Békés Megyei Népújság, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-02 / 27. szám

2 N É P ÚJ S A G 1962. február 2., péntek Emelni kell a a vezetés színvonalát Lapunk február í-i számában már beszámoltunk a január 31-én, Békéscsabán a városi tanács dísz­termében megtartott megyei ta­nácsülésről. Részben közöltük az első napirend beszámolóját és több hozzászólást is. Az első na­pirendi ponthoz a délutáni órák­ban is többen szóltak hozzá, és el­hangzottak interpellációk is az ülésen. A megyei tanácsülésről szóló tudósításunkat az aláb­biakban folytatjuk. Többek kö­zött hozzászólt dr. Gyarmati Ist­ván. megyei tanácstag, aki a me­gye egészségügyi ellátottságáról és ennek javításával kapcsolatos fel­adatokról beszélt. Különösen ki­emelte, hogy a kórházi férőhelyek számát kell növelni és igen fontos a szakrendelések kiszélesítése, va­lamint a körzeti orvosi hálózat munkájának javítása. Hozzászólá­sában kiemelte a megye mezőgaz­dasági jellegét, és hogy különösen a mezőgazdasági dolgozók egész­ségügyi ellátására kell nagyobb gondot fordítani. Javasolta, hogy meg kell szervezni a mozgó egész­ségügyi szolgálatot a megyében. Hozzászólásában beszélt még a parasztság téli üdültetésének problémáiról is. Az ülésen részt vett és hozzá­szólt Klaukó Mátyás elvtárs, az MSZMP megyei bizottságának el­ső titkára is. Többek között be­szélt az állami apparátus előtt álló megnövekedett feladatokról. El­mondotta, hogy az ötéves terv kü­lönösen nagy feladatokat ró a ta­nácsokra. A megnövekedett fel­adatokhoz viszonyítva — mon­dotta — bizonyos színvonalbeli különbséget kell elérni az eddigi munkával szemben. Emelni kell a vezetés színvonalát a megyei ta­nácsnál, valamint a járási taná­csoknál. De különösen sok segít­séget kell adni a községi tanácsok­nak a felsőbb szervek részéről, hogy megfelelően tudják irányí­tani a munkát. A járási tanácsok munkájáról szólva helyesnek tartotta azt a módszert, hagy a termelőszövetke­zetek időszerű kérdéseiről havon­ta tartanak megbeszélést a terme­lőszövetkezetek vezetői és a ta­nácselnökök bevonásával. Emel­lett azonban szükséges — mondot­ta —, hogy a járási tanácsok a községi vb-vezetőki részére idő­közönként értekezletet tartsanak, ahol a gazdaságpolitikai kérdések mellett az irányítással és a hatá­rozatok végrehajtásával kapcso­latban is segítséget nyújtanak a községi vezetők részére. Klaukó elvtárs ezután a szocia­lista tudatformálásról és az ezzel kapcsolatos feladatokról beszélt. Hozzászólásában kiemelte a falusi értelmiség munkáját és helytele­nítette, hogy a tanácsok egy része nem vonja be kellően a falusi ér­telmiséget a népnevelő munkába. Javasolta, hogy a tanácsok töb­bet törődjenek ezzel a feladattal és vonják be a falusi értelmi­séget ; pedagógusokat, orvosokat, állatorvosokat, agronómusokat és a különböző szakembereket a kul­turális életibe. Befejezésül a ta­nácsülés munkájának jelentőségé­ről beszélt és arról, hogy ered­ményes munkát csak akkor fog­nak végezni tanácsaink, ha a ho­zott határozatokat végre is hajt­ják. Interpellációk Az ülésen a megyei tanácstagok tolmácsolták több község lakossá­gának kérését, mellyel a megyei tanácsüléshez fordultak. Papp Im­re tanácstag interpellációjában Dévaványa lakóinak problémáiról beszélt. Elmondotta, hogy a köz­ségben 1960/61-ben egy 1200 méter mély termálkutat fúrtak, melynek vízhozama 24 óra alatt 600—800 köbméter, jelenleg még felhaszná­latlan. Javasolta, hogy a melegvi­zet hasznosítva primőr kertészetet létesítsenek a községben. Kérte a megyei tanács mezőgazdasági osz­tályát, adjon lehetőséget és segít­séget erre a dévaványai tsz-eknek. Bejelentette többek között, hogy tervezik egy termálfürdő építését, melyre 1962-ben egymillió 500 ezer forintot fordítanának a községfej­lesztési terv keretén belül. A la­kosság ehhez a munkához mintegy 200 ezer forint értékű társadalmi munkát ajánlott fed. Ezután a köz­ség ivóvízellátásáról beszélt. El­mondotta, hogy a községben ösz­­szesen 12 kút van, mely nem ké­pes ellátni a 13 ezer lakosú köz­séget kellő mennyiségű ivóvízzel. Kérte a megyei tanácsot, hogy az ivóvízellátás biztosítására adjon segítséget a községi tanácsnak. Molnár Imre Üjszalonta község problémáiról beszélt interpellá­ciójában. Elmondotta, hogy évek­kel ezelőtt kérték Üjszalonta köz. ségi villanyhálózatának kiépítését. Ezzel kapcsolatban különböző problémák merültek fel, és kérte az illetékeseket, adjanak pontos választ, hogy kellően tájékoztat­hassák a község lakosságát. Almást Tibor megyei tanácstag Szarvasról elmondotta, hogy a la­kosság egészségügyi ellátásában különösen a szemészeti rendelés­nél vannak nehézségek. Szarvason hetenként csupán egyszer van szemészeti rendelés és akkor lát­ják el a község környékének la­kosságát is. Egy-egy rendelés al­kalmával 50—60 embert tudnak megvizsgálni, de legalább ugyan­ennyit küldenek vissza azzal, hogy már nem jut idő kezelésükre. Előfordult, hogy Békésszentand­­rásról beutazott égy beteg, meg­kapta a sorszámot azzal haza­ment, hogy délután ismét autó­buszra üljön, jöhessen a rendelés­re, amikorra sorra kerül. Ezen a helyzeten sürgősen változtatni kell —• mondotta, és kérte a ta­nács egészségügyi osztályát, hogy nyújtson ebben segítséget. Ha­sonló probléma van a fogpótlások elkészítésénél is. Kérte, hogy a fogpótlás technikáját adják ki egy ktsz-nak, hiszen ezt Szarvason meg is lehetne oldani, és így nem kellene hosszú ideig várni a ke­zeiteknek. Az interpellációkra a megyei tanács különböző osztályai részé­ről jelenlévő elvtársak válaszoltak meg. Az interpellációk és a vá­laszadás után befejezte a tanács­kozását a megyei tanácsülés. Megkoszorúzták Rizsa Ferenc emléktábláját Az illegális Szabad Nép első száma megjelenésének huszadik évfordulóján, csütörtökön a Nép­­szabadság szerkesztősége és a Magyar Újságírók Országos Szö­vetsége koszorúzás! ünnepséget rendezett Rózsa Ferencnek, az il-] legális Szabad Nép első szerkesz­tőjének, a Népszabadság székház előcsarnokában elhelyezett emlék­táblájánál. A himnusz hangjai, után Keres Emil élszavalta József] Attila Hazám című versét, majd' a Népszabadság szerkesztősége ne­vében Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának í> póttagja, a szerkesztő bizottság \ vezetője,és Rényi Péter, a szer­kesztő bizottság helyettes vezető­je, a MUOSZ képviseletében Sza­­kesits Ár pád elnök és Siklósi Nor. bért főtitkár megkoszorúzta az emléktáblát. (MTI) Kipróbált harckocsi Mostanában sokat olvashatunk a nyugati fegyvervásárlási vitákról. Az angolok szeretnének több ha­difelszerelést 'adni a nyugatné­meteknek, az amerikai gyárosok viszont féltékenyen őrködnek, s maguknak tartják fenn a zsák­mányt, vagyis a rendr'ásek orosz­lánrészét. Eddig tehát Adenaueré­­kat udvarolták körül több meg­rendelésért, de legutóbb a nyugat­német fegyveripar is e konkur­­rencia harcmezejére lépett. Hírek szerint ugyanis Strauss hadügy­miniszter szeretné rábeszélni francia kollégáját, hogy fo> ulja el „egységes európai harckocsi'« típusnak” azt a tankot, amelyet most dolgoztak ki nyugatnémet tervezők. Strauss élénken dicsérte az árut; mozgékonyabb, mint az amerikai és angol típusok, sőt — tette hozzá a miniszter — terve­zésénél figyelembe vették „még az oroszországi hadjárat tanul­ságait is”. Nos, ha ez az utóbbi kijelentés megfelel a valóságnak, akkor az új nyugatnémet harckocsi sebes­ségváltójában igencsak jól meg­konstruálhatták — a rükvercet. (ta) B oszorkány ok Igazán nem lenne érdekes szó­vá tenni az esetet, ha nem a Ham­burgban megjelenő Bild Zeitung hozta volna fel néhány nappal ez. előtt. Nos, ez a magazin arról tu­dósít, hogy az NSZK területén 60 000 boszorkányt és 10 000 bo­szorkányüldözőt tartanak nyilván. A boszorkányok szembetegséget, reumát, sántaságot, vakságot okoznak az embereknek, a tehe­neknek meg elapasztják a tejét. Egy felháborodott nyugatnémet emlékiratot küldött az UNESCO- hoz és ebben leszögezi: „A leg­­szömyűbb boszorkányság nem a dzsungelben van. nem Afrikában és nem a dél-amerikai indiánok kunyhóiban, hanem Európa szívé­ben, Nyugat-Németországban”. Hihetetlen. De ha maguk a néme­tek mondják, lehet benne valami. Bizony, még a Német Gyógyszer­­ipari Tájékoztató is bevallja, hogy príma boszqrkányellenes szerek kaphatók a patikákban, például: I „Teufelsdreck”. „Alraunewurzel“, „Astrograph” satöbbi. Ideológiai művek is foglalkoznak a boszor­kányüldözéssel. Kiadtak egy kü­lönleges recepíkönyvet Mózes ha­todik és hetedik könyve címmel. Ez bőrkötésben 111 márka, egy­szerűbb papíron 10 márka 50 pfennig. A boszorkányirtó szereli ára 14 és 27 márka között válta­kozik. A patikák tavaly 2000 ki­váló „Teufeisdreck”-et adtak eL Mit szóljon mindehhez a króni­kás? Nevetni nem tud, csak saj­nálkozni. Oh, hová akarják lezül­­leszteni egyesek azt a német szel­lemet, amelyet Dürer és Holbein, Goethe és Heine, Bach és Beetho­ven, Marx és Thälmann képvisel! Ha vannak nyugatnémet boszor­kányok, azok alien a „Teufels­­dreck” nem ér semmit. Annál töb­bet az igazi emberi haladás felhá­borodása, amely végül az NSZK- ban is csak győztes lehet! —kavics— Ez aztán a zenekar! Egy Buenos Aires-i mulatóhely tulajdonosa különleges szenzáció­val akarta megörvendeztetni kö­zönségét: a mulatóban kizárólag idomított majmokból álló jazz­­zenekart léptetett fel. A furcsa zenészek első fellépése simán le­zajlott és a mindig új dolgokra éhes közönségnél nagy sikert ara­tón. A második este azonban a te­remben valami nem tetszett a 25—30 új készítmény előállítását tervezik a gyógyszergyárak A magyar gyógyszerek mindin­kább felveszik a versenyt a legki­válóbb külföldi készítményekkel, választék és minőség tekintetében egyaránt A magyar gyógyszerki­vitelnek körülbelül kétharmada irányul baráti országokba, egyhar­­mada pedig tőkésállamokfoa. A piac egyre bővül. A folyamatban lévő tárgyalások várható eredmé­nyeként 1962-ben újabb országok­ba szállítják majd gyáraink gyógy­szeralapanyagaikat és kiszerelt készítményeiket, elsősorban né­hány nemrég felszabadult, volt gyarmati országba. Ennek megfe­­tefGen 1962-re az elmúlt évinél 45 \ XX VII1.- Körülbelül egy óráig haladt, ke­­írülgette a bokrokat. A tájékozó­­jdást nehezítette, hogy a aöld 2 lombba boruló fák alján még min­iden sötétségbe veszett, s ebben a *sötétségben hirtelen, mintha me­­ísebeli tündérek varázsolták volna ♦oda, egy erdei lakot pillantott * meg. 2 Már nem fordulhatott vissza. ' Mérges kutya rontott rá. Piszto­< lyáért kapott, s rácélzott az előtte ♦ acsarkodó állatra, de csak Irattant < a csapszeg, idegességében nem biztosította ki a zárat... „örült ^vagyok! — szidta magát —, a . t fegyvert csak végszükség esetén | tanácsos használnom! Még jó, i hogy nem sült el... •Í — Csitri! Elhallgass! — kiáltott ' Valaki a ház felől, t Az ajtóban papucsban, csíkos i hálóingben öregembert pillantott t meg. A kutya abbahagyta az uga­­[tást, de nem tágított a hajnali jö­­tvevénv mellől. Az ajtó melletti lalak félénken előre lépett. — Hívja magához azt a dögöt! — kiáltotta neki Horváth. — Kicsoda az úr? — kérdezte az öregember. — Kerületi erdész. Ellenőrzésre jöttem. — Csitri, takarodj hátra! — ki­áltott a kutya gazdája. A kutya vakkantott egy-kettőt és elsomfordált a ház mögé. — Miért nem tartja megkötve? — Nem jár itt soha senki, ké­rem ... Ki sem lehet .fejezni, mennyire megnyugtatta ez a hír. Hangja még parancsolóbb lett. — Dél felé visszajövök. Addigra állítsa össze a jelentést. — De kérem, én nem vagyok erdész... — Hát akkor mi az isten harag­ját keres itt maga? — Főerdész úr — nyafogta ének­lő hangon az öreg —, hiszen tet­szik tudni, hogy én itt remete va­gyok ... majmoknak és váratlanul nagy üvöltözéssel a közönségre támad­tak. A férfiakat a hangszerekkel jól „megdolgozták”, a nők arcát összekarmolták, széttépték a ru­hájukat. Csak a rendőrség tuda megfékezni a megvadult állatokat, amelyeket azután sietve ketrecbe zártak. A póruljárt tulajdonos nyakra­­főre fizeti a kártérítési költsége­ket... ♦»»»♦ « « » n « » « ♦ l — S ki van még a házban? — Csak én magam, kérem. Horváth halkan felnevetett: „hi­szen ez remek! Akkor nem fedez­hetnek fel!...” — Menjen és imádkozzon! — kiáltotta jókedvűen és nekivágott a ház mögötti sűrűnek. Kétszáz métert haladhatott, amikor más gondolata támadt. ,,A határőrök felfedezik a nyomomat és farkaskutyával utánam jön­nek ... A remete személyleírást adhat rólam.” Visszafordult. Ä kutya megis­merte, nem acsarkodott rá. Horváth bekiabált a házba. A reszkető öreg ismét megje­lent az ajtóban. — Van egy szál gyufája? — Hogyne, máris hozom. Sietve csoszogott elő a gyufával. Horváth megvárta, amíg elválik az ajtótól, s a fehérre meszelt falú házikó előtt jó célpontot nyújt az öreg. Aztán előrántotta hangtom­­pítós belga pisztolyát és kétszer’ rálőtt. A hajnali csendben pukkanás­­szerű zajt csapott a fegyver, ami­kor a lángcsóva kilobbant a cső végén. A madarak riadtan reb­bentek fel a fákról, s menekültek be a sűrűbe. Az egész környéken megelevenedett az erdő, őzek, szarvasok iramodtak meg, s vit-I százalékkal nagyobb exportterme­­lést irányoztak elő. ' A kivitel fejlődésének egy il­leg főbb biztosítéka, hogy a gyárai évről évre új készítmények égési sorát állítják elő. A három nagj gyógyszergyár, a Chino in, a Kő­bányai Gyógyszerárugyár, va­lamint az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár 1961-ben összesei huszonöt új embergyógyászat és öt állatgyógyászati szerrel sza­porította termékeinek számát I ezeknek egy részét már exportál- i ták is. Mintegy ötszázféle alap- I anyagot, illetve készítményt küld­tünk 1961-ben hatvan—hetven or­­| szágba. Az idei tervben —30 ú: gyógyszert irányoztak elő. (MTI

Next

/
Thumbnails
Contents