Békés Megyei Népújság, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-13 / 36. szám

M ÉPUJSÁa 5 amz. február 13., kedd Tudósítóink jelentik: A teremkupa csoportgyőztese a Bcs. MÁV és a Hv. Spartakusz — Jól játszott a VTSK — Két bajnokság ökölvívásban a szombati A Békés megyei Népújság Teremkézilabda Kupa vasárnapi fordulója bővelkedett az izgalmas, változatos 1. osztályú mérkőzések­ben. A nagy érdeklődéssel várt Bcs. MÄV—O. Kinizsi és a Hmv. Spartakusz—Bcs. Sportiskola csoportdöntőkön az NB ll-es csapa­tok szerezték meg a győzelmet és ezzel biztosították továbbjutásu­kat a kupa-döntőbe. NŐI I. OSZTÁLY HMV. SPARTAKUSZ—■ BCS. SPORTISKOLA 814 (3:3), vezette: Giczei II. Gd.: Hege­dűs 4, Sülé 2, Tóth, Kissné, illetve Lehoczki, Virágh 2—2. Hatalmas hangorkánban kezdődött a mérkőzés. Az NB H-es csapat óriási lendülettel vetette magát a küzdelem­be, mégis Lévai fellökéséért a csabai csapat jutott büntetőhöz. A reklamáló Kenéz kapust a játékvezető kiállította, helyére Tóth állt be, aki kivédte Vi­rágh hétméteresét. Az ellentámadás­ból Hegedűs megszerezte a kubavédő első gólját. A Spartakusz továbbra is óriási iramot diktált, még kétszer ju­tott vezetéshez. A nagyon idegesen játszó diák-csapatnak a félidő végéig mégis sikerült a kiegyenlítés. A pá­lyán és a nézőtéren sorra játszódtak le az izgalmas jelenetek. Tóth durván leterítette a csabai Czikkelyt, majd pedig az egyik vásárhelyi néző sértet­te meg a játékvezetőt. Ezért összesen 7 percig állt a játék. Fordulás után egyre jobban kidomborodott az NB ll-es csapat nagyobb rutinja, fizikai fölénye. Két perc alatt három gólt lőttek, erre az egyre jobban kifáradó diákok már nem tudtak válaszolni. A torna legszebb mérkőzésén így teljesen megérdemelt győzelmet aratott a vá­sárhelyi együttes. BCS. PAMUTSZÖVÖ—CSORVAS 14:3 (7:2), Vezette: Szokodi. Gd.: Tóth 4, Darabos 4, Kapuvári 3, Vaszkó, Baranyai, Kocziha, illetve Valkovszki, Havrán, Rigó. A csorvásiak a támadás befejezését csak Rigóra bízták. A Pamutszövő jobb csapatjátékával szerzett ilyen nagyarányú győzelmet. BCS. KÖTÖTTÁRUGYÁR­­GYOMAI GIMNÁZIUM 12a (8:3), vezette: Makszin: Gd.: Várai, Tóth 3—3, Kovács, Kocziha 2—2, Szlá­­vik, Karasz, illetve Kereki 5, Czegle 2, Adamik, Lázár. OROSHÁZI TÁNCSICS— BCS. MÁV 1&3 (6:6), vezette: Veres I. Gd.: Csiz­madia 5, Harmati 4, Asztalos, illetve Ancsin 7, Andó, Szántó. Nagy meglepetés az újonc csapat győzelme. A vasutasok kissé elbizako­dottan álltak ki a találkozóra. mindent. Kimondhatatlanul soká jött el a reggel és örökkévalóság­nak tűnt, amíg este lett. Egész nap ki sem mozdult a szállodából, nem evett, nem ivott, csak szív­ta az erős cigarettáikat, az egyiket eldobta, a másikat meggyujtotta. Hat óra után néhány perccel ha­tártalan izgalommal mént le a bárba. Az is egy évtizednek tűnt, amíg a harmadik emeletről a földszintre ért. Hátha nem lesz ott a fiú! Vagy, még ami rosszabb: talál egy Szabó Zoltán nevű, ve­le egykorú fiatalembert, s esetleg magával hozza... Természetesen, tovább kell magyarázkodnia, újabb akadály, amely tervei útjá­ba kerülhet. Számolt mindennel, reszketett a keze, amikor a ki­lincsre tette. Benyitott. Simon István már ott ült. Egye. dűl. Látszott rajta, hogy idegesen várakozik. Horváth hozzásietett, mind a két kezét nyújtotta. — Bocsásson meg! Néhány per­cet késtem. Váratlanul akadt egy kis dolgom. Ugy-e, nem várako­zik régóta? Hat órában egyez­tünk meg. — Negyedórája vagyok itt — mondta a fiú, most tökéletesen józan volt, csak megtört arca, vé­res szem« mutatták az éjszakai HMV. SPARTAKUSZ— BCS. PAMUTSZÖVÖ 12:16 (8:4), vezette: Német. Gd.: Tóth 5, Sülé 4, Hegedűs 2, Kissné, illetve Darabos 5, Kapuvári 3, Vraukó 2. Amikor már 8:2-re vezetett a vásár­helyi csapat, edzőjük a következő mérkőzésre készülve, lecserélte a csa­pat kulcsembereit. A Pamutszövő ki­használta az alkalmat és bátor, táma­dó játékkal egy gólnyira csökkentette hátrányát. Már csak fél perc volt hát­ra a játékidőből, amikor a csabaiak kezében volt a labda, de az elkapko­dott leadást Tóth megszerezte és gól­jával biztosította a vásárhelyi csapat számára a győzelmet. BÉKÉS—BCS. RUHAGYÁR 16:4 (8:0), vezette Tárnok. Gd.: Szálkái 5. Tuska, Lengyel 4—4, Bakonyi 2, Kiss, illetve Csiaki 2, Gedó I. Gubé­­nyi. A Ruhagyár kapuját mézőnyjátékos védte, ezért győzött ilyen fölényesen a békési csapat. FÉRFI I. OSZTÁLY BÉKÉSCSABAI MÁV— BCS. VÖRÖS METEOR 19:16 (9:5), vezette: Veres I. BCS. PAMUT—BCS. NYOMDA 21:12 (12:7), vezette: Veres I. Gd.: Bé­csi, Molnár 6—6, Betkó, Fabulya 3—3, Burján 2, üovszki, Illetve: Fehér 4, Tőkés 5, Varsányi, Veres, Bata. BCS. VÖRÖS METEOR­­GYULAI SPORTISKOLA 19:12 (7:9), vezette: Varga L Gd.: Bielik 6, Benkő 5, Szarvas 3, Farkas 2, Lesz­­kó 2, Illetve. Lindenberger 5, Petrikó 3, Salka 2, Székely, Szigetvári. Barátságos . mérkőzés. Békéscsaba, 800 néző. Vezette: Medovarszki. SZVSE: Uhrin — Juhász, Réti, Kösz­­ner — Balázs (Herényi), Batki — Tóth II., Bischof, Rábai, Karsai (Halász), Majzik. Edző: Veres Lajos. VTSK: Geszti — Bánki (Félix), Kubik, Plu­­hár — Félix (Molnár), Kiss — Bé­­készky, Hrabovszky, Molnár (Bakó), Bánki, Balogh. Edző: Kiiment And­rás. Vizes, csúszós talajon mezőnyjáték­­kai telt el az első negyedóra. A lumpolást. — Én meg korábban jöttem... — Van valami jó híre számom­ra? — kérdezte Horváth és meg sem várta a fiú válaszát — meg­iszunk egy konyakot? — Sajnos — mondta Simon —, semmi újat nem tudok. Többek­től is érdeklődtem, dehát egy ilyen nagy gyárban... — Hányán dolgoznak «feszesen az erdőslaki kohászati művekben? — kérdezte hirtelen Horváth, és intett a pincérnél«;, miközben ész­revétlen mozdulattal bekapcsolta a belső zsebébe rejtett parányi magnetofont. A fiú gyanútlanul válaszolt: — Körülbelül harmincezren. — Óriási! — Horváth ámuldo­zott. — Valóban hatalmas. Egy egész gyárváros. Ekkora üzemben és ennyi ember között nehéz mes­terség lesz megtalálni az én uno­kaöcsémet, de ugye, maga azért nem adja fél a reményt és tovább­ra is segít nekem? — Természetesen. Remélem meg is találjuk... — Nagyon köszönöm; erre meg­iszunk egy konyakot! Nem vol­na kedved — tegezte le hirtelen, amikor poharukat összekoccintot­ták — a vacsoránál is velem tar­tani? (Folytatjuk) döntőr BCS. PAMUTSZÖVÖ— GYULAI SPORTISKOLA 20:15 (7:8), vezette: Tárnok. Gd.: Bécsi 10, Molnár 6, Fabulya 3, Betkó, illetve Bindenberger 3, Petrikó 4, Szigetvári 3. O. KINIZSI—BCS. NYOMDA 18:10 (7:6), vezette: Varga I. Gd.: Ambrus, Fudala, Csik 4—4, Varga 3, Német L 2, Ugrai, illetve Tőkés 6, Veres, Fehér 2—2. BÉKÉSCSABAI MÁV— OROSHÁZI KINIZSI 17:16 (9:6), vezette: Tárnok. Gd.: Buka 5, Varga 4, Giczei, Eperjesi 3—3, Dari­­da, Tomka, illetve Ambrus, Német I. 5—5, Fudala 3, Sinkó 2, Csik. A szezon legszebb, legizgalmasabb találkozója volt! A MÁV nagyobb ru­tinját a Kinizsi a hazai pálya alapos ismeretével és nagyfokú lelkesedéssel egyenlítette ki. A csabai csapat gyor­san elhúzott és igzalmas küzdelemben egy-két gólos előnyét a mérkőzés vé­géig tartani tudta. A csabaiak szoros emberfogással igyekeztek megbéníta­ni a Kinizsi átlövési kísérleteit. Az orosháziak éppen ezért kapusukat, Sinkót küldték a mezőnybe, aki két gólt lőtt. A második félidőben azon­ban az orosháziak húzása nem vált be, a MÁV kétszer megszerezte a lab­dát és csatárai az üresen hagyott ka­puba lőttek. Férfi 1. a. osztály végeredménye: 1. Bcs. MÁV 5 5 - - 93:89 19 2. O. Kinizsi S 4 - 1 SI:63 S 3. Bcs. Vörös Meteor 5 3 - 2 70:68 6 4. Bcs. Pamutszövö 5 2 - 3 84:87 4 5. Gyulai Sportiskola 5 1 - 4 69:75 2 6. Bcs. Nyomda 5 - - 5 46:97 -Női I. a. osztály állása: 1. Hmv. Spartakusz I. 5 4 - 2 63:35 S 2. Bcs. Sportiskota 5 4 - 2 76:46 8 3. Bcs. Pamutszövö 5 3 - 2 49:40 6 4 Bcs. MAV 5 2 - 4 33:49 2 5. Csordás 4 2 - 3 43:60 2 6. O. Táncsics 4 2 - 3 32:64 2 —Cfl— többgólos szegedi győzelemre tippelők csalódottan nyugtázták, a vasutasok széteső játékát, viszont örömöt szerez­tek a csabaiak jó játékukkal. Külö­nösen mezőnyben voltak egyenrangú ellenfelek, sajnos a kapu előtt már nem tudtak támadásaik veszélyesek lenni. Az első negyedóra után azon­ban észrevehető volt a két csapat kö­zötti osztálykülönbség, s a vendégek egymás után vezették támadásaikat. A hazaiak védelme jól állt a lábán, s a szegediek csupán szögleteket értek el. Az egyik szögletre Bischof emelke­dett ki a bolyból, s szép fejese a ka­pufáról vágódott ki a mezőnybe. A VTSK csatárai is szóhoz jutottak ez­után, de csak a tizenhatosig bírták erővel, mivel a jól záró vasutas védők időben hárítani tudtak. Mintegy fél­órás meddő játék után kavarodás tá­madt a hazai kapu előtt, s a labda az üresen álló Majzikhoz került, aki az ötös sarkáról védhetetlen gólt lőtt. Szünet után mindkét csapatban több új játékos szerepelt. A szegediek most már tervszerűbben támadtak, s a szü­netben beállt Halász nagyszerű fejesét csak a kapufa mentette. Noha a VTSK ebben a játékrészben felhagyott me­rev védekező taktikájával, többet tá­madott, de azokban nem volt elegen­dő átütőerő. Az utolsó negyedórában ismét a vendégek erősítettek és Maj­­', zik újabb góljával megérdemelten ) nyertek. A VTSK-nál még mindig mutatkozik a múlt vasárnapi hiba: nem megy a támadás-szövés, nem lőnek kapura. Jók: Rábai, Majzik, Halász, illetve Kubik, Kiss, Molnár. Percsik János \ totó 6. heti telitalálata 1. Atalanta—Bologna i 2. Catania—Juventus I 3. Fiorentina—Palermo 1 4. Mantova—Lanerossi x 5. Padova—Sampdoria 1 «. Spal—International l 7. Reims—Monaco i 8. Metz—Nimes l 9. Sochaux—Lyon 2 lt». Angers—Rouen l 11. St. Etienne—Sedan l vi. Mon< pettier—Lens l | Szegedi VSE Bes. VTSK 2.0 (1:0) KATONÁIM UÉIKIEIK Most éjszaka van; álmosít a csönd. Jó lenne egy félórácskái szundítani! Nem lehet! Szolgálat­ban vagyok. Ma én vigyázok a fi­úk álmára; jóízűen alszanak ... Ülök a naposasztalnál és érzem, hogy körülvesznek a katonaemlé­kek. Ismét felkerestek hát. ések a kedves, elválaszthatatlan társaim. Olyan jó velük lenni... Szeretem őket, mert kis színes, apró darab­jai katonaéveimnek. Ahogy babusgatom őket, egyi­kük megszólal: —Ugye, én vagyok neked a legkedvesebb? Azután ezt kérdezik a többiek is... 7a.­­varban vagyok; melyik is a leg­kedvesebb, a legemlékezetesebb? Ax első a kései őszben született, bevonu­láskor. Vasárnap volt, hajnali két óra. Villamosra vártunk az Asto­ria előtt. Civilek és civil-katonák. Mellettem csókolóztak és a szél foszlányokat hozott az év sláge­réből, a Voláréból... Megborzongtam. Az út alatt kí­sért kételyraj kárörvendve vi­gyorgott: lesz majd neked ne­­mulass! Féltem a hallomásból is­mert világtól... Aztán jött és feléledt a hajnal, messze tűntek a kínzó kételyek, valóságban, katonák között járva próbálgattam a csizmás lépteket. Tétovák, esetlenek voltak ezek a lépések, de nem botlottam meg; megtanultam járni a katonaélet göröngyös útján, mert sok-sok se­gítő kéz támogatott. Sok-sok me­leg, barátságos, biztató hang ser­kentett már az első napon. Ekkor éreztem először: emberként bán­nak velem. Az első nap emléke boldog: egészen közel bújik a szívemhez és úgy unszol: mondd ki, hogy én vagyok a legkedvesebb! Nem vá­laszolhatok igennel, mert elém perdiU a második, mely egy fehérruhás januári na­pon szegődött mellém. Ünnepre, nagy ünnepre készült a laktanya. A katonává érés fel­emelő érzése izgatottságot telepí­tett rám is. Nagy igyekezettel ker­gettem köpenyemről a ráncolcat, csináltam a tükröt a bakancsom­ból. És egyszerre ott álltam a külö­nös tisztelet övezte zászló előtt, esküvésre, katonaesküvésre várva. Mellettem állt édesapám, édes­anyám és a parancsnokom. Anyám szeméből kiolvastam az anyai fél­tést, örömöt és biztatást. Nem va­gyok érzékeny lelkialkatú, de ahogy olvastam az eskü szövegét, egy pillanatra megcsuklott a han­gom. Szép volt, felejthetetlen volt az a délelőtt, mert aklcor jegyeztem el magam a katonaélettel... Már-már kimondjam a szót, amikor a harmadik, katonabarátság emléke tolakszik elém. Öl nézem és máris a nyár­ban járok. Jutkával júliusban ismerkedtem meg. Éppen az első randevúra igyekeztem, amikor egy váratla­nul ért szállítást kellett lebonyolí­tani. Amikor a parancsnokom kö­zölte, hogy én megyek, sírni tudtam volna. A szépen eltervezett sza­vakra talán sohasem lesz szükség — sóhajtottam, s elindultam a ko­csit előkészíteni. Egy kéz nehezedett a vállamra. Hátrafordultam; Varga Zoli, a „Colos” állt mögöttem. — Hagyd a „fűrészt”! Menj, öl­tözz, majd én elintézem helyetted a „fuvart”. Mára úgy sincs prog­ramom ... — Mit szól a főhadnagy elvtárs? Jelenteni kell neki a cserét! — Már jelentettem. Beleegye­zett. Csak egy kicsit neheztelt, amiért nem te szóltál a dologról.... Ezekben a percekben éreztem igazán, hogy mit is jelent az a ba­­rútság, amely az elmúlt hónapok­ban szövődött közöttünk. Ez a katonaemlék lenne a leg­kedvesebb, a legemlékezetesebb? Most sem válaszolhatok igennel, mert újabb és újabb emlék-mozaik tárul gondolat-szemeim elé. 1.. Már reggel van; feléledt a háló. Búcsúznak az emlékek. Még egyszer megsimogatom őket és ki­csit szégyenkezve kérem: ne ha­ragudjanak rám, amiért nem tud„ tam kiválasztani a legszebbet. Nem tudtam, mert nem is lehet. Hiszen mind a szívemhez nőtt, mind-mind nagyon szép. (brácsák) Perei János és Sajben Pál területi ifjúsági ökölvívó-bajnokságot nyert Négy megye legjobb ifjúsági ököl­vívói találkoztak Békéscsabán, hogy pénteken és szombaton kemény küz­delemben megküzdjenék a területi egyéni bajnoki elmért, no meg a he­lyezésekért. Kicsinynek bizonyult a Balassi Bálint kultúrotthon nagyter­me, különösen a döntőkön, szomba­ton este. Amíg azonban a harmat-, pehely- és könnyűsúly csoportokban hat, meg ennél több induló volt, addig a kö­zép és félnehéz súlyban nem akadt egy versenyző sem. Megyénkből a Gyulai MEDOSZ és a Békéscsabai Kötöttárugyár indította el versenyzőit. Két versenyzőnk a győzelmi dobogó legfelsőbb fokára küzdötte fel magát. A pehelysúlyú Perei János gyulai versenyző a szívó­san öklöző Kovácsilkot csalt nehezen tudta legyőzni. A nagyváltósúlyban megyénk két kiváló fiatal reménysé­ge; a gyulád Bogár és a csabai Sajben szép öfctözése a bajnokság egyik leg­szebb részének mondható. A csabai fiú balegyenes ütéseivel szerzett pon­tokkal kerekedett felül, de alig ma­radt ei mögötte a szintén tehetséges Bogár. EREDMEN VEK: Papírsúlyban: Területi bajnok: Bar­ró Lajos (Ceglédi VSE). 2. Marta (Sze­gedi Dózsa), 3. Szalontad (Kecskeméti Építők). Légsúlyban: Területi bajnok: Molnár (Kiskunfélegyházi a, -Páünfcás (Gyulai MEDOSZ), 3. Szaiay (Szeg. Dózsa). Harmatsúlyban: Területi bajnoki Palaga József (Gödödllői Vasas), 2. Néroeth (Szeg. Dózsa), Rideg (Gö­döllői Vasas). Pehelysúlyban: Területi bajnok: Pe­rei János (Gyulai MEDOSZ), 2. Ko­­vácsik (Gödödllői Vasas), 3. Sitkey (Szegedl Dózsa). Könnyűsúlyban: Területi bajnok: Hazudta Mihály (Makói Vasas), 2; Bugyi (Kiskunfélegyházi Ép.), 3, Pet­­rovdes (Makói Vasa«. Kisváltóban: Területi bajnok: Ober­dörfer (Kiskunfélegyházi Kinizsi), 2. Ficsor (Szegedi Dózsa), 3, Hegedűs (Ceglédi VSE). Váltósúlyban: Területi bajnok: Rabi István (Ceglédi VSE), 2. Rádi (Kiskun­félegyházi Ép.), 3, Sajben n. (Bcs. Kötött). Nagyváltósúlyban: Területi bajnok: Sajben Pál (Bcs. Kötött), 2. Bogár (Gyula). Közép- és félnehézsúlyban «mink' nem volt. Nehézsúlyban: Területi bajnok:Paku Lajos (Máltái Vasas), 2. Taliga (Gytítei MEDOSZ). A megyék közötti szoros pontversenyt végeredményben a bajnokság száma döntötte el. 1. Bács-IGskun 22, 2. Pest megye 22, 3. Csöng rád 20. 4. Békés megye 20 ponttal; H. 3,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents