Békés Megyei Népújság, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-14 / 37. szám

2 M ÉP ÚJ SÁI S 1962. február 14., szerda Hruscsov üzenetének visszhangja (Folytatás az 1. oldalról.) elnöknek hangos igen-nel kellene válaszolnia a javaslatra. Diefenbaker kanadai miniszter­­elnök hétfőn a parlamentben ki­jelentette, még nem áll módjában megmondani, hogy elfogadják-e Hruscsov javaslatát. A miniszterelnök ugyanakkor hangoztatta, hogy személy szerint kész Genfbe utazni egy csúcsérte­kezletre, ha az „valóban a lesze­relés érdekében maximális erő­kifejtéseket tesz”. A svéd kormány hétfőn hivata­los nyilatkozatban jelentette ki, a szovjet javaslatot kísérletnek te­kinti arra, hogy felhívja a világ közvéleményének figyelmét a kü­szöbön álló genfi leszerelési tár­gyalások fontosságára. Ilyen körülmények között — hangoztatja a nyilatkozat — a svéd kormány „természetszerűleg pozi­tív szellemben ítéli meg a javas­latot, s reméli, hogy a kormány­fők részvétele elősegíti az értekez­let értékes alapjainak lerakását". Bár az indiai kormány hivatalo­san még nem foglalt állást, kor­mánykörökben hangoztatják, hogy Üj-Delhi örömmel üdvözli Hrus­csov javaslatát. Az AP amerikai hírügynökség tudósítója ezzel kapcsolatban rá­mutat, hogy a semleges országok általában helyeslésesl fogadták a szovjet kezdeményezést. A 18 ország kormányfőinek március közepére javasolt csúcs­­értekezletéhez az összes technikai feltételek biztosítva vannak Géni­ben, a Nemzetek Palotájában — jelentette ki az ADN tudósítójá­nak az ENSZ európai irodájának szóvivője. (MTI) Aggasztóra fordult az éhségsztrájkoló decazevillei bányászok állapota Párizs (MTI) A kilencedik napja óhségsztráj kot folytató decazevillei bányá­szok állapota rohamosan rosszab­bodik. Az orvosok hétfőn kórházba szállíttattak hat teljesen legyen­gült bányászt. Egész Aveyron me­gyében nőttön nő a lakosság fel­háborodása a kormány ellen. II táborask-elaSk logikája Újból megkezdődtek az előkészületek az amerikai űrkísérletre Cape Canaveral (MTI) Az AP és a Reuter jelentése szerint Cape Canaveral-ben ismét megkezdték az előkészületeket Glenn amerikai űrhajós-jelölt ki­lövésére. Mint ismeretes, Glenn űrutazását december közepe óta eddig hatszor halasztották el, s legutóbb a rakéta orrában töltött több mint ötórás várakozás után fújták le a kísérletet. A tervek szerint megfelélő körülmények esetén a kilövésre szerdán kerül sor, azonban az Atlanti-óceánon dühöngő viharok ismét kétségessé teszik a kísérletet. Francia helyzetkép Cape Canaveral-ben ennek elle­nére elrendelték a végső előkészü­leteket, abban a reményben, hogy az időjárás esetleg kedvezővé vál­hat. Kedden megkezdték a rakéta üzemanyagának betöltését. Ugyancsak szerdára jelentették be Kennedy sajtóértekezletét is, amely —• ha Glenn űrhajójának felbocsátására az eredetileg kitű­zött időpontban kerül sor — idő­ben egybeesik az űrutazás befeje­ző szakaszával. (MTI) Hurok (Szegő Gizi rajza) Pusztító erejű szélvihar tombolt a két Németországban Berlin (MTI) Hétfőn este és éjszaka a két német állam térségében tombolt az orkán. Drezdában a szél sebes­sége elérte a 115 kilométert. Különösen veszélyes arányokat öltött a fergeteg az Északi-tenger térségében. A hajóforgalom úgy­szólván teljesen megbán ült. Az Északi-tengeren az orkán nyolc— tíz méter magas hullámokat ka­vart. Pusztító erejű szélvihar tombolt Berlinben is. A Marienfelde Stras­­se-ben egy gyökerestül kicsavart fa agyonsújtott egy férfit. A kora éjszakai órákban Nyugat-Berlin területén az orkán miatt 118 köz­lekedési baleset történt. Huszon­hat személy súlyosan megsérült. (MTI) Igazságosan jártak-e el Tokai Bélával? f\ ecember 24-én kapta kézhez ^ Tokai Béla a felmondó le­velét. A Vegyesipari Vállalat igazgatója közölte vele, hogy a Munkatörvénykönyv ilyen és ilyen számú rendelkezése teszi ezt lehetővé, szükségessé pedig az, hogy felügyeleti szerve, a megyei tanács ipari osztálya utasítása alapján csökkentették a vállalat tervszámát, s emiatt munkaerő­­felesleg képződött. Tokai Béla asztalossegéd fel­­lebezett a vállalati egyeztető bi­zottságnál, hivatkozva arra, hogy — mert azokat, akiknek szerződé­sük decemberben amúgy is lejárt, nem bocsátották el — igazságta­lannak érzi a maga elbocsátását. Az egyeztető bizottság elutasítot­ta az asztalossegéd panaszát. Utá­na a területi egyeztető bizottság is a vállalat vezetőségének adott iga­zat. Ezután fordult hozzánk Tokai Béla. A fiatalember lapunk régeb­” bi ismerőse. Még ipari tanu­ló korában találkoztunk vele elő­ször (ugyanennél a vállalatnál), amikor néhány vállalati problé­mára hívta fel figyelmünket, amit akkor megírtunk. Múlt év novem­berében ugyancsak találkoztunk vele, amikor brigádtársaival együtt elmondtak néhány problé­mát. A legnagyobb az volt, hogy a vállalat vezetősége nem értékel­te november 7-én munkavállalá­sukat. Ugyanis még augusztusban versenyre hívták a vállalat min­den brigádját több nagyszerű pontban: két százalékkal emelik a termelékenységet; az igazolatlan hiányzást teljesen megszüntetik; a brigád minden tagja öt óra tár­sadalmi munkát vállal munkahe­lyük átépítésénél stb, stb. Azt kérték a vállalat vezetősé­gétől, hogy november 7-én érté­kelje a versenyt. A vállalat veze­tősége azonban megfeledkezett erről. Joggal panaszkodtak hát la­punknál, mert úgy érezték, becsü­lettel teljesítették vállalásukat. „Ifi-gondok a gépműhelyben” címmel megírtuk a panaszt, meg­bíráltuk a vállalat vezetőségét a feledókenységéért. Ezután nem sokkal kapta kéz­­hez Tokai a felmondó leve­let. — Nem tudom elvtársak, ho­gyan történt. Tisztelem Mázán Gyurka bácsit (a vállalat igazga­tóját), nem is hiszem el, hogy bosszúállás. De nem tudok mire gondolni. Miért nem küldte el ak­kor azokat is, akik szerződésesek voltak? Vagy azokat, akik nálam­­nál jobb szociális helyzetben vannak? Én egyedül hánykolód­tam az életben, szüleim eldobtak maguktól még kiskoromban, most a nevelőanyámmal élek együtt. Ö 72 éves, én tartom el. Mit kezdjek most télen?... Úgy tu­dom, munkámra sem lehetett ki­fogás... Hát akkor miért éppen en­gem? — kérdezi önmagától is, tőlünk is, minden gyanakvás nél­kül. Mi sem gyanakszunk. Tudjuk, hogy az élet számtalan esetben teremt olyan szituációt, amelyből rossz s helytelen következtetés tolakodik elő. Azzal is indultunk el, hogy nem játszhatott közre a felmondásban a bírálat. De mégis­csak pontot kell tenni az ügyre, meg kell tudni az igazságot, mert így, akár a dolgozókban, akár a panaszosban, de még vezető be­osztású emberben is megszülethet a szörnyű gyanú, ez meg, ha tetszik, ha nem, magával hozza a megalkuvó szólás-mondást: „Ne szólj szám, nem fáj fejem”. felkerestük egyenként az 1 érintetteket: a tanács ipari osztályát, a területi egyeztető bi­zottságot, a vállalat párttitkárát, a munkaügyisét, az igazgatóját. Sorjában ki mit mondott: Kruzslitz Tibor, az ipari osztály vezetője; Párizs „véres csütörtök”-je az el­múlt héten a sebesültek százait és halottakat követelt a Bastille köze­lében. A magyar közvélemény is felháborodással fogadta az erről .alamint a degaulleista kormány heves kommunis(aellenes támadá­sairól szóló híradást. Ugyanakkor a hírügynökségi je­lentések a hét végén olyan esemé­nyekről számohák be, amelyek alá­támasztani látszanak a francia—al­gériai tárgyalások előrehaladott jel­legét. Svájcba megérkezett az algé­riai kormány nagylétszámú küldött­sége, élén Belkaszem Krim minisz­terelnök-helyettessel. Az elmúlt év nyarán is ő kénviselte hazáját az eviani és a lugrini konferenciákon. Ott van Saad Dahleb külügyminisz­ter is. Ezzel egy időben érkezett a Párizs-környéki Aulnoy kastélyba II. Hasszán marokkói király két mi­nisztere, hogy kapcsolatba léphes­sen az itt őrzött Ben Bellával és miniszí ertársaival. Köz' udomású, hogy Ben Bella az algériai kormány elnökhelyettese, s a felkelés legen dás alakja 1956 óta a francia kor rnány foglya. Egy esetleges francia­­algériai megegyezés megkötése előtt az ő szava döntő súllyal esik latba újabb párizsi hírek viszont arról szóltak, hogy kormányférfiak (így Joxe államminiszter) és magasban gú funkcionáriusok „eltűntek” francia fővárosból. Valószműleg „valahol Svájcban”, vagy a Genfi tó francia partján titokban találkoz nak az algériai küldöttekkel. A de gaullista kormány rádiójának hír magyarázói nem cáfolták a tárgya­lások tényét a titkos megbeszélések kel kapcsolatban. Legfeljebb a túl zott derűlátástól óvtak, és azt han goztatták, hogy „egy-két napon be lül még nem várható látványos ese­mény, esetleg „két hét leforgása alatt” történhetik ilyesmi... Az újságolvasóban felmerülhet a kérdés, hogyan egyeztethetők ősz­­sze az ellenimondó tények: 1. De Gaulle rendőrsége embertelen ke­gyetlenséggel súlyt le a baloldali tö megekre, amelyek a megegyezést követelik az algériai kormánnyal, 2 ugyanez a De Gaulle titokban tár gyal a szabadságharcosok képvise­— Nem egészen úgy áll a hely­zet, ahogy mondják. A Vegyes ipari Vállalatnak mi nem adtunk olyan utasítást, hogy építse le a munkáslétszámot. Igaz, hogy a terv módosításra szorult, de ugyanazt a tervszámot kapták, amelynek teljesítéséhez a tavalyi munkásállományt megtarthatják. Nem beszélve arról, hogy a módo­sítás nem csökkenti a tervszámot, hanem növeli. Még inkább fúr csa ez az asztalos-részlegnél, hi­szen ott ebben az évben máris több munkára kellett tervezni. Szóban megmondtuk a vállalat igazgatójának, hogy elbocsátásról nem lehet szó. Csepregi Pál, a TEB elnöke: — Elfogadtuk a vállalat indok­lását. Igaz, hogy az asztalos rész­legnél emelték a tervszámot, csakhogy más gondokkal is küzd a vállalat. Az asztalosműhely ugyanis lényegében a TÜZÉP-től függ. Kap-e faanyagot, vagy sem. Tudomásom szerint a TÜZÉP nem tudott egyelőre annyi anyag­ra szerződést kötni, amennyi szükséges a terv teljesítéséhez. Csak előlegként kötött szerződést, a tavalyi anyagmennyiség egyhar­­madára. E lmondtam Csepregi elvtárs­nak gondolatunkat, hogy milyen gyanút szülhet az embe­rekben egy elbocsátás, ha szeren­csétlenül találkoztak a dolgok... — A vállalat törvényesen meg­indokolta az elbocsátást. lőivel, s a jelek szerint nincs Is messze már a megegyezés. A francia tábornok-elnök egyéni­ségét s politikája macchiavellista jellegét ismerve, válaszolhatunk a kérdésre. A 71 éves, bigottan kato­likus tábornok, aki világéletéban kommunistaellenes volt, nem ütkö­zik meg azon, hogy rendőrei kom­munista és baloldali tüntetők véré­ben gázolnak. Presztízs-okokból nem engedik, hogy olyan látszata legyen a francia—algériai megegye­zésnek, mintha azt a munkásság nyomása kényszerít ette volna ki. Belügyminiszterével azért is indít­tathat támadásokat a Francia Kom­munista Párt ellen, mert így kíván­ja fedezni magát a szélsőjobboldal és a tisztikar szemében: túl'enn? az OAS kommunistaellenségén is, hogy némileg leszerelje az ultrák és a fasiszta módon gondolkozó tisztek ellenállását az algériai megegyezés­sel szemben. De az ilyen nyakatekert, bűnös okoskodás kétszeresen is téves. Az OAS azért még nem hódol be De Gaulle-nak, mert kormánya lesújt a baloldalra. Valósz'nű, hogy bármi­lyen francia—algériai megegyezés jön létre, az ultrák annak algériai végrehajtását erőszakos módon is megpróbálják majd megakadályoz­ni. Amikor pedig De Gaulle szembe­fordul a baloldallal, éppen azt az erőt veszíti el, amelyre a köztársa­ságnak szüksége lehet a puccskísér­letek visszaverésében. De a felháborító rendőrterrornak más következménye is van: elvezet­het az eddig megosztott munkásosz­tály egységének helyreállításához. Hétfőn, éppen Guy Mollet szocialista pártja kezdeményezett néma tünte­téseket a francia városok hősi em­lékműveinél, s ez az akció párhuza­mosan halad a kommunisták meg­mozdulásaival. A francia dolgozók ké'frontos harca: a fasiszta OAS és a terror eszközeihez nyúló degaul­leista kormány ellen új lendületet kapott, és számos helyen ledőltek az áruló szocialista vezetők által a munkásosztály sorai közé emelt kor­látok. Pálfi József Orth Lajos, a vállalat párttit­kára: — Megbeszéltük az elbocsátást. A szakszervezet is, a pártszervezet is egyetértett vele. Nem szabad azt hinni, hogy bárkit is bosszú­vágy irányított. Nem kaptuk meg a szerződést a TÜZÉP-től, vala­mit csinálnunk kellett. Én a ma­gam részéről szeretem Bálát. Jól dolgozik. Nem azt mondom, hogy a legjobb szakember, de jó köze­pes. Ha elemében van, nyulat le­het vele fogatni. Vannak sokszor olyan okos javaslatai, hogy még egy 30 éve szakmában dolgozónak is dicséretére válna. De tud ron­da is lenni. Tiszteletlen, zsörtö­lődő, összeférhetetlen. Még velem is sokszor úgy beszélt, hogy tür­tőztetni kellett magamat, nehogy lekeverjek neki egyet... Sokat kell javulnia, ha ember akar lenni. Tóth László, a vállalat munka­ügyise: — Engem a szüleim mindig tisztelettudásra, józanságra, be­csületességre neveltek. Képtelen vagyok megérteni Tokai Bélát. Jó, tudom, hogy rossz körülmé­nyek között nevelkedett, de még­iscsak felnőtt ember már, ural­kodhatna jobban magán. Nem szabadna tiszteletlennek lennie! Pedig ebből jócskán van Tokai­ban. — És az elbocsátás? — Nem ezért lett elbocsátva. Nem tudjuk egyelőre biztosítani a faanyagot. A népgazdaság pén­zét meg nem fizethetjük ki úgy, hogy amögött ne legyen munka.

Next

/
Thumbnails
Contents