Békés Megyei Népújság, 1962. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-04 / 53. szám
1Ä március 4», vasárnap MEPÜJSAa 3 Túlteljesítette termelési tervét ! a füzesgyarmati Járműkészítő és Javító Ktsz (T adósí tónktól) Füzesigya rma Ion a községi tanács legutóbbi végrehajtó bizottsági ülésén a helyi Járműkészítő és Javító Ktsz számolt be elmúlt évi munkájáról. Ungi István elnök többek között elmondotta, hogy az elmúlt évi termelési érték kétmillió 133 500 forint volt. 10,5 százalékkal több, mint az 1960. évi eredmény. A szövetkezet az elmúlt évben többek között 104 satupadot, 458 éttermi asztalt, 3085 konyhai hokedlit és egyéb használati tárgyat készített. A jó munkának megvolt az- eredménye. A dolgozók havi átlagkeresete elérte az 1650 forintot. A ktsz mintegy 38 600 forintot fizetett ki a tagjainak nyereségrészesedésként. Az 1962. évre is már megkötötték a termelési szerződéseket. Véradó-ankét a Békéscsabai Ruhagyárban Az elmúlt héten ünnepélyes vér- a véradás jelentőségéről. Az an- üzemében már javában folyt a adó-amkétot rendezett a Békéscsa- kéton részt vett Árvavölgyi Já- munka, mikor a főkapun beléphcá Ruhagyár Vöröskereszt-szer- nosné, a Vöröskereszt városi tit- tem. Kerestem a Miklya-brigádot, vezete és üzemi bizottsága. Az an- kára. Az előadás után egészség- melyről úgy hallottam, mór elköltőm a véradókon kívül beteglá- ügyi témájú filmet is vetítettek, nyerte a szocialista brigád címet, tagatok is részt vettek. A Majd Valastyán Mihályné ü. b.-tit_ Bőrkabátos munikásember mutatmegihívottak részére dr. Rucz kár és Mézes Pálné, a Vöröske- ta az utat, s közben tőle is meg- László, a megyei vérkonzerváló reszt-szervezet titkára átadta a kérdeztem, hogy hallott-e már a állomás igazgatója tartott előadást jutalmakat a legjobb véradóknak, téglagyár versenyfelhívásáról. JAMINAl ÜZENET Lapunk első oldalán egy versenyfelhívásról adunk hírt, mely mint hivatalos okmány, ina már a Békéscsabai Téglagyár dolgozóinak törvénye lett. Törvényerőre emelte a munkások akarata, s megüzente az ország téglagyárainak, Békés megye ipari üzemeinek, hogy a párt VIII. kongresszusánál!; tiszteletére kész nemes versenyre kelni. A jaminai vasúti híd sűrű ködöt szelt ketté, s lenn Békés megye munkásfellegvára a boron gós időben küldte az ég felé az óriáskéményekből szálló füstöt. A téglagyárban, megyénk legnagyobb ./He (fi) ékülú k... A hó1o!tos fekete földeket álmosam veri a márciusi eső. Az irodából — ahol megrekedtek a kardoskúti Kossuth Tsz vontatásai és rakodómunkásai — egykedvűen figyelnek kifelé a kis ajtóablakon. „Ez már a tél végi hajrá — mondja egyikük a szürke égboltra bökve. — Ügy látszik; Szent Péter mindenáron lei akarja meríteni a téli csapadék-keretet, nehogy jövőre megkurtítsák azt a felsőbb szervei ...” A többiek mosolyognak a tréfán. Az ajtó nyílik, borostás arcú, jóvágású vállas férfi lép az irodába nagy lendülettel. Műbőrkabátjáról csurog a víz, élénk mozdulataiban, ahogy nagy erővel kirázza kucsmájából az esőcseppeket, még benne van az a sietség, mellyel az eső elől fedél alá igyekezett. Az emberek tisztelettel néznek rá, őt várták eddig, hogy mi legyen: hazamenjenek-e, vagy megbeszélik előbb a holnapi teendőket. Veres István leveszi bőrkabátját s közben mondja: — No, emberek, megállapodunk a holnapi beosztásban, aztán lehet hazamenni ... Ma már úgysem lesz rakodás... — Hallotta? — ordította Mr. Bogger —, magát kérdeztem! Mit* szól ehhez? Magyarázza meg! — Sajnálom... Mr. Rogger toporzékolt dühében. — Sajnálja? Meghiszem! Roseban a legügyesebb kémnőnket veszítettük ei. Sajnálhatja! Saját magát is!... Az ügyosztály felett újabb vizsgálatot rendeltek el. Hallatlan. Minden összeesküdött ellenünk. Ezredes, máris jobb, ha pakolunk. Ezt nem ússzuk meg szárazon. Hányszor kérdeztem... de hányszor, hogy megbízható-e az orvos. A vizsgálatot Mac Combi tartja. Holnapután itt lesz az a vadállat. Sokáig állt mozdulatlanul íróasztala mellett. Előtte ott hevert a sárga dosszié, Horváth Károly adatai, a patkány-akcióra vonatkozó utasítások, a titkos táviratváltások másolatai. A naptárra siklott tekintete. Ke-, serű lett a szája íze. Ma kellett volna visszaérkeznie... Ezzel szemben holnapután itt lesz Mac Combi... Sóhajtott. Aztán csöndesen a páncélszekrény legalsó fiókjába helyezte a sárga dossziét. A többi mellé. (VEGE) S mialatt ez megtörténik, halkan érdeklődöm a mellettem ülő fiatalembertől: milyen ember Veres István, meg azok, akik itt vannak jelenleg. Veres két évvel ezelőtt jött ide a Szöllősi Állami Gazdaságból s két év alatt becsületet, szeretetet szerzett magának a szövetkezetben. Nagy munkabírású és tudású ember, ő a tsz főagronómusa. Néhány hete levette lábáról á betegség, az, hogy nem kímélte magát s a kórházba került. Ekkor mutatkozott meg, hogy mennyire a tagok szívéhez nőtt. Soha életében nem evett annyi narancsot és csokoládét, mint a kórházi hetek alatt: százharmineketten látogatták meg a szövetkezetből. És a többiek? .. . Oravecz Imre, Szekeres János, Guba Pál? ... A beszélgetés kicsap kettőnk szóváltásából, belekapcsolódnak a többiek is, az egész jelenlévő társaság. — Guba Pál? — kérdi inkább önmagától a főagronómus s felegyenesedik. Guba, aki közelebb jár a hatvanhoz, mint az ötvenhez, kíváncsian néz a főagronómusra. — Ott ért meg az öreg Guba tavaly márciusban a mákföldön . .. Pedig akkor már régen tsz-tag volt... igaz-e, Guba bátyám? — Hát... ha <mondod, úgy is van — felel megbékülten az öreg, akin egyáltalán nem látszik meg a kora, majd hozzáteszi: — Igen, ott folyt le az eszmecsere... Guba Pál meg a többi módosabb gazda (a szövetkezet tagságának 32 százaléka középparasztokból, 8 százaléka pedig 25 holdon felüliekből tevődik) eleinte bizony nem kis ideig kihúzta magát a közös munkából. Gubának is 14 holdja volt s nem fűlött a foga arra, hogy ezután más mondja !meg, hogy mit kell csinálni. így ment ez hosszú hónapokig, míg aztán Veres István látogatott el hozzá. — Nem jól cselekszik, Guba bátyám. Vagy talán éhen akar maradni jövőre? Innen, a közösből kell magának is megélnie, nem okos dolog ezzel szemben cselekedni... Nemcsak a „más parancsoljon nekem!?” daca tartotta távol a módosabbakat a szövetkezeti munkától, hanem az is, hogy „éppen ő” mondja meg, mit csináljak, akinek egy marok földje sem volt? Az ilyesfajta lappangó ellentétek fennállottak a másik oldalról, a volt nincstelenek oldaláról Jis, s nemegyszer hangzott el meg- I jegyzés arról, hogy persze, neki hamarabb adnak fogatot, mint nekem, mert ő be is hozott, a fene a jó dolgát! Mindaz, ami a múltban, még két évvel ezelőtt is megosztotta a kardoskúti szövetkezeti gazdákat, már a múlté. Ahogy végignézünk most az irodában váró embereken, a munkabeosztás iránti érdeklődésből, abból, hogy valamennyien szinte egyszerre figyelmeztetik* Verest: holnap ezüstkalászos tanfolyam, csínján küldje ki az embereket, vagy abból, hogy mint régi rosszon mosolyognak a két év előtt történteken, megállapítható; nem érzik már a különbséget egymás között, gondolataik, energiájuk az egy más ra-u ta 1 tság tudatával párosulva a közös tennivalókra összpontosulnak. — Igaza volt Veres elvtársnak — szól Guba Pál. — A szövetkezet bebizonyította, hogy ha a tagak a vezetők mellé állnak, tud osztani és nem is keveset. Két éve még 24 forintot ért a munkaegység, legutóbb pedig már majdnem 30 forintot... Guba Pált is, mint a többi „nehéz” embert megbékítette a közös, sei az, hogy aki jól dolgozott, jobban járt, mint egyéni korában. Gubának, Oravecznek s a többi sok. földű gazdának azelőtt 18—20 ezer forint volt az évi adója, amit az egyéni gazdaság jövedelméből kellett kifizetni. Ezek az emberek csaknem mindannyian 500-on felüli munkaegységet teljesítettek s a földjáradékkal együtt 25—26 ezer forint évi jövedelmet szereztek a közösben. Több maradt nekik tisztán, mint bármikor azelőtt. Megszűntek az áskálódások is, mert jó politikai munkával megérttette mindenkivel a pártszervezet, hogy az egységbontó megnyilvánulások kárt okoznak, nehezítik az egységes paraszti osztály kialakulását. Nem egy olyan beszélgetés zajlott le a kommunisták és pártonkívüliek között, mint amilyenről fentebb szóltunk Veres elvtársat idézve, aki állhatatos politikai munkása is a szövetkezeti pártaktívának s nemcsak gazdasági tanfolyamokat vezet, hanem az Időszerű kérdések szemináriumainak is ő az előadója. Áz egyéni beszélgetések, politikai előadások mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy a tagságnak ma már 95 százaléka rendszeresen kiveszd részét a közös munkából s ebben a munkában összeforrva erősíti a szövetkezetei. Varga Dezső Rámnézett furcsán, mint aki olyan idegent néz, akiről azt hiszi hogy éppen Mars-lakó. — Valamikor volt itt versenyfelhívás és az újságból értesültünk róla. Most azonban mi, téglagyári munkások, s nem a vezetők hívták versenyre az ország téglagyárait. Látja, változnak az idők Egyébként a Miklya-brigád ott dolgozik az egyes kemence közepe táján. Gyors kezű emberek, onnan ismeri meg őket, A langyos kemencében — ahol éppen az égetésre váró cserepet rakta a brigád — beszélgettünk Már tudnak róla, hogyne tudnának, hiszen részt vettek, ott voltak az ötlet születésénél. — Egyébként ezt el is várhatják tőlünk, a szocialista brigád tagjai tói — mondja Papp Sándor rakodómunkás. — Papp Sándor már ismerősöm. Találkoztunk a pár nappal ezelőtt megtartott párttaggyűlésen, ahol ünnepélyesen jelentette ki, hogy elfogadja a versenyfelhívást brigádja nevében és egyben a gyár többi brigádjait nemes versengésre hívta. Most, hogy itt beszélgetünk vele, Miklya Jánossal, a brigád vezetőjével és Keller Mihállyal, meg a többiekkel, az arcukon látom, hogy ha minden brigád, minden munkás így fogadja a versenyt, akkor ebben a gyárban már valóban megérettek a feltételei annak, hogy országos mozgalmat indítsanak. Azt mondom, az arcukon láttam? Hát igen. A munkásemberek arca mindig azt fejezi ki, amit éreznek. Sohasem képmutatás, nagyzolás, vagy valami' más látszik az arcukon, hanem-a valóság. S ha a jaminai munkások azt mondják, hogy versenyezni akarnak, s versenyre hívják az ország összes téglagyárát, akkor ennek magja van, lényege van, s az üzenet komoly, megfontolt szándékból ered. Ezt láttam a napokban azon a párttaggyűlésen is, ahol \ 120 kommunista egy akarattal emelte magasba kis piros könyvét, amikor szavazásra került a sor. Szólni kell erről a szavazásról is. És arról, ami ezen a párttaggyűlésen történt. Milyen érdekes, hogy itt — bár az üzem legjobbjai vettek részt az értekezleten — nem a verseny létéről szavaztak, hanem arról, hogy közre bocsássák-e a téglagyár sok száz dolgozójának elfogadásra. Csak az a pártszervezet, azok a kommunisták tudnak így dönteni, akik vezetésre termettek, akik valóban a gyár legjobbjaiból kerülnek ki, akik érzik a jelentőségét a pártonkívüli dolgozók segítőkészségének. Sorra emelkedtek szólásra murr* káso-k és vezető beosztású emberek. Beszélt Dénes Ferenc is, a pártbizottság titkára arról, hogy nemcsak egy ötlet, hanem hetek tervszerű munkája, statisztikusok s munkások véleményének eredménye a versenyfelhívás, melyet a lehetőségeket minden tekintetben figyelembe véve — szövegezték meg. Erről beszélt az egyik párttag is, aki valahogy így sommázta versenyfelhívásról alkotott véleményét : — Ha versenyezünk, akkor az üzem vezetősége, meg a pártbizottság teremtse meg a verseny feltételeit is. Igaza volt. S az üzem vezetői bólintottak, mosolyogtak és elmondták sorjában ők is, a többiek is: „Megteremtettük a feltételeket. Rajtatok áll elvtársaik, hogy a versenyt milyen eredménnyel fogjuk zárni”. Ezekre gondoltam, amíg a langyos kemencében a téglarakókkal beszélgettem. íme, a taggyűlés határozata itt csúcsosodik akarattá a munkások, egyszerű emberek között. Nem takargatják a hibákat, őszintén mondják meg a véleményüket arról is, amit eddig segített a vezetés, arról is, amit várnak. A párttaggyűlésen az üzem vezetői biztosították a versenyhez a lehetőséget. Most mégis azt mondják a Miklya-brigád tagjai, hogy a szakszervezeti vezetőségtől nagyobb segítséget várnak. Többször kellene lejönni nekik beszélgetni a munkások ügyes-bajos dolgairól, meg arról, hogy a versenyt miként nyerhetik meg. Útjára indult a jaminai üzenet. Pártunk VIII. kongresszusának tiszteletére versenyre hívták az ország valamennyi téglagyárát. Ügy vagyunk mi a versenyekkel, hogy ha valóra váltják a reménye, két, akkor nagyon sokat tudnak tenni a népgazdaság asztalára és segíteni a társadalom fejlődésében. így reménykedünk a jaminai munkások versenyfelhívásában is. Kiss Máté
