Békés Megyei Népújság, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-23 / 45. szám

4 NÉPÚJSÁG 1962. február 23., péntek Gazdagodik a ktsz-ek kulturális élete Ritkán esik szó arról, hogy kis­ipari szövetkezeteinkben milyen kulturális élet zajlik, a népműve­lésnek milyen ágazataiban érnek el sikereket, vet-e fel problémát az ismeretterjesztés, az amatőr művészeti csoportok tevékenysé­ge? Az viszont eléggé köztudott, hogy évenként megyei kulturális és sport-találkozókat rendeznek, s ezek általában mindig hasznosak, de ezeken kívül kevés a hír ró­luk, pedig nem egy szövetkezet­ben példának is állítható klub­életet valósítottak meg és kultúr­­csoportjaik sem akármilyenek. A napokban felkerestük Kiss Imre elvtársat, a KISZÖV me­gyei központjának szövetkezet­­politikai főelőadóját és a kérdé­seinkre adott válaszokból a megye ktsz-einek céltudatos és mind eredményesebb kulturális élete bontakozott ki. Kérdés: Mi a feladata és milyen elgondolásai vannak a megyei szö­vetkezeti bizottságnak kulturális téren? — A megyei szövetkezeti bizott­ság a szövetkezetek mozgalmi éle­tét és kulturális munkáját is se­gíti. Sokat várunk a szövetkezeti KISZ-alapszervezetektől, különö­sen a klubélet megalapozásában és irányításában. A bizottság ifjú­sági és nőfelelősei a maguk rész­területén dolgozzák ki feladatai­kat, ez új vonás, mert eddig ilyen felelősök nem voltak. Az ifjúsági felelős hangolja például össze a szövetkezet fiataljainak tevékeny­ségét a nagyobb kulturális tér vekkel és hasonlóképpen segíti a kultúréletet a bizottság nőfelelőse is. Lényegesnek tartjuk, hogy szö­vetkezeteink minden városban és községben koordinált kultúréletet teremtsenek meg a művelődési otthonnal. Több helyen nagyon jó már a kapcsolat, ilyen Gyulán is, ahol szövetkezeti fiatalok a tag­jai a művelődési ház tánccsoport­jának, ugyanakkor a szövetkezet gazdaságilag is segíti a kultúrhá­­zat. Kérdés: Tudna még ilyen pél­dát mondani? — Hogyne. A tótkomlósa ktsz-ek is támogatják a művelődési ott­hont, ugyanakkor a jó kapcsolat eredménye, hogy a szövetkezeti tagok nagy része komoly és szín­vonalas ismeretterjesztő előadáso­kon vehet részt. Kérdés: Az ismeretterjesztésről kérnénk még néhány szót, részle­tesebben. — Sok ktsz-ben kötöttek le TIT előadás-sorozatot. Ezek a so­rozatok általában meg is kezdőd­tek és van érdeklődés. Sajnos, mégis úgy látjuk, hogy tavaly töb­ben vettek részt az ismeretterjesz­tésben, mint az idén. A magyará­zat nem egyszerű, de talán közel jár az igazsághoz, ha azt mon­dom: van olyan városunk és köz­ségünk nem is egy, ahol a ktsz­­ekben valamiféle elbizakodottság (nem is pontos a megjelölés) ta­pasztalható és ez abban is meg-Rádió- és televízió-műsor PÉNTEK, 1962. FEBRUAR 23. KOSSUTH RÁDIÓ: 4.30 Hírek. 4.35 Vidáman, frissen! 8.10 Reggeli hangver­seny. 9.0C Tulipán. 9.10 Könnyűzene. 10.00 Hírek. 10.10 Simone Boccanegra. 19.59 Lottóeredmények. 11.00 Nyugati portya. 11.30 Az abonyi földművesszö­vetkezet népi zenekara látszik. 12.00 Hí­rek. 12.15 Bemutatjuk a Magyar Rádió és Televízió tánczenei stúdiójának nö­vendékeit. 13.00 Zongoraművek. 13.30 Gazdaszemmel a nagyvilág mezőgazda­ságáról. 13.45 Népi muzsika. 14.00 A kutyasétáltatás művészete. 14.15 Két operanyitány. 14.35 Egy vén tengeri medve élményei. 15.00 Hírek. 15.10 Mu­zsikáló fiatalok. 15.35 Annamária Ci­­pollone olasz írónő két elbeszélése. 15.55 Szív küldi. . . 16.40 A Román Rádió énekkara énekel. 17.00 Hírek. 17.15 öt­órai tea. 17.45 Rádióiskola. 18.45 Lehócz­­ky Éva énekel. 19.15 Téli órák — hasz­nos mulatságok. 22.00 Hírek. 22.20 Enes­­cu-fesztivál. 23.50 Verbunkosok. 24.00 Hírek. PETŐFI RADIO: 5.50 Hírek. 6.00 Reg­geli zene. 8.00 Hírek. 14.15 Könnyűzene. 15.10 „Vitorla fehérük, magányos ...” 15.30 Marinka, a táncosnő. 15.40 Hétköz­napok emberei. 16.00 Hírek. 16.05 Mo­zart: Esz-dúr divertimento. 16.50 1000 ■zó franciául. 17.00 Ken Grfifin orgonái, Andy Nelson gitározik. 17.15 Az üveg­házikó. 17.45 Szovjet fúvószene. 18.00 Hírek. 18.05 Kóczé Gyula népi ze­nekara játszik. 19.00 Hírek. 19.05 A sevillai borbély. 19.40 Falurádió. 20.00 Heti hangversenykalauz. 20.45 Sporthíradó. 21.00 Hírek. 21.10 Tánc­zene. 21.45 Gyermeknevelés. 22.00 Ma­gyar szerzők kórusai. 22.20 Láttuk, hal­lj lőttük. 22.40 Operettkettősök. 23.00 Hí­BÉKÉS MEGYEI JÓKAI MAI MŰSORA Este 7 órakor: ESKÜVŐ Jókai és szelvénybérlet. FEBRUAR 23. Békés, Bástya: Kenyér, szerelem és... Békéscsaba, Brigád: Felmegyek a mi­niszterhez. Békéscsaba, Szabadság: Az énekesnő hazatér. Békéscsaba, Terv: Tiszta égbolt. Gyoma: A Fekete tenger lánya. Gyula, Erkel: Hintón járó sze­relem. Gyula, Petőfi: Én és a tábornok. Mezökovácsháza: Matróz a rakétában. Orosháza, Béke: Délibáb minden meny­­nyiségben. Orosháza, Partizán: Keresz­tesek I.—II. r. Sarkad, Petőfi: Megszál­lottak Szarvas, Tárcsics: Nem ér a ne­vem. Szeghalom: Tavaszi vihar. rek. TELEVÍZIÓ: Adás-szünet, nyilvánul, hogy nem is kötöttek szerződést ismeretterjesztésre. Az előbb gyulai szövetkezeteinket jó példának említettem, sajnos most ugyancsak ezeket a szövetke­zeteket kell rossz példának fel­hozni, mert Gyulán egyetlen ktsz­­ben sem kötötték szerződést a TIT-tel ismeretterjesztő előadá­sokra. Más helyeken általában öt-hat előadásból álló sorozat megy, bár az érdeklődés — mint mondottam — alacsonyabb (s ez a mi további feladatainkat is ma­gában rejti), az előadások színvo­nala viszont úgy érzem jobb, mint tavaly volt. Érdekes talán, ha megemlítem, hogy a megye kisipari szövetkezeteinek tagságá­ból körülbelül kétezren vesznek részt ezeken az ismeretterjesztő előadás-sorozatokon. Kérdés: És hol a legjobb? —• Szarvason, a Vasipari Ktsz­­ben. Itt Doroszlai Ervin, a főköny­velő irányítja a kulturális életet, szép klubjuk van és irodalmi szín­paduk is többször szerepelt már. Irányelvük az önképzés, az iroda­lom, a művészetek megismerése, a kulturális élet ezernyi oldalának elsajátítása. Kérdés: Legközelebbi terveik? — Áprilisban megyei szavaló­versenyt rendezünk a szövetkezeti fiatalok részvétedével és néhány kultúrcsoportunkat már most elő­készítjük a megyei és az országos bemutatókra. Tavaly a gyulai tán­cosok szerepeltek kitűnően a pé­csi országos fesztiválon, reméljük, most is érünk el hasonló sikere­ket. A rövid interjú ezzel véget ért. Kiss Imre elvtárs szavaiból — ha csak nagyobb vonalakban is —, kibontakozott a megye ktsz-einek kulturális élete és az a törekvés, hogy a szövetkezetek tagjai életé­be még több színt, még haszno­sabb órákat hozzanak a népműve­lés szövetkezeti munkásai és az arra hivatott veztők. _ _ S. E. Áll magában| — üresen... X •'**■_* lommal nézegették: mikor nAr kész... Hónapokkal ezelőtt végül is elkészült az orvosi lakás. Csakhogy azóta is ott áll üresen. — Mikor lesz orvosunk?! Ezt kérdezik a községbeliek. bMMMtMMVMMMmMMMIMMMMMMUMMMMMMMIHMMI — Végre lesz orvosunk! így mondták a kertészszigetiek már akkor, amikor még csak az alapjai rakták le az új kétszobás, fürdőszobás, minden kényelemmel ellátott orvosi lakásnak. S a köz­ségbeliek naponként nagy izga-A végegyházi cigány népi együttes is részt vesz a kulturális szemlén A végegyházi cigány népi együt­tes már tavaly is sikert aratott a kulturális szemlén, és az idén is elhatározták, hogy újabb műsorral az ez évi szemlén is részt vesznek. A népi együttes az elmúlt hetek­ben új vezetőt kapott, a táncok összeállítását és betanítását Szűcs Mária magyarbánhegyesi pedagó­gus vállalta. Nagy segítséget kap a népi együttes a végegyházi köz­ségi tanácstól is, mely vállalta, hogy ruhákat biztosít az együttes számára és a felkészüléssel járó különböző kiadásokat fedezi. A tervek szerint az idén nemcsak népi táncokat, hanem egy össze­függő cigány népi táncjátékot is kidolgoznak és bemutatnak. Úttörő közlekedési raj alakult Békésen A békési I. számú általános is­kola úttörői a napokban meg­alakították az úttörő köziekedé' si rajt. Megyénkben ez az elsői ilyen úttörő-raj, s a pajtások kö-| zül negyvenen jelentkeztek er­re. Az első foglalkozás óta rend szeresen segítik Békésen a köz­lekedést. Felváltva őrködnek, majd a forgalmasabb útkeresz­teződéseknél, figyelmeztetik a szabálytalankodókat. Az úttörő­ket segíti a BM Békés megyei Közlekedési Csoportja is. Rend­szeresen tartanak előadásokat a pajtásoknak a közlekedési sza­bályokról és azo1, betartásának jelentőségéről. A könyvelő és — Emberek! Itt van es a sol messze föld, emitt pedig ez a sói zsák búza, mely mind elvetésreI vár — mondta az agronómus. — Vegyétek a zsákokat vállaltokra, nyílvesszőtökkel fúrjatok lyukat rajtuk a legújabb agrotechnika szerint, s induljatok meg velük, s menjetek mindaddig, amíg a zsákok, tartalmának fele kifolyik. Ott forduljatok meg, és a másik felét visszafelé folyassátok el. És az emberek úgy cselekedtek. Elszórták a búzát. Serényen mozogtak. Igyekezett mindenki, mert a Kárpátok felől csípős, hideg szelek kavarogtak, s a lassan mozgónak igen megszűrték volna az ingét. Irigyelték is most a könyvelő dolgát, aki az irodasátorból csak néha dugta ki a fejét. Benn a jó melegben faragta hosszú botokra a rovásokat: ki mennyi búzát szórt el.A legújabb divat szerint ké­szült, élesre vasalt farkasbőr-ruhában, hivatásának teljes magassá­gát érezve végezte munkáját. Szárított marhaganét dobott a tűzre, majd elővette a nyereg alá dugott kancatejes kulacsot, s miután jót húzott belőle, elégedetten állapította meg, hogy nagyobb úr ő, mint az agronómus, aki esőben, sárban kint caflat koszos birkabőr-ruhá­­ban, és még a rovást sem tudja rendesen. Ö csak gürcöl a földeken, amit termel, én osztom el — szegezte le elmélkedésének végeredmé­nyét. Az agronómus valóban a szabadban járt-kelt egész nap, s mivel ötét nem melegítette a nehéz munka, mint a búzavetőket, néha meg­borzongott a hűvös szélben. Mikor az utolsó zsák búzát szétosztotta, azonnal fel is ugrott lovára, és gyors ügetésben indult az irodasátor felé. Lovaglás közben elégedettséggel és büszkén nézett szét a tá­jon: ő teremt új kenyeret, új életet a földeken. Hej, mennyivel na­gyobb úr vagyok én, mint ez a könyvelő. Nem ért ez semmi ko­moly munkához: sem a vetéshez, sem a vadászathoz, sem a harc­hoz; csak a farigcsálás minden tudománya — elmélkedett, s éppen az irodasátor elé ért, mikor a végkövetkeztetéshez jutott: ha ő nem termelne, nem volna mit rovásozni a könyvelőnek. — Mint ahogy ötödéve is történt: harcban jártunk, s azévben nem tudtunk vet­ni. Nem volt mit osztani, s így rovásozni sem kellett. Az irodába lépve, az illem kedvéért leereszkedő bólintással üdvözölte a könyvelőt. A könyvelő is csak futólag fogadta a köszöntését; farkasbőr­­pantallójának kefélésével volt elfoglalva, mivel már az esti rande­vúra készült. Jóleső örömmel gondolt rá, hogy ő egy óra múlva már ellovagolhat a szépséges Leonórához; míg az agronómus még az­után állítja össze a másnapi vadászati tervet, és adja ki az eliga­zítást a vadászbrigádoknak. A búzavetők is hazamentek, és tavaszig már csak vadászgatás­­sal töltötték a napokat. az agronomus A könyveld az egyik vadászatom — amikor az elejtett vadakat ro­­jásozta — erősen megfázott, és nagybeteg lett. Lassan megjött a tavasz, majd a nyár, és eljött az aratás ideje is. Megérett az ősszel elvetett búza. Az egész nép aratási lázban szorgoskodott. Egyedül a könyvelőt kötötte még mindig ágyhoz a be­tegség. Az asszonyok is mind kivonultak a földekre, és sarlózták a bú­zát. Kévékben való száradás után szérűkre hordták, és ott suttyó kölkök lóval kinyomtatták. Az agronómus egész nap lótott-fütött, irányította a nagy mun­kát. A kiszelelt búzát zsákba szedték a népek, és álig várták, hogy vihessék haza, mert némelyiknek már alig volt otthon kenyérnek­­valója, és gyermekeik éheztek. A könyvelő még mindig beteg volt, ezért az agronómust hív­ták, hogy ossza el a búzát közöttük. Az agronómusnak azonban nem volt rovása. — Számoljuk meg, hányán vagyunk, és hány zsák a búza — mondták egyesek. Ez azonban hetekig tartó rovásozást jelentett volna, de akkor sem lett volna jó, mert nem volt meg, ki mennyit vetett, csak a könyvelőnél. Mentek hát nagy sietve a könyvelőhöz. Az szegény már majd az utolsókat rúgta. Családtalan lévén, nem is igen törő­dött vele senki. Megijedtek nagyon a népek. Kérték tőle a rovást. Nehezen tudta csak kinyögni, hogy hova tette. A mondott helyen meg is találták, de a köznép nem ismerte az összes rovásokat, sőt az agronómus — aki pedig teljesen rovásismerő ember volt —t sem tudta kibogozni belőle a teljes igazságot; lévén a könyvelés egy külön matematika. Megijedt most már az agronómus is; és előkapták a könyvelőt. Gyógyító füveket főztek neki, és kancatejet itattak vele. A köny­velőt azonban a hidegrázás is elővette. Két kövér asszonyt fektet­tek melléje, hogy testük melegével melengessék. Fácánpecsenyét és sok más ínyencséget előhoztak, és mindenben gondoskodtak róla. Közben pedig egyre lesték a nagy búzagarmadát, és éheztek mel­lette. Nagynehezen visszahozták a sírból a könyvelőt, és nagy ujjon­­gás közepette vitték a garmadához. Ö hosszú rovásozgatás után, nem pontosan — mert az aratást betegsége miatt nem tudta feljegyzésbe venni —, de megfelelően és ellenvetés nélkül elosztotta a búzát — és a nép megsütötte belőle az ünnepi kalácsot. ZSÚTER JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents