Békés Megyei Népújság, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-27 / 48. szám
2 H ÉP ÚJ S A G 962. február 21., kedd Mit tehetünk mi „szürke kisemberek? Az egyik általános iskola esti tagozatán a szokott izgalmakkal indult a tanítás. Ügy az idősebb, mint a fiatalabb korosztálybeli hallgatók feszült figyelemmel kisérték a tanárnő mozdulatait, amint a naplót lapozva kereste, hogy kit szólítson felelésre. Bár igen jónak mondható a felkészülés, mégis megkönnyebbülve sóhajt fel az, aki úgy véli, hogy a tanárnő túllapozott a nevénél. A felszólított pedig igyekszik elrrtorídani, amit a tanult anyagból megjegyzett. A feleltetés után felenged a feszültség, előkerülnek a könyvek, füzetek, az íróeszközök Majd elül a zaj és most már min denki a tanárnőt figyeli, aki elkezdi a soron következő témáról az előadást. A mától messze évezredekre, a múltba kalandozni megyünk. A római történelemből a kereszténység kialakulásáról beszél. Ajkáról simán, élénken, színesen formálódnak a mondatok. Az óra vége felé közeledve, a tanárnő a máról kezd beszélni. A közel két évezrednyi távlatot pillanatok alatt magunk mögött hagyjuk és a nekünk ismerősebb mába illeszkedünk újból bele. Tanárnőnk a mai franciaországi eseményekről beszél. Az osztály nagy része heves vitába fog és latolgatja az esetleges világháború esélyeit. Általában igen sötéten látják az emberek ezt a kérdést. Az arcok elkomorulnak. Az aszszonyok szemeiből a gyermekük, házastársuk féltése sugárzik. Az idősebb férfiak homloka elfelhősödik, ahogy a második világháború lövészgödreire, halált vagy örökös rokkantságot osztó golyózáporába emlékeznek. A fiatal lányok és fiúk mély hallgatást« burkolódznak. Bár ők csak elbeszélés alapján ismerik a háború borzalmait, mégis átérzik, hogy a rettentő szó mit takar maga mögött. Ekkor beleszóltam én is a vitába. Kétségtelenül komoly a helyzet, azonban ma már tíz- és százmilliók akarják a békét és ha összefogunk, el is kerülhetjük a háborút. A szünetben az egyik kolléga odajött hozzám és azt mondta: „Ugyan mit számítunk mi szürke kisemberek.” Heves érvelésbe fogtam annak bizonyítására, hogy igenis számít a véleményünk, az akaratunk. Akkor a szünet lejárta miatt abba kellett hagynom. Nem baj! Most folytatom. Hol is kezdjem? Kezdem talán azzal, hogy az öntudatra ébredt ember megfelelő vezető erővel képes megváltoztatni a természet egyes jelenségeit, képes megteremteni saját jólétét, a technika, a tudomány segítségével képes a világűrbe röpködni, ilyen a modern kor emberének hatalma. Halomra dönti a burzsoá ideológusok és filozófusok összes eddig hirdetett gazdasági tanait. Hát így miért ne lennének képesek halomra dönteni a háború és béke kérdésében felállított ideológiájukat? Vajon helytálló-e az a jelző a magyar népre, hogy „szürke kisemberek”? Nem! Nem helytálló! Ez a jelző a felszabadulás előtt illetett meg bennünket csali. De azóta nagyot változott a világ. Az elmúlt 16 esztendő alatt kinevelte a munkásosztály a maga gazdasági és politikai vezetőit. Akik ezelőtt nincstelen és jogtalan sorsban éltek, ma már az ország gazdái, jogos irányítói. Eredményeink a hiányosságok mellett is hatalmasak. Vitathatatlan cáfolata annak a vallási és burzsoá elméletnek, hogy a munkásosztály és szövetségese a parasztság nem képes a sorsának irányítására. 1945-ben egy romokban heverő, kifosztott és kiéhezett országot kaptunk a Vörös Hadseregtől. A Magyar Kommunista Párt szívós harcai folytán talpra álltunk. S ahogy eltüntettük a romokat és megkezdtük az új építését, úgy változtunk mi magunk is. Ma már emelt, büszke fővel járunk. Gerincünk, mely a múltban az urak előtti hajlongástól ferde volt, ma már egyenes. Beleszólásunk van ügyeink intézésébe. Az alkotó, teremtő munkás-szívünk és agyunk, mely a múltban béklyóba volt verve, ma szabadon szárnyal. Üj gépeket, műszereket hoztunk létre. Modem üzemeket, lakótelepeket, szocialista városokat építünk. Kórházak, szanatóriumok, üdülök, napközik, iskolák egész so_ ra áll a gyógyulásunk, pihenésünk, tanulásunk érdekében a rendelkezésünkre. A múlt silány rongyai helyett ma már mindenki jó ruhában jár, a gyermektől a munkában megtört öregjeinkig jól táplált és így külsőben is mások vagyunk. Ügy válunk belsőleg is újjá. Mindent egybevetve, megállapíthatjuk, hogy a „szürke kisemberek” helyett a „hétköznapok hősei” jelző illeti meg népünk nagy többségét, akik a párt és kormány békés építő programját következetesen, öntudattal hajtják végre. És éppen azért, mert a békés építőmunkában már bebizonyítottuk, hogy nem „egyszerű szürke kisemberek” vagyunk, be kell bizonyítanunk a háború és béke kérdésében is. Meg kell védenünk eddigi eredményeinket. Őrködnünk kell jövendő nemzedékünk, gyermekeink gondtalan, boldog élete felett. Aszszonyadnk nem a háború martalékának, hanem a béke élvezőinek hozták a világra gyermekeiket. Tudjuk jól céljaikat, és mert tudjuk, ezért harcolni is tudunk ellenük. Nagy erő van a népben! Különösen, ha már erről maga is meggyőződött. És mi erről már az új világ építése során meggyőződtünk! Nem vagyunk már szür ke kisemberek, hanem építő, alkotó óriások, akik egységünk megszilárdításával. terveink teljesítésével, fokozásával, a magunk erejével, tudatával meg akarjuk és meg is fogjuk védeni a békét! Ulrich Rudolf Békéscsaba Véres hétvége Algériában Hatvanhárom halott, hetvenkilenc sebesült — A fasiszta ultrák a szombati embervadászat után, melynek a francia lapjelentések szerint csupán Algériában 35 halálos áldozata volt, vasárnap tovább folytatták orvtámadásaikat. A hivatalos adatok szerint szombaton és vasárnap Algériában 63 halott és 79 sebesült áldozata volt a merényleteknek. A francia karhatalom bűnös tétlensége különösen Algírban volt szembetűnő. Az OAS banditái szombaton négy órán át teljesen zavartalanul gyilkolták és lincselték az arab járókelőket. Az FLN sajtószolgálata vasárnap este közzétett nyilatkozatában a francia kormányt teszi felelőssé az arab lakosságnak a francia katonák és csendőrök szeme láttára történő legyilkolásáért. „A történtek azt mutatják, hogy a francia kormány nem tartja kézben saját csapatait, képtelen rá, hogy az algériai franciákkal szemben érvényt szerezzen határozatainak. Ez a helyzet komolyan veszélyezteti a béke helyreállítását Algériában” — hangsúlyozza a nyilatkozat. Az OAS vasárnap este újabb II Algír közelében, Maison Carréeban. A merénylők gránátokkal és bazaooka-tűzzel lángba borították a csendőrlaktanya épületét. A laktanya raktárában felhalmozott nagy mennyiségű benzin és lőszer hatalmas dörrenéssel felrobbant és az egész épületet lángba borította. A támadás következtében — az eddigi jelentések szerint — két ember életét vesztette, három pedig megsebesült. Magyar—görög áruesereforgalmi jegyzőkönyvet írtak alá Athén (MTI) A Magyarország és Görögország között érvényben lévő hároméves kereskedelmi megállapodás keretében Athénben aláírták az 1962. évre szóló árucsereforgalmd jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyvet magyar részről Török István, a Külkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője, görög részről Anastas Triantaphilis, a görög kereskedelmi minisztérium vezérigazgatója írta alá. Nyilvánosságra hozták Kennedy Hruscsovhoz intézett válaszlevelének tartalmát Palm Beach (MTI) Kennedy amerikai elnök szóm' baton válaszolt Hruscsov szovjet miniszterelnöknek arra az indítványára, hogy a március 14-én kezdődő genfi leszerelési értekezletet kormányfői szinten hívják vakmerő támadást hajtott végre p össze. ESKÜ „Hazam földjén ifjú léptéit dobognak A kék ég felé zászlók selyme szán Dicső emlékein elmúlt századoknak Az ezred ma esküvéshez áll’*. Az idő múltával néphadseregünk fiatal katonái újult erővel fogják a fegyvert, öntudatosabban, szilárdabban készülnek a harci feladatokra. Ezt láthattuk vasárnap is a békéscsabai Nagy Sándor laktanya udvarán, ahol a békéscsabai helyőrség legutóbb bevonult katonái esküt tettek parancsnokaik és szüleik előtt. Feszes sorok várták az elöljárót, majd megérkezett a csapat zászló. A Rákóczi-induló hangjai mellett keményen lépkedtek az idős katonák, akik a zászlóval elvonultak az egység előtt. Egyszerre, egy akarattal kísérték tekintetükkel. Már megtanulták, tudják, hogy a csapatzászló egységük, harckészségük jelképe, s ezért ennek jegyében hangzottak az eskü szavai is. Ónod vári Miklós: Kortárs-est Békéscsabán Békéscsabán a megyei tanács művelődési osztálya és a TIT Békés megyei szervezetének irodalmi köre találkozót rendezett hétfőn délután a Kortárs című irodalmi folyóirat íróival. A találkozón részt vettek: Veres Péter és Benjámin László Kossuth-díjasok, Galambos Lajos, Hárs György, Simon Lajos írók, valamint Fehér Pál és Juhász Mária, a Kortárs szerkesztőségének munkatársai. A vendégeket du. a TIT megyei klubjában a város vezetői, a Hazafias Népfront, a pártbizottság, tanács és a TIT képviselői fogadták. Az író-vendégek meglátogatták az egykori Tevan-nyomda utódát, a korszerűen átépített és berendezett Békési Nyomdát Békéscsabán. Később a TIT-klubban eszmecserét folytattak a megyebeli írókkal, majd este részt vettek a Balassi Bálint városi művelődési otthonban rendezett írók és olvasók találkozóján. Kürti László százados elvtárs beszélt az ünnepségen. Elmondta a katonáknak, hogy a Magyar Néphadsereg harcosának lenni kitüntető feladat, mert népi államunk biztonságát, a dolgozó nép eddigi vívmányait védik. Tőcsér József honvéd a katonai esküről szavalt, majd egységenként az eskü letételére vonultak. Sok száz szülő boldogan figyelte az ünnepélyes pillanatokat; meszszi vidékekről eljöttek, hogy láthassák fiukat, s ott legyenek a katona életének legfontosabb pillanatnál. Borsodi Béla honvédnek édesanyja, húga és menyaszszonya is itt volt. Néphadseregünk egyre erősebb, technikailag fejlettebb. Ennek az erősségnek legfontosabb záloga mégis az, hogy a dolgozó nép fiaiból kiváló, néphez, párthoz, hazájukhoz hű katonák lesznek. K. M. A Reuter közlése szerint a Fehér Ház szóvivője vasárnap közölte, hogy Kennedy elnök levelében elutasította Hruscsov szovjet miniszterelnök indítványát, *s azzal érvelt, hogy kívánatosabb a leszerelési értekezletet külügyminiszteri szinten megnyitni. Az elnök ugyanakkor felveti annak lehetőségét, hogy későbbi időpontban — még június elseje előtt — a kormányfők személyesen is részt vehetnek a leszerelési tárgyalásokon. (MTI) ma mm XLIX. A zongorista ujjai végigfutottak a billentyűkön. A feketére lakko♦zott hangszerből elővarázsolt dallamok körbeszárnyalták a bárhelyiséget. Végigszaladtak a falak mentén, belecsendültek az üvegpohárba, visszaverődtek a menynyezetről. Felsírt a régi nóta: „Hol van az a nyár!” Fehérkabátos pincérek suhantak nesztelenül az asztalok között. A párolgó-gőzölgő feketekávé illata ünnepi hangulatot árasztott. Lám, egyszerű, szimpla hétköznap és mégis milyen ünnepi! Horváth doktor körbehordta tekintetét a vendégseregen. Ma is jobbára a szálló lakói töltötték meg a füstfoltos bárhelyiséget, akiket már a haliból és a folyosókról ismert. Persze, nem mindegyiket. Egyik-másik arc új volt számára, csak most tűnt fel. A Bükk-hotelben gyakran cserélődtek a vendégek, ő már lassacskán törzslakónak számított. Figyelte az embereket és halkan dúdolta a dallamot. — Hol van az a nyár!... Mikor énekelte utoljára? Tizenöt éve is van talán. Egy házi mulatságon. A barátja zongorázott. S ő ... halálosan szerelmes volt a háziasszonyba, egy falusi körjegyző feleségébe. Klára szép, barna asszony volt. Azóta már bizonyára ráncos az arca, festi a haját, hogy eltüntesse az ősz szálakat és gyerekeket szült. Azóta talán már meg sem ismerné. Elza jutott az eszébe. Micsoda ellentét! Klára barna volt, Elza szőke ... Hát ilyen az élet! Egyik végletből a másikba. A Klárának ígért szerelmet Elza kapja meg... A másik... valóban kaland volt... Két hétig tartó futó kaland, ifjonti szerelmes fellobbanás. Elza a felesége lesz!... Délelőtt cigarettázva, ingujjra Átadták Macmillan Hruscsovhoz intézett válaszát Moszkva (Reuter) Hétfőn átadták a szovjet kormánynak Macmillan angol miniszterelnök válaszát Hruscsov szovjet miniszterelnöknek arra a megismételt indítványára, hogy kormányfői szinten kezdjék meg a genfi leszerelési tárgyalásokat. A brit nagykövetség szóvivője közölte, hogy Macmillan válaszát a nagykövetség megbízottja adta át a szovjet külügyminisztériumban. A válasz részleteiről nem nyilatkoztak, annak tartalmát később teszik közzé Londonban. (MTI) vetkőzve állt az ablaknál. A szállóval szemközti teret nézte, gyönyörködött a virágbaborult japán cseresznyefákban, amikor megszólalt szobájában a telefon. Rose volt a vonal másik végén. — Hogy kerülsz ide? — kérdezte tőle, amikor lefutott hozzá a hallba. Rose megütközött. — Nem hívtál? — De ... igen, igen! a távirat... igazad van. Emlékszem. — Nohát, furcsa kérdéseid vannak! Mi újság? Mire van szükséged? — Átmenetileg semmire. Azóta megoldódott a probléma. Rőt; nemsokára megnyílik a kiállítás ... — Örülök. Már azt hittem, lustálkodással töltőd napjaidat. — S te? Mit csinálsz? — Mit gondolsz? Én sem korzózom! Ot is lesz egy kiállítás ... Suttogva beszéltek, bár a portáson kívül senki sem tartózkodott a hallban, az is a rádiót hallgatta. — Itt maradhatnál estére... — Nem lehet. Feltűnhet. A következő vonattal visszamegyek. Most pedig sétáljunk ki valamerre és mondj el mindent. Tudsz valami jó helyet?
