Békés Megyei Népújság, 1962. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-07 / 55. szám
2 H ÉP ÚJ S AI G i94>2. március 7., szerda Kiszeljov az ENSZ új főtitkárhelyettese New York (MTI) Nyugati hírügynökségek jelentik, hogy Jevgenyij Dmitrijevics Kiszeljovot nevezték ki az ENSZ politikai ügyekkel és a Biztonsági Tanács ügyeivel foglalkozó főtitkárhelyettesévé. Az új szovjet főtitkárhelyettes Georgij Petrovics Arkagyev helyébe lép, aki a múlt héten mondott le tisztéről. Kiszedjov 1938 óta van diplomáciai-'szolgalatban. 1955-től 1959-ig a Szovjetunió kairói nagykövete, majd a Szovjet Külügyminisztérium közel-keleti osztályának vezetője volt. (Reuter, AFP. MTI) Az FLN nem akarja a fegyverszünet végrehajtását a francia hadseregre bízni — Szerdán kezdődnek a francia—algériai tárgyalások Evianban — Nők világ találkozó ja a leszerelésért Párizs (TASZSZ) E. Cotton, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség elnöke sajtóértekezleten bejelentette, hogy március 23—25 között Bécsben megtartják a nők világkongreszszusát, a leszerelésért. Ez a találkozó — állapította meg Cotton asszony — lehetőséget ad a különböző országok asszonyainak, hogy kicseréljék véleményüket a jelenkor legidőszerűbb problémája, a leszerelés kérdésében és elhatározzák: hogyan járulnak hozzá a népek régi vágyának megvalósításához. (MTI) Párizs (MTI) Párizsban és Tuniszban is hivatalosan közöltek, hogy a francia— algériai tárgyalások szerdán kezdődnek meg Evianban. A francia és az algériai küldöttség összetétele ugyanaz, mint az előző titkos megbeszéléseken volt. Francia részről Louis Joxe, az algériai ügyekkel megbízott államminiszter, az FLN részéről Krim Belkaszem miniszterelnökhelyettes vezeti a tárgyalást. A legutóbbi algériai események lehűtötték azt a francia hivatalos részről megnyilvánult optimizmust, hogy a tárgyalásokat a hét Pártcsoportok szerepe az egységes paraszti osztály kialakításában Sok értetlenség hangzik él manapság termelőszövetkezeteinkben a falusi osztályharc jelenlegi helyzetéről. Az értetlenség abból származik, hogy a szövetkezeti gazdák jó részének még nem rögződött a tudatába az alapvetően megváltozott tulajdonviszony és sokan még ma is a korábbi lenini hármas jelszó alapján akarják folytatni az osztályharcot. Magyarán, a volt szegényparasztok és agrárproletárok, akik termelőszövetkezeteink tagságának több mint felét alkotják, nem szívesen veszik tudomásul, hogy pártunk szövetségi politikájának kialakításánál nemcsak a volt középparasztokra, hanem az egész termelőszövetkezeti parasztságra támaszkodik. A falusi politika e helyes vitelét kétfelől éri „meg nem értés”; jobb és bal felől. Nálunk, Békés megyében a tapasztalatok azt mutatják, hogy a dogmatizmus, a merevség okoz fő nehézséget, amely egyrészt a régi hibákból táplálkozik, másrészt pedig abból, hogy amint fentebb említettük, a falusi elvtársak egynémelyike nem érti meg: olyan körülményeket teremtett hazánkban a fejlődés, amelyek közepette lehetővé vált, hogy a volt kizsákmányolok egy részét is átneveljük és bevonjuk a szocializmus építésébe. Mindebből fakad, hogy a falusi osztályharc fő területe ma az egyéni gazdálkodás és általában a régi társadalmi rendszer szülte kispolgári osztályszemlélet, ósdi gondolkodásmód maradványainak a leküzdése, ennek eredményeként az egységes paraszti osztály — amelynek gazdasági alapja a mezőgazdaság szocialista átszervezésével már megteremtődött — tehát az egységes paraszti osztály kialakítása. A jól jövedelmező közös gazdaság megteremtése valamennyi szövetkezeti gazda célja. E közös érdek tudatát kell elplántálnia a tsz-pártszervezeteknek, úgy, hogy csak ennek a célnak az elérése vezéreljen minden cselekedetet a szövetkezetben. A tagság egységének lényegében ez az érlelője. A régi osztályhelyzet felhánytorgatása belső ellentéteket szül, gyengíti a szövetkezet egységét, gátolja az eredményes gazdálkodás kibontakozását. Nagyon jó példa erre a kardoskúti Kossuth Tsz, amelyben két évvel ezelőtt a belső j,osztályvillongások” akadályozták az előrehaladást, Nemegyszer hangzottak el megjegyzések: s,Most is a módosabb akar parancsolni nekem?” Vagy a másik oldalról: „Ne mondja meg nekem az, akinek azelőtt egy marék földje sem volt, hogy mit lehet csinálni!” Mindezen megnyilvánulások mögött a korábbi osztályhelyzet szellemi maradványai húzódtak, s nem egy szövetkezetben — mint Kardoskúton — ezek az okok tartották távol főleg a módosabbakat a közös munkában való részvételtől. Kardoskúton és a többi termelőszövetkezetben is a javuló politikai munkának köszönhető, hogy a pártszervezet nem holmi személyeskedést látott az ellentétek mögött, hanem észrevette az igazi okot és ennek megfelelően járult a megszüntetéséhez. Nem a spontán fejlődés eredménye, hanem a meggyőző, felvilágosító munka hatása az, hogy a kardoskúti szövetkezeti gazdák is megértették a közös érdeket. Közöttük ma már elhaltak az ellentétek. A tagság 95 százaléka részt vesz a munkában és az évről évre növekvő munkaegységórtékben látják is ennek hasznát. Az emberek közötti régi különbségek ledöntésében nagy szerepük van a pártcsoportoknak, melyek tagjai minden munkaterületen jelen vannak és operatív módon, építően, meggyőző erővel szólhatnak bele az effajta megnyilvánulásokba. Ők azok, akik a mindennapi élet apró-cseprő „ideológiai-balesetei”-nél azonnali elsősegélynyújtásra képesek, hiszen körülöttük történik minden, ami fékezi és az is, ami előre mozdíthatja a közösségi szellem kibontakozását. Ahol elnézik a régi osztályhelyzetből fakadó összekoccanásokat, szó nélkül hagyják a helytelen megjegyzéseket, ott újjáéledhetnek. kiéleződhetnek a régi ellentétek és nehézségeket okozhatnak továbbra is. Meg lehet állapítani: megyénk tsz-pártszervezetei, pártcsoportjai sokat tettek már eddig is azért, hogy megszűnjenek a belső ellentétek. Általában a pártszervezetek javasolták mindenütt a tsz igazgatóságainak, hogy a premizálások bevezetésével és kiterjesztésével minél hathatósabban szerezzenek érvényt a munka szerinti megbecsülés elvének. Magyarán: semmi más, egyedül csak az döntse el, ki milyen ember, hogy munkájával, tehetségével, szorgalmával és magatartásával hogyan járul hozzá a szövetkezet erősítéséhez. És ez, az erkölcsi elismerés mellett, játszódjon meg a szerzett munkaegységen is, aki jobb eredményt ér el, mint más, részesüljön külön jutalomban. A premizálást a legtöbb termelőszövetkezetben kidolgozták, vagy bevezetése folyamatban van a gazdálkodás csaknem minden* ágában. A pértcsoportok elsőrendű kötelessége, amivel a továbbiakban a felvilágosító munka mellett hozzájárulhatnak a szövetkezetük politikai és gazdasági megszilárdításához, hogy a premizálások bevezetése után éberen őrködjenek a munka becsületén. Valósítsák meg a gazdasági munka pártellenőrzését saját területükön. Ügyeljenek arra, hogy érdemtelenül, csupán a „ceruza jóvoltából” senki se juthasson munkaegységhez, viszont akinek jár a prémium, az kapja is meg. Ehhez mindenekelőtt szükséges megértetni valamennyi szövetkezeti gazdával a premizálás módját, jelentőségét, elmélyítve azt a tudatot, hogy a szövetkezetben az új erkölcsi mércét az üti meg, aki erejéhez, képességeihez mérten jól kiveszi részét a közös munkából. Ennek megértése és realizálása vezet az egységes szövetkezeti paraszti osztály kialakításához, s az eredményesebb közös gazdálkodást is csak így lehet biztosítani. Varga Dezső végéig befejezik. Az OAS egyre féktelenebb terrorja, és a francia hatóságok cinkos tétlensége következtében a fegyverszünet tényleges végrehajtásának kérdése vált a zárótárgyalás központi problémájává. Az FLN képviselői nem titkolják bizalmatlanságukat a francia fegyveres erőkkel szemben, és részt követelnek az algériai béke helyreállításában. Erre vall Szaad Dahlabnak, az algériai ideiglenes kormány külügyminiszterének Rómában az Uniténak adott legújabb nyilatkozata, amelyben hangsúlyozta, hogy a fegyverszünet végrehajtását az algériaiakból álló algériai tisztek által vezényelt karhatalmi erőnek kell biztosítania, amely a kormányt helyettesítő ideiglenes végrehajtó szerv, nem pedig a francia főkormányzó alá tartozik. Dahlab rámutatott: francia részről hozzájárultak, hogy ez a helyi karhatalom 45 000 főből álljon. Ez azonban nem elég, a létszámig: emelni kell. Dahlab nyilatkozatában az új algériai állam külpolitikájára utalva kijelentette, hogy az semleges lesz. A francia hadsereg ugyan három évig Algériában maradhat, és ezt követően meghatározott ideig fenntartja támaszpontjait, a népszavazás után azonban a francia hadseregnek már meg kell kezdenie Algéria fokozatos kiürítését. A hangsúly a kiürítésen van, nem pedig a francia katonai erők fenntartásán — mondotta Dahlab miniszter. (MTI) A Görög Kommunista Párt vezetőjének nyilatkozata Athén (TASZSZ) Kosztosz Kolijannisz, a Görög Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára nyilatkozatot adott az Athénben megjelenő Athinaiki című lap tudósítójának. Nyilatkozatában Kolijannisz követelte Karamanlisz kormányának lemondását. Rámutatott, hogy az uralkodó ERE Párt (Nemzeti Radikális Unió) a hazai pénzoligarchiát és a külföldi hatalmakat szolgálja, e párt Görögországot rendőrállammá változtatta. A terrorista és fasiszta szervezetekre támaszkodva a kormány meg akarja semmi, síteni a demokratikus szabadságjogok utolsó maradványait is. Karamanlisz politikája a nukleáris megsemmisülés veszélyét idézi fel Görögországra. E veszély elhárítása érdekében, s hogy az ország visszatérjen a normális demokratikus fejlődés útjára, semmissé kell nyílvánítani a meghamisított választási eredményeket, valamennyi párt képviselőjének részvételével olyan kormányt kell megteremteni, amely általános bizalmat élvez — hangsúlyozta a dörög KP első titkára. (MTI) Ne Win kiegészítette a burmai kormányt — A Burmái Nemzeti Egységfront támogatja Ne Wint — Rangun (AFP) Ne Win tábornok, a Burmái Forradalmi Tanács vezetője hétfőn kiegészítette kormányát — jelenti az AFP. Ne Win közölte, hogy a miniszterelnöki, védelmi és pénzügyi tárcán kívül a fejlesztési miniszteri tárcát is megtartja. Ugyanakkor a még be nem A NAGY PONTY — No fiam — szólt apám ebéd után — ,ösmered-e István bácsit, az öreg halászt? — Nem — válaszoltam lakonikus rövidséggel, mert éreztem, hogy ebből a kérdésből számomra semmi jó nem sülhet ki. — Nem baj — folytatta —, ott fönt, jóval túl a tápéi kompon a part mellett van egy halászkunyhó, ott megtalálod. Egy kosár halat hozzál tőle. Az érte járó dohányt, jó magyar levelest, mái odaadtam. Azzal kezembe nyomta a kosarat, mintegy jelt adva az azonnali induláshoz. Más alkalommal talán még örültem is volna a különleges megbízatásnak, de aznap délutánra a téglagyári kubikgödrök voltak beütemezve és a srácok mái' indulásra készen vártak a csordalejárónál. Nem volt mit tennem. Apám, igaz, jó ember volt nagyon, de szigorú. Amit egyszer kimondott, az ellen nem volt apelláta. Le is tettem róla, hogy meggyőzzem a kubik meredek széléről történő fejesugrás gyönyörűségéről, annak bátorságra nevelő hatásáról, ami szerintem még tíz kosár hallal is fölért. így hát fájó szívvel bár, de elindultam, miközben a pokolba kívántam a Tisza minden halát. Tíz-tizenkét éves lehettem akkor s úgy ösmertem a Tisza partját, mint a tenyeremet. A fűzbokrokkal bezárt kis tisztásokat — ahol naplementkor lúdbőrös inakkal csavartuk a csuromvíz gatyát. Téli" kikötőben az iható vizű „titkos” forrást, a víz fölé hajló magányos nyárfát, mely olyan magas volt, hogy egyszer, mikor virtusból fejest ugrottam róla, úgy éreztem, mielőtt vizet érek, még a levegőben megfulladok. Nem beszélve a Kotró-telephez tartozó gyümölcsről, mely így nyaranta sűrűn magán viselte két kezünk „munkáját”. A kompon túli rész már nem tartozott „birodalmunkhoz”, azonban a helyi ismereteim birtokában elég könnyen „rájuk” leltem. Nádkévékből összeállított kunyhó, mellette a gyepen rakásban a töméntelen hal, amit két fehér ingű halászlegény rakosgatott. Kissé beljebb a parttól, háttal feléjük egy tönkön ült és pipázott egy szikár kékgatyás öreg. Nem láttam még soha, de az életemet is rá mertem volna tenni, hogy István bácsi. Sovány, beesett arcával — ami nem volt sem napbarnított, sem fehér — mozdulatlanul nézett valahova messze túl a töltésen. Lehet, hogy nem látott semmit, de az is lehet, hogy a tápéi templom tornyát figyelte szakadatlan. Ahogy elnéztem, a téglagyár öreg töltött tárcákat U tábornok kezébe adta. A Burmái Nemzeti Egységfront vezetősége hétfőn ülést tartott, amelyen meghallgatták a vezetőség öt tagjának jelentését a Ne Win-nel folytatott tanácskozásról. A párt úgy döntött, hogy támogatja Ne Win kormányát. (MTI) kéménye jutott eszembe. Az eregeti ilyen mozdulatlanul a füstöt. Illendően rájuk köszöntem. Nem szólt egyikőjük sem. Erre jó hangosan megismételtem. Az öreg lassan kivette a pipát a szájából, rámnézett s csak annyit mondott; — Né ordijj fijam, nem süket itt sénkd. Azzal pipázott tovább, mintha ott sem lennék. Még csak azt sem kérdezte, ki fia-borja vagyok. Ha már így van — gondoltam —, csak sejti. Mit tehettem, leültem a fűbe és vártam. Jó időbe telt, mikor újra megszólalt reszel ős hangján: — Möggyütté...? Előbb hirtelen körülnéztem, hogy ki jött meg s miután nem láttam senkit, megnyugodva feléltem. — Möggyüttem, István bácsi, Szólt volna még, de elfogta a köhögés, fel akartam ugrani, ő azonban intett, hogy maradjak. Odébbült vagy két lépéssel a napra. De úgy láttam, hogy ott inkább fázhatott, mint melege volt, mert a rajta lévő lajbit két lyukkal még feljebb gombolta s a kalapját is úgy húzta a szemére, mintha legalábbis hófúvást várna. Akkor szólalt meg az egyik fiatal: — Kész vagyunk, István bácsi. Az öreg hátra sem fordult, úgy szólt maga elé, mintha csak a fűnek mondaná: — Oszt égyforma ...?
