: megtörték a jeget. Balkus Imre .

Next

/
Thumbnails
Contents