Békés Megyei Népújság, 1962. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-31 / 76. szám

2 NÉPÚJSÁG 1963. március 31., szombat BÜROKRÁCIA? Köpe László bácsival a békési járási pártszékház folyosó­ján találkoztam. Egyik kezében botját szorongatta, a másikban iratokat tartott és pénzt... — Százhúsz forint. Kéthönapi lakbér — magyarázta az első em­bernek, akivel a folyosón össze­akadt. Mondani akartam, lrogy nem vagyok odavalósi, de nem ha­gyott időt a közbeszólásra. —Tes­sék nézni — mutatott egy iratot •—, felszólítottak, hogy fizessem be az első negyedévi adótartozáso­mat. Hatszázhatvanhárom forint. Kérem, én a szociális otthonban lakom. Nekem nincs semmi jöve­delmem Beteg vagyok. Már nem tudok dolgozni. Az otthon tart eä, & házingatlanom terhére... — Menjen a tanácshoz — szólt közbe egy helybeli élvtárs, miután a folyosón mellettünk elhaladva belehallgatott Köpe bácsi pana­szába. — De nekem a bátyám azt mondta, hogy ha baj van, akkor a párthoz menjek, mert ott biztosan elintézik — bizonygatta az idős ember, de a szavait már nem na­gyon hallhatta a másik, mert be­ment az egyik irodába. Mi pedig beléptünk az öreggel egy másik­ba. Ott már megértőbb lélekre ta­lált Köpe bácsi. Előkerült az ik­tatókönyv, amibe beleírták a pa­naszát. Köpe László kubikos volt. Budapesten dolgozott, amíg tudott. Itthon van egy háza. Szoba-kony­­hás. Lakó lakik benne, három­gyermekes család. Havi hatvan forint lakbérben egyeztek meg. A lakbéren kívül nincs más jövedel­me, de azt sem kapja meg rend­szeresen. Volt, hogy hat hónappal is elmaradtak. Egy időben a lakó csak 15 forintot akart fizetni, de a járásbíróság a jelenlegi lakbér­összeget tartotta jónak. Most feb­ruár 10-ig fizették ki a lakbért, két hónapra visszamenőleg száz­húsz forintot. Ebből nem futja ki az adóra. Az is furcsa, hogy állító­lag több adót követelnek, mint amennyi haszna van a házából. Bürokrácia? Talán. Máris indultunk a községi tanácshoz, hogy végére járjunk a dolognak. A pénzügyi osztály irodájában azt mondták, hogy ha Köpe bácsi földje már nincs meg, és ezt elfe­lejtette bejelenteni, akkor a 663 forintot egész évre házadóra ve­tették ki és ebben az esetben a hivatalos felhívás tényleg nem pontos. Ha viszont megvan a föld, akkor annak az adója is szerepel az összegben, s így a negyedévi adóelőleg befizetéséről van szó... — Üljön le Köpe bácsi — indít­ványoztam, miután nem győztem kivárni, hogy az egyébként barát­ságos, fiatal tisztviselő megkínál­ja hellyel a gyenge lábon álló, be­teges embert. Köpe bácsi helyet foglalt, aztán tovább folytatódott az ügyében a vita. Miután azt tapasztalták, hogy segítek a bácsinak, megkérdezték tőlem, hogy a fia vagyok-e? Mond­tam, hogy nem vagyok a fia, de véletlenül összetalál koztunk és megkért. Ezután igazoltattak. Gyorsan nagyobb lett az előzé­kenység és a közlékenység, no, meg az ügyben az utánajárás is megszaporodott. Szomorú voltam, hogy már az elején nem tapasztal­hattam ezt a tökéletes ügybuzgó­­sagot. Az utánajárás során kide­rült, hogy a földrendezés idején 0606/76 helyrajzi szám alatt Köpe László bácsi nevére két hold és 810 négyszögöl földet mértek ki. Köpe bácsi állítólag nem is látta a földjét. A múlt évben a bátyja meg egy fuvaros dolgozott valamit raj­ta, de neki alig jutott az amúgy is sovány termésből. Szerződést sem kötött a rokonnal. Az adófel­hívás tehát a tények alapján mé­giscsak helyes volt. Ha már így elrendeződött ez a kezdetben bonyolultnak lát­szó ügy és kiderült, hogy a tanács helyesen járt el az adófelszólítás­sal, akkor a dolog rendben is van. A többi a tulajdonosra tartozik — mondhatja valaki. Az ügyet azon­ban mégis helytelen lenne tanul­ság nélkül lezárni, mert Köpe bé­csi esete több dologra figyelmez­tet. Az első, hogy az ilyen idős embereknek a szociális otthonok­ban, de másutt is több segítségre van szükségük, sokszor nagyon bonyolult jogügyek, efféle gond­jaik, bajaik elintézésében, meg­szüntetésében . Ebben az esetben is mi a helyzet? A lakbér csak a községfejlesztési hozzájárulást- ki­véve fedezi az adót. Ha az idős ember azt akarja, hogy ne fizes­sen rá (nincs is miből ráfizetni) arra a házra, melyet nem használ, akkor a községfejlesztési hozzájá­rulás törlését kell kérni. De még ezzel sem rendeződött a dolog. Ugyanis Köpe bácsi eljár a lakók­teljes egészében a házadó fejében befizethesse. Perel, követelődzik. A lakók magyarázkodnak, nehéz helyzetükre hivatkoznak, késedel­mesen fizetnék. Mindezt elkerül­hetné, ha kémé, hogy a lakókat kötelezzék arra, hogy a lakbért házadó fejében fizessék be. Az öreg meghal Igát la az efféle tanácsokat, de fél a do­logtól. Megkapja azt a kis pénzt. Melengeti az ujjai között, aztán mind befizeti egy csekkre. A föld­del is csak gondja van. Mit lehet ilyen helyzetben tenni? Csak egyet, a józan észre hivatkozni. Megértetni vele, hogy akkor cse­lekszik helyesen, ha kéri, hogy kapcsolják őt ki a házadó fizetésé­ből és kötelezzék a lakókat a ház rendbentartására. A földet pedig a termelőszövetkezetben haszno­sítsa. Ha Köpe bácsival si­kerül megértetni a jó tanácsot, akkor ismét kihull egy ügy a bü­rokrácia szekeréből. Boda Zoltán flz Aj argentin elnök hivatalba lépésének bonyodalmai Buenos Aires (MTI) Jósé Maria Guido, az argentin szenátus elnöke csütörtökön dél­után a Legfelsőbb Bíróság tagjai előtt letette az esküt az alkot­mányra, és ezzel a katonai vezetők által letartóztatott Frondizi köz­­társasági elnök örökébe lépett. Bár a hadsereg vezetői korábban az alkotmányos látszat biztosítása érdekében Guidot jelölték ki el­nöknek, az eskütétel mégis várat­lanul érte őket. A szenátus elnö­ke, akit Frondizi régi barátjaként ismernék, a katonai vezetőkkel folytatott tanácskozása után ugyanis visszautasította az elnöki tisztséget, majd órákkal később váratlanul, a tábornokok értesíté­se nélkül — tehát anélkül, hogy előzetesen vállalta volna feltétele­iket — jóformán tanúk nélkül es­küdött fel. A ceremónián egyetlen katonai vezető sem volt jelen. A váratlan fordulat meglepte a katonai parancsnokokat, és ennek nyomán az esti órákban hírek ter­jedtek el arról, hogy nem fogják Angol munkáspárti képviselők tiltakoznak a nukleáris kísérletek felújítása ellen London (TASZSZ) Az angol alsóház csütörtöki ülé­sén munkáspárti képviselők egy csoportja újra tiltakozott az ellen, hogy a Nyugat nukleáris kísérle­teket hajtson végire a Karácsony­­szigeten. Macmillan miniszterelnök elis­merte, hogy a küszöbönálló kí­sérletek nyugtalanságot keltenek Japánban, ugyanakkor azonban azt állította, hogy az Egyesült Ál­lamok és Anglia „mély sajnálko­zással’’ hozott ilyen határozatot. Ez a válasz viszont aligha nyug­tatja meg a 94 milliós japán né­pet — hangsúlyozta az egyik mun­káspárti képviselő. A miniszterelnök a fegyverke­zési hajsza miatt elégedetlen an­gol közvélemény megnyugtatására azt hangoztatta: Reméli, hogy va­lamiféle megoldást találnak a nukleáris kísérletek betiltásának kérdésében. Súlyos csapást jelentene a leszerelési értekezletre, ha az Egyeséit Államok feléjitaná a nukleáris robbantásoka — A kanadai külügyminiszter nyilatkozata — elismerni Guido elnöki tisztét, későbbi jelentésekből azonban ki­tűnik, hogy a hadsereg vezetői újabb államcsíny helyett inkább azt az eljárást választották, hogy utólag, az eskütétel után viszik keresztül követeléseiket. Guido el­nöki megbízatása különben az argentin alkotmány értelmében nem szólhat hosszú időre, mivel a választott elnök távozása esetén 30 napon belül új elnökválasztást kell kiírni, s néhány hónapon be­lül azt le is kell bonyolítani. Mikor a parancsnokok értesül­tek Guido lépéséi'ől, az elnöki pa­lotába siettek, és előterjesztették feltételeiket. A hírügynökségi je­lentések szerint nincs hivatalos jelentés a megbeszélés eredmé­nyéről, azonban a hajnali órák­ban a hadsereg vezetői közle­ményt adtak ki, s ebben bejelen­tik: hozzájárulnak Guido elnöksé­géhez. Frondizi utódát a „szabály­talan, de alkotmányos” eskütétel után pénteken délben — magyar idő szerint 16 órakor — nyilvános szertartáson iktatják be tisztségé­be. Ez arra utal, hogy Guido — akárcsak korábban Frondizi — hajlandónak mutatkozott a hadse­reg követeléseinek teljesítésére. Jugov találkozott Fanfanival Róma (BTA) Jugov bolgár miniszterelnök, aki ghanai látogatásáról hazatérő­ben Rómában megállt, csütörtö­kön találkozott Faníani olasz mi­niszterelnökkel . A két kormányfő megvitatta Bulgária & Olaszország kereske­delmi kapcsolatainak, gazdasági és kulturális együttműködésének kérdéseit. Megállapították, hogy a két ország kapcsolatai jól fej­lődnek. A két vezető államférfi beszél­getett a nemzetközi helyzet né­hány fontos kérdéséről is. Genf (MTI) Howard Green kanadai külügy­miniszter Genfbíl visszaérkezett Ottawába. A repülőtéren tartott sajtóértekezletén hangsúlyozta, ha az Egyesült Államok újrakezdi a hoz behajtani a lakbért, hogy azt nukleáris kísérleti robbantásokat, ez súlyos csapást jelent a genfi ér. tekezletre. A külügyminiszter hozzáfűzte, ha a genfi értekezleten sikerül megállapodásra jutni, akkor le­hetséges, hogy június elseje előtt összehívják a csúcsértekezletet. A laoszi lázadók nem nyugszanak Hanoi (MTI) Dél-Laosz különböző vidékein március 1-től 25-ig a hazafias erők és a lakosság a lázadó Savannak­­heti csoport egységeinek 14 táma­dását verte vissza — közölte a Laosz Hangja rádió. — A lázadó FOIRGÓÉIK UNOKÁM Napsütéses tavaszi nap köszön­tött az egyik alföldi kis község lakóira. A falu apraja-nagyja mintha összebeszélt volna, megin­dult a kertek, a határ felé. A jókedvű, vidám természetalá­­togatók között ballagott Forgó Péter, a 8 éves kis unokáját kézen vezetve. Ö azonban nem volt ró­zsás hangulatban. Örült a termé­szet újjáéledésének, a tavasznak, de kis unokájának adott szapora válaszai közben hangjából még egy idegen is — aki azelőtt nem ismerte szava járását — megálla­píthatta volna, hogy lelkét valami nagyon nyomja. Forgó bácsi a lassú séta közben cigarettára gyúj­tott és az egy pillanatra kiszaba­dított jobb keze után ijedten ka­pott kicsi unokája. — Táti!... ne hagyj itt, add ide a kezedet! A füst már szállt messze, semmivé válva, Forgó bácsi mint valami rossz emlékre, úgy nézett utána, szinte üveges szemekkel. A kis­gyermek sem ezt, sem a fakadó tavaszt nem látta és nem is fogja látni többé. Hiába volt a 3 hóna­pos gondos orvosi kezelés a kór­házban, súlyosan sérült szemeit már nem lehetett megmenteni. Senki sem tudná megmondani, hányadszor gondolja most át For­gó bácsi a szörnyű esetet. Még a tél elején történt, hogy a gyer­mek szülei este kukorica-morzso­­láshoz készülődtek, és — mint az faluhelyen szokás — a csövesku­koricát a padláson zsákba rak­ták, aztán nagy üggyel-bajjal le­hozták a keskeny lépcsőn. Leérve mindketten megfeledkeztek arról, hogy az égő gyertyát a gerendán felejtették. Az anya lefektette Jancsikát, az apa meg least kere­sett a szemes kukoricának, amikor eszébe jutott, hogy mennyivel könnyebb lenne, ha géppel mor­zsolnák le. — Hallod-e anyja!... jössz-e velem Balázsékhoz? Az asszony ment, ott pedig telt az idő és jó későre járt már, amikor morzsolóval a kézben induláshoz készülődtek. Ekkor azonban szokatlan lárma, zaj hallatszott az utcáról. A fel­tűnő dolog meggyorsította a bú­csúzkodást. Az utcára érve, kővé meredve látták, hogy házuk tete­jéről hatalmas láng és füstoszlop száll az ég félé. Ki tudja, a mor­zsoló hogy került vissza Balázsok kamrájába, még arra sem emlé­keznek ma már, hogy értek haza, hogy törték fel a lakást, mert mindkettőj üknek első és legfonto­sabb volt az otthon alvó Jancsika. Nem törődtek az égő háztetővel, az összeszaladt segíteni akaró szomszédokkal, a tűzoltókkal, csak egy érdekelte őket: kimenteni a gyereket. A lakás ajtaját ekkorra már a tűzoltók megszabadították a lehullott omladéktól, gerendák­tól, és így szabaddá vált az út, de szörnyű még rágondolni is, ami ekkor történt. Hatalmas robajjal leszakadt a mennyezet, éppen az alvó gyerek ágya felett. A mentés csak másodperceket vett igénybe, de ez is örökkévalóságnak tűnt. Az orvos azonnal kórházba küldte a gyermeket, ahol égési sebed aránylag hamar begyógyultak, szemei azonban olyan súlyosan sérültek, hogy most a fekete szem­üveg alól, csillogó tekintet helyett, ijedt arckifejezése árulja el bi­zonytalanságát, amint nagyapja kezét keresi. A vizsgálat a szülők mulasztá­sát, gondatlanságát állapította meg, nemcsak azért, mert égve hagyták a padláson a gyertyát, de azért is, mert ott nagy mennyi­ségű szénát tartottak, ami a tűz elterjedését és a tragédiát nagy­mértékben elősegítette. Idáig jutott Forgó bácsi a lelkét marcangoló eset újbóli átgondolá­sával, amikor a séta végén visz­­szatértek kis kertes házuk vadró­zsával befuttatott kapujához. A nagymama már nagyon-nagyon várta őket. Az út fáradságától és a tavaszi erős levegőtől kimerülve Jancsika a tiszta szobában a meg­szokott Ids heverőjén szinte per­cek alatt mély álomba merült. A két nagyszülő nem mozdult mellőle. Nem szóltak egy szót sem, de mindketten arra gondol­tak, hogy talán álmában újra vi­lágos fény veszi körül kicsi uno­kájukat, és most újra játékos kedvvel rohan feléjük, csillogó szemekkel, tele örömmel és bol­dogsággal, mint még nem is olyan régen. K. Tóth Lajos Orosháza csapatok 74 halottat és 62 sebesül­tet veszítettek. A hazafiak 44 lá­zadót foglyul ejtettek, és 72 pus­kát, egy ágyút, két tonna lőszert* valamint egyéb hadianyagot zsák­mányoltak. Azonkívül a törvé­nyes kormány csapatai és a lakos­ság felrobbantott két ellenséges gépkocsit, és lelőtt egy repülőgé­pet. (MTI) Marx dédunokája a Marx-szobor alkotójánál Moszkva (MTI) A Moszkvában vendégeskedő Frédéric Longuet francia festőmű­vész, Marx Károly dédunokája el­látogatott Lev Kerbel szovjet szobrász műtermébe. A Lenin­­díjra előterjesztett szobrászmű­vész, a XXII. kongresszus napjai­ban felavatot monumentális Marx-emlékmű világhírű alkotó­ja, vendégének ajándékozta a szo­bor kicsinyített mását. Longuet több Marx-emléktárgyat hozott ajándékba a Szovjetunió Kommunista Pártjának. Valószí­nűnek tartják, hogy a napokoan személyesen nyújtja át Hruscsov­­nak a Marx-család féltve őrzött ereklyéit.

Next

/
Thumbnails
Contents