Békés Megyei Népújság, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-23 / 45. szám
1962. február 23., péntek MEPÚJSAe 3 Tengerár, árvíz Hamburgban Víz alatt a hamburgi alsóváros. (MTI Külföldi Képszolgálat) Kertészsziget új arca Közös erővel a még biztonságosabb úton Kiss Lászlóval, Szilágyi Rozáliával és Hamyecz Bélával beszélgetünk a szeghalmi járási tanács egyik szobájában az 1400 lakost számláló Kertészsziget jelenéről, jövőjéről. Mert a kertészszigeti két termelőszövetkezet — a Dózsa és a Béke — három vezetőjének szavai nyomán már nemcsak a jelent, hanem a jövőt is- látni véljük. Kiss László, a Dózsa Termelőszövetkezet könyvelője „kér szót” először: — A Dózsa 1958 augusztusában alakult meg, alig 560 holdon. Nem volt könnyű a kezdet. A mi szerencsénk talán az volt, hogy főleg fiatalokból tevődött össze a szövetkezet. A legnagyobb gondot az állatférőhely-hiány okozta. Ezt úgy oldottuk meg, hogy az erdőgazdaságtól fát vettünk, s a favázra szalmái raktunk ... Az állatállomány létszáma is igen gyér volt. Hitelből az első hónapokban „ma-Egy termelési tanácskozás nyomán A múlt év november 15-én az egyik angol újságíró azt írta lapjának a magyar munkásokról, hogy azok közömbösek a termelés iránt, nem érdekli őket a termelés fokozása, csupán ledolgozzák a kényszer-munkaidőt, és hazasietnek. Ugyanezen a napon tanácskozott az Orosházi Ruhagyár pirosműszakja. Itt van előttünk a jegyzőkönyv, amely bizonyítja az angol újságíró — hazugságát. Vegyünk csak sorjába a tizenegy felszólalóból nyolcat: Verasztó Erzsébet: — A termelést az gátolta az utóbbi negyedévben, hogy sokszor volt szalagunkon átállás. Sarkadi Margit: — Ha a termelés nem megfelelő, vagy mi, dolgozók vagyunk a hibásak, vagy a a szalagvezető. Javaslom, hogy a gyártásvezetőség vizsgálja meg a problémákat. Dolgozótársaimnak meg azt mondom, hogy ne azért üljünk le a gép mellé, hogy beszélgessünk, hanem hogy dolgozzunk. B. Szabó Sándor: — Mivel átszervezés volt a szalagon, arra kell törekednünk, hogy az új reszortokban minél előbb elsajátítsák a dolgozók a fogásokat. Egyelőre úgy látszik, nehezen jönnek bele. Bordás Istvánná: —' Jól bevált az a módszer, hogy a szalag végén dolgozó ellenőrzi az elkészített munkát. Azt javasolom, hogy ezt tegyük még rendszeresebbé. Dénes Ferencné: — Az egyik dolgozótársnőm nem szocialista emberhez méltóan viselkedik. Helyes lenne, ha a szakszervezeti bizottság és mi magunk is beszélgetnénk vele. Farkas Imréné: — Az utóbbi időben sok volt a belső visszaadás, mert minőségileg hibát talált az ingben a meós. Törekedjünk arra, hogy minél kevesebb hibaszázalékkal dolgozzunk. Szepesi Sándorné: — Azt kérem a gyártásvezetőségtől, hogy az (ing) elejekészítőt tegye közelebb gépemhez, mert sok időt elvesz az anyag helybe hozása. Mátyás Jánosné: — Kérjük, hogy azt a dolgozótársunkat, akiről Dénesné beszélt, a szakszervezet váltsa le a szakszervezeti bizalmi tisztségéről. Szerintem a szakszervezeti bizalminak példamutatónak kell lennie. Nos, a magyar munkások valóban nem szólnak bele a termelésbe? Valóban nem gondolkoznak azon, hogyan lehetne növelni a termelékenységet? De igen, és megvan ennek az eredménye is. Erről beszélgettünk ezután Kátai Ferenc telepvezetővel és Fábián Ferenc gyártásvezetővel. — A munkások javaslatéi nélkül szinte nem is tudnánk elképzelni, hogy jól menjen a termelés. Lényegesen csökkent a mérleghiány, 55,5 millió forintra nőtt a fel nem osztható szövetkezeti vagyon Befejezték zárszámadásaikat a szarvasi járás termelőszövetkezetei. Tizenkilenc tsz átlagában az egy munkaegységre jutó részesedés 27,04 forint. Tavaly három mérleghiányos szövetkezete volt a járásnak. Mérleghiányuk 600 ezer forintot tett ki. A jó gazdálkodás folytán, az aszályos időjárás ellenére a mérleghiányos szövetkezetek számát eggyel csökkentették, s a bevételi hiány most alig haladja meg a 110 ezer forintot. Tavaly a járás szövetkezeteiben a beruházott közös vagyon 23 millió forinttal nőtt. Ugyanakkor a fel nem osztható szövetkezeti vagyon elérte az 55 és fél millió forintot. Járási szinten — ide számítva azokat is, akik alig teljesítettek munkaegységet — az egy tagra jutó átlagjövedelem 9712 forint. A rendszeresen dolgozó tagok közösből származó jövedelme meghaladja a tízezerötszáz forintot. A munkaegység értéke legnagyobb a kondorosi Vörös Október Termelőszövetkezetben. Itt 38,11 forintot osztottak. A gazdálkodási eredménye viszont a kondorosi Dolgozók Tsz-nek a legkiemel kedőlfb: holdanként 3174 forint Az egy tagra jutó legtöbb jövedelmet a kondorosi Lenin Termelőszövetkezetben érték el: egy munkaegység értéke 31,21 forint, s az egy tagra jutó jövedelem 39 forint híján eléri a 14 ezer forintot. Itt van például a novemberi termelési tanácskozás is, amelynek javaslatai alapján nagyon megjavult a munka. — Ezt mondja Kátai elvtárs. Halljuk, mit mond a gyártásvezető, milyen intézkedéseket tettek a javaslatok alapján. — Valóban sok volt az átállás, részben anyaghiány miatt, részben az anyag rossz minősége miatt. S mivel gyenge minőségű inget vagy más alsóneműt nem akarunk a kereskedelemnek átadni így ilyenkor „leállunk” arról az anyagról. A termelési tanácskozás alapján értesítettük a Könnyűipari Minisztérium illetékes osztályát is, hogy szervezettebben biztosítsa az anyagot. Megtudjuk az elvtársaktól, hogy a múlt év utolsó negyedévében voltak zavarok a termelésben, amit megvizsgáltak, s megállapították, hogy többek között a helytelen bérbesorolás is közreműködött ebben. Új fiztési rendszert dolgoztak ki, és ennek alapján az említett szalagon nyolc százalékkal emelkedett a termelékenység. Beszélgettek a szalagvezetővel is, és segítették azzal, hogy egy műszaki embert tettek mellé a munka irányításának megkönnyítéséért. Különben arra törekedtek az új reszortbeosztásnál is, hogy összhangba hozzák a munkaműveletek idejét, s a munkának megfelelően igazítsák ki a bérezést is. — A dolgozók elmondották, hogy egy-egy szalagon belül vannak gyengébben és jobban, gyorsabban dolgozók. Ez is zavart okoz — folytatja Fábián elvtárs. — Ezért egy-egy szalagot az erőknek megfelelően állítottunk öszsze. Így van erősebb szalagunk is, és gyengébb szalagunk is, így a munkában szalagon belül összhang van. Bordás Istvánná javaslata alapján tették rendszeresebbé a társadalmi ellenőrzést is. Most már szinte törvény, hogy a szalag végén dolgozó varrónő megvizsgálja az elkészült inget vagy pizsamát. Ugyancsak teljesítették Szepesiné kérését is, és az elejekészítőt közelebb vitték gépéhez. \ Beleszólnak tehát a dolgozók a termelésbe, s amint az orosházi ruhások példájából látjuk, rendkívül jó eredményt hoz ez. Az angol újságírónak meg — ha már rajtakaptuk — azt üzenjük: éhes disznó makkal álmodik. Varga Tibor szék” parasztoktól megvásároltunk 154 anyajuhot... A kezdeti nehézségek ellenére is elértük, hogy az első zárszámadási közgyűlésen elmondhattuk: egy munkaegység 39 forintot ért. Mit mutatott a mérleg tavaly? — Mielőtt erre válaszolok, hadd mondjam el, hogy a Dózsa Tsz az 1961-es gazdasági évben már 1298 holdon gazdálkodott. A 140 szövetkezeti gazda szorgalmas munkája nyomán jó szövetkezetté lettünk. Tavaly egy munkaegység értéke 39,74 forint volt. Ha az első évi munkaegység-értékhez hasonlítanánk a múlt évit, mi tagadás, csak 73 fillér növekedést mutat. Azonban azt hiszem, így nem szerencsés nézni a több mint hároméves közöst. Hiszen a jószágállomány megteremtése, a gazdasági felszerelések és a különböző kisebb-nagyobb munka- és erőgépek vásárlására még a múlt évben is summás összeget költöttünk. Közben férőhely-problémáink is akadtak. Az 1961-es év végén ezért már 48 fejőstehén, 90 növendékszarvasmarha, 53 anyakoca, 280 süldő, 228 hízó — hogy csak a jelentősebbekről szóljak — képezte a közös vagyon tekintélyes részét ... Ide kívánkozik azt hiszem még valami más is. Az, hogy a múlt év februárjában a Búcsún lakó emberek 560 hold gyengén, sőt egyáltalán meg sem munkált földet „hoztak be” szövetkezetünkbe. Ez bizony Visszafelé húzta a termésátlag alakulását. Mégis több növényféleségből elértük vagy megközelítettük a tervezett termésátlagot. A 39,74 forintos munkaegységet azonban főleg az állattenyésztés adta... Mi újság a Békében, hogyan gazdálkodtak tavaly és az azt megelőző években? Erre Hanyecz Béla, a Béke Tsz agronómusa ad választ: — A mi szövetkezetünk 1951 februárjában alakult 1200 holdon. Kezdeti nehézségeink csaknem azonosak voltak a Dózsa-belieké hez. Nemcsak azért, mert hasonló földön kezdtünk közösen gazdálkodni, hanem azért is, mert mi is ugyanolyan gondokkal küszködtünk, mint Kiss elvtársék. A tíz év persze nem múlt el nyomtalanul, amire kicsit büszkék is vagyunk. Szövetkezetünk gazdáinak túlnyomó része elégedett. Nemcsak azért, mert egy munkaegység 36.15 forintot ért nálunk 1961-ben, hanem másért is ... Hanyecz Béla szavait Szilágyi Rozália, a szövetkezet könyvelője szakítja meg: — Bizonyára arra gondol Hanyecz elvtárs, hogy többen építettek az utóbbi években nálunk. Id. Galambos Józsi bácsi például harmadmagával dolgozik a szövetkezetben. Ö tavaly fejezte be új háza építését... — A Dózsában — szól közbe Kiss László — tavaly négyen építettek. Az idén, jelek szerint, húsz körül lesznek az új házat építők — némi OTP-kölcsönt is segítségül kérve... Ott van például Vad György. Ö a fiával dolgozik, mindketten az állattenyésztésben. Gyuri bácsi most vett két portát. Id. Juhos Józsi bácsi 1961-ben megnősítette égjük fiát, s tanyát vett neki. Az idén pedig házat akar építeni. — A Béke Tsz-ben — újságolta Szilágyi Rozália — tavaly lemezjátszós rádiót, keskenyfilmes mozigépet, televíziót, a moziheljüségbe berendezést és különböző sportfelszerelést kaptak a fiatalok... Jutott a közösből ilyen dolgokra is. A vezetőség, s a közgyűlés pedig már korábban olyan határozatot hozott, hogy ha valamelyik fiatal megnősül vagy férjhez megy, a közösbe-lépésének első hónapjától számítva, havonként 25 forintot kap ajándék címen, egy öszszegben kézhez.,. — A Dózsában — szól közbe Kiss László — ezt másként oldották meg. Nálunk férjhezmenésfcor vagy nősüléskor 1000 forintot kapnak a fiatalok... — Ügy vélem, sok mindent elmondtunk itt szövetkezeteink életéből, a község arculatának formálódásáról — szól közbe Hanyecz Béla —, a leglényegesebbről azonban nem beszéltünk... Arról, hogy ez év januárjában a két szövetkezet egyesült. S ez nemcsak azt jelenti, hogy a két közös gazdaság helyett mintegy 3000 holdon most már egy lesz. Hanem azt, hogy egyesült erővel, s a nagyüzemi gazdálkodáshoz szükséges tapásztalatókkal kezdhetünk hozzá a még többet ígérő élethez, a község arculatának átformálásához ... Az 1400 lakost számláló kis községben így formálódott a jövő, az új élet az utóbbi években. S a két termelőszövetkezet egyesülése még nagyobb lehetőségeket, még biztonságosabb jövőt ígér a megye ezen szögletében csendben meghúzódó Kertészsziget lakóinak. Balkus Imre Hasznos tudnivalók Mikor kell térítést fizetni az SZTK-bejeientés elmulasztása miatt A 32/1958. (V. 11.) Korm. szá mű rendelet 1 paragrafusa (1) bekezdése szerint a dolgozó munkaviszonyának bejelentését elmulasztó munkáltató csak abban az esetben kötelezhető az SZTK részére megtérítés fizetésére, ha a dolgozó javára a nyugellátás a be nem jelentett munkaviszonyban töltött Idő nélkül nem állapítható meg. Ugyanennek a rendeletnek (3) bekezdése értelmében a megtérítési kötelezettséget, visszafelé haladó időrendi sorrendben azon be nem jelentett munkaviszonyok alapján kell megállapítani, amelyek számításba vétele a jogosultság megállapításához még szükséges. Ezen a rendelkezésen alapul az SZTK ügyviteli értesítőjében közzé tett ügyviteli intézkedés is, amely szerint megtérítés a munkáltató terhére csak abban az esetben róható ki — a 3/1958 (V. 14) SZOT számú szabályzat szerinti mértékben —, ha a be nem jelentett viszony ideje nélkül az igénylő dolgozó az öregségi vagy rokkantsági résznyugdíjra sem lenne jogosult. Ha az igénylő öregségi vagy rokkantsági résznyugdíjjal a bejelentetlen munkaviszony ideje nélkül is jogosult, de ezt az időt a teljes nyugdíjhoz, vagy a nyugdíj kiegészítéséhez figyelembe kell venni, megtérítés nem róható ki. Erre ugyanis csak akkor kerülhet sor, ha a be nem jelentett munkaviszonyban töltött idő nélkül a dolgozó részére nyugellátás egyáltalán nem állapítható meg.
