Békés Megyei Népújság, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-14 / 37. szám

2

M ÉP ÚJ SÁI S

1962. február 14., szerda

Hruscsov üzenetének visszhangja

(Folytatás az 1. oldalról.) elnöknek hangos igen-nel kellene válaszolnia a javaslatra.

Diefenbaker kanadai miniszterelnök hétfőn a parlamentben kijelentette, még nem áll módjában megmondani, hogy elfogadják-e Hruscsov javaslatát.

A miniszterelnök ugyanakkor hangoztatta, hogy személy szerint kész Genfbe utazni egy csúcsértekezletre, ha az „valóban a leszerelés érdekében maximális erőkifejtéseket tesz”.

A svéd kormány hétfőn hivatalos nyilatkozatban jelentette ki, a szovjet javaslatot kísérletnek tekinti arra, hogy felhívja a világ közvéleményének figyelmét a küszöbön álló genfi leszerelési tárgyalások fontosságára.

Ilyen körülmények között — hangoztatja a nyilatkozat — a svéd kormány „természetszerűleg pozitív szellemben ítéli meg a javaslatot, s reméli, hogy a kormányfők részvétele elősegíti az értekezlet értékes alapjainak lerakását".

Bár az indiai kormány hivatalosan még nem foglalt állást, kormánykörökben hangoztatják, hogy Üj-Delhi örömmel üdvözli Hruscsov javaslatát.

Az AP amerikai hírügynökség tudósítója ezzel kapcsolatban rámutat, hogy a semleges országok általában helyeslésesl fogadták a szovjet kezdeményezést.

A 18 ország kormányfőinek március közepére javasolt csúcsértekezletéhez az összes technikai feltételek biztosítva vannak Géniben, a Nemzetek Palotájában — jelentette ki az ADN tudósítójának az ENSZ európai irodájának szóvivője. (MTI)

Aggasztóra fordult az éhségsztrájkoló decazevillei bányászok állapota

Párizs (MTI) A kilencedik napja óhségsztráj kot folytató decazevillei bányászok állapota rohamosan rosszabbodik. Az orvosok hétfőn kórházba szállíttattak hat teljesen legyengült bányászt. Egész Aveyron megyében nőttön nő a lakosság felháborodása a kormány ellen.

II táborask-elaSk logikája

Újból megkezdődtek az előkészületek az amerikai űrkísérletre

Cape Canaveral (MTI) Az AP és a Reuter jelentése szerint Cape Canaveral-ben ismét megkezdték az előkészületeket Glenn amerikai űrhajós-jelölt kilövésére. Mint ismeretes, Glenn űrutazását december közepe óta eddig hatszor halasztották el, s legutóbb a rakéta orrában töltött több mint ötórás várakozás után fújták le a kísérletet. A tervek szerint megfelélő körülmények esetén a kilövésre szerdán kerül sor, azonban az Atlanti-óceánon dühöngő viharok ismét kétségessé teszik a kísérletet.

Francia helyzetkép

Cape Canaveral-ben ennek ellenére elrendelték a végső előkészületeket, abban a reményben, hogy az időjárás esetleg kedvezővé válhat. Kedden megkezdték a rakéta üzemanyagának betöltését.

Ugyancsak szerdára jelentették be Kennedy sajtóértekezletét is, amely —• ha Glenn űrhajójának felbocsátására az eredetileg kitűzött időpontban kerül sor — időben egybeesik az űrutazás befejező szakaszával. (MTI)

Hurok

(Szegő Gizi rajza)

Pusztító erejű szélvihar tombolt a két Németországban

Berlin (MTI)

Hétfőn este és éjszaka a két német állam térségében tombolt az orkán. Drezdában a szél sebessége elérte a 115 kilométert.

Különösen veszélyes arányokat öltött a fergeteg az Északi-tenger térségében. A hajóforgalom úgyszólván teljesen megbán ült. Az Északi-tengeren az orkán nyolc— tíz méter magas hullámokat kavart.

Pusztító erejű szélvihar tombolt Berlinben is. A Marienfelde Strasse-ben egy gyökerestül kicsavart fa agyonsújtott egy férfit. A kora éjszakai órákban Nyugat-Berlin területén az orkán miatt 118 közlekedési baleset történt. Huszonhat személy súlyosan megsérült. (MTI)

Igazságosan jártak-e el Tokai Bélával?

f\ ecember 24-én kapta kézhez

^ Tokai Béla a felmondó levelét. A Vegyesipari Vállalat igazgatója közölte vele, hogy a Munkatörvénykönyv ilyen és ilyen számú rendelkezése teszi ezt lehetővé, szükségessé pedig az, hogy felügyeleti szerve, a megyei tanács ipari osztálya utasítása alapján csökkentették a vállalat tervszámát, s emiatt munkaerőfelesleg képződött.

Tokai Béla asztalossegéd fellebezett a vállalati egyeztető bizottságnál, hivatkozva arra, hogy — mert azokat, akiknek szerződésük decemberben amúgy is lejárt, nem bocsátották el — igazságtalannak érzi a maga elbocsátását. Az egyeztető bizottság elutasította az asztalossegéd panaszát. Utána a területi egyeztető bizottság is a vállalat vezetőségének adott igazat. Ezután fordult hozzánk Tokai Béla.

A fiatalember lapunk régeb” bi ismerőse. Még ipari tanuló korában találkoztunk vele először (ugyanennél a vállalatnál), amikor néhány vállalati problémára hívta fel figyelmünket, amit akkor megírtunk. Múlt év novemberében ugyancsak találkoztunk vele, amikor brigádtársaival együtt elmondtak néhány problémát. A legnagyobb az volt, hogy a vállalat vezetősége nem értékelte november 7-én munkavállalásukat. Ugyanis még augusztusban versenyre hívták a vállalat minden brigádját több nagyszerű pontban: két százalékkal emelik a termelékenységet; az igazolatlan hiányzást teljesen megszüntetik; a brigád minden tagja öt óra társadalmi munkát vállal munkahelyük átépítésénél stb, stb.

Azt kérték a vállalat vezetőségétől, hogy november 7-én értékelje a versenyt. A vállalat vezetősége azonban megfeledkezett erről. Joggal panaszkodtak hát lapunknál, mert úgy érezték, becsülettel teljesítették vállalásukat. „Ifi-gondok a gépműhelyben” címmel megírtuk a panaszt, megbíráltuk a vállalat vezetőségét a feledókenységéért.

Ezután nem sokkal kapta kézhez Tokai a felmondó levelet.

— Nem tudom elvtársak, hogyan történt. Tisztelem Mázán Gyurka bácsit (a vállalat igazgatóját), nem is hiszem el, hogy bosszúállás. De nem tudok mire gondolni. Miért nem küldte el akkor azokat is, akik szerződésesek voltak? Vagy azokat, akik nálamnál jobb szociális helyzetben

vannak? Én egyedül hánykolódtam az életben, szüleim eldobtak maguktól még kiskoromban, most a nevelőanyámmal élek együtt. Ö 72 éves, én tartom el. Mit kezdjek most télen?... Úgy tudom, munkámra sem lehetett kifogás... Hát akkor miért éppen engem? — kérdezi önmagától is, tőlünk is, minden gyanakvás nélkül.

Mi sem gyanakszunk. Tudjuk, hogy az élet számtalan esetben teremt olyan szituációt, amelyből rossz s helytelen következtetés tolakodik elő. Azzal is indultunk el, hogy nem játszhatott közre a felmondásban a bírálat. De mégiscsak pontot kell tenni az ügyre, meg kell tudni az igazságot, mert így, akár a dolgozókban, akár a panaszosban, de még vezető beosztású emberben is megszülethet a szörnyű gyanú, ez meg, ha tetszik, ha nem, magával hozza a megalkuvó szólás-mondást: „Ne szólj szám, nem fáj fejem”.

felkerestük egyenként az 1 érintetteket: a tanács ipari osztályát, a területi egyeztető bizottságot, a vállalat párttitkárát, a munkaügyisét, az igazgatóját.

Sorjában ki mit mondott:

Kruzslitz Tibor, az ipari osztály vezetője;

Párizs „véres csütörtök”-je az elmúlt héten a sebesültek százait és halottakat követelt a Bastille közelében. A magyar közvélemény is felháborodással fogadta az erről .alamint a degaulleista kormány heves kommunis(aellenes támadásairól szóló híradást.

Ugyanakkor a hírügynökségi jelentések a hét végén olyan eseményekről számohák be, amelyek alátámasztani látszanak a francia—algériai tárgyalások előrehaladott jellegét. Svájcba megérkezett az algériai kormány nagylétszámú küldöttsége, élén Belkaszem Krim miniszterelnök-helyettessel. Az elmúlt év nyarán is ő kénviselte hazáját az eviani és a lugrini konferenciákon. Ott van Saad Dahleb külügyminiszter is. Ezzel egy időben érkezett a Párizs-környéki Aulnoy kastélyba II. Hasszán marokkói király két minisztere, hogy kapcsolatba léphessen az itt őrzött Ben Bellával és miniszí ertársaival. Köz' udomású,

hogy Ben Bella az algériai kormány elnökhelyettese, s a felkelés legen dás alakja 1956 óta a francia kor rnány foglya. Egy esetleges franciaalgériai megegyezés megkötése előtt az ő szava döntő súllyal esik latba újabb párizsi hírek viszont arról szóltak, hogy kormányférfiak (így Joxe államminiszter) és magasban gú funkcionáriusok „eltűntek” francia fővárosból. Valószműleg „valahol Svájcban”, vagy a Genfi tó francia partján titokban találkoz nak az algériai küldöttekkel. A de gaullista kormány rádiójának hír magyarázói nem cáfolták a tárgyalások tényét a titkos megbeszélések kel kapcsolatban. Legfeljebb a túl zott derűlátástól óvtak, és azt han goztatták, hogy „egy-két napon be lül még nem várható látványos esemény, esetleg „két hét leforgása alatt” történhetik ilyesmi...

Az újságolvasóban felmerülhet a kérdés, hogyan egyeztethetők őszsze az ellenimondó tények: 1. De Gaulle rendőrsége embertelen kegyetlenséggel súlyt le a baloldali tö megekre, amelyek a megegyezést követelik az algériai kormánnyal, 2 ugyanez a De Gaulle titokban tár gyal a szabadságharcosok képvise— Nem egészen úgy áll a helyzet, ahogy mondják. A Vegyes ipari Vállalatnak mi nem adtunk olyan utasítást, hogy építse le a munkáslétszámot. Igaz, hogy a terv módosításra szorult, de ugyanazt a tervszámot kapták, amelynek teljesítéséhez a tavalyi munkásállományt megtarthatják. Nem beszélve arról, hogy a módosítás nem csökkenti a tervszámot, hanem növeli. Még inkább fúr csa ez az asztalos-részlegnél, hiszen ott ebben az évben máris több munkára kellett tervezni. Szóban megmondtuk a vállalat igazgatójának, hogy elbocsátásról nem lehet szó.

Csepregi Pál, a TEB elnöke:

— Elfogadtuk a vállalat indoklását. Igaz, hogy az asztalos részlegnél emelték a tervszámot, csakhogy más gondokkal is küzd a vállalat. Az asztalosműhely ugyanis lényegében a TÜZÉP-től függ. Kap-e faanyagot, vagy sem. Tudomásom szerint a TÜZÉP nem tudott egyelőre annyi anyagra szerződést kötni, amennyi szükséges a terv teljesítéséhez. Csak előlegként kötött szerződést, a tavalyi anyagmennyiség egyharmadára.

E lmondtam Csepregi elvtársnak gondolatunkat, hogy milyen gyanút szülhet az emberekben egy elbocsátás, ha szerencsétlenül találkoztak a dolgok...

— A vállalat törvényesen megindokolta az elbocsátást.

lőivel, s a jelek szerint nincs Is messze már a megegyezés.

A francia tábornok-elnök egyéniségét s politikája macchiavellista jellegét ismerve, válaszolhatunk a kérdésre. A 71 éves, bigottan katolikus tábornok, aki világéletéban kommunistaellenes volt, nem ütközik meg azon, hogy rendőrei kommunista és baloldali tüntetők vérében gázolnak. Presztízs-okokból nem engedik, hogy olyan látszata legyen a francia—algériai megegyezésnek, mintha azt a munkásság nyomása kényszerít ette volna ki. Belügyminiszterével azért is indíttathat támadásokat a Francia Kommunista Párt ellen, mert így kívánja fedezni magát a szélsőjobboldal és a tisztikar szemében: túl'enn? az OAS kommunistaellenségén is, hogy némileg leszerelje az ultrák és a fasiszta módon gondolkozó tisztek ellenállását az algériai megegyezéssel szemben.

De az ilyen nyakatekert, bűnös okoskodás kétszeresen is téves. Az OAS azért még nem hódol be De Gaulle-nak, mert kormánya lesújt a baloldalra. Valósz'nű, hogy bármilyen francia—algériai megegyezés jön létre, az ultrák annak algériai végrehajtását erőszakos módon is megpróbálják majd megakadályozni. Amikor pedig De Gaulle szembefordul a baloldallal, éppen azt az erőt veszíti el, amelyre a köztársaságnak szüksége lehet a puccskísérletek visszaverésében.

De a felháborító rendőrterrornak más következménye is van: elvezethet az eddig megosztott munkásosztály egységének helyreállításához. Hétfőn, éppen Guy Mollet szocialista pártja kezdeményezett néma tüntetéseket a francia városok hősi emlékműveinél, s ez az akció párhuzamosan halad a kommunisták megmozdulásaival. A francia dolgozók ké'frontos harca: a fasiszta OAS és a terror eszközeihez nyúló degaulleista kormány ellen új lendületet kapott, és számos helyen ledőltek az áruló szocialista vezetők által a munkásosztály sorai közé emelt korlátok.

Pálfi József

Orth Lajos, a vállalat párttitkára:

— Megbeszéltük az elbocsátást. A szakszervezet is, a pártszervezet is egyetértett vele. Nem szabad azt hinni, hogy bárkit is bosszúvágy irányított. Nem kaptuk meg a szerződést a TÜZÉP-től, valamit csinálnunk kellett. Én a magam részéről szeretem Bálát. Jól dolgozik. Nem azt mondom, hogy a legjobb szakember, de jó közepes. Ha elemében van, nyulat lehet vele fogatni. Vannak sokszor olyan okos javaslatai, hogy még egy 30 éve szakmában dolgozónak is dicséretére válna. De tud ronda is lenni. Tiszteletlen, zsörtölődő, összeférhetetlen. Még velem is sokszor úgy beszélt, hogy türtőztetni kellett magamat, nehogy lekeverjek neki egyet... Sokat kell javulnia, ha ember akar lenni.

Tóth László, a vállalat munkaügyise:

— Engem a szüleim mindig tisztelettudásra, józanságra, becsületességre neveltek. Képtelen vagyok megérteni Tokai Bélát. Jó, tudom, hogy rossz körülmények között nevelkedett, de mégiscsak felnőtt ember már, uralkodhatna jobban magán. Nem szabadna tiszteletlennek lennie! Pedig ebből jócskán van Tokaiban.

— És az elbocsátás?

— Nem ezért lett elbocsátva. Nem tudjuk egyelőre biztosítani a faanyagot. A népgazdaság pénzét meg nem fizethetjük ki úgy, hogy amögött ne legyen munka.