Békés Megyei Népújság, 1962. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-29 / 74. szám

2 nép újsáI a a962. március 29., csütörtök Norvégia fegyvereket gyárt a Bundeswehr számára Bonn (TASZSZ) A mai napig a nyugatnémet hadügyminisztérium 141,8 millió márka értékben adott katonai megrendeléseket Norvégiáinak. Je­lenleg újabb megrendelésekről folynak tárgyalások, amelyeknek értéke előreláthatólag mintegy 33 millió márka lesz. Norvégia kara­bélyokat, tüzérségi felszereléseket, lőszert, robbanóanyagot szállít a nyugatnémet Bundeswehrnek. (MTI) Titkos náci szervezkedés ügyét tárgyalja a karlsruhei bíróság Bonn (MTI) OAS-mintájú bombamerényie­teket és politikai gyilkosságokat tervezett egy náci banda, amely­nek bűnperét most tárgyalja a karlsruhei bíróság. A banda há­rom alapító tagja „Nagy-Németor­­szág szabadcsapatnak” nevezte el a szervezetet, és — mint a bírósá­gi tárgyaláson nyíltan beismerték — azt a célt tűzték maguk elé, hogy „védelmezzék és ismét elter­jesszék a nemzeti szocialista esz-KIÁLLÍTÁS a Lengyel Munkáspárt megalakulásának 20. évfordulója alkalmából 1942 januárjának első felében a lengyel munkásmozgalom és az egész lengyel nemzet számára pá­ratlan fontosságú esemény követ­kezett be a megszállás jármában sínylődő Varsóban — megalakult a Lengyel Munkáspárt. Megalakulásának 20. évforduló­ja alkalmából a Hazafias Nép­front és a Lengyel Olvasóterem képviselői Békéscsabán a lengyel ■—magyar barátsági napokon kiál­lítást rendeztek. A kiállítás tiszteletadást jelent azoknak a lengyel kommunisták­nak, akik 1939 szeptemberében kitörtek a burzsoá kormány bör­töneiből és harcolni mentek Wola és Okecie barikádjaira, hogy megvédjék Varsót a náci agresz­­szorral szemben. Ebből a küzde­lemből nőtt ki a Lengyel Munkás­párt fegyveres akciója. A Lengyel Munkáspárt szervezte meg elő­ször Lengyelországban a partizán­­harcot is. 1943—44 között a párt által megszervezett Népi Hadse­reg partizánkatonáinak létszáma több mint 50 000 fő volt és nagy erőt jelentett a megszállók ellen. Amíg a Lengyel Munkáspárt által az országban lángra lobbantott népi partizánháború egyre na­gyobb erőre tett szert, a Szovjet­unióban élő lengyel kommunisták is megszervezték a megújhodott lengyel hadsereget. 1943 májusá­ban megalakult az I. Kosciuszko Gyalogsági Hadosztály. 1943. októ­ber 12-én 12 000 lengyel katona esett át a tűzkeresztségen Leni­­nonál. Az I. Hadosztály hamaro­san Lengyel Hadtestté fejlődött, majd később az I. Lengyel Had­sereggé. Ez a kiállítás tiszteletadást je­lentett azoknak is, akik megszer­vezték a pártot és partizánként, valamint a Szovjet Hadsereg ol­dalán harcoltak a megszabok el­len. És azoknak, akik a földalatt reakcióval vívott küzdelemben te­remtették meg a néphatalmat, akik elsőnek indították el a moz­donyokat, szerelték fel a gépeket az elpusztított gyárakban, szétosz­tották a nagybirtokosok földjét, lengyel tulajdonba vették Wrocla­­wot és Szczecint, Sziléziát és Ma­­zuriát. Sokan közülük elpusztul­tak, sokan éveken át szenvedtek börtönben, küzdöttek és sok le­mondáson mentek keresztül, de egyikük sem kímélte életét és erejét a szocializmus és Lengyel­­ország szolgálatában. A Lengyel Munkáspárt által kezdeményezett mű él és fejlődik. Tovább folytatja a Lengyel Mun­káspárt és a Lengyel Szocialista Párt akcióegységéből megszületett Lengyel Egyesült Munkáspárt, amely a jelenlegi új viszonyok kö­zött tovább erősíti a munkás— paraszt szövetséget és a Nemzeti Egységfrontot. A kiállítás képei, dokumentá­ciói bemutatják a lengyel kom­munisták harcát, a párt tevékeny­ségét. A lengyel—magyar kultu­rális napok alkalmával a tégla­gyárban megtartott gyűlés mint­egy 300 főnyi résztvevője tekin­tette meg ezt a kiállítást, amelyet a Hazafias Népfront e héten Bé­késcsabán a Pártiskolán is bemu­tat. Kasnyik Judit mét”. Tervbe vették azt is, hogy SS-mintára rohamcsapatokat szer­veznek majd Nyugat-Németor­­szágban, az NDK-ban és Ausztri­ában. A titkos szervezkedés veze­tője, Sonnemann elmondotta, hogy apjától, aki az SS tagja volt, „iga­zi nemzeti szocialista nevelésben részesült”, s állandóan magánál hordja Hitler képét. A banda részletes terveket dol­gozott ki különböző politikai és közéleti személyiségek „likvidálá­sára”, és azt tervezték, hogy a „szabadcsapatot” a későbbiek so­rán „nemzeti szocialista nagyné­met mozgalommá” fejlesztik. „Programunk teljesen megegye­zett az NSDAP (hitleri nemzeti szocialista párt) programjával” — mondották szinte kérkedve a tár­gyaláson a náci banda vezetői. Negyvenkétezer angol nő kérvény? Hruscsovlioz és Macmi lanhez az atomkisérlctek megakadályozása érdekében London (MTI) Negyvenkétezer angol nő kér­vényt intézett Hruscsovhoz és Macmillanhez, kövessenek el min­den tőlük telhetőt az atomkísérle­tek megakadályozására. Hruscsov így válaszolt: „Örömmel hallottam, hogy 42 ezer angol nő írta alá azt a kér­vényt, amelyet meggyőződésem szerint az emberek százmilliói is aláírnának világszerte; mert tö­rekvéseiket és reményeiket fejezi ki. Legyenek meggyőződve és biz­tosítsák a kérvény valamennyi aláíróját, hogy a szovjet kormány — és személy szerint magam is — mindent el fogunk követni, ami módunkban van, hogy enyhítsük a nemzetközi feszültséget, és egyez­ményt érjünk el az atomfegyverek betiltásáról, valamint a szigorú nemzetközi ellenőrzés mellett vég­rehajtandó általános és teljes le­szerelésről.” Emberformáló kollektívák Niliíaii/mus és a nyogaínémeí monopóliumok TermeSsszöveMek figyalsni! Tsz-elnökök figyelmébe ajánl­juk az előnyös seprűcirok-ter­­melést. A felszabadult területre k0S$*5B3lí üirolcterüieiési szerződés! A Békés megyei MÉK 1962. évre még a vetés beindulása előtt is köt szerződést. A seprűcirok termelése jöve­delmező és nemcsak fontos ipari nyersanyag, hanem érté­kes exportcikk. Ezenkívül a ki­váló táperővel rendelkező ci­rokmag még a takarmányozási gondok megoldásában is segít­séget nyújt. Ajánljuk a tsz­­eknek, ragadják meg az alkal­mat, szerződjenek. 15337 |d|yugat-Németországnak mos­­” tanában rossz sajtója van külföldön. Angliában és az Egye­sült Államokban szemlátomást növekszik a bizalmatlanság Bonn í iránt. Még a nyugatnémet milita­ri zmus irányában nagy megértést I tanúsító amerikai Newsweek is j rosszallóan jegyezte meg a minap, hogy a Szövetségi Köztársaságban azonnal anatémát kiáltanak arra, aki hangosan ki meri mondani az Odera és Neisse neveket. E két folyó jelezte keleti határ elisme­résének gondolata főbenjáró bűn­nek számít, s e gondolat híveinek isten irgalmazzon. Lázadók ter­mészetesen akadnak, mint ahogy Gaiileik is támadtak annak ide­jén, de ezek a bonni inkvizitorok­­kal találják szemben magukat. Egy-kót héttel ezelőtt bonni po­litikai berkekben köröztek egy me­morandumot, amelyet az evangé­likus egyház világi kiválóságai — köztük Heisenberg, a Nobel-díjas tudós — készítettek. A „nyolcaik memoranduma” leszögezi, hogy az NSZK-nak végre le kellene mon­dani az Odera—Neisse vonal túl­só oldalán levő területekről, s í ilyen alapon kellene valami pozi­tív keleti politikát kezdeni. Kroll, Adenauer moszkvai diplomatája is elkövette azt a főbenjáró bűnt, hogy megfellebbezhetetlen tény­ként kezelte Szilézia, Pomeránia és Kelet-Poroszország elcsatolá­­sát. Dehler, a bonni parlament al elnöke szintén ezen a ponton került szembe a hivatalos állás­ponttal. A nyolcak ellen koncent­rált sajtóhadjárat indult. Dehler életre-halálra kénytelen hadakoz­ni azok ellen, akik a fejét követe­lik. Krcll azzal bűnhődött „me­rész eszméiért”, hogy hamarosan nyugdíjazzák. A 'Süddeutsche Zeitung pár nappal ezelőtt a moszkvai nagykövet ügyének lezárásakor azon sopánkodott, hogy befolyásos körök különféle machinációi, amelyekkel elérték egy számukra kellemetlen ember fólreállítását, sajnos nem tisztázódtak. De elég egy pillantás a nyugatnémet gaz­daság struktúrájára, s előbuk­kannak azok a bizonyos befolyá­sos körök, sőt láthatóvá lesz a birtokukban levő mérhetetlen hatalom is. S ez esetben nem sok fantázia kell annak elképzelésé­hez, milyen veszélyt jelent a re-A szocialista munka versenynek sok formája és változata van. Egyik új hajtása a szocialista bri­­gádlmozgalom, amelyben a részt­vevők nemcsak arra törekszenek, hogy többet és jobbat, gazdaságo­sabban termeljenek, vagyis szoci­alista módon dolgozzanak, hanem arra is, hogy szocialista módon éljenek és tanuljanak. Ez a mozgalom tehát megfelelő keretet teremt az embereik öntu­datának fejlesztéséhez, az általá­nos és szakmai műveltség rend­szeres gyarapításához. Alig van a megyében olyan üzeni, ahol ez az új versenyforma ne tört volna utat magának. A munkások közül sokan felismerték, hogy a fejlő­déssel, az élet követelményeivel csak akkor haladhatnak egy sor­ban. ha ilyen kollektívákba tö­mörülnek, elvtársi módon segítik egymást. A verseny, a küzdelem nem könnyű, hiszen nemcsak ar­ról van szó, hogy a termelésben kutassák az új lehetőségeket, módszereket, hanem arról is, hogy ehhez megfelelő tudással felvér­tezzék magukat. Sőt, s talán ez a legfontosabb, és ez különbözteti meg az eddigi versenyformáktól ezt a mozgalmat, hogy az embe­rek tudatában és gondolkodásá­ban még mindig fellelhető ma­­radiság ellen is felveszik résztve­vői a küzdelmet. Üj embereket kovácsolnak ezek a közösségek, olyanokat, akik egyre jobban megközelítik a szocialista embertí­pust. A szocialista brigádmozgalom eddig is gazdag tapasztalatokat hozott felszínre. Hozzájárult a kezdeményezések kibontakoztatá­sához, friss erőt kölcsönzött a munkaversenynek. Mint minden új azonban, ez sem mentes még a hibáktól, akadnak még külön­féle helytelen vélemények. Ahol túl magasra állítják a mércét, vagy pedig teret engednek a li­beralizmusnak, végső soron a mozgalomnak ártanak. Tarthatat­­'anok az olyan vélemények, me­lyek szerint a szocialista címért vetélkedő kollektívákban kizárólag azok a munkások kaphatnak he­lyet, akiik már most is jóval ma­gasabb szinten vannak a többi­eknél. Hiszen éppen abban van a mozgalom ereje, és arra Irányul, vansizmus, a militarizmus és ho­gyan érvényesülnek az effajta tendenciák a nyugatnémet köz­életben. A nyugati propagandisták gyak­ran hivatkoznak arra, hogy az NSZK részéről nem fenyegeti ve­szély Európát, hiszen a Bundes­wehr nevetségesen kis létszámú. Kiszámították, hogy a lakosság­nak kevesebb, mint 1 százaléka van fegyverben, s ez a legalacso­nyabb arányszám valamennyi NATO-tagáilamhoz képest. Arról persze már kevesebb szó esik, hogy a jelenlegi Bundeswehr va­lójában „káderhadsereg”, gerince egy bármelyik pillanatban kiala­kítható milliós tömeghadseregnek. E feltételezés megalapozottságát az a tény is bizonyítja, hogy 1961. október 1-től 1962. január 1-ig, te­hát három hónap alatt a hadse­reg létszámát több mint 10 száza­lékkal felduzzasztották (360 ezer­ről 400 ezer főre), és ez semmiféle komplikációt nem okozott. A hadsereg relatíve alacsony ” létszámából ítélni tehát na­gyon megtévesztő volna. A Szov­jetunió egyik jegyzéke nagyon ta­lálóan állapítja meg, hogy a mi­litarizmus szempontjából ma már laboratórium sokkalta ve­szedelmesebb a kaszárnyánál. A nyugat-németországi kutatóinté­zetek zárt ajtói mögött egy idő óta a Bun-’^swehr atomfegyver­zettel való ellátásán dolgoznak. hogy nevelje az embereket, tehát azokat Is, akik ma még csak úgy­nevezett átlagemberek. Máról hol­napra senkiből sem lesz a szó igazi értelmében öntudatos mun­kás. A másik véglet sem helyes, az olyan felfogás, mely szerint ütre-före, minden megalapozottság és feltétel nélkül létrehoznak ilyen brigádokat, csak azért, hogy iga­zolják: a mozgalom él és létezik az üzemben. Mindkét esetben fennáll az a veszély, hogy a szo­cialista munkaversenynek ez az új hajtása nem tölti be megfelelő képpen a hivatását, elveszíti von­zóerejét, nem készteti a munká­sokat különösebb erőfeszítésre. A szocialista brigádmozgalom­­nak elsősorban a szakszervezeti bizottságok a gazdái. Nékik kell törődniük azzal, hogyan fejlődik, erősödik. Nagyon hasznos, ha Időnként elemezik a tapasztalato­kat, feltárják a visszahúzó erőket, s felveszik ellenük a küzdelmet. Igen sokat árt a mozgalomnak azonban, ha a szakszervezeti bi­zottságok elmulasztják ezt a fon­tos feladatot, ha nem hívják ősz­­sze időközönként a szocialista cí­mért versenyző brigádok vezetőit tanácskozásra. A rendszeresen megtartott viták segítenek elgör­díteni az útból az akadályokat, de szükségesek továbbá ezek azért is, hogy az ilyen értekezleteken tájékoztassák a résztvevőket a mozgalom elvi és gyakorlati cél­járól. Április 13-án ül össze Budapes­ten a szocialista brigád vezetők el­ső országos tanácskozása. Ezt a fontos, és már régóta várt meg­beszélést megyeszerte megelőzik a helyi tanácskozások, melyeken az üzemek szocialista címért ver­senyző kollektíváinak vezetői megvitatják eddigi munkájukat, útravalóval látják el az országos tanácskozásra megválasztott kül­dötteket. A már eddiig megtartót^ tanácskozásokon bebizonyosodott: fejlődött a megyében a mozga­lom, de ugyanakkor az is: sokat kell még tenni azért, hogy még pezsgőbb élet hasisa át a munka­­versenynek ezt az új versenyfor­máját. Ezért rendkívül hasznosak a mostani tanácskozások. Podina Péter Az 1956—57. évi 44 millió márká­val szemben az 1959—60. évi költségvetés már 288 milliót irá­nyoz elő atomkutatásokra. Húsz magfizikai és tizenkét kémiai tu­dományos intézet foglalkozik nuk­leáris kísérletekkel, 29 izotópla­boratórium és öt reaktor áll az atomfegyverkezés szolgálatában. A fegyverkezési üzletben a nyu­gatnémet gazdasági élet hatalmas­ságai viszik a főszerepet, ugyan­azok a mammutmonopáliumok, amelyek annak idején uralomra segítették Hitlert és mindvégig tá­mogatták rablóháborúját. E mo­nopóliumok megbízottai ülnek az államapparátus valamennyi kulcspozíciójában. Embereik ott vannak a Bundestagban, s a par­lamenti bizottságokban érvényesí­tik befolyásukat, mert ezek a bi­zottságok döntenek a lényeges kérdésekben, és e döntéseket a parlamenti szavazógépezet rend­szerint vita nélkül jóváhagyja. Pferdmenges bankárról, aki egyébként Adenauer testi-lelki ióbarátja, járja az a hír, hogy 12 éves képviselősége alatt egyetlen­egyszer sem emelkedett szólásra a parlamentben, de a pénzügyi bi­zottságon keresztül lényegében ő irányítja az ország pénzügyi éle­tét. Adenauer, aki egyébként többszörös milliomos, maga is ér­dekeltségekkel rendelkezik a "sgyverkezési iparban. Jelentős Daimler-Ben észvénypakett van a birtokában. így nem csoda, ha

Next

/
Thumbnails
Contents