Békés Megyei Népújság, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-24 / 46. szám

2

MÉPÚJSÁG

1962. február 24., szombat

A Vili. pártkongresszusra való készülődés jegyében 1962-t a termésfokozás évévé teszik a mezőkovácsházi járás termelőszövetkezetei

Hruscsov válaszczsnete Kennedy elnöknek és Macmillan miniszterelnöknek

(Folytatás az 1. oldalról) rul majd a járás második ötéves terve irányszámainak teljesítéséhez.

Többen javasolták, hogy vegyék tervbe a járás gyümölcskultúrájának fejlesztését, gondoskodjanak arról, hogy az országutak mentén vagy a zárt kertekben gyümölcsfákat telepítsenek. Javaslat hangzott el arra is, hogy a járás mintegy ezer—ezerkétszáz

holdnyi, jelenleg műveletlen, erősen vizes területét csapolják le, és tegyék termővé. Mindkét esetben azt indítványozták a felszólalók, hogy ezekkel a tennivalókkal a járás KISZ-szervezeteit kellene megbízni.

Sok felszólaló bírálta az állattenyésztésben jelenleg uralkodó állapotokat is. Klaukó elvtárs ezzel kapcsolatban hangsúlyozta megyénk felelősségét az ország hús-, tej-, tojás- és kenyérellátásában. Elmondotta, hogy Békés megye gazdasági lehetőségénél fogva sertésből a felvásárolt mennyiség

12—13 százalékát, baromfiból több mint 20 százalékát adja a népgazdaságnak, és csak megnőttek a hozamok növelésének lehetőségei azáltal, hogy a kettős feladatot sikerrel oldottuk meg. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével evüdejűleg a tavalyi aszályos év eW'ére növekedtek a termésátlagok. Megyénk, mióta Békésnek hívják, soha nem aratott annyi kenyérgabonát, mint tavaly: 11,6 mázsa lett az átlagtermés. Kapásokból is két mázsával több termett holdanként r*- gyei szinten, és soha annyi felszántott terület nem volt még ősszel, mint a szocialista Békés megye első esztendejében.

Megváltoztak a gazdálkodási

körülmények és ezzel párhuzamosan lassan változik az emberek gondolkodása is.

Két évvel ezelőtt — folytatta Klaukó elvtárs — még vitázni kellett az elnökökkel, hogy a termelőszövetkezetek állítsanak be szakembereket. Ma ők vitáznak azért, ezt mutatta ez a tanácskozás is, hogy több szakembert kaphassanak. Hasznos ez a törekvés, hiszen a vezetés színvonalának megjavítása nélkül nem fejlődhetnek gyors ütemben a közös gazdaságok. Az állattenyésztésről szólva kijelentette:

Tűrhetetlen az az állapot, ami ezen a téren még ma is uralkodik. Megyei szinten

még mindig igen sok az állatelhullás. Ennek oka, hogy a szövetkezetek nem fordítanak kellő gondot az állategészségügyre,

nem tartják be a zootechnikai

előírásokat. De fokozni kell a követelményeket az állatorvosokkal szemben is. Érdekeltté kell tenni az állattenyésztőket, s hasonlóképpen az állatorvosokat az állattenyésztés fejlesztésében. Az adottságoknak megfelelően már 1962- ben szükséges kidolgozni ebben az üzemágban is a premizálási rendszert. Különösen a sertéstenyésztésre specializált termelőszövetkezetek gondoskodjanak arról, hogy jó szakemberek irányítsák ezt a munkát, és minél hamarabb rend legyen ezen a területen.

Klaukó elvtárs bírálta a szövetkezetekben folyó pártmunka gyengeségét. Hangsúlyozta, hogy a párt nagyobb követelmények elé állítja mindenekelőtt a függetlenített titkárokat a második ötéves terv feladatainak politikai megértetésében, végrehajtásában.

A pártszervezetek elvi-politikai irányítói legyenek területüknek, ezzel segítsék és ne helyettesítsék a gazdasági vezetést. Minden vezető feladata, legyen az politikai vagy gazdasági vezető, hogy jobban forgassa a mezőgazdasági termelés fokozásának lehetőségeiről, a szövetkezetek üzemszervezéséről stb. szóló könyveket, képezze magát, hogy jó irányítója legyen területének, s az alapszabályzat rendelkezéseinek megfelelően haladjon mindenütt a munka.

Mintegy tizenkét hozzászólás egészítette ki a tervjavaslatot. A járási pártbizottság és tanács együttes ülése végül az elhangzott javaslatok alapján határozattá emelte azt. Ugyanakkor bizottságot választottak, mely kidolgozza és értékeli majd a kunágotai termelőszövetkezetek kezdeményezésére induló versenyt.

Varga Dezső

Moszkva (TASZSZ)

Hruscsov szovjet kormányfő válaszolt Kennedy amerikai elnöknek és Macmillan angol miniszterelnöknek arra az üzenetére, amelyben a két nyugati államférfi kifejtette nézeteit arra a szovjet javaslatra vonatkozólag, hogy a tizennyolca» leszerelési bizottság s kormányfők, illetve államfők részvételével kezdje meg munkáját.

Hruscsov válaszában sajnálkozását fejezi ki amiatt, hogy az amerikai elnök és az angol miniszterelnök elutasította a szovjet kormány javaslatát.

„Elkeserít az önök negatív álláspontja e javaslattal szemben” — mondja üzenetében Hruscsov, majd kifejezi reményét, hogy Kennedy és Macmillan

„még nem mondta ki az utolsó szót arra vonatkozólag, hogy vegyenek részt a tizennyolcas bizottságban kezdődő tárgyalásokon”.

Kennedyhez intézett üzenetében Hruscsov kijelenti, hogy „nélkülözi a meggyőző erőt” az amerikai elnöknek arra való hivatkozása, hogy mielőtt a kormányfők számára lehetővé válik megvizsgálni a leszerelési tárgyalásokon kialakult helyzetet, még nagy munkát kell végezni a felek álláspontjának tisztázására.

„Rendkívül nagy csalódással tölt el az ön kijelentése — írja üzenetében Hruscsov —, hogy van még valami tisztázni való.” .„Egymás álláspontjának tisztázására, tanulmányozására, pontos körvonalazására irányultak lényegében a már másfél évtizede folyt tárgyalások, találkozók és kapcsolatok.”

— Azt állítani, hogy még mindig az álláspontok tisztázásával kell foglalkozni, tulajdonképpen lemondást jelent arról a kísérletről, hogy a leszerelési tárgyalásokat gyakorlati mederbe tereljék — jelenti ki a szovjet kormányfő, majd megállapítja:

„A bizalom és őszinteség bizonyos foka, amely nélkül még csak megközelíteni sem lehet a leszerelési kérdés megoldását”, csak azok között jöhet létre, akik a legfőbb felelősséggel tartoznak országuk népének. „Márpedig éppen a

kormányfők, illetve államfők viseltetnek ilyen felelősséggel”.

Hruscsov megjegyzi, hogy miután Kennedy nem óhajtja átvenni az amerikai küldöttség vezetését a tizennyolcas bizottságban sorra kerülő tárgyalásokon és álláspontját olyan mesterkélt érvvel magyarázza, hogy hiányzik a megfelelő előkészítés, ez csak azt bizonyítja, hogy az Egyesült Államok elnökében „még nem érett meg az elhatározás a leszerelés kérdéseiben való megegyezésre”.

— A nyugati hatalmak — írja Hruscsov — szemlátomást még nem készek a megegyezésre a leszerelés ügyében és „ezért gondolja ön, hogy egy ideig még jobb némileg távolmaradni az idevágó tárgyalásoktól”.

Hruscsov megállapítja, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok között nézeteltérések állnak fenn a leszerelés ellenőrzésének kérdésében. „Ügy látszik, az Egyesült Államok és szövetségesei azt szeretnék — teszi hozzá —, hogy a Szovjetunió helyezze ellenőrzés alá fegyveres erőit, tárja fel egész védelmi rendszerét még azt megelőzően, hogy igazában megkezdődik a leszerelés”.

— Nyíltan meg kell mondanom — jelenti ki a szovjet kormányfő —, hogy az ellenőrzés kérdésének ilyen kezelésével „önök semmit sem fognak elérni, mert mi ebbe nem egyezünk bele”.

— A nyugati hatalmak javaslata azt jelenti, hogy „tulajdobképpen ellenőrzést akarnak még a leszerelés előtt”. A Szovjetunió ezt teljes joggal kémkedésre irányuló törekvésnek tekinti — jelenti ki Hruscsov.

Az ilyen ellenőrzés ugyanis lehetővé tenné, hogy az agresszív állam elhelyezze felderítőit a békeszerető államok területén és értesüléseket gyűjtsön ez utóbbiak védelmi rendszeréről.

— A Szovjetunió — jelenti ki Hruscsov — becsületes megegyezésre törekszik, amely biztosítékot nyújt arra, hogy sem a leszerelés folyamán, sem befejezése után nem veszélyezteti semmi valamely állam biztonságát.

„Ezért azt mondjuk:

Dolgozzuk ki a szerződést a

legszigorúbb nemzetközi ellenőrzés alatt végrehajtandó általános és teljes leszerelésről és e szerződés rendelkezéseit hatjsuk végre szakaszonkint olymódon, hogy az ellenőrzés mérve álljon összhangban a leszerelés terén teendő lépésekkel.

Ha befejeztük a leszerelés egy szakaszán ellenőrzés alatt, térjünk rá a következő szakaszra szintén ellenőrzés alatt.”

— Ez az ellenőrzés kérdésének egészséges, reális kezelése — mutat rá a szovjet kormányfő és hangsúlyozza, hogy „ez ideig senki sem tudót ennél jobbat javasolni.”

— Az a benyomás lámad — mutat rá a továbbiakban Hruscsov —, hogy valamilyen játék folyik a leszerelés körül- Ezért is látnak napvilágot különféle tervek, amelyeknek eleve az a céljuk, hogy a másik fél elutasítsa őket. Hogyan lehetne másként értelmezni azt a tényt, hogy a nyugati hatalmak nem hajlandók legalább valamennyire csökkenteni katonai készülődéseik mérvét, például megszüntetni az idegen területeken lévő katonai támaszpontjaikat és kivonni csapataikat Európából saját államhatáraik mögé.

„A Szovjetunió kész akár ma hazaszállítani külföldön lévő csapatait, ha a nyugati hatalmak ugyanezt teszik.”

Hruscsov rámutat arra, hogy úgy látszik, van valami igazság azokban az újságkommentárokban, amelyek különleges célokat sejtenek a mögött a javaslat mögött, hogy külügyminiszteri szinten kezdje meg munkáját a tizennyolcai leszerelési bizottság. E kommentárok írói közvetlen öszszefügést látnak e javaslat, valamint az amerikai és angol kormány azon bejelentése között* hogy újra nukleáris fegyverkísérleteket szándékoznak végezni a levegőben.

A szovjet kormányfő felhívja a figyelmet arra, hogy a nukleáris rakétafegyverek mennyisége egyre nagyobá válik, „ma már nekünk és önöknek ezrével vannak ilyen fegyvereink”. E fegyvereket sok ezer ember kezeli és ezeknek száma a rakéták mennyiségének növekedése arányában egyre gyarapodik.

De minél több embert vonnak be a nukleáris rakétafegyverek kezelésébe, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy váratlan dolog történik.

Ha véletlenül kilőnek egy termonukleáris töltetű rakétát, az jelzésül szolgálhatna egy világháborús katasztrófa kirobbantására.

— Az általános és teljes leszerelés mielőbbi megoldása érdekében a szovjet kormány azt kívánta és ma is azt kívánja, hogy a tizennyolcas leszerelési bizottság munkája a legmagasabb szinten kezdődjék meg — jelenti ki Hruscsov.

— A szovjet kormány úgy véli, hogy a szigorúan nemzetközileg ellenőrzött általános és teljes leszerelésre vonatkozó javaslatai alapot nyújtanak olyan megegyezéshez, amely nem okoz kárt az egyik és nem jelent előnyt a másik félnek.

„Magától értetődően hajlandók vagyunk megvizsgálni más javaslatokat is, ha azok valóban biztoítják az általános és teljes leszerelés problémájának megoldását” — írja Hruscsov. (MTI)

A Minőségvizsgáló Intézetben

Horváth István vegyészmérnök, az intézet vezetője és dr. Hídvégi Imréné munka közben.

Fontos hivatást teljesít Békéscsabán a Széchenyi út 2. szám alatt hosszú évek óta működő Minőségvizsgáló Intézet. Horváth István vegyészmérnök, az intézet vezetője kalauzolt bennünket. Tőle tudtuk meg, hogy milyen vizsgálatokat bonyolítanak te. Ez az intézet hivatott az élelmiszert árusító és készítő egységeket időnként vagy éppen bejelentésre megvizsgálni. Fontos munkaterületeknek számítanak a húsipari, a malomipari, a vendéglátóipari vállalatok. De valamennyi Békés és Szolnok megyei élelmiszert árusító egység ide küldi be fogyasztásra szánt élelmiszerféleségeit vizsgálatra.

Amikor ott jártunk, Horváth István palackozott borokat, különböző étel- és húsféleségeket mutatott, melyek vizsgálatra vártak. Ebben az intézetben célvizsgálatokat is folytatnak. Többek között Éger Zoltán műszaki előadó nagy szakértője a fölözött tej kazein-tartalma megállapításának. S ha már itt tartunk, érdemes arról is szólni, hogy az intézetben mindössze nyolcán dolgoznak, s csak négy zn foglalkoznak vizsgálattal. Pedig ez a kis kollektíva két megyének hivatott vizsgálatokat lebonyolítani.

Hidas Pál vegyész a Farínográph gépen a liszt minőségét vizsgálja.

Seben néni másfél évtized óta laboráns az intézetben. Már 68 éves, de kezének fürgesége most is u régi.