Békés Megyei Népújság, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-06 / 30. szám
2 NÉPÚJSÁG 1962. február 6., kedtl Egy hét alatt három termelő-|| szövetkezet elnökétől hallottunk egyforma aggodalmat. A sarkadi járás egyik termelőszövetkezetének elnöke így fogalmazta ezt cr.eg: „Sokat töprengtem a zárszámadás óta eltelt hat nap alatt azon, amit nálunk tapasztaltam ... Ott kezdem, hogy a múlt évi kedvezőtlen időjárás minket sem kiméit. Mégis tűrhetően zártunk... A munkaegységek értéke megközelítette a 90 forintot. Ugyanakkor növekedett a szövetkezet oszthatatlan közös vagyona is... Amíg egy esztendővel ezelőtt hatmillió forint körül volt közös vagyonunk értéke, jelenleg a nyolcmilliót is meghaladja. A háztáji földek is megadták azt, amit olyan időjárás közepette adhattak, mint a tavalyi volt... Földjáradékot is fizettünk szépen ... És mégis... egy dologban nem értem az embereket ... Mi a magyarázata annak, hogy a zárszámadási beszámoló után egymás után kértek szót a szövetkezet gazdái, de minduntalan csak arról beszéltek, hogy miért nem értük el a munkaegységenkénti 30 forintot. Valamenynyien csak a közvetlen formában jelentkező anyagi juttatásokról beszéltek... Azt senki sem említette, hogy a múlt évben az időjárás és néhány százezer forint adósság rendezése ellenére hogyan növekedhetett kereken kétmillió forinttal a közös vagyon ... Nem tudom, mivel magyarázható ez az érdektelenség?” A szóban forgó termelőszövetkezet tehát jó közepesen zárta a tavalyi évet. Általános gazdálkodását tekintve sem kell szégyenkezniük. Ugyanezt lehetne elmondani arra a két termelőszövetkezetre is, melyeknek elnökei hasonlóan panaszkodtak. Valóban mi lehet az oka, hogy még csak említést sem tettek a szövetkezet gazdái a közös vagyon kétmillió forintos gyarapodásáról? Az első panaszkodó elnök által Irányított termelőszövetkezetben nem volt lehetőségünk az aggodalom „mögé” nézni. Annál inkább sikerült bogozni ezt a szeghalmi járásban. Két oldalról próbáltuk megközelíteni a problémát. Egyrészt úgy, hogy az általános gazdasági tennivalókon, a munka irányításán túl, a szövetkezet elnöke mit tett azért, hogy érdekeltebbé tegyék az embereket? A kapálás, az aratás, a nyári és az őszi betakarítás, és a naponként jelentkező munkák szorgalmazásán túl mennyire ismertették a szövetkezet dolgait? Mennyire osztotta meg a gondokat azokkal, akikről 5 is úgy beszél, hogy: a szövetkezet gazdái? Nem Weft sfltfw bogozni, hogy az egyik oldalról választ kapjunk erre. A szövetkezetiek minden rosszindulatot mellőzve mond-I ták el: egész évben csak két eset- ; ben futotta a gazdasági vezetők • „erejéből”, hogy szűkre szabott közgyűléseken ismertessék a sző- [ vetkezet belső gondját-baját. S > amikor a közgyűlés összehívásé- J ra szánták magukat a vezetők, £ akkor is csaknem kizárólag az [ adósságokról beszéltek, és csak f igen keveset arról, hogy közös erő. í vei, a szövetkezet gazdáinak se-1 gítségével mennyivel haladhattak I volna gyorsabban a cél felé. Azon- r ban mintha restellték volna a ve- j zetők segítségül hívni az embere- 1 két, megtartották maguknak ti-| tokként azokat a bajokat, mélye-1 két közösen sokkal gyorsabban meg tudtak volna oldani. így nem lettek érdekeltté téve a szövetkezetiek. Nem túlozunk, ha azt csöndjük: inkább rájuk illett, hogy csak „tagjai” a közös gazdaságnak, nem pedig a szó szoros értelmében vett gazdái. A másik oldalt is próbáltuk bogozni. Azt, hogy ha a gazdasági vezetők „kissé meg is feledkeztek” azokról az emberekről, aki i jó néhány évvel ezelőtt a szövetkezeti mozgalom mellé álltak, s akiken a termelés múlott, vajon mit tett a pártszervezet? Sajnos, nem sokat Talán még annyit sem, mint a gazdasági vezetők. A pártszervezet, pontosabban szólva a kommu. nisták nem találták meg helyüket tevőlegesen ebben a szövetkezetben — mint ahogyan a másik kettőben sem, két év óta. Úgy sem, hogy a gazdasági vezetők mellé álljanak, s a közös gondokból magukra vállaljanak egyet s mást. A pártszervezet nem lett politikai vezetője, irányítója a termelőszövetkezetnek. így aztán érthető, ha a zárszámadási közgyűlésen hallgattak az emberek, nem túlságosan érdekelte őket a közös vagyon gyarapodása, s csak az őket közvetlenül érintő anyagi vonatkozású dolgokról beszéltek. ükkor cssfekednének helvesen az ilyen termelőszövetkezetek vezetői a sarkadi járásban és a megye más részeiben, ahol hasonló módon így aggódnak a vezetők, ha az általuk vélt érdektelenség okait megpróbálnák elemezni. De ehhez őszinte önkritika kell. Annál is inkább, mivel a kétmillió forint, amenyivel a szóban forgó termelőszövetkezet a múlt évben gyarapodott, nem csekélység, s nem is az égből hullott. Ahhoz, hogy most mennyivel gazdagabbak ennek a szövetkezetnek a gazdái, nem valami csodának köszönhető, hanem azoknak, akik egész évben szorgalmasan dolgoztak. Mennyivel nagyobb lehetett volna az eredmény, ha a párt. és a gazdasági vezetők érdekeltté tették volna az embereket. Ha év közben a rendszeres és alapvető tájékoztatáson túl nem restelltek > XXXI. ■■ | Horváth csodálkozva, a megle.petéstül csaknem tátott szájjal ; nézte a lányt. Szinte hinni sem akart szemének. Rose lenne hát? 'Ugyanaz a Rose, aki a „szanatóriumban” olyan kéjes vágyakozással 'szorította meg az asztal alatt készét, hogy majd felszisszent tőle és [az agyába futott a vére S ón ... »én ... le akartam róla vetni azon ' az estén a tüllruhát. Én... én ... [én akartam levetkőztetni Rosét. | Künnyűvérü szeretőnek néztem a | tapasztalt kémnőt. Az ezredes bambájának, vagy mit tudom ón, ki;k. Milyen nyugodtan beszél, milyen határozott, mintha nem is ezer veszély között, ellenséges területen, hanem valahol a Staxvendéglő teraszán ülnénk. Meg kellene kérdezni, hogy Elzával találkozott-e már, de nem... ez lehetetlen. Rose nem találkozhat itt Elzával és én sem. — Tudom, hogy fáradt vagy — mondta a lány, aki nem olvasta ki a férfi gondolatait —, de mégis utaznod kell. Nincs vesztegetni való időnk. Mi már csak akkor pihenünk meg, ha visszamentünk, mert addig... addig Magyarországon folyamatos izgalomban leszünk. Félsz? — Nem! — felelte meggyőződéssel az orvos. Meglátod, ügyes leszek, magam robbantom fel ezt a nagy kohót... Rose azonban leintette: — Ekkora buzgóságot aam ké-Kommunista győzelem egy francia pótválasztáson volna a szövetkezet gazdáihoz úgy is közeledni, hogy azok érezzék: nemcsak azért vannak a közösben, hogy csupán dolgozzanak, hanem azért is, hogy gazdag tapasztalataikkal, javaslataikkal előbbre segítsék szövetkezetük „szekerét”. Nem valamiféle általános jelenség ez, amiről itt szóltunk — de van még ilyen. Termelőszövetkezeteink túlnyomó többségében a gazdasági vezetők és a partszervezetek vezetői, vagyis a kommunisták már.egymásra találtak. A gazdasági vezetők az esetek többségében határozottan igénylik a pártszervezet, a kommunisták közreműködését, segítségét. S a pártszervezetek egyre több helyen látják, sőt helyesen mutatják is a célt, ahová az egész szövetkezetnek minél előbb el kell jutnia. Nem valami különleges módszerre gondolunk itt, mint ahogyan a szövetkezetek gazdái sem várnak különleges bánásmódot. Azt azonban joggal elvárják, hogy közös gazdaságuk dolgait ők is ismerjék, s igényeljék javaslataikat a vezetők. Csak ez a vezetési módszei Párizs (MTI) Vasárnap két francia városban pótválasztás volt. A degaulleista hatalom három évvel a választások után feloszlatta Choisy le Rodban és Bonneuilben a kommunista vezetés alatt álló tanácsot azzal az ürüggyel, hogy a választásoknál „csalás” történt, illetve „meg nem engedett propaganda” folyt. A megismételt választásoknál a kommunista párt jelöltjei mindkét helyen növelték szavazataik szá-Róma (MTI) Hivatalosan közölték, hogy Olaszországban az árait az elmúlt 1961. év folyamán 3,8 százalékkal emelkedtek. Bonn A Szövetségi Statisztikai Hivatal adatai szerint a Német Szövetségi Köztársaságban 1961. év folyamán folytatódtak az áremelkemát a degaulleista jelölttel szemben. Choisyban az első menetben 55 százalékos abszolút többséggel Fernand Dupuyt, a kommunista párt jelöltjét választották meg polgármesterré és ha. sonló arányban győzött a Francia Kommunista Párt által vezetett Köztársasági Antifasiszta Unió listája a tanácsválasztásoknál. Bonneuilben is megnőtt a kommunista szavazatok száma. dések, különösen az alapvető élelmiszerek tekintetében. Ennek következtében a létfenntartási költségek 3,1 százalékkal növekedtek. A kenyér ára az 1961. év folyamán 7,8 százalékkal, a burgonyáé 31,1 százalékkal, a gyümölcsé 23,6 százalékkal, a zöldségfélék 19.9 százalékkal, a vaj ára pedig 9 százalékkal emelkedett. Elfogadták a második havannai deklarációt Áremelkedések Olaszországban és az NSZK-ban visz a sikerhez, a szövetkezetek teljes megszilárdulásához. Csak így érünk el oda, hogy mindenütt azt mondhatják a szövetkezetek gazdái: ez a mi gazdaságunk. S úgy is vigyáznak majd közös vagyonukra. Balkus Imre Felháborodást keltettek a gazdasági blokád fokozásának hírei Havanna (TASZSZ) A kubai nép országos közgyűléj sének résztvevői nagy lelkesedéssel elf ogadták a második havannai deklarációt. A deklaráció kifejti a kubai for-Áz országgyűlés jogi és igazságügyi bizottságának ülése Az országgyűlés jogi és igazságügyi bizottsága hétfőn délelőtt dr. Pongrácz Kálmán elnöklésével ülést tartott, melyen az Igazságügyminisztérium és a Legfőbb Ügyészség 1962. évi költségvetésének tervezetét tárgyalta Az Igazságügyminisztérium költség, vetési előirányzatairól dr. Nezvál Ferenc igazságügyminiszter, a legfőbb ügyészségről dr. Katona Zoltán, a legfőbb ügyész helyettese tájékoztatta a bizottságot. A jogi és igazságügyi bizottság az Igazságügyminisztérium és a Legfőbb Ügyészség költségvetését elfogadta, s úgy határozott, hogy az országgyűlésnek elfogadásra ajánlja. (MTI) radalom céljait és jelentőségét, elítéli a washingtoni kormánynak Kubával és más latin-amerikai | országokkal szemben követett im\ perialista politikáját. Hangsúlyozza, hogy a kubai nép egyöntetű elhatározása: megvédi és tovább fejleszti forradalmát. Moszkva Mint Voi-ovszkij, a Pravda havannai tudósítója írja, a kubai nép körében általános felháborodást keltettek azok a hírek, hogy az amerikai imperialisták a Punta del Este-i kudarc után a NATO és a többi agresszív tömb segítségével fokozott gazdasági blokád ,aiá akarják venni Kubát. Az amerikai sajtó nem titkolja, hogy ez további lépés lenne a Kuba ellen irányuló újabb összeesküvésben. Ónodvári Miklós: azt, amit az imént mondtál, ne mondd többet. Elza is alighanem ... szeret téged ... egyszer mesélt nekem rólad, s láttam a szemén, megéreztem a hangján, egyszóval: tudom én azt. Megérdemlitek, hogy egymásé legyetek; hát akkor.. s vigyázz magadra nagyon. rönk. Még otthagynád a fogad. Jó lesz arra más is. Rád még számítanak odaát: Körner és Mr. Rogger egy hónap múlva veled akar vacsorázni... s könnyen lehet, hogy lesz ott még valaki.:. — Elza? — kérdezte idegesen és meglepetve az orvos. Rose tekintete elborult De csak egy másodpercig tartott, a másik nem vette észre. Hangjába» valami sajnálkozásféle vegyült, — Nem tudom... Lehet... csak gondolom. Mr. Rogger nagyon zárkózott természetű, nem szereti a nagy társaságot. Elzát csak látásból ismeri, egyszer ép mutattam be neki.;. — Mit gondolsz, itt van még Magyarországon? — kockáztatta meg mégis Horváth. — Aligha! Már visszament azóta, s te meg se kíséreld, hogy utána érdeklődjél. Elzának sohasem szabad megtudnia, hogy mire vállalkoztál. Fél ettől a veszélyes foglalkozástól... Utólag sem nyugodna meg soha. — Pedig... érte teszem! — mondta leplezetlen őszinteséggel az orvos. Rose hozzáugrott, haragosan tapasztotta a szájára a kezét. — Csitt! Ilyet sose mondj Körnerék előtt, de még előttem sem többet. — Bocsáss meg, Rose! Dehát... tényleg így van. Nekem már nem számított az életem, én már valahogy kiábrándultam mindenből, az öngyilkosság gondolatával foglalkoztam, amikor megismerkedtem vele. S azóta... minden másként van ... azóta... élni akarok. Már teljesen besötétedett, Rose felkattintotta a villanyt. — Nem! Oltsd el! — kérte az orvos. — Jobb így. Bántja a szememet. Almos vagyok. Rose a rekamiéra telepedett, s elmélázott — Szereted? — Azt hiszem ... igen! Sóhajtott, mintha csalódást okozott volna neki ez a kijelentés, Horváth észrevette, megsajnálta egy kicsit — Bocsáss meg, Rose. Téged is szeretlek. Mindig jó barátod leszek, mert valahogy úgy érzem, hogy hozzád is húz valami, de ugye, megérted?... — Megértelek — mondta halkar Rose — és igazad is van. De azért Ügy kapaszkodott Rose szavaiba, mint a zuhanó ember a mentőkötélbe. — Mesélj róla, kérlek, mesélj róla, Rose. Hiszen most már tudod, hogy szeretem!... mondd el, hogy mit mondott neked. Rose sokáig gondolkodott. Nehezen kezdett hozzá, mintha fájnának neki ezek az emlékek. — Tudod, egy este nálam vacsorázott. Sűrűn meglátogatott, mert nincs más barátnője. S beszélgettünk ... szerelemről, mindenféléről. Akkor mondta, hogy ismer egy Horváth Károly nevű magyar orvost. Elmondta, hogy s mint éltél Nickelsdorfban. aztán Becsben, ahol szintén találkoztatok. — Folyton terád gondol, és amikor karácsonykor csak éjfél utánra ért oda a megbeszélt randevúra, sírva keresett az utcákon és a lakásodon. — Ne mondd! — így van — mondta Rose — nekem elmondta. Én tudom biztosan, hogy szeret. Horváth kimondhatatlanul boldog volt. (Folytatjuk) Az érdekteleniég; okai.
