Békés Megyei Népújság, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-21 / 43. szám
1962. február 21., szerda NÉPÚJSÁG 3 mázsa után kapják a munkáégy-Havonként hatvan öltöny... Az elmúlt években hiánycikké lépett elő hazánkban a bab. Bár tavalyelőtt és főleg tavaly már sikerült némi becsületet szerezni ennek a fontos élelmezési és exportcikknek, de még mindig az a háziasszonyok panasza, hogy ritkán lehet kapni és nagyon drága. Miért volt régebben bőven és miért szűkölködünk most a babból? Régebben sem volt olyan nagy a becsülete a babnak, hogy az egyéni gazdák egy külön földdarabot szenteltek volna neki, de viszont nem volt olyan kukoricaparcella, amelyben köztesként babot és tököt ne termeltek volna. Ez a két növény lényegében tetézte a föld terméshozamát, hiszen a kukorica termésátlagát nem befolyásolta, nem csökkentette, hanem ráadásként termett holdanként 3—4 mázsa bab és négy-öt szekér tök. Ez az utóbbi olcsó takarmányhoz, az összegyűjtött magja pedig jó pénzhez juttatta a gazdákat. Az utóbbi időben a bab is, a tök is kiveszett a kukorica közül: a szövetkezeti gazdaságok nemigen termelik. Hiába reklamálták, követelték a tagok, egyrészük azt a választ kapta, hogy „nem egyéni kisparcellán vagyunk, vessen magának a háztáji kukoricába, aki akar”. Ez rendjén is volt, vetettek is néhányan saját szükségletükre. Azonban nemcsak a szövetkezeti gazdák, hanem a munkások és minden más foglalkozású ember is szereti zölden is, csülökkel is a babot, s ezért nagy tételben, a szövetkezeti táblákon is kell termelni. Tavaly és tavalyelőtt ezt sikerült megértetni jó néhány termelőszövetkezet vezetőjével, s ha nem is sokat, de 41 vagonra való babra kötöttek termelési szerződést. A baj csak az, hogy ennek a fele sem, mindössze 17 vagonnal került a Szövetkezetek Békés megyei Értékesítő Központjának a zsákjaiba, részben a szárazság miatt, részben azért, mert néhány szövetkezeti vezető úgy gondolta, könnyebben megszabadulnak a termelési szerződést kötni akaróktól egy aláírással, s nem kell végighallgatni az elutasítást követő érveléseket. A földművesszövetkezetek már kát. A helyedben én kapva kapnék az alkalmon. — Felkutatom az öcsédet... — Ne kezdd újra! Az én türelmem is véges. Mit gondolsz, megnyugodnék ebben? Mi biztosítékot adsz, hogy nem árúinál el mégis? Azt hiszed, gyerekjáték ez, hogy akarom — nem akarom, szeretem — nem szeretem? ... Utoljára kér. dezem: megteszed vagy nem teszed? — Elhozom. — Rendben van. Meg tudod szerezni már holnap? — Megpróbálom. — Akarni kell. — Akarom... Horváth állta a szavát. Elővette az üveg aszúbort.'Töltött mindkettőjüknek. István egyhajtásna kiitta a pohár tartalmát. — Adj még egy pohárral. — Szívesen, kettővel is. Az orvosnak egy percre sem állt be a szája. Szakadatlanul beszélt, beszélt, hogy minél jobban elterelje a vállalkozás veszélyéről a figyelmet. Az erős bortól csakhamar melegedni kezdett István is. Már nem látta olyan tragikusnak a helyzetet. •— Bocsáss meg, kedves bátyám, de úgy meglepett, amikor a hangomat meghallottam. Ugye, megsemmisíted majd azt a magnetofonszalagot? — Mihelyt befejezzük a munmegkezdték a szerződés kötését az ez évi babtermelésre. A MÉK terve 70 vagon száraz — s emellett még jó néhány vagon zöldbab — közfogyasztásra és konzervgyári feldolgozásra. A szerződéskötés azonban nagyon lassan halad, a tervezettnek még a felénél sem tartanak. Kevés az olyan termelőszövetkezet, mint a medgyesegyházi Béke, amely 150, vagy a tótkomlóst Viharsarok Tsz, amely 100 mázsára kötött szerződést. Akadnak olyan termelőszövetkezetek — az orosházi járásban kettő is —, amelyek vezetői kereken kijelentették: márpedig ők sem köztesként, sem más módon nem termelik. De hát miért a nagy ellenállás vagy esetleg a csip-csup termelés? A bab mázsájáért — fajtájától I függően — 240 és 400 morint közötti árat fizetnek. Az eleki Lenin Tsz tavaly köztes termeléssel holdanként 28 mázsa kukoricát és 4,5 mázsa babot takarított be. A kondorosa Dolgozók Tsz-ben sem csökkentette a köztes bab a kukoricatermést, ezt bizonyítja az, hogy 30 mázsa csöveset törtek le holdanként. Az eleid Lenin Tszben, mint minden művelendő terület egyénekre, családokra volt kiosztva, s mivel eredményességi munkaegység-elszámolás van, a tényleges eredmények után részesültek munkaegység-jóváírásban. A terven felül termelt minden — A felszólalók közül néhányan hihetetlennek tartják, hogy szövetkezetünkben holdanként 19 mázsa csöves kukorica termett Azért, hogy elhiggyék, elmondom tapasztalataimat: — A kukoricakapálás idején arra lettem figyelmes, hogy két szomszédom olyan gyorsan halad végig a sorokon, mintha Dieselmotor hajtaná őket. Hármat is kerültek, mire én egyet. — A nemjóját — gondoltam, odamegyek, hátha el tudok tőlük lesni egy kis gyorsaságot. Amint odaérek, látom ám: úgy fekszenek a szép ku. kát, igen. Neked adom a készülék, kel együtt. Képzeld csak, mennyit tréfát űzhetsz vele. Mondjuk... ha egy kislánnyal beszélgetsz. Egy a fontos: óvatos legyél és vállalkozásunkról ne szólj senkinek. Gondold csak el, mi történne, ha most, amikor már a végcélnál vagyok, valaki megelőzne. S ennek te lennél az oka. Tönkremennék. Már nem tudnék semmihez kezdeni. Gondold magad az én helyzetembe. Neked is vannak vágyaid, titkos álmaid. Mit szeretnél például nagyon? — Egy motorkerékpárt — vallotta be őszintén István. — látod: gondolj erre mindig,! amikor dolgozol. Ez hajt engem is és segít át az akadályokon. A cél lebeg előttem és ez ad erőt. Ezért kell például a pontos tervrajz is ..., hogy a megfelelő helyre építsük be a kísérleti tárgyat. Tulajdonképpen semmiség az egész. Egy hónap múlva kivesszük, akkor látom meg, hogy mennyire bírta a hőt. Kísérletezhetnénk nyíltan is, de ez sókkal több időbe kerülne. S minél több ember tud róla, annál több a tanácsadó és az ellenség, siker esetén mindegyik tartja a markát, követeli a pénzt. így csak öten osztozunk. Te is megkapod a magadét, akár két autót is vásárolhatsz rajta... (Folytatjuk) séget, s a terven felül termelt értéknek a 25 százalékát pedig pénzben! prémiumként. A bab is terven felüli termés, s ezért o tagoknak érdekük minél többet termelni, el is határozták, hogy ebben az évben a tavalyinál jóval többet vetnek köztesként. A kondorosi Dolgozók Tsz erre az évre 80 mázsára kötött termelési szerződést. Ügy állapodtak meg, hogy a kukoricában köztesként termelt bab felét azok a tagok kapják, akik termelik. Ez nem egyedüli módszer, országszerte számos helyen így termelik a babot. Akadnak viszont olyan termelőszövetkezetek, ahol attól tartanak, hogy ezáltal nagy jövedelemhez jutnak a szövetkezeti gazdák. A nemakarásnak az a legfőbb oka, hogy egyes termelőszövetkezetek kerülik a babtermeléssel járó gondot, mondván, hogy azt be is kell takarítani, elcsépelni, beszállítani, stb. A betakarítás nem okoz különösebb gondot, hiszen abban az időben a szövetkezeti asszonyoknak és családtagjaiknak nemigen akad más dolguk. Mint mindennek, a bab betakarításának és cséplésének is meg lehet találni a módját, csak akarni kell termelni. És ez érdekük a szövetkezeti gazdáknak is, hiszen növekszik vele a jövedelmük, de érdeke a népgazdaságnak is. Kukk Imre koricaszárak a sorok közt, mint elesett katonák a csatatéren. — Hogy kapáltok ti, hé?! — kér. dezfem tőlük felháborodva. — így ni, ahogy érjük — válaszolták, s úgy néztek rám, mint egy Mars-lakóra, aki még soha kukoricát sem látott, nemhogy topáit volna. — Aztán tudjátok ti egyáltalán, hogy mi ez? — fortyogtam. — Hogyne tudnánk, hibrid. — A keservit neki, akkor azt is tudhatnátok, hogy ezt nem szabad kiritkítani, hanem jó sűrűre kell hagyni, de úgy látom, ti mind kivágjátok, amelyiknek gyom van a tövinél. — Ühüm — morogták, s aztán úgy csinálták továbbra is, minti addig. No, megálljatok, rátok figyelek én az ősszel, töréskor is. Fi l gyeltem is őket: megint hármat fordultak két-két soron, mire én1 másfelet sem, mert hogy sokkal j kevesebb kukorica-csövet kellett kibontaniuk és letömiök, mint nekem. — Hát ezért is termett csak 19 mázsa kukoricánk, mert ahol 20 ezer tövet kellett volna hagyni holdanként, egyesek még 14 ezret sem igen hagytak. (Elhangzott a vésztői Béke TSz zárszámadó közgyűlésén, de elhangozhatott volna megyénk több szövetkezetében, okulásul az ez évi jobb kukoricatermés érdekében.) Hegyközségeket szerveznek a békési járásban A békési járásban hagyománya van a gyümölcstermelésnek. A földművesszövetkezetek 1960-ban például 12 700 mázsa gyümölcsöt vásároltak fel kisebb-nagyobb tételekben a gyümölcsössel rendelkező termelőktől. Most a földművesszövetkezetek járási központjának kezdeményezésére Békésen, Mezőberényben és Köröstarcsán hozzálátnak a hegyközségek szervezéséhez, hogy még alaposabbá tegyék a gyümölcstermelést és felvásárlást. Az Állami Áruház szomszédságában ízlésesen rendezett kirakatok hirdetik a Békéscsabai Textilfeldolgozó Kisipari Szövetkezet méret utáni férfiszabóságát. Az ajtón belépve Cserepes József, a bolt, illetve a részleg vezetője fogad bennünket. — Tizenhét szakmunkás és három ipari tanuló dolgozik itt — újságolja a részlegvezető. — Mikor nyitotta meg a szövetkezet ezt a boltot, ezt a részleget? — Még a múlt év májusában... — S a forgalom? ... — Igen jónak mondható... Tóhegyi bácsi. — Havonként hány öltöny ruhát készítenek el? — Átlagosan hatvanat, beleértve a női nagykabátokat, s a különböző kosztümöket — mert ilyeneket is vállalunk... Pár perces türelmet kér, íróasztalán egy kimutatást böngész. Majd így folytatja: — Decemberben 120 ezer forintos forgalmat bonyolított le ez r kis kollektíva ... Közben nyílik az ajtó. Próbálj jön egy fiatalember. Ekkor isméi jük meg Tóhegyi Flóriánt, a rés: leg „öreg” szabászát. Szóba elegyedünk vele. — Mióta dolgozik Tóhegyi bácsi a szövetkezetben? — Kereken tíz éve... — És azelőtt? — Azelőtt? Én is „maszék” voltam, mint annyian mások... Tóhegyi bácsit hívta a szabászasztal, a kötelesség. A részlegvezető azonban elmond róla valamit: — Nagyon szeretjük öreg szabásunkat. Jó szakem ber... Bekukkantunk fényképezőgépünkkel a belső helyiségbe is. Ä varrógépek birodalmába. Szebbnél szebb ruhaanyagokból fői-máinak itt szép öltönyöket a részleg szakmunkásai. Feltűnő, hogy a legtöbben fiatalok dolgoznak itt. Cserepes József dicsérte őket. — A szakmunkások túlnyomó része, amint látják, fiatal. Az ő érdemük: mi nem ismerjük azt a szót, hogy reklamálás. S ezt azzal tudnám bizonyítani, hogy korábbi megrendelőink egymás után térnek vissza hozzánk... Búcsúzni akarunk a Ms kollektívától, amikor ismét nyílik az ajtó. Egy csinos fiatal lány jön próbálni. — Ilyennek képzelte? — kérdi próba közben Balogh Lajos szabó. — Igen, ilyennek... Megvárjuk, míg a Mslány nagy örömmel távozik, hogy két nap múlva elkészül új kabátja. — A baj csak ott van — jegyzi meg aggódva a részlegvezető —, hogy ebben az évben el kell innen költöznünk. Mert, amint hallottuk* az Állami Áruház és a Csemegebolt közötti földszintes házat lebontják. Balogh Lajos kabátot próbál. Cserepes József két dologban azonban egyetért velünk. Először is abban, hogy az illetékes szervek annak idején biztosan segítenek majd a Békéscsabai Textilfeldolgozó Kisipari Szövetkezetnek, hogy megfelelő helyiséget topjon ez a részleg. S a másik: azok, akik tavaly május óta megrendelőkként többször is betértek ide, s megszerették munkájukat, azok bárhol ia lesz ez a részleg, felkeresik. Balbus Imre „Hogy kapáltok ti, hé?!99 Ahol az új ruhák formálódnak.
