Békés Megyei Népújság, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-13 / 36. szám

4 hépújsA er 19ö2. február 13., kedd fl sarkadi járási Népi Ellenőrzési Bizottság munkájának egy évi mérlege A FEJLŐDÉS MA MÁR azt kö­veteli meg, hogy megelőző tevé­kenységgel csírájában fojtsuk él a szabálytalanságokat, törvénytelen­ségeket, korrupciót. Az a vélemé­nyünk, hogy ez a munka eredmé­nyes, érezteti erkölcsi és gazdasági hatását és a jövőben még foko­zottabban gyümölcsöztethetö annál is inkább, mert úgy a népi ellen­őrök, mint a vizsgált szervek dol­gozói és vezetői mindjobban felis­merik szándékunk célját, jelentő­ségét és egyre jobban igyekeznek segítségünkre lenni ebben a köz­hasznú munkában. 1961 évben a járás területén 31 témakörben tartottunk vizsgálatot, amelyből 12 témaköri vizsgálatot termelőszövetkezetekben folytat­tunk le. A vizsgálatban 87 népi el­lenőr és 33 külső szakértő vett részt. A megvizsgált egységek szá­ma 116. Vizsgálatainkat központi, megyei munkatervekbő! a járásra vonatkozó és a saját munkatervünk­­ben meghatározott feladatoknak megfelelően végeztük. Országos vizsgálatok közül kilencet végez­tünk el, melyből néhányat megem­lítünk: tsz-üzemszervezés, tervké­szítés, iskolai napközi otthonok, 1961 évi tsz-beruházás, zöldség-, gyümölcs-felvásárlás, fmsz-va­gyonvédleiem, tsz-ellenőrzö bizottsá­gok és a dolgozók szociális ellátása. A vizsgálat realizálásánál felhív­tuk a mezőgazdasági osztály figyel­mét arra, hogy a termelőszövetkeze­teknél lekötésre nem került hízó sertéseket, süldőket a tsz-tagok háztáji gazdaságaiból igyekezzenek biztosítani olyan formában is, hogy takarmány beszerzését tegyék lehe­tővé a tsz-tagoknak, hogy a lakos­ság hús- és zsírellátásában hiány ne következhessen be. Ugyancsak en­nek a vizsgálatnak alapján javasol­tuk, hogy az aratógépek és kom­bájnok elosztásánál vegyék figye­lembe a tsz-ek munkaerőhelyzetét is a kalászos területen túl. A mező­­gazdasági osztály a javaslatokat el­fogadta és a gyakorlati végrehaj­tása során valójában újra elosztot­ták a gépeket a tsz-ek munkaerő­­helyzetének megfelelően. A földművesezövetkezetek va­gyonvédelmi vizsgálata azt mutat­ta, hogy a járás területén mindösz­­see két ímsz-nél fordult elő ötezer forinton felüli leltárhiány és ezek­ben az esetekben is szabályszerűen járt el az illetékes fmsz vezetősége, Illetve alkalmazták a kár megtérít­­tetését, a hiányt okozó eltávolítását munkaköréből és az ügyészségi fel­jelentést. A tsz-ellenőrző bizottsá­gok vizsgálata azt mutatta, hogy az ellenőrző bizottságok még nem minden esetben tesznek eleget a feladatuknak, aminek részben az az oka, hogy felkészülésük a vizsgála­tok elvégzésére nem kielégítő. Ezen túl egyes tsz-ek vezetősége nem veszi szívesen az ellenőrző bi­zottságok tevékenységét, nem látja kellően azt, hogy a bizottságok je­lentős segítséget tudnak nyújtani a szövetkezet megszilárdításában és a társadalmi tulajdon védelmében. Megyei kérésre kilenc vizsgála­tot folytattunk le. A kultúrotthonok tevékenységét a Sarkadi Cukor­gyárban, a Közalkalmazottak Szak­­szervezetének kultúrotthonában, Zsadány, Okány és Méhkerék köz­ségben vizsgáltuk. Jelentősebb hi­ányosság az volt, hogy a kultúrott­honok nem rendelkeztek előre meg­határozott műsortervvel. Ugyanak­kor a létrehozott művelődési taná­csok is kevés tevékenységet fejtet­tek ki a vizsgálat időpontjáig és szakköri mozgalom sem volt kiala­kítva. A vizsgálat után a járási ta­nács művelődési osztálya intézkedé­seket tett a hiányosságok felszá­molására. A GÉPELLATASI VIZSGALA­TOK különösen a termelőszövetke­zetekben tártak fel hiányosságokat. Ugyanis a tsz-ek többségében a tu­lajdonban lévő erő- és munkagé­peket nem tartották megfelelően karba. Ez idő előtti elhasználódás­hoz vezet. Különösen a sarkadi Lenin és a zsadányi Búzakalász Termelőszövetkezetekben fordítot­tak kevés gondot a megfelelő gép­ápolásra. A termelőszövetkezeti baromfitenyésztés vizsgálata azt a tényt tárta fel, hogy a járás terü­letén igen kevés a baromfi, illetve jóval kevesebb, mint az egyéni gazdaságok idejében. Ennek oka az, hogy a termelőszövetkezetek­ben nem tudták még mindenütt ki­alakítani a megfelelő férőhelyeket és nevelőket, valamint nem állnak rendelkezésre kellő számban hozzá­értő gondozók és szakemberek. A tenyésztési kedvet az előző években elvette az is, hogy egyes termelő­szövetkezetekben nagymérvű volt a baromfielhullás, így a következő években nem mertek annyit tartani, és sajnos nemcsak az érintett tsz-ek, de más tsz-ek is idegenkedtek utá­na a baromfitenyésztéstől. Igyekez­tünk arra bírni a termelőszövetke­zeteket, hogy a baromfitenyésztést fokozzák, még olyan formában is, hogy a tagok háztáji gazdaságaik­ban foglalkozzanak a tenyésztéssel. Az egészségügyi helyzet megjavítá­sára már az elmúlt év folyamán is gondoltak, és jelenleg csak abban az esetben adja ki a keltetőállomás a naposbaromfit, ha az állatorvos igazolja az előfeltételek biztosítá­sát. AZ ÖNTÖZÉSES GAZDÁLKODÁS helyzetének vizsgálatai szerint je­lenleg még nem használnak ki min­den lehetőséget az öntözött terü­letek növelésére a termelőszövetke­zetekben. Ehhez hozzájárul az is, hogy mindössze két öntözési szak­ember van a járás területén, ami túlságosan kevés, és ez a tény is gá­tolja az öntözés továbbfejlesztését. Saját munkatervünk szerint ugyancsak kilenc vizsgálatot végez­tünk. Termelőszövetkezetekben a nők és a fiatalok helyzete témájú vizsgálattal annak a megállapításá­ra törekedtünk, hogy a nők és fia­A mezőgazdasági lakosság figyelmébe! A megyei tanács v. b. pénzügyi osztálya felhívja az érde­kelitek figyelmét, hogy a mezőgazdasági lakosság általános jövedelemadó 1, negyedévi részletének fizetése február 15-én esedékessé vált Az esedékes adórészletet mindenki saját érdekében még ma, de legkésőbb az adópótlékmentes fizetési határidőig, február 15-ig rendezze, mert az addig ki nem fizetett adó után — visszamenőlege­sen január 1-től kezdve — naponta egy ezrelék adópótlé­kot számolnak fel az adóügyi szervek. Megyei tanáes v. b. pénzügyi osztály 82 talok miként vannak Bevonva a tsz-ek vezetésébe, hogyan veszik ki részüket az irányításból, mit tesz­nek a tsz-ek vezetőségei a nők és fiatalok munkába állítása, valamint a tsz-ben való megtartás érdeké­ben. A vizsgálat megállapításai sze­rint nőket csupán néhány tsz-ben választottak a vezetőségbe, a férfi­ak kisajátítják maguknak a veze­tést. A nők munkába állítása érde­kében történtek intézkedések: pél­dául egyes tsz-ek napköziket, gyer­mekmegőrző helyeket létesítették, de ami a jelentősebb, a területek tagokra való felosztásával igyekez­nek a nőket és a családtagokat be­vonni a közös munkába. A fiatalok bevonása érdekében a tsz-ek egyre több módszert alkalmaznak, biztosí­tani igyekeznek a fiatalok részére a szórakozási lehetőséget. A KÖZÉRDEKŰ BEJELENTÉ­SEKKEL kapcsolatban azt kell el­mondanunk, hogy 1961-ben mind­össze hét bejelentést kapott a Népi Ellenőrzési Bizottság, ebből kettőt névtelenül. Kevésnek tartjuk a köz­érdekű bejelentések számát, és még nem találtunk kellő magyarázatot arra; a Népi Ellenőrzési Bizottság iránti bizalmatlanság, vagy a meg­torlástól való félelem gátolja a dol­gozókat abban, hogy az általuk ész­lelt hibákról vagy visszaélésekről észrevételt tegyenek? A névtelen bejelentéseket is kivizsgáljuk, die nagyban megkönnyíti munkánkat az aláírással ellátott bejelentés, és nyilvánvalóan a hitele is nagyobb az aláírt bejelentésnek. Népköztár­saságunk törvényei legmesszebbme­nőkig védik a bejelentést tevő ál­lampolgárt, és súlyosan büntetik azt, aki bármilyen formában üldözi a bejelentőt, illetve, ha azzal szem­ben megtorló intézkedéseket foga­natosít. Különben is a Népi Ellenőr­zési Bizottság a bejelentő nevét nem közli. * Az 1961. évi munkánk után szól­nunk kell a feladatokról is. Az 1962. évre tervezett vizsgálatok zöme me­zőgazdasági vonatkozású, ez érthe­tő is, hiszen járásunk mezőgazda­­sági jellegű. Vizsgálataink súly­ponti részét a második ötéves terv végrehajtásával kapcsolatos mun kólátok és intézkedések helyességé­nek ellenőrzése fogja képezni. A já­rási tanácsülés 1982. január 26-án tárgyalta a NEB 1962. évi munka­­tervjavaslatát, amit jónak tartottak, és mindössze egy újabb téma beik­tatását javasolták. Szegedi Lajos a járási NEB elnöke A hét 7. napján Madarat tolláról, embert az „orráról” Furcsa egy eset veit, az biztos. Este van. Békéscsabán, az Álla­mi Áruház előtt egy 17—18 éves körüli lány sétál. Megáll, nézegeti a kirakatokat. Az óra mutatója lassan kúszik előre. Éltetek 10 perc, fél óra. Figyelem a lányt. Kezd ideges lenni. Üjabb 10 perc télik el. Lassan unom a várako­zást és ón is ideges leszek. Még­sem szép, ennyire megvárakoztat­ni valakit. Már több mint másfél órája várunk. Megszólítom — villan át az agyamon. — Igen, megszólítom, és megmondom neki, ne várjon to­vább, ha már eddig nem jött... Mellé lépek. — Bocsánat... — No végre — vágott közbe és kutató pillantással vizsgálgatta az orromat, önkéntelenül odamyúl­­tam. — Már azt hittem, hogy nem jön — nézett rám feddően. — Erre én sem gondoltam — da­dogtam. — No, mindegy, most már jöj­jön — ragadta meg a karomat. — De kérem — tiltakoztam —, nekem családom van. Ez használt. A kislány ijedten engedte el a kabátomat. — Hát nem maga az, aki meg akar velem ismerkedni? — Én? — néztem rá elképedve. — Hülye — mondta a nő rövi­den, majd még hozzátette: pedig ép fjen olyan nagy orra van, mint akit én várok... A pofon Nem túl érdekes, ha néha itt-ott elcsattan egy-egy pofon. Különö­sen akkor, ha férfi adja a férfinak, vagy apa a fiának. De ha egy nő adja a férfinak, az már kissé meg­lepő. Különösen az, amit alább mesélek él. Megyénk egyik vasútállomásán egy férfi és egy nő állt a restinek nevezett helyiségben, a pult előtt. Pálinkát ittak. Mögöttük egy férfi dülöngőzött. Amint ott álldogált, időközben tenyerét ráhelyezte az asszony csípőjére. Az asszony va­lamit magyarázott társának és ke­zével élénken mutogatott. A hé­tül álló férfi éppen a pult fölé ha­jolt, hogy kérje az italt, az ase­­szony meg- mutatott valamit és így tenyere a férfi arcán csattant. — Bocsánat, igazán nem akar­tam — mentegetődzött a nő. — Nem tesz semmit nagysód — motyogta a férfi —, megdolgoz­tam érte. A véletlen Két nő ült az egyik tánchelyiség» ben. Velük szemben két férfi fog­lalt helyet. Az egyik férfi odalé­pett a hölgyek asztalához. — Szabad? — hajolt meg az egyik előtt. A hölgy ránézett a másikra, az bólintott, pár perc múlva mór ott suhantak a parketten. A másik férfi is bátorságot ka­pott, mert ő is felállt és meghajolt az egyedül maradt hölgy előtt. Az kedvesen elmosolyodott, s félemel­kedett a székről. Ebben a pillanat­ban nyílt az ajtó és egy férfi lé­pett be. A hölgy elpirult. — Szervusz apu — lépett hirte­len a férfi élé. — Hogy kerülsz ide? A hoppon marach partner meghökkenve nézte a jelenetet, majd megindult egy másik asztal félé. Pár pillanat és már táncolt egy nővél. Annak nem volt férje. Jantyik Tibor A füzesgyarmati Aranykalász Tsz a megye bármely községéiben felvásárol csöveskukoricát 220,— Ft/q, cirokmagot 220,— Ft/q termelőszövetkezetektől vagy termelőszövetkezeti tagoktól Térmelőszövelkezeti tagok a felajánlott terményt bent hagy­hatják saját termelőszövetkezetükben s ott egy tételben átvesz­­szük. Fizetés termelőszövetkezetek részére inkasszórendszer­ben, tsz-tagok részére készpénzzel. A felajánlásról értesítést leérünk. 295 >*♦»«♦♦♦♦♦♦*•♦♦»♦**»*««««« *^« önodvári Miklós / \ fii XXXVII. Holnap benézhetne ide a bárba. Este itt lennék. Örömmel megven­dégelném. Hiszen... nem sértődik imeg, ugy-e... ez a legkevesebb, ♦ amit viszonzásként... ugye, adha­tok a fáradságáért. — Semmi az egész! — tiltako­zott a fiú — csak annyiból áll, hogy megkérdezem. Igazán nem fáradság. Bejövök szívesen. Mikor lenne a legalkalmasabb? — Délután háromkor megfelel. Délután én sem dolgozom, zárva vannak a hivatalok. — Kiküldetésben van itt. Er­dőslakon? — I... igen. Huzamosabb idő­re. A Képzőművészeti Alapnál dolgozom. — Festő? — Nem! — mondta Horváth & Jelpirult. — Ügynök vagyok. A 'festők munkáira keresek megren­deléseket. Meg... szó van arról, Jhogy egy kiállítást, is rendeznénk •itt... Ha eljön holnap és érdekli, szívesen megmutatom a kollekci­ót. Vannak közte remek pikáns képek is... Ebben a pillanatban mindenét odaadta volna, ha kéri tőle a fiú. Boldog volt, az örömtől sugárzott az arca, hogy ez ilyen nagyszerű­en sikerült. Jobban, mint álmá­ban is gondolni merte volna. Kohókőműves. Éppen annál a kohónál, amelyet neki fel kell robbantania. Remek. Ez a sors keze, amely figyelmezteti: „Itt van az alkalom, ne szalaszd el! Fogd meg ezt a fiút és állítsd céljaid szolgálatába!” — Iszik még valamit? — Köszönöm. Most már igazán nem. — Egy konyakocskát még... — Jó. De igazán csak egyet! Azt is elfogyasztották, a fiú tá­molyogva kelt fel az asztaltól. — Be sem mutatkoztam: Simon István a nevem. — Örvendek. Tehát holnap!... — Igen. Délután hat órakor. — Nagyszerű! Akkor meg is va­csorázhatunk. Kikisérte az utcáiba, s kint is maradt fedetlen fővel jó sokáig'. Nézte a csillagokat, megrészegül­­ve járkált fel s alá a Bükk-hotel előtt. Álomszerűnek tűnt előtte minden. Újra, meg újra lepergette emlékezetében az eseményeket. Kedve lett volna nyomban a pos­tára rohanni, táviratozni Rosenak, jöjjön azonnal, segítsen kidolgoz­ni a végrehajtási tervet, mert az eszköz már megvan. — Nem! — Felrohant a szobá­jába. — Magam hajtom végre! Megmutatom Rosenak és Kömer­­nek, hogy mire vagyok képes! Ez a fiú az én szerzeményem. Kizá­rólag jó megfigyelőkészségemnek tudható be, hogy felfedeztem. Ugyanígy végrehajtom majd a többit is. Magam alá gyűröm, a hatalmamba kerítem, rabszol­gámmá teszem és akkor majd azt csinál, amit én parancsolok neki. Elhelyezi a pokolgépet a kohó fa­lában. Megteszi. Egészen biztos, hogy megteszi. Tudatlanul is meg fogja tenni és a dicsőség az enyém lesz. Tízezer dollár... Svájci klini­ka! Istenem... Egész éjjel töprengett, forgoló­dott az ágyon. Hol a fiú, majd Rose, Elza és Kömer jelentek meg előtte. Tervezett, gondolko­dott, kidolgozott lépésről-lépésre

Next

/
Thumbnails
Contents