Békés Megyei Népújság, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-04 / 29. szám
2 N ÉP ÜJ SÁ 0! 1362. február i., vasárnap Adoula beszéde az ENSZ-ben Fair play? New York (MTI) Cyrille Adoula kongói miniszterelnök pénteken, este beszédet mondott az ENSZ-3tözgyűlés rendkívüli ülésén. Bevezetőben Hammarskjöld néhai ENSZ-főtitkár emlékének adózott elismeréssel. Majd a függetlenné vált Kongó nehézségeivel foglalkozott. E nehézségeket a miniszterelnök abban látta, hogy a gyarmati uralom megszűnése után a fiatal Kongó adminisztratív gépezete akadozott, termelési rendszere pedig zilált volt. A miniszterelnök a kongói, korjelölte meg, hogy helyre kell állítani Kongó egységét. Azt mondotta, hogy Katanga tartomány viszsza csatolásán ak kérdésében a kormány' bem hajlandó kompromiszszumot elfogadni, de hozzátette, hogy ezt a problémát „békés tárgyalások útján” kell rendezni. Kai tanga szakadár helyzetének legfőbb okát Adoula „egy maroknyi "Zsoldos”. tevékenységében látta, akiket, mint mondotta, külföldről irányítanak. A miniszterelnök ezt az alkalmat használta fel arra, hogy nagyobb katonai segítséget kérjen a világszervezettől. Érintette Kongó jelenleg fennmány elsőrendű feladatát abban Egyszerűségükben nagyszerűek álló súlyos pénzügyi nehézségeit és kijelentette, ez annak tudható be, hogy '„bizonyos külföldi bányatársaságok” elmulasztják leróni a központi kormánynak adókötele« zettségükct, sőt a legteljesebb mértékben beavatkoznak Kongó belügyeibe, s ennek véget kell vetni. A katangai Union Miniére belga bányatársaság tevékenységéi-e tett célzás után Adoula hangsúlyozta, hogy a központi kongói kormány, úgymond, a jövőben sem szándékozik megfosztani a külföldi érdekeltségeket hasznuktól, illetőleg termelőeszközüktől. Adoula miniszterelnök felhívást intézett az ENSZ-hez, hogy nyújtson segítséget a kongói nemzeti hadsereg megerősítéséhez. Egy füzetke kering mostanában Nyugat-Európa diplomataköreiben és a hidegháborús lapok szerkesztőségeiben. Ezt az angol „fair play", a brit „becsű letes játszma” igényével zúdítják boldogra-boldogtalanra. Az angol külpolitika álláspontját fejtik ki benne Nyugat-Berlin és a német békeszerződés kérdésében. Van e füzetkében térkép az Odeja-Neisse határról és egy sor kijelentés arról, hogy bár „Nyugat-Berlin újabb háború kirobbantója lehet”, jelenleg mégis ...a szabadság szigetecskéje”. Ez igen. Ez aztán „fair” play. Mert ugyebár: Ahol törik-zúzzák az NDK gyorsvasúti kocsijait, ahol 80 féle imperialista kémügynökség áskálódik a világbéke ellen, és ahol a legmagasabban lobognak a hidegháború utálatos máglyái — az „a szabadság > szigetecskéje!” Mi más ez — enyhén szólva —, ha nem bonni „tájszólás?” Ha pedig az, mi egyéb £nne, mint az igazság durva lábbaltiprása? Igaz, a füzetke szerzői így védekeznek: „Nem szabad megsérteni Bonnit, mert ezzel gyengülne a NATO.” No és ha az igazságot sértik meg? Akkor nem gyengül semmi? Még a brit fair play sem? f—m—■ A nyáron, amikor a baráitom” mai végigbicikliztük a megyét, sok-sok ember közül, akiket akkor megismertem a legnagyobb halassal egy traktoros volt rám. iVÍ ezökovácsh áza határában száz holdas tábla közepén fáradtan pöfögő Beloruszán ülve ebédre ezalormázott Nem volt megilletődve, amikor megtudta a biciklis idegenről, hogy újságíró, hanem fáradt szemével a barázdákat kísérte végig, s amikor azt kérdeztem tőle, hogy ilyenkor, vasárnap — mert vasárnap volt akikor — nem volna-e jobb a családjával lenni, csak legyintett. — Hegy mi lenne jobb, azt nem én szabom meg. De egy biztos. —• mondta. — Jó lenne még jobban élni, llát ezért dolgozunk vasárnap is. Furcsa lelkesedés volt ebben az emberben. Nem a mondva csinált munka hőse, hanem a hétköznapi munka egyszerű embere ült a traktoron, akiről látszojtt is, aki tudta is magáról, hogy fáradt, és jobb szeretne pihenni, de érezte, hogy dolgoznia kell. Hogy miért? — hát a jobb életért. Panasz sem volt benne. Ügy vette feladatát, ahogy i azt maga megformálta, hiszen senki sem kötelezte a vasárnapi munkára. Néztem utána, ahogy elviharzott a meggypiros Beloruszon, nyakát egy kicsit a válla közé húzta és bár hátul álltam, meg voltam győződve róla, hogy szeme a felszántatlan barázdákat számolja, azt, hogy hányszor kell még megfordulnia a tarlón, mikor pihenhet, s mikor örülhet az eredménynek, amit a legegyszerűbb, leghétköznapibb munkával szerezett. Akikor gondoltam arra, hogy I " ma már új mércék formálódnak az emberi értékek mérésére. Emlékszem a hajdani hősökre. Százaléktáblák függtek a fejük felett, dicsőségtáblák özönén mutogattuk a képeiket, emlegettük őket, dicsőítettük munkájukat, s akkor feledkeztünk meg éppen emberi értékük méréséről, mikor azt hittük, hogy százaléktáblák alanyai. Hogy mások, mint retusált fényképek. Emberek, akik itt élnek közöttünk, és ha nem figyelünk fel rájuk, akikor észre sem vesszük őket, mert egyszerűek,' nyűtt munkásruliájukban dolgozva valamennyien egyformák. A munka, társadalmunk új, nagyszerű perspektívái nevelik ma az embert. Hogy mennyit és hogyan dolgozik, anynyit pr, s akkor becsüljük meg őket igazán, ha tisztelettel, nagynagy tisztelettel beszélünk róluk. Társadálmunk új tartalmat kapott. A legtisztább versenyek, az emberek egymáshoz való viszonya, s ahogyan a munkát, kezük-787 felnőtt és gyermek utazott el üdülni megyénkből az első negyedévben be veszik jelentik az újfajta ember típusának kialakulását. A Békéscsabai Építőipait Vállalatnál híressé vált a Farkasbrigád, amely a szocialista brigád címet ■ viseli. Valamikor, nem is olyan régen ezek az emberek csínyekkel büszkélkedtek, több volt a rossz bennük, mint a jó, s amíg idáig, a szocialista címig eljutottak, nagy változáson mentek keresztül. Ez a változás azonban annyira nem is szembetűnő, "hiszen- végeredményben ugyanazok maradtak, csak a rossz tulajdonságaik átalakultak, pozitív előjelet kaptak. A hajdani duhaj legényből ma. lelkesedő brigádvezető lett. Benne maradt a szív, a du_ hajság, csakhogy másként használja az energiát, ami benne él, tisztább célok irányítják. I^áégis, mi az a többlet, ami 1 1 segít átformálni az embereket? Az egyszerű munka. A szocializmus építése ma már azt jelenti nálunk, hogy ki, mennyit használ tudásával, erejével. A sofebeszédű emberekből gyorskezű, biztoskezű munkások válnak. Jó erről beszélni, mert bárhogy is vesszük, életünk újszerűségét, nagyszerűségét jelenti. Az üzemekben a vezetők —r ha igazán vezetők —, akkor egyre inkább a csöndes, haikszavú munkást becsülik, mintsem a nagyhangúnkat, akik ^gyűléseken elmondott dogmatikus hozzászólásokkal tűntek ki hajdanán. Míg a munka jóságáról beszéltek, maguk megfeledkeztek árról, s néha barátaik szégyenkezve hajtották le fejüket, mikor pecsovicsok dicsekvését hallgatták. A Békéscsabai Pamutszövő** ben egy mozgalom bontogatja szárnyát. A szakszervezeti' bizottság és a pártvezetőség ja-] vaslatára a páros mozgalmat akar-] ják megszervezni, mely abból ■ áll, hogy az egymás mellett dolgo- ■ zó szövőnők közösén végzik mun-1 kájukát, felelnek egymás mun-] kájáért, s „egy kalapból” veszik] a fizetésüket is. A piozgalomnak ■ egyre több követője lesz az üzem- ] ben. S pár év múlva már mű-] szakonként, egységenként fognak ugyanígy dolgozni. Ezt a példát azért említettük, hogy lássák, ahogy a munka neveli az embereket, úgy alakulnak át gondolkodásukban is. S a gondolkodás — bár még a szocializmus építését tűztük csak zászlónkra — már mégis valahol a kommunista munkát, a kommunista embertípus csíráit jelenti. A példák egyre gyakoribbak s egyre többet találnak, bár-; merre is mennek, csakhogy ma1 már néha nehezebb észrevenni! ezt az átalakulást, mert egyszerű-] sége, nagyszerűsége elidegenít ma-' gától mindenféle hangzatos di-! csekvést. ] Kiss Máté ‘ A kormány politikai célkitűzéséről szólva Adoula miniszterelnök kijelentette, hogy „Kongó az el nem kötelezettség politikai irányvonalát választotta, baráti kapcsolatokat kíván fenntartani minden ország népével”, s kiáll a gyarmati uralom alatt élő afrikai népek felszabadítása mellett. Beszédének elhangzása után Adoula zárt ajtók mögött tanácskozást kezdett néhány afrikai és ázsiai ország ENSZ-képviselőjével. New York-ha való megérkezése után egyébként másfél órás megbeszélést folytatott U Tant ügyvezető ENSZ-főtitkárral és a nyugati hírügynökségek úgy tudják, hogy ezt a tárgyalást U Tanttal további tanácskozások követik. Gagarin Asszuánban és Luxorban Kairó (TASZSZ) Jurij Gagarin őrnagy egyiptomi tartózkodásának _ pénteki napját Asszuánban és Luxorban töltötte. Asszuánban Gagarint lelkes tömeg fogadta. A világ első űrhajósa és kíséretének tagjai megtekintették a szovjet segítséggel épülő asszuáni gátat. Luxorban Gagarin megismerkedett a helyi nevezetességekkel, majd részt vett azon a vacsorán, amelyet Kena tartomány .kormányzója, TVluliammed Abdullah Gabbana adótt tiszteletére. (MTI) Államunk egyre nagyobb gondot fordít az emberek pihenésére. Megyénkben is évről évre nő azok száma, akik munka után megérdemelt pihenésüket üdülőhelyeinken töltik el. Az idei év első negyedében 681 felnőtt pihenhet magaslati, gyógy- és más üdülőkben. Galyatetőn, Lillafüreden, a Mátra és Bükk szépségeiben, a Balaton télen is szép panorámájában gyönyörködhetnek. S A kereskedelem — mint a többi évszakban — a tél végén is kiárusítást rendez a szezonjellegű cikkekből. Az idén február 5-től 17-ig tart a szezonvégi kiárusítás az állami és szövetkezeti boltokban, valamint az áruházakban. Ez idő alatt a közönség 20— 40 százalékos árengedménnyel vásárolhat téli gyapjú méterárukat, ezek az üdülő emberek többségükben f izikai munkások, vasa- / sok, marósok, mezőgazdasági dolgozók. A felnőttek mellett több mint száz iskolás gyermek üdülésére is lehetőség van ebben a negyedévben. A gyermekek az üdülőkben tanulnak is, s így nem maradnak le társaiktól és ugyanakkor Párád, Parádsasvár festői szépségű tájai hagynak mély nyomot emlékezetükben. selymeiket, férfi, és női konfekciód ruhákat, harisnyákat, 'pulóvereket, kötöttárukat. A szokásosnál olcsóbban hozzák forgalomba a boltok a téli cipőiket, a műbőr és szőrmés kabátokat is. A szezonvégi kiárusítás idején az üzletek és az áruházak dolgozód mindenütt külön kirakatokat rendeznek be azokból a cikkekből, amelyek olcsóbban kaphatók. (MTI) ♦ « * ♦ ♦ » * • * ♦ » » * ♦ ♦♦ •««•» ♦ ♦ » « »-«-«r* Február 5-től 17-lg szezonvégi kiárusítást rendes a kereskedelem 20—40 százalékos árengedménnyel kerülnek forgalomba a téli gyapjúcikkek, konfekcióruhák, lábbelik és bőrdíszművek Ónodvári Miklós: XXX. Az emberek, akik látták és hal■ lották a jelenetei, azt hitték, hogy a szemüveges férfi vidéki állatorvos, akit kénye-kedve szerint dresszíroz csinos felesége. Kiváltotta a két hatalmas bőröndöt és csodálkozva, még mindig bambán követte Rosét a vágányok felé. A csarnokban Rose Horváth mellé lépett. • — Fordulj meg -és induljunk a kijárat felé, mintha most érkeztünk volna... Rose egy körúti lakásba kísérte. Horváth' úgy ment mellette a két hatalmas bőrönddel, mintha fej beverték volna. Nem nézett sem jobbra, sem balra. — Itt volnánk — mondta a lány, amikor becsukódott mögöttük az ajtó — itt mindent megbeszélünk. — Ügy! Te vagy hát a kedves ismerős!... — mondta indulatosan Horváth. — Nem tudom, miért kellett olyan nagy titokban tartani? Hogy kerülsz ide? — Mindennék megvan a maga magyarázata — felelte Rose —, én már röviddel azután eljöttem, amikor a „szanatóriumban” találkoztunk. Előkészítettem a munkánkat. Körner és Mr. Rogger óvatos emberek, a magyar elhárítok ébersége kényszerít bennünket erre. Az utóbbi időben nagyon megnehezült a munka, alaposan fel kell készülni minden eshetőségre. A határon esetleg... elkaphattak volna és kiszedik belőled, kivel kell találkoznod Pesten ... Nos... akkor helyetted az étterembe két civilruhás elhárító tiszt lépett volna be. így is, amíg nem jöttél, az idegességtől és a félelemtől tíz évet öregedtem. — Értem. Igazad van. S milyen meglepetéseket tartogat még számomra Mr. Rogger? — Mindenekelőtt, hogy ma éjjel tovább kell utaznod Budapestről. Éjfélkor indul a vonatod Erdőslakra. — Erdőslakra? De hiszen nékem az újfalusi... — Tudom'! — vágott a szavába Rose. — Ez éppen olyan óvatossági intézkedés volt, minit az előbbi. Legyen már annyi eszed, te szamár, hogy lebukásod ’ esetén küldetésed célját is kiszedték volna belőled. Természetesen a magyar hatóságoknak is van annyi sütnivalójuk, hogy tudják: ami nem sikerült az egyik ügynöknek, küldenek helyette másikat. Ezért az újfalusi repülőtér kőié csoportosítják az erőket, mi tehát eltereljük a „Patkány-akcióról” a figyelmet. Érted már? — Sejtem. — Annál is inkább, mert nekünk a „Patkány-akciót” kell végrehajtani. Mit gondolsz: fizetnének egy koszos repülőtérért 10 ezer dollárt?... — Nem ismerem az árfolyamot — mondta gúnyosan az orvos. — Én viszont ismerem! — felelte hasonló hangnemben Rose. — Harmadszor vagyok Magyarországon... A „Patkány-akcióban” egyszer már részt vettem, de az a marha zenész lebukott. Túlságosan merész volt, pedig itt a legkisebb ballépés és... de azért nem kell megijedned: egy kis ügyességgel végrehajthatod, fő, hogy jól válaszd meg az embert, akivel együtt dolgozol. Ezenkívül adatokat kell gyűjtenünk a Szabad (
