Békés Megyei Népújság, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-24 / 46. szám
1862. február 24., szombat NtPüJSAa 3 Még nem késő... A premizálás és tervezés Felelősségtudattal készítették termelőszövetkezeteink vezetői az év végi zárszámadásokat. Mérleget vontak arról, hogy mit tettek jól vagy rosszul a múlt évben. Erről kevés kivétellel őszintén számot is adtak a szövetkezet gazdái előtt. S ez így volt rendjén. Hiszen egy esztendő sok mindent rejt magában. Sok minden olyat, melyben a szövetkezetek gazdái hasznos javaslataikkal sokat segíthetnek. Mégis... A zárszámadási közgyűlések eddigi tapasztalata mást is bizonyít. Azt, hogy hellyel-közzei némely szövetkezeti elnök csak nagyjából adott számot a közösbelieknek egyéves munkájáról. Találkoztunk olyan elnökkel, aki írásos beszámolót egyáltalán nem készített. Helyette a több száz szövetkezeti gazda egyöntetű bosszankodására rögtönzött — és persze pontatlan — beszámolót tartott. S hiányos beszámolóját — amit ő maga is semmitmondónak érzett —, hogy pótolja valamivel, a könyvelés által készített, számokkal telezsúfolt kimutatásokban próbált mentséget keresni, „jellemző” adatokat kutatni. A hosszúra nyúlt, de jóformán semmitmondó beszámolót végül is a könyvelőnek, s az ellenőrző bizottság elnökének kellett helyesbíteni, sőt teljesen helyrehozni. Ez a termelőszövetkezet, amelyről a neve említése nélkül szólunk, az utóbbi éveket tekintve, jól gazdálkodott. Tavaly is csak-A Békéscsabai Szőrme, és Kézműipari Vállalat történetének leg válságosabb napjait 1953-ba.n élte át. Akkoriban mind többször elhangzott a kérdés: Vajon célszerű-e ilyen vállalatot továbbra is fenntartani? A hibák főként a helytelen vezetésből adódtak, melyek végül is a termelés mindén területére kihatottak. Különösen rontotta a helyzetet, hogy igen jelentős árukészlet halmozódott fel, melyre abban az időben a kereskedelem nem tartott Igényt. Baj volt a munkaszervezéssel is. A dolgozók létszámához viszonyított termelés mértéke mélyen a követelmények alá süllyedt. A bedolgozók nem érezték stabilnak a helyzetüket. Titokban más helyeken is dolgoztak. Mivel pedig a létszám hatvan százalékát a bedolgozók tették ki, és teszik ki ma is, ez -z állapot kedvezőtlenül kihatott a vállalat gazdasági eredményére. A válságos időben 100—120 bedolgozó kereseti lehetősége forgott kockán. A körülmények a belső dolgozókat is elkedvetlenítették. A felsőbb vezetés a súlyos hibák ellenére is a vállalat további működése mellett foglalt állást. Persze, a helyzeten sürgősen változtatni kellett. Oj igazgatót neveztek ki Paulik János személyében. Rá várt, hogy ezt a feladatot megoldja. A változás már 1959 ben bekövetkezett. Megjavult a termelés mennyiségileg és minőségileg is. S ettől kezdve a vállalat minden évben jelentős összeggel járult hozzá a népgazdaság jövedelmének növeléséhez. A helyes szervezés eredményeképpen a termelés — az 1958. évihez képest valamivel kisebb létszámmal — 1961-ben megkétszereződött. Ezzel a fellendű'éssel egyidejűleg a dolgozók is megtalálták a számításukat, mert 1959- ben és 1960-ban csaknem egy havi keresetnek megfelelő összegű nyereségrészesedéshez jutottak, s elő reláthatólag az 1961-es esztendő sem lesz rosszabb. A vállalatnál ma már megelégedett emberek dolgoznak, s ezt nemcsak a beszédjük, hanem a tettük, nem kétmillió forinttal növekedett az oszthatatlan közös vagyon értéke. Ennek alapvető eleme, hogy a vezetés, az irányítás is igen jónak mondható. Ezt tudja az elnök is, s erről, ha nem is mindig nyíltan, de beszél. Az egyik idős szövetkezeti gazda így fogalmazta meg az elnökről alkotott véleményét: „Jó szakember a mi elnökünk ..., de legalább annyira nagyképű is..Nos valahol itt kell keresni annak is a magyarázatát, hogy minden írásos beszámoló nélkül odaállt a tagság elé. Nem helyes, sőt elítélendő cselekedet, ha még olyan jó is egy termelőszövetkezet, hogy készületlenül odaálljon egy termelőszövetkezet elnöke a tagság elé, azok elé, akiknek keze nyomán szilárdult meg a közös. Aligha túlzás, ha erre azt mondjuk: felelőtlenség, sőt nagyképűség ilyet tenni, s nagyon veszélyes is. Mert láttunk már olyan szövetkezeti elnököt itt a mi megyénkben is, aki 3—4 évig „nagy” tudott lenni. S egyszer — csaknem máról holnapra —, amikor a tagság megelégelte azokat a túlzásokat, melyeket tett, elállt mellőle. Még nem késő az ilyesmin elgondolkozni. Már csak azért is, mert a zárszámadási közgyűlésre való felkészülés elhanyagolását, az itt-ott megnyilvánuló nagyhangú, elbizakodott megjegyzéseket könynyen követheti más olyan tett, amely súlyos kárt okozhat a közösnek, a nagy családnak. Balkus Imre szorgalmas munkájuk, igyekezetük is elárulja. A vállalat fellendülésének kezdeti korszakától fogva a kollektíva mindjobban összeforrott, s féltő gonddal ügyel arra, hogy a 4 évvel ezelőtti állapot soha vissza ne térjen. Erről beszélt Rattai György szabász, és még hozzáfűzte: — Ilyen körülmények között érdemes jól dolgozni. Az ember megtalálja a számítását. Janurlk János minőségi átvevő a munkások Igyekezetét dicséri: — A selejt ma már olyan ritka, mint a fehér holló. Pálinkás Adám, a héttagú konfekciószalag brigádvezetője, akit a múlt év augusztusában kiváló dolgozó jelvénnyel tüntettek ki, éppen belemerült a munkájába. Meglepődik egy kicsit, amikor megmondom, hogy mi járatban vagyok, de aztán készséggel tájékoztat: — Rólunk általában keveset tudnak az emberek, pedig jő ez a vállalat, és az 1961 első félévi eredményünk alapján elnyertük az élüzem címet is. Az én brigádom másfél éve alakult, és csak elismeréssel beszélhetek róla. Különösen Erdei Arpádné, Kállai László, Briezsnyik Pál munkája eredményes. A szűcs-részlegnél Kojnok János szabászt keresem fel. Éppen az előkészített bőröket darabolja a minta szerint. Bámulatos gyorsasággal dolgozik. Vagy talán csak én találom ezt különösnek? — 1950 óta mindennap ezt csi-Sokat vitatott téma manapság termelőszövetkezeteinkben: hogyan lehetne még eredményesebben fellendíteni a termelést. Ez abból az új helyzetből fakad, amelybe a mezőgazdaság átszervezése után kerültek szövetkezeteink. Most az a legfontosabb feladat, hogy a sok ezernyi kisparcellából jól működő, nagy termelésre képes, szervezett gazdaságokat alakítsanak ki. Ennek a feladatnak a megoldását — a korábbi évek tapasztalatait figyelembe véve — nagyban elősegíti a termelés anyagi ösztönzése. Megyénkben még nem mindegyik szövetkezetben premizálnak. Tavaly több szövetkezeti vezető azon vitatkozott, érdemes-e egyáltalán a premizálás gondolatával foglalkozni. Egy sor tsz-ben figyelmen kívül hagyták azt a lenini tanítást, amely arra int, hogy a szocialista társadalom alapjainak Holdanként 1243 forint értékű hús Az elmúlt évben 770 sertést és 90 szarvasmarhát hizlalt és adott át szerződésre az endrődl Búzakalász Tsz. Ebben az évben a csaknem 3600 holdas közös gazdaság 1296 sertés és 133 szarvasmarha hizlalását vette tervbe. Emellett kacsát és csirkét Is nevelnek. A számítások szerint 786 forint értékű sertés-, 280 forint értékű marha- és 177 forint értékű baromfi-, vagyis összesen 1243 forint értékű húst adnak el szerződésre a szántóföld minden holdjáról. nálom. Már behunyt szemmel sem téveszteném el — mondja mosolyogva. — Azóta voltak elkeseredett napjaim is. Azt hittem, itt kell hagynom a munkahelyemet. De aztán idejött hozzánk Paulik elvtárs. és azóta minden egyenesbe jött. Opauszki Mihály a bőrkabátokat készíti. Neki js 11 éves múltja van a vállalatnál, ö szinte ismétli Kojnok János véleményét. A minőségi átvevőszobában néhány bedolgozó várakozik. Járási Ferenc és Jusztin István Mezőkovácsházáról jött be a vállalathoz, hogy a készárut átadja és feldolgozásra anyagot vegyen fel. Nincs különösebb panaszuk, hiszen ők és a többi bedolgozó Is sokat köszönhet a vállalatnak, legfőképpen az állandó munkalehetőséget. Az igazgatóval, Paulik Jánossal, az irodában találkozunk. Amikor szóba kerül a munkások véleménye, elhárítja az elismerést: — A jó kollektíva érdeme az, amit elértünk, egymagám semmire se mentem volna. Munkámhoz, törekvéseimhez az egész munkásgárda, s ezzel együtt Nyikó Pál műszaki vezető, Horváth Lajos, a konfekció-részleg vezetője, Tamási Gézáné főkönyvelő, Hegyi Sándor forgalmi előadó és Mediovarszki György, a szakszervezeti bizottság titkára nyújtott segítséget. De a jó kollekíva kialakításában Paulik elvtársnak sem kisebb a szerepe. lerakása idején — sőt azután is — nem szabad kizárólag a lelkesedésre, csak az emberek öntudatára építeni a termelésben. Mert bármennyire is nagy az öntudat és a lelkesedés szerepe, a termelés legfőbb hajtóereje még hoszszú ideig az anyagi érdekeltség lesz. E tanítás igazát a mostani zárszámadási közgyűléseken a szövetkezetek többségében hitelesítettók. Például a körösladányi Magyar—Vietnami Barátság Tszben a múlt évben mindenféle premizálásnak ellene voltak, most kijelentették, az idén a hozamok növelésére bevezetik a premizálást. A premizálás rendkívüli jelentőséggel bír: o termelésben részt vevő dolgozókat a hozamok növelésében közvetlen teszi érdekeltté, mert a termelésből bizonyos százalékot vagy a terven felüli hoj zam bizonyos részét pénzben vagy természetben a betakarítás után megkapják. Melyik a legjobb premizálás? — vetődik fel. Sokan vitatkoznak ezen. Megyénk termalőszövetke- I zeteiben a munkának többféle | ösztönző díjazása terjedt el. Tavaly a 234 szövetkezet közül 42- ben maradtak meg a hagyományos munkaegységelszámolás mellett. Százhatvankilenc tsz-ben a ' hagyományos munkaegységelszámolást kiegészítették prémiummal, amelyet a terven felüli termés egy részéből, másrészt az össztermés bizonyos hányadából fizettek. Tizenkét szövetkezetben az eredményességi munkaegység-elszámolást alkalmazták, három szövetkezetben pedig garantálták a jövedelmet. Mindezeken túl 8 szövetkezet alkalmazott részesművelést. Pártunk megyei bizottsága a közelmúltban részletesen elemezte a megyében alkalmazott ösztönző jövedelem-elosztási módokat és megállapította, hogy az utóbbi időkben a szövetkezetek egy részében lemondtak a szervező munkáról és a jövedelemelosztás nálunk kevésbé elterjedt módját, a részesművelés útját akarják választani. Megyénkre ez a jövedelemelosztás a múlt évben sem volt jellemző. Szövetkezeteink többségében a részesműveléssel szemben általában a hagyományos munkaegység-elszámolást és a premizálást alkalmazták. Bevált módszer ez. A gazdálkodás feltételei — a munkaerő-ellátottság, az irányítás, a gépesítés, a vetésszerkezet — megyénkben a részesművelés lehetőségeit csaknem kizárják. S ott, ahol ezt választják, lényegében a szervezőmunka könnyebbik oldalához állnak, s lemondanak a politikai felvilágosító munkáról. Mindezek ellenére a részesművelés bevezetését — ott, ahol a feltételek ezt követelik — megyei szerveink nem ellenzik. De az általánosan elterjedt anyagi ösztönzési mód továbbfejlesztése és elterjesztése most az egyik legfontosabb pártpolitikai munka. A termelés anyagi ösztönzése sokoldalú vezetést, reális tervezést, s nem utolsósorban jó politikai munkát igényel. A korábbi években egynémalyik szövetkezetben általában olyan gyakorlat , volt, hogy év közben határozták 1 meg a premizálás módját. Emiatt a termelés szervezettségében bizonyos fokú egyenetlenség állt elő. A szövetkezetek gazdái néha I helytelen módon, a szövetkezeti demokráciát sértve léptek fel a közössel szemben. Egynémelyik tag még a zsarolástól sem riadt i vissza, s kikötötte, hogy valamely munkáért hány munkaegység jóváírását kéri, noha a közösben a munkák elszámolásánál a hagyományos munkaegység-jóváírásának gyakorlatát követték. Ezeket a fogyatékosságokat, a szövetkezeti demokrácia megsértését csak úgy tudják megelőzni, ha a tervezés időszakában — tehát most — tisztázzák az anyagi ösztönzés módját, s ezt a közgyűléssel jóváhagyatják. Mondja ki a közgyűlés, hogy az anyagi ösztönzésnek mely módját alkalmazzák és ettől év közben egy jottányit se térjenek el. Ugyanakkor a szövetkezeti gazdákat illető prémiumot minden körülmények között adják ki. Több szövetkezetben a prémium megszerzését különféle kikötésekhez csatolták. Ilyen többek között az is, amelyet a csorvási Vörös Október Termelőszövetkezetben alkalmaztak: a közgyűlés kimondotta, ha a közös gazdaság nem teljesíti összáruértékesítési tervét, akkor prémiumban senki sem részesülhet. Máshol a prémium kifizetését egyes növény áruértékesítési tervének teljesítéséhez kötötték. Ismét máshol a családtagokra kiparcellázott területekről betakarított termés után fizettek prémiumot. Melyik ezek közül viszonyaink között a legjobban megfelelő? Nyilván az utóbbi, mert a termelésbem érdekeltséget a személyes haszon fejezi ki a legjobban. Természetesen ide kívánkozik, hogy szövetkezeten belül a termésátlagokat a talajnak megfelelően differenciálni szükséges. S ezt a differenciálást vegyék figyelembe most, a tervezés időszakában, s úgy készítsék elő a premizálást, hogy szinte táblánként határozzák meg az elérendő átlagtermést, s az efölötti hozamból juttassanak a tagoknak a már említett módon prémiumot. A premizálási módok közül mindig a szövetkezet tagsága döntse el, melyiket alkalmazzák. Ez a közgyűlés szuverén joga. A felsőbb szervek ugyanakikor élhetnek javaslattétellel a szövetkezet vezetőségének a fejlettebb premizálási mód feltételednek megvizsgálására. Elvtelenség lenne azonban kijelenteni, hogy a megye szövetkezeteiben csak a premizálás egyik, vagy csak a másik módját alkalmazzák. A szövetkezetek az anyagi ösztönzés módjai közül válasszák ki a nekik legjobban megfelelőt. Néhány dolgot azonban ennél a kiválasztásnál, esetleg az átvett anyagi ösztönzési módok továbbfejlesztésénél vegyenek figyelembe. Talán a legfontosabb, hogy az anyagi ösztönzés új módjával ne sértsék a szocialista elosztás elvét. Egy munkáért, egy növénnyel kapcsolatban ne fizessenek többször természetbeni járandóságot, mert így nem segítik a szövetkezet anyagi bázisának erősödését. De vegyék figyelembe az össztermés és a kiosztásra kerülő prémium arányát is. Az anyagi ösztönzés módjai megyénkben már kezdenek közismertté válni. A jó módszerek elterjedését megyei, járási tanácsaink, s pártbizottságaink felvilágosító munkával segítsék elő. Nagy szükség van a mezőgazdasági termelés anyagi ösztönzésére, mert a termékek bősége és választéka iránt egyre nőnek az igények, de szükség van azért is, hogy a dolgozó parasztok saját életük, megváltozott körülményeik tapasztalatai alapján mielőbb meggyőződhessenek a nagyüzemi termelés magasabbrendűsógérői. Dupsi Károly Pásztor Béla OTP-hitelből vagy saját erőből épülő családi ház építéséhez szükséges építőanyagokra kössön anyagbiztosítási megállapodást o TÜZÉP-lel epek kel 352 Egy vállalat felfelé ívelő pályája A jó kollektíva nagyszerű eredmények elérésére képes
