Békés Megyei Népújság, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-14 / 37. szám
BÉKÉS MEGYEI * *» TMmét * világ proletárjai, egyesüljetek! 1062. február i«., SZERDA AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÄCS LAPJA XVII. évfolyam, 37. szAm Több mint százezer ember a „véres csütörtök“ halottainak temetésén — Teljes sztrájk Párizsban — A történelem nem bocsátani meg nekünk, ha elhalasztanók a lehetőséget — Hrusesor elvtárs üzenete Ken nedvhez és Maemillanhez _ Párizs (MTI) Párizs hálottait temeti. Több mint százezer ember gyűlt öszsze a Köztársaság-téren, a gyászolók gyülekezőhelyén, hogy utolsó útjára kísérje a február 8-i antifasiszta tüntetések nyolc áldozatát. A gyászolók között ott volt Maurice Thorez. a Kommunista Párt főtitkára, valamint Mendes- France volt miniszterelnök is. A Köztársaság-térre vezető utak — írja az AP — mozgó virágfolyamokká változtak, ahogy a gyászolók elindultak háromkilométeres útjukra a Pere Lachaise temetőbe. A szemerkélő esőben a hatalmas tömeg csendben és fegyelmezetten sorakozott fel. A rendet a szakszervezeték biztosították. A rendőrség, amely a közvélemény nyomására kénytelen volt engedélyezni a temetést, diszkréten háttérbe vonult. A felvonulók között a szakszervezet aktivistái adományokat gyűjtöttek az áldozatok hozzátartozói részére. Az adakoaók fekete-fehér jelvényt kaptak ezzel a felírással: „1962. február 8. áldozatainak emlékére.” Bár nyolc koporsót ravataloztak fel — hetet feketébe, egyet pedig, Daniel Frey 15 éves fiú koporsóját, fehérbe burkolták, csak négy áldozatot temettek el Párizsban: négy halott temetésére vidéken kerül sor. A menetben mégis hat virággal borított halottaskocsi indult el: kettő kizárólag virágokat, koszorúkat vitt Mikor a temetési menet elindult, Párizsban már teljes volt a sztrájk. Megszűnt a közlekedés, amelyet addig is csak a földalatti tartott fenn, hogy a gyászolók a külvárosokból is elérhessenek a Köztársaság-térre. Megszűnt a Az Országos Mezőgazdaságii Kiállítás főpavilonjának szakbizottsága K. Nagy Sándornak, a Földművelésügyi Minisztérium szövetkezetpolitikai főosztályvezetőjének elnökletével megtartot-Az Orosházától hat kilométernyire levő Üj Élet Termelőszövetkezetben kedden rendezték meg a zárszámadó közgyűlést, melyen részt vett Kovács Imre élelmezésügyi miniszter elvtárs is. Jóleső érzéssel hallgatta a miniszter a beszámolót, amelyből kiderült, hogy az Űj Élet tagsága egyik legfontosabb feladatának tekinti: minél több húst és egyéb élelmet adjon a népgazdaságnak. Itt vezették be országosan elsőnek istállópadláson és régi malomépüszűnt a munka az üzemekben, beszüntette adását az állami rádióállomás és a magántársaságok adói is hallgattak. A párizsi repülőtér nem fogadta a gépeket, a postán nem vették fel a leveleket, a szerkesztőségekben nem kopogtak az írógépek, még az AFP, a félhivatalos francia hírügynökség dolgozói is csatlakoztak a sztrájkhoz, mint arról a hírügynökség világgá sugárzott közleménye tudósit. Párizs az antifasiszta tüntetés áldozatait temeti. A Francia KP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának nyilatkozata Párizs (TASZSZ) A Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának Politikai Bizottsága nyilatkozatot adott ki, amelyben kegyelettel emlékezik a február 8-i párizsi véres rendőrterror áldozataira. „Bátran estek el az OAS bűnözőivel vívott harcban, a hatóságok bűnéből, amelyek pártfogásukba veszik a lázadókat, de egyik csapást a másik után mérik a szabadság oltalmazóira.” „Áldozatuk nem volt hiábavaló — mondja a Politikai Bizottság nyilatkozata. — A bűntettet követő napon a dolgozók, az összes demokraták még szorosabb egységben juttatták kifejezésre haragjukat és felháborodásukat.“ Ez az egység újabb erőt ad nekik, hogy „tömörítsék népünk erőit, szétzúzzák az OAS-t, megdöntsék a személyi hatalmat és ezzel megnyissák az igazi köztársaság megteremtéséhez vezető utat.” (MTI) ta az első ülést. A bizottság határozata szerint a főpavilon egyebek között bemutatja természeti tájaink sajátosságait és eredményeit, a mezőgazdaság pavilonjából különösen fontos iparágak fejlődésével együtt. (MTI) letben a parabola-tükrös csibenevelési módszert. Az elmúlt évben például ötvenkét és fél ezer baromfit, 6500 pulykát és 4000 libát adtak közfogyasztásra a közösből. Ezenkívül kibérelték a városban üresen álló pincéket, ahol gombát tenyésztettek Szeged, Békéscsaba és Orosháza kórházai, gyermekotthonai számára. Fiatal gyümölcsöst is telepítettek, hogy minél több almát, szilvát és más gyümölcsöt adhassanak a környék lakóinak. Moszkva (TASZSZ) Hruscsov, a Szovjet Minisztertanács elnöke február 10-én üzenetet intézett Kennedyhez, az Egyesült Államok elnökéhez, és Macmillanhez, Nagy-Britannia miniszterelnökéhez, melyben többek között a következőket mondja: — Napjainkban erősen meghonosodott a nemzetköri gyakorlatban az államvezetők közvetlen érintkezése: találkozók, tanácskozások, üzenetváltások, személyes részvétel a leginkább képviseleti jelleggel bíró nemzetközi szervek munkájában. Ez érthető is. Minél gyorsabban lehet megtenni az államok közötti távolságokat és minél rettentőbbé válnak a megsemmisítés eszközei, annál jobban növekszik az államférfiak felelőssége, és annál inkább szükséges az éleslátás és a bölcsesség a nagy nemzetközi ügyek és az egyéb, első pillantásra másodrendű nemzetközi problémák megoldásában egyaránt, mert hiszen ezek is, azok is a háború és a béke kérdéseiben gyökereznek. Ez kétszeresen igaz a leszerelés tekintetében, amely az államok legérzékenyebb érdekeit érinti, biztonságuk érdekeit, és amelynek megoldása különös körültekintést, rugalmasságot és bátor útkeresést követel. Nem kívánom eltitkolná, hogy az önök közös üzenetét akkor kaptam meg, amikor már dolgoztam ezen a 18-hatalmi leszerelési bizottságban részt vevő országok vezetőihez intézendő felhíváson. Megelégedéssel tölt el, hogy elképzeléseink általában véve ugyanabba az irányba mutatnak. Teljességgel osztom azt az önök által kifejtett nézetet, amely az államfők személyes felelősségéről beszél a leszerelési tárgyalások irányításával kapcsolatban, valamint azt a véleményüket, hogy a tizennyolcak bizottságában kialakulandó helyzet szélesebb véleménycsere tárgyát képezze közöttünk. De miért kellene nekünk megállni félúton, és arra korlátozódnunk, hogy a bizottság munkájának a kezdetén külügyminiszterekkel képviselhessük magunkat? Ha következetesek vagyunk, az önök elgondolásából kiindulva önkéntelenül is ahhoz a javaslathoz jutunk el, amelyet a szovjet kormány vetett fel, éspedig: a bizottság a legmagasabb szinten kezdje el munkáját. A tizennyolcak bizottsága még abban az esetben is a legmagasabb szinten kezdheti el munkáját, ha nem valamennyi a bizottságban érintett állam vagy kormány vezetője kíván vagy tud részt venni benne; ez nem lehet akadálya annak, hogy mi részt vegyünk a bizottságban. Magától értetődik, hogy országaink külügyminisztereinek szántén jeleíT~kell lenniük a tizennyolcak bizottságában, ma mind az államfőkkel együtt, mind a bizottság további munkájában. Ily módon nagyon sok szól ama javaslatunk mellett, hogy a tizennyolcak bizottságának munkájában vegyenek részt a kormányfők. Természetesen akadhatnak emberek, akik javaslatunkat úgy értelmezik, hogy a Szovjetunió újra napirendre tűri a csúcsértekezletet. Ezek az emberek fontolgatni kezdik: megvannak-e jelenleg vagy nincsenek meg az ilyen tanácskozás feltételei. Előre tisztázni akarom, hogy jelen esetben nem csúcsértekezletről van szó, hanem arról, hogy a kormányfők vegyenek részt az ENSZ által létrehozott tizennyolcak bizottságának munkájában, amelyben nem a nemzetközi kérdések széles körét kell megvizsgálnunk, hanem a tárgyalások egyetlen konkrét kérdésről, a leszerelésről folynak. Azt állítani pedig, hogy nem értek meg a leszerelés megvitatásának feltételei, csak olyan ember képes, aki egyáltalán nem érdekelt a kérdés megoldásában. Érthető módon nem számíthatunk arra, hogy a kormányfőknek egyszerre sikerűi Genfben olyan munkát végezniük, amely után csupán az marad hátra, hogy aláírják a szerződést az általános és teljes leszerelésről. Ha azonban a kormányfők erőfeszítései megadják a helyes irányt a további tárgyalásokhoz, és felvázolják az általános és teljes leszerelésről szóló szerződés tartalmát, ez hatal-Washington (MTI) Miután Salinger, a Fehér Ház sajtófőnöke hétfőn délután röviden foglalkozott Hruscsov szovjet miniszterelnök csúcsértekezlet-javaslatával, az esti órákban Husk külügyminiszter a Westinghouserádiótársaságnak adott interjúban foglalt állást. Az amerikai külügyminiszter kénytelen volt beismerni, hogy Zorin és Stevenson tavaly ősszel az ENSZ-ben „lényegében megállapodást ért el a leszerelésre vonatkozó számos alapelvben”, mégis azt állította, hogy „a legfelsőbb szint nem a legjobb forma azokra a leszerelési tárgyalásokra, amelyekre ez idő szerint szükség van.” Rusk hangoztatta, „a leszerelés kérdését előbb más csatornákon keresztül kell megvizsgálni, fenntartva annak lehetőségét, hogy a kormányfők egy későbbi szakaszon bekapcsolódjanak és elsimítsák a még fennmaradt nézeteltéréseket.”. Ezt az érvelését azzal próbálta alátámasztani, hogy „jelentős veszéllyel és hátrányokkal járna, ha a csúcsértekezlet összemas lépés lesz, olyan lépés, amelyet régen várnak a népek. Ügy gondolom, hogy érdemes, nagyon érdemes ilyen kísérletet tenni, amely siker esetében — s ebben őszintén reménykedik a szovjet kormány — fordulatot ígér a nemzetközi kapcsolatokban, és az emberiséget évszázados álma, a béke felé vezeti. — Senki előtt nem titok, hogy nemritkán kormányfői színvona-I Ion folynak tárgyalások a katonai I készülődések fokozásáról. De ha ez így van, akkor milyen indokkal lehet ellenezni, hogy a tizennyolcas bizottság első üléseit a legmagasabb szinten tartsa azzal a céllal, hogy kellő erőfeszítéseket fejtsen ki egy olyan nemes célért, mint a leszerelés! A történelem nem bocsátana meg nekünk, ha elszalasztanók azt a lehetőséget, hogy a leszerelés problémáját olyan nagytekintélyű fórumon vizsgáljuk meg* mint 18 állam kormányfőinek külön e célra megrendezendő találkozója. — Remélem, hogy önök helyesen fogják fel azokat az indokokat, amelyek arra késztették a szovjet kormányt, hogy javasolja: a 18-as bizottság kormányfői, illetve államfői szinten kezdje meg munkáját, és kedvezően fogadják ezt a javaslatot. ülne és eredménytelenül végződne”, A keddi amerikai sajtó a hdvartalos álláspontnak megfelelően igyekszik lekicsinyelni a szovjet javaslat jelentőségét és felkészíti olvasóit annak elutasítására. A New York Times a szokásos szólamokat használja, és „propagandamanővernek” minősíti a genfi csúcsértekezlet szovjet javaslatát, a New York Herald Tribune pedig azt akarja elhitetni olvasóival, hogy a Hruscsov által javasolt csúcsértekezlet „a legnagyobb diplomáciai időpazarlás” lenne. Mint nyugati hírügynökségek jelentik, angol kormánykörök is a szovjet javaslat elutasítására készítik elő a közvéleményt. Az angol polgári sajtó nagy többsége támogatja a kormány elutasító álláspontját és ebben az irányban igyekszik befolyásolni olvasóit. Figyelemre méltó azonban a befolyásos Guardian álláspontja. A lap hangoztatja, hogy Kennedy elnöknek és Macmillan miniszter(Folytatás a 2. oldalon.) gáz- és villanyszolgáltatás, meg-Megkezdték munkájukat az Országos Mezőgazdasági Kiállítás szakbizottságai Kovács Imre élelmezésügyi miniszter az orosházi Új Elet Tsz-ben Rusk „nem tartja megfelelőnek” a Hruscsov által javasolt csúcsértekezletet A semleges országok körében általános helyesléssel fogadták a szovjet kormányfő kezdeményezését