Békés Megyei Népújság, 1962. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-07 / 55. szám

2 H ÉP ÚJ S AI G i94>2. március 7., szerda Kiszeljov az ENSZ új főtitkárhelyettese New York (MTI) Nyugati hírügynökségek jelen­tik, hogy Jevgenyij Dmitrijevics Kiszeljovot nevezték ki az ENSZ politikai ügyekkel és a Biztonsági Tanács ügyeivel foglalkozó főtit­kárhelyettesévé. Az új szovjet fő­titkárhelyettes Georgij Petrovics Arkagyev helyébe lép, aki a múlt héten mondott le tisztéről. Kiszedjov 1938 óta van diplomá­ciai-'szolgalatban. 1955-től 1959-ig a Szovjetunió kairói nagykövete, majd a Szovjet Külügyminiszté­rium közel-keleti osztályának ve­zetője volt. (Reuter, AFP. MTI) Az FLN nem akarja a fegyverszünet végrehajtását a francia hadseregre bízni — Szerdán kezdődnek a francia—algériai tárgyalások Evianban — Nők világ találkozó ja a leszerelésért Párizs (TASZSZ) E. Cotton, a Nemzetközi Demo­kratikus Nőszövetség elnöke sajtó­­értekezleten bejelentette, hogy március 23—25 között Bécsben megtartják a nők világkongresz­­szusát, a leszerelésért. Ez a talál­kozó — állapította meg Cotton asszony — lehetőséget ad a kü­lönböző országok asszonyainak, hogy kicseréljék véleményüket a jelenkor legidőszerűbb problémá­ja, a leszerelés kérdésében és el­határozzák: hogyan járulnak hoz­zá a népek régi vágyának meg­valósításához. (MTI) Párizs (MTI) Párizsban és Tuniszban is hiva­talosan közöltek, hogy a francia— algériai tárgyalások szerdán kez­dődnek meg Evianban. A francia és az algériai küldöttség összeté­tele ugyanaz, mint az előző titkos megbeszéléseken volt. Francia részről Louis Joxe, az algériai ügyekkel megbízott államminisz­ter, az FLN részéről Krim Belka­­szem miniszterelnökhelyettes ve­zeti a tárgyalást. A legutóbbi algériai események lehűtötték azt a francia hivatalos részről megnyilvánult optimiz­must, hogy a tárgyalásokat a hét Pártcsoportok szerepe az egységes paraszti osztály kialakításában Sok értetlenség hangzik él ma­napság termelőszövetkezeteink­ben a falusi osztályharc jelenlegi helyzetéről. Az értetlenség abból származik, hogy a szövetkezeti gazdák jó részének még nem rög­ződött a tudatába az alapvetően megváltozott tulajdonviszony és sokan még ma is a korábbi lenini hármas jelszó alapján akarják folytatni az osztályharcot. Magya­rán, a volt szegényparasztok és agrárproletárok, akik termelő­­szövetkezeteink tagságának több mint felét alkotják, nem szívesen veszik tudomásul, hogy pártunk szövetségi politikájának kialakítá­sánál nemcsak a volt középparasz­tokra, hanem az egész termelőszö­vetkezeti parasztságra támaszko­dik. A falusi politika e helyes vitelét kétfelől éri „meg nem értés”; jobb és bal felől. Nálunk, Békés me­gyében a tapasztalatok azt mutat­ják, hogy a dogmatizmus, a me­revség okoz fő nehézséget, amely egyrészt a régi hibákból táplálko­zik, másrészt pedig abból, hogy amint fentebb említettük, a falusi elvtársak egynémelyike nem érti meg: olyan körülményeket terem­tett hazánkban a fejlődés, ame­lyek közepette lehetővé vált, hogy a volt kizsákmányolok egy részét is átneveljük és bevonjuk a szo­cializmus építésébe. Mindebből fa­kad, hogy a falusi osztályharc fő területe ma az egyéni gazdálkodás és általában a régi társadalmi rendszer szülte kispolgári osztály­szemlélet, ósdi gondolkodásmód maradványainak a leküzdése, en­nek eredményeként az egységes paraszti osztály — amelynek gaz­dasági alapja a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésével már meg­teremtődött — tehát az egységes paraszti osztály kialakítása. A jól jövedelmező közös gaz­daság megteremtése valamennyi szövetkezeti gazda célja. E közös érdek tudatát kell elplántálnia a tsz-pártszervezeteknek, úgy, hogy csak ennek a célnak az elérése ve­zéreljen minden cselekedetet a szövetkezetben. A tagság egységé­nek lényegében ez az érlelője. A régi osztályhelyzet felhánytorga­­tása belső ellentéteket szül, gyen­gíti a szövetkezet egységét, gátol­ja az eredményes gazdálkodás ki­bontakozását. Nagyon jó példa er­re a kardoskúti Kossuth Tsz, amelyben két évvel ezelőtt a belső j,osztályvillongások” akadályozták az előrehaladást, Nemegyszer hangzottak el megjegyzések: s,Most is a módosabb akar paran­csolni nekem?” Vagy a másik ol­dalról: „Ne mondja meg nekem az, akinek azelőtt egy marék földje sem volt, hogy mit lehet csinálni!” Mindezen megnyilvánulások mö­gött a korábbi osztályhelyzet szel­lemi maradványai húzódtak, s nem egy szövetkezetben — mint Kar­­doskúton — ezek az okok tartot­ták távol főleg a módosabbakat a közös munkában való részvétel­től. Kardoskúton és a többi ter­melőszövetkezetben is a javuló politikai munkának köszönhető, hogy a pártszervezet nem holmi személyeskedést látott az ellenté­tek mögött, hanem észrevette az igazi okot és ennek megfelelően járult a megszüntetéséhez. Nem a spontán fejlődés eredménye, ha­nem a meggyőző, felvilágosító munka hatása az, hogy a kardos­­kúti szövetkezeti gazdák is meg­értették a közös érdeket. Közöt­tük ma már elhaltak az ellentétek. A tagság 95 százaléka részt vesz a munkában és az évről évre növek­vő munkaegységórtékben látják is ennek hasznát. Az emberek közötti régi kü­lönbségek ledöntésében nagy sze­repük van a pártcsoportoknak, melyek tagjai minden munkaterü­leten jelen vannak és operatív mó­don, építően, meggyőző erővel szólhatnak bele az effajta meg­nyilvánulásokba. Ők azok, akik a mindennapi élet apró-cseprő „ide­­ológiai-balesetei”-nél azonnali el­sősegélynyújtásra képesek, hiszen körülöttük történik minden, ami fékezi és az is, ami előre mozdít­hatja a közösségi szellem kibonta­kozását. Ahol elnézik a régi osz­tályhelyzetből fakadó összekocca­násokat, szó nélkül hagyják a helytelen megjegyzéseket, ott új­jáéledhetnek. kiéleződhetnek a régi ellentétek és nehézségeket okozhatnak továbbra is. Meg lehet állapítani: megyénk tsz-pártszervezetei, pártcsoportjai sokat tettek már eddig is azért, hogy megszűnjenek a belső ellen­tétek. Általában a pártszervezetek javasolták mindenütt a tsz igazga­tóságainak, hogy a premizálások bevezetésével és kiterjesztésével minél hathatósabban szerezzenek érvényt a munka szerinti megbe­csülés elvének. Magyarán: semmi más, egyedül csak az döntse el, ki milyen ember, hogy munkájá­val, tehetségével, szorgalmával és magatartásával hogyan járul hoz­zá a szövetkezet erősítéséhez. És ez, az erkölcsi elismerés mellett, játszódjon meg a szerzett munka­egységen is, aki jobb eredményt ér el, mint más, részesüljön külön jutalomban. A premizálást a legtöbb ter­melőszövetkezetben kidolgozták, vagy bevezetése folyamatban van a gazdálkodás csaknem minden* ágában. A pértcsoportok elsőren­dű kötelessége, amivel a további­akban a felvilágosító munka mel­lett hozzájárulhatnak a szövetke­zetük politikai és gazdasági meg­szilárdításához, hogy a premizálá­sok bevezetése után éberen őrköd­jenek a munka becsületén. Való­sítsák meg a gazdasági munka pártellenőrzését saját területükön. Ügyeljenek arra, hogy érdemtele­nül, csupán a „ceruza jóvoltából” senki se juthasson munkaegység­hez, viszont akinek jár a pré­mium, az kapja is meg. Ehhez mindenekelőtt szükséges megér­tetni valamennyi szövetkezeti gaz­dával a premizálás módját, jelen­tőségét, elmélyítve azt a tudatot, hogy a szövetkezetben az új er­kölcsi mércét az üti meg, aki ere­jéhez, képességeihez mérten jól kiveszi részét a közös munkából. Ennek megértése és realizálása vezet az egységes szövetkezeti pa­raszti osztály kialakításához, s az eredményesebb közös gazdálko­dást is csak így lehet biztosítani. Varga Dezső végéig befejezik. Az OAS egyre féktelenebb terrorja, és a francia hatóságok cinkos tétlensége kö­vetkeztében a fegyverszünet tény­leges végrehajtásának kérdése vált a zárótárgyalás központi problémájává. Az FLN képviselői nem titkolják bizalmatlanságukat a francia fegyveres erőkkel szem­ben, és részt követelnek az algé­riai béke helyreállításában. Erre vall Szaad Dahlabnak, az algériai ideiglenes kormány kül­ügyminiszterének Rómában az Uniténak adott legújabb nyilat­kozata, amelyben hangsúlyozta, hogy a fegyverszünet végrehajtá­sát az algériaiakból álló algériai tisztek által vezényelt karhatal­mi erőnek kell biztosítania, amely a kormányt helyettesítő ideigle­nes végrehajtó szerv, nem pedig a francia főkormányzó alá tartozik. Dahlab rámutatott: francia rész­ről hozzájárultak, hogy ez a helyi karhatalom 45 000 főből álljon. Ez azonban nem elég, a létszámig: emelni kell. Dahlab nyilatkozatá­ban az új algériai állam külpoli­tikájára utalva kijelentette, hogy az semleges lesz. A francia had­sereg ugyan három évig Algériá­ban maradhat, és ezt követően meghatározott ideig fenntartja tá­maszpontjait, a népszavazás után azonban a francia hadseregnek már meg kell kezdenie Algéria fo­kozatos kiürítését. A hangsúly a kiürítésen van, nem pedig a francia katonai erők fenntartá­sán — mondotta Dahlab minisz­ter. (MTI) A Görög Kommunista Párt vezetőjének nyilatkozata Athén (TASZSZ) Kosztosz Kolijannisz, a Görög Kommunista Párt Központi Bi­zottságának első titkára nyilatko­zatot adott az Athénben megjele­nő Athinaiki című lap tudósítójá­nak. Nyilatkozatában Kolijannisz követelte Karamanlisz kormányá­nak lemondását. Rámutatott, hogy az uralkodó ERE Párt (Nemzeti Radikális Unió) a hazai pénzoligarchiát és a külföldi hatalmakat szolgálja, e párt Görögországot rendőrál­lammá változtatta. A terrorista és fasiszta szervezetekre támaszkod­va a kormány meg akarja semmi, síteni a demokratikus szabadság­­jogok utolsó maradványait is. Ka­ramanlisz politikája a nukleáris megsemmisülés veszélyét idézi fel Görögországra. E veszély elhárítá­sa érdekében, s hogy az ország visszatérjen a normális demokra­tikus fejlődés útjára, semmissé kell nyílvánítani a meghamisított választási eredményeket, vala­mennyi párt képviselőjének rész­vételével olyan kormányt kell megteremteni, amely általános bi­zalmat élvez — hangsúlyozta a dörög KP első titkára. (MTI) Ne Win kiegészítette a burmai kormányt — A Burmái Nemzeti Egységfront támogatja Ne Wint — Rangun (AFP) Ne Win tábornok, a Burmái Forra­dalmi Tanács vezetője hétfőn kiegé­szítette kormányát — jelenti az AFP. Ne Win közölte, hogy a miniszterel­nöki, védelmi és pénzügyi tárcán kí­vül a fejlesztési miniszteri tárcát is megtartja. Ugyanakkor a még be nem A NAGY PONTY — No fiam — szólt apám ebéd után — ,ösmered-e István bácsit, az öreg halászt? — Nem — válaszoltam lako­­nikus rövidséggel, mert éreztem, hogy ebből a kérdésből számomra semmi jó nem sülhet ki. — Nem baj — folytatta —, ott fönt, jóval túl a tápéi kompon a part mellett van egy halászkuny­hó, ott megtalálod. Egy kosár ha­lat hozzál tőle. Az érte járó do­hányt, jó magyar levelest, mái odaadtam. Azzal kezembe nyomta a kosa­rat, mintegy jelt adva az azonnali induláshoz. Más alkalommal talán még örültem is volna a különleges megbízatásnak, de aznap délután­ra a téglagyári kubikgödrök vol­tak beütemezve és a srácok mái' indulásra készen vártak a csorda­lejárónál. Nem volt mit tennem. Apám, igaz, jó ember volt nagyon, de szigorú. Amit egyszer kimon­dott, az ellen nem volt apelláta. Le is tettem róla, hogy meggyőz­zem a kubik meredek széléről tör­ténő fejesugrás gyönyörűségéről, annak bátorságra nevelő hatásá­ról, ami szerintem még tíz kosár hallal is fölért. így hát fájó szív­vel bár, de elindultam, miközben a pokolba kívántam a Tisza min­den halát. Tíz-tizenkét éves le­hettem akkor s úgy ösmertem a Tisza partját, mint a tenyeremet. A fűzbokrokkal bezárt kis tisztá­sokat — ahol naplementkor lúdbő­­rös inakkal csavartuk a csuromvíz gatyát. Téli" kikötőben az iható vi­zű „titkos” forrást, a víz fölé hajló magányos nyárfát, mely olyan ma­gas volt, hogy egyszer, mikor vir­tusból fejest ugrottam róla, úgy éreztem, mielőtt vizet érek, még a levegőben megfulladok. Nem be­szélve a Kotró-telephez tartozó gyümölcsről, mely így nyaranta sűrűn magán viselte két kezünk „munkáját”. A kompon túli rész már nem tartozott „birodalmunkhoz”, azon­ban a helyi ismereteim birtoká­ban elég könnyen „rájuk” leltem. Nádkévékből összeállított kunyhó, mellette a gyepen rakásban a tö­méntelen hal, amit két fehér ingű halászlegény rakosgatott. Kissé beljebb a parttól, háttal feléjük egy tönkön ült és pipázott egy szi­kár kékgatyás öreg. Nem láttam még soha, de az életemet is rá mertem volna tenni, hogy István bácsi. Sovány, beesett arcával — ami nem volt sem napbarnított, sem fehér — mozdulatlanul nézett valahova messze túl a töltésen. Lehet, hogy nem látott semmit, de az is lehet, hogy a tápéi templom tornyát figyelte szakadatlan. Ahogy elnéztem, a téglagyár öreg töltött tárcákat U tábornok kezébe adta. A Burmái Nemzeti Egységfront ve­zetősége hétfőn ülést tartott, amelyen meghallgatták a vezetőség öt tagjának jelentését a Ne Win-nel folytatott ta­nácskozásról. A párt úgy döntött, hogy támogatja Ne Win kormányát. (MTI) kéménye jutott eszembe. Az ere­geti ilyen mozdulatlanul a füstöt. Illendően rájuk köszöntem. Nem szólt egyikőjük sem. Erre jó han­gosan megismételtem. Az öreg las­san kivette a pipát a szájából, rámnézett s csak annyit mondott; — Né ordijj fijam, nem süket itt sénkd. Azzal pipázott tovább, mintha ott sem lennék. Még csak azt sem kérdezte, ki fia-borja vagyok. Ha már így van — gondoltam —, csak sejti. Mit tehettem, leültem a fűbe és vártam. Jó időbe telt, mikor újra megszólalt reszel ős hangján: — Möggyütté...? Előbb hirtelen körülnéztem, hogy ki jött meg s miután nem láttam senkit, megnyugodva felél­tem. — Möggyüttem, István bácsi, Szólt volna még, de elfogta a köhögés, fel akartam ugrani, ő azonban intett, hogy maradjak. Odébbült vagy két lépéssel a napra. De úgy láttam, hogy ott in­kább fázhatott, mint melege volt, mert a rajta lévő lajbit két lyuk­kal még feljebb gombolta s a ka­lapját is úgy húzta a szemére, mintha legalábbis hófúvást vár­na. Akkor szólalt meg az egyik fia­tal: — Kész vagyunk, István bácsi. Az öreg hátra sem fordult, úgy szólt maga elé, mintha csak a fű­nek mondaná: — Oszt égyforma ...?

Next

/
Thumbnails
Contents