Békés Megyei Népújság, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-10 / 34. szám

2 M ÉP ÚJ S AG 1962. február 10., szombat Idős és fiatal párttagok a Békéscsabai Pamutszövőben Tiltakozások a tervezett amerikai—angol atomkísórletek ellen Ä Pamutszövaipari Vállalat bé­késcsabai telephelyének csaknem hetven tagú pártszervezetében jól együttműködnek a fiatal és az idősebb generációhoz tartozó kommunisták — kiegészíti egy­mást a három nemzedék. Az öreg Szabó bácsi, aki egy időben az üzem párttitkára volt, s aki a töb­bi idősebb szakival együtt tevé­kenyen részt vett a múltban az emberibb körülményekért, a ma­gasabb bérért folyó harcban, sok mozgalmi tapasztalatot ad át a fiataloknak, s szavaiból a békés­csabai textilmunkások első világ­háború utáni története elevene­dik meg. Példájuk ösztönözte ifj. Fekete Jánost is az ellenforradalom után, hogy kérje a pártba való felvéte­lét. 1956-ban Szentesen teljesített katonai szolgálatot, mint sorköte­les fiatal. Az ellenforradalmi vi­har ott is csak a sokat próbált kommunistákat találta a vártán, s ifjú Fekete a párttal tartott, fegyverrel védte a reá bízott kato­nai objektumot. Leszerelése után azonnal kérte tagjelölt-felvételét s hat hónap múlva az üzemi párt­­szervezet rendes tagjai sorába vet­te fel őt, s nem sokkal később munkásőr lett. Édesapja szintén régi pamut­szövői dolgozó, s 1945 óta párttag. Otthon is — míg meg nem nősült a fiú — jórészt az üzemi prob­lémák és politikai kérdések töl­tötték ki a beszélgetések tartal­mát. A családi környezet jó ha­tása, valamint ifj. Fekete tehetsé­ge, szorgalma hamarosan azt ered­ményezte, hogy az üzemvezetőség kezdett felfigyelni rá. S amikor műszakjában kádergondok adód­tak, a pártszervezet javaslatára az igazgatóság őt bízta meg a műve­zetői tisztséggel. Az üzemve­zetőség jól választott és mivel további tervei voltak ifj. Feketé­vel, beszéltek vele, hogy jelent­kezzék a textilipari technikum esti tagozatára. — Művezető vagy, tanulnod kell... — mondta Pribojszki Má­tyás igazgató. A fejlődés azonban még egy ember esetében sem mindig egye­nes ívű. Vannak buktatók, külön­böző természetű nehézségek, ame­lyeket csak nagy erőfeszítéssel tudunk átugrani. Nem firtatjuk, hogy ifj. Fekete Jánosnak abban a helyzetében mi lehetett a dön­tőbb ok: a lakásproblémája, amire hivatkozott vagy egyszerűen a továbbtanulástól való húzódozás, de tény, hogy akkor hiába beszél­tek vele az elvtársak, nem vállalkozott a technikumra Mivel van egy olyan rendelet,! hogy a fiatal középkáderek nem] maradhatnak beosztásukban a megfelelő szakmai képzettség megszerzése nélkül, ifj. Fekete Jánost kénytelen volt művezetői beosztásából leváltani az üzem­­vezetőség. Ám az idősebb szaktársak nem hagyták magára Feketét. Vandlik elvtárs, a párttitkár, Lapusnyik elvtársnő, a személyzetis, Mar­tincsek Pál főművezető és Szabó elvtárs is, nem beszélve az idős Feketéről, „kezelésbe” vették a tehetséges fiatalembert: — Nézd fiam, mi nemsokára kidőlünk a sorból... Rátok, fiata­lokra hárul itt minden... Nekünk a múltban nem volt módunkban tanulni, tudod, milyen volt régen a textilmunkások helyzete. Most meg kellene ragadnod a lehetősé­get... — Fekete elvtárs, az élet állan­dóan fejlődik, a mi üzemünk is... A régi szakképzettség ma már nem elegendő ahhoz, hogy jó irá­nyítója legyen munkájának az ember. Tanulni kell... — mondta Lapusnyik elvtársnő... Amíg kiforr a bor, addig jó idő eltelik. Ifj. Feketében e sza­vak nyomán érlelődött meg a tu­dat: „Tanulni kell!” Bár szüksé­ges megjegyezni — leváltása után is helyt állt a munkában, mégis úgy érezte, hogy az elvtársak ta­nácsára hallgatva többet tudna tenni az üzemért Ősszel beiratkozott a technikum­ba. Ha nem törődtek volna vele az idősebb elvtársak, sőt mellőz­ték volna, mint olyan embert, aki nem érti meg az idők szavát, ifj. Fekete talán még ma is töpreng­hetne: miért is nem jelentkezett először iskolára. Dehát megtehet­ték volna ezt azok az idős párt­tagok, akik még nem hivatalosan is minden tettükben a jóért, az előrehaladásért törnek lándzsát? Sokszor sajnos átmenetileg a szubjektivitás irányít egy ilyen eset után egyes elvtársakat: „Senkinek sem kötelező a disznó­tor” — mondják. „Ha nem akar valaki előre haladni, hát marad­jon meg magának.” A türelmes, meggyőző munka azonban mindig meghozza az eredményét, mint ifj. Fekete esetében is, aki ma már újra segédművezető, s ebből haszna származik az egész üzem­nek. Műszakjában kísérleti újítást vezettek be, jelentősen növelték a gépek íor­­dulatszámát. Az 56 gépes parti mintegy 26 gépje a korábbi 170— 180 helyett ma már 204—206 for­dulatot tesz meg, s máris nagyobb teljesítményt érnek el ennek a partinak a dolgozói, mint azé a műszaké, amelyikben 60 gép mű­ködik a régi fordulatszámmal. A tervet átlagosan 110—115 száza­lékra teljesítik. A modern tömegpusztító fegy­verek felfedezésével egy harmadik világháború beláthatat­lan következményekkel járna. El­pusztulna az évszázadok hosszú során kialakult civilizáció jelen­tékeny része. Az atom- és hidro­génbomba bevetése egész városo­kat, iparvidékeket, sőt országokat tenne a földdel egyenlővé. S ami ennél is fájdalmasabb, a nukleá­ris háború az emberek százmil­lióit pusztítaná el. E veszélyt felismerve a komm, nista és munkáspártok, a szocia­lista tábor országai — ugyanúgy, mint a múltban — jelenleg is a háború elhárítására törekednek. Igaz, a világon még sok megoldat­lan probléma van, amelyek ha él­mérgesednek, háborús góccá vál­hatnak. De manapság már meg­van a lehetősége annak, hogy eze­ket a vitás nemzetközi kérdéseket tárgyalások útján oldják meg. Nincs a szocialista és tőkésorszá­gok között egyetlen olyan problé­ma sem, amelynek a rendezéséhez Ifj. Fekete elgondolása alapján új vetőfejet készítettek, melynek jelentősége még kiszámíthatatlan. A régi bőr pickerek (vetőfejek), anyagát ugyanis külföldről hoz­zák be, s emiatt hónap végén mindig hiány van belőlük. Általá­ban 5 millió vetés után „berágód, nak”, használhatatlanokká válnak ezek a pickerek. Ifj. Fekete tex­tilbakelitből készített velőfeje­ket, melyek két gépen már a ki­lencedik millió vetéshez közeled­nek, s még semmi bajuk sincs. Tartósságuk előreláthatóan a bőr­ből készült pickerek több mint kétszerese lesz, s mivel könnyeb­bek és nem tapadósak — nem kell olaj a működtetésükhöz (tehát nem szennyezik az árut sem), nö­velik a gép fordulatszámát, s nem szakítják úgy a szíjakat sem. Nem kell nagy képzelőerővel bírni ahhoz, hogy ifj. Fekete ilyen irányú helytállásához is so­kat adtak az üzem régi pártmun­kásai. háborúra lenne szükség. Nincs egyetlen vitatott kérdés sem, ame­lyet ne lehetne békés tárgyalások útján megoldani. p^nnek elsősorban az az oka, hogy a szocializmus világ­méretekben fölénybe került az imperializmussal szemben, s egy­re inkább a nemzetközi élet fő tényezőjévé válik. A szocializmus erejének, hatalmának és befolyá­sának növekedése pedig egyet je­lent a béke erőinek a gyarapodá­sával. Ma már a szocialista orszá­gok gyakorolják a legnagyobb ha­tást a nemzetközi életre, s ezért érthető, hogy a vitás nemzetközi kérdések békés megoldására egy­re nagyobb lehetőség nyílik. A szocialista országokban nem léteznek háborúban érdekelt osz­tályok és társadalmi rétegek. Nin­csenek hódító szándékaik, nem tartanak igényt idegen területek­re. Legfőbb feladatuk: a szocializ­mus, a kommunizmus építése. Ép. pen ezért minden szocialista or­szág, amely szilárdan a marxiz­mus—leninizmus talaján áll, a bé-London (MTI) Csütörtökön este ezer főnyi fák­lyásmenet vonult végig London utcá­in, s tüntetett az Egyesült Államok és Anglia tervezett atomkísérletei ellen. A tüntetők az amerikai nagykövet­ség elé vonultak és ott Collins kano­nok, a nukleáris leszerelésért küz­dő mozgalom vezetője, Kennedy ame­kés egymás mellett élés elvének gyakorlati realizálására törekszik. De ez nem zárja ki, sőt feltéte­lezi az imperialista és szocialista államok közötti osztályharcot Ez az együttélés az osztályharc sajá­tos megnyilvánulási formája vi­lágméretekben. Ez a harc politi­kai, ideológiai és gazdasági téren folyik. A jelenlegi helyzetre az a jellemző, hogy a gazdasági harc szerepe rendkívül megnövekedett. A két rendszer között folyó gazda­sági harcnak világtörténelmi je­lentősége van. E verseny során a világ dolgozói feleletet kapnak ar­ra a kérdésre, hogy melyik rend­szer kerül fölénybe az emberi te­vékenység legfontosabb szférájá­ban, az anyagi termelésben, melyik tudja jobban kielégíteni a dolgo­zó milliók anyagi és szellemi szük­ségleteit. A két rendszer gazdasági ver­senyének kimenetelére dön­tő hatással lesz a kommunizmus alapjainak lerakása a Szovjetunió­ban. S az csak természetes, hogy a kommunizmus építésének a si­kerei a Szovjetunióban, az egész szocialista tábor gazdasági túlsú­lyának kialakulása az imperializ­mussal szemben, messzemenő ha­tást gyakorol a nemzetközi kap­csolatok egész rendszerére. A szo­cializmus gazdasági győzelmei szi­lárdítják a békés viszonyokat a nemzetközi küzdőtéren, növelik a riltai elnökhöz címzett levr.let adót* át a nagykövetség tisztviselőjének. A levél felszólítja az elnököt, mondjon le a nukleáris robbantásokról. A tüntetők hasonló tártaiméi leve­let juttattak el Macmillan angol mi­niszterelnökhöz és a parlament több tagjához is. békés egymás mellett élés reali­tását. Bár a béke fenntartásának leg­következetesebb hívei a szocialis­ta országok, a kommunista pártok, de ezek az erők nincsenek egyedül a békéért folyó harcban. Számos ország, politikai párt vagy irány­zat, melyeknek idegen a kommu­nizmus eszméje, amelyek talán nem szimpatizálnak a szocializ­mussal, de a világbéke fenntartá­sa alapvető érdekük. A békéért szállnak síkra több­ségükben a gyarmati elnyomás alól nemrég felszabadult országok is. Bár ezek az államok gazdaságú lag még gyengén fejlettek, de nagy erkölcsi és politikai erőt képvisel­nek, s növekvő nemzetközi tekin­télyük alapján a világbéke fenn­tartásának már ma is aktív ténye­zői. Ezek az országok már nem „politikai fehér foltok” a térké­pen, nem az imperializmus tá­maszai. Éppen ezért megvan an­nak a lehetősége, hogy a szocia­lista államok összefogjanak a sem. leges, független országokkal a bé­ke megőrzéséért, az imperializmus éllen. A békés nemzetközi kapcsola­tok kialakításáért vívott harcban nagy szerep hárul a tőkés­államok dolgozóira is. Az USA, Anglia, Franciaország, a Német Szövetségi Köztársaság s a többi tőkésállam dolgozói közvetlen nyomást gyakorolhatnak saját kor-Varga Dezső Külföldi események — képekben Decazevilleban az apácák is szolidárisak a bányászokkal. A ké­pen: a Decazeville-i bányászok mellett tüntetők tömegében ott láthatók az apácák is. MTI Külföldi Képszolgálat Ecuadorban élő indiánok tüntetése Quitöban. Cotopaxi térségéből Quitoba, az ország fővárosába érkezett indiánok gyülekeznek az utcán, hogy részt vegyenek az agrárreformot követelő tünteté­sen. Mintegy 20 ezer nő és férfi érkezett e célból Quitoba. MTI KüQíölciá Képszolgálat* KONZULTÁCIÓ II két rendszer békés egymás mellett élésének lehetősége

Next

/
Thumbnails
Contents