Békés Megyei Népújság, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-21 / 43. szám

4 KÉPÚJSÁG 1982. február 21., szerda. As orvos írja: A cseppfertőzésről Köhögéskor, tüsszentéskor, de hangos beszédnél is sok apró nyál­ka csepp kerül az ember szájából és orrából a levegőbe. Egy-egy tüsz­­szentéssel kirepített cseppek szá­ma 20—30 ezer körül lehet. Ha az ember légutaiban betegségokozó baktériumok vannak, akkor a kire­pülő cseppek ezeket is magukkal ra­gadják. Így egyetlen tüsszentés több millió kórokozót juttathat a le­vegőbe. Ezeknek a kikerült csep­pecskéknek egy része hamarosan le­ülepszik, a kisebbek azonban sokáig lebegnek a levegőben, és így a lég­áramlat messzire elsodorhatja a fer­tőző baktériumokat. Ilyen módon, az úgynevezett „cseppfertőzés" útján terjed az em­beri fertőző betegségeknek mintegy egyötöde: a nátha, az influenza, a kanyaró, a diftérla és a szamárkö­högés, de cseppfertőzés útján ter­jedi a himlő és sok más betegség is. A himlő már ismeretlen A himlő már csaknem fél évszá­zada ismeretlen Magyarországon. A diftéria-megbetegedések száma 1960-ban csak egyhatoda volt a tíz évvel ezelőttinek. A szamárköhögésben megbetege­dettek száma is az utóbbi 30 év leg­alacsonyabb szintjére esett. Az influenza azonban az utóbbi években többször is okozott kiter­jedt járványt, és a közönséges nát­ha sem ritkább, mint ezelőtt volt. A helytelenül ártalmatlannak tartott, de a csecsemőkre súlyos veszélyt je­lentő kanyaró elleni védekezés eredményeit sem mondhatjuk még kielégítőnek. Minek köszönhetők az eredmé­nyek egyfelől, s ugyanakkor mi gá­tolja másfelől a sikert? Mielőtt vá­laszolnánk, tekintsük át vázlatosan a védekezés elvi lehetőségeit. Mint láttuk, a cseppfertőzés ter­jedésének módja igen egyszerű, és ez a kórokozó terjedésének kedvez. Mi kell hozzá? Elsősorban — beteg, vagy kórokozó-hordozó — aki a kórokozókat légutaiban hordozza, és onnan köhögéssel-tüsszentéssel kiüríti. Másodszor: levegő, amelyen keresztül a kikerült kórokozók a másik emberbe jutnak. Végül: a másik ember fogékonysága az illető betegséggel szemben. Bármelyik hiányzik a felsorolt fel­tételek közül, a betegség nem ter­jedhet. A védekezés feladata tehát a tényezők egyikének kikapcsolá­sa. \z eredmény attól függ, hogy ez milyen mértékben sikerül. nLábon hordott99 influenza A legelső feladat — természete­sen — a beteg elkülönítése az egészségesektől. Ez a légúti fertő­zések egy részénél megtörténik, más részénél általánosan nem hajt­ható végre. Gondoljunk csak arra, hogy az influenzajárvány idején hány ember „hordja lábon" a szá­mára enyhe, de másokra fertőző be­tegséget. Nehézséget jelent az is, hogy több betegségnél már a jel­lemző tünetek kifejlődése előtt is fertőznek a betegek, és így a beteg­séget terjesztik, mielőtt még az óvóintézkedések megtehetők lenné­nek. A terjedés útjának elvágása a le­vegő folyamatos fertőtlenítését je­lenti. Erre azonban csak különleges körülmények között kerülhet sor. a mindennapi élet számára ez az út nem járható. A harmadik tényező elleni táma­dás a legeredményesebb. A veszé­lyeztetett emberek védőoltásokkal való védetté tétele magyarázza leg­nagyobbrészt azokat az eredménye­ket, amelyekről fentebb írtunk. Azoknál : etegségeknél periig, ahol az eredmények még nem kielégítő­­ek, jelentős szerepe van annak, hogy még nincs ellenük tartós vé­dettséget adó oltóanyag. A védekezés eddig felsorolt mód­jai lényegében hatósági tevékenysé­get jelentenek. A fertőző betegsé­gek leküzdése során azonban nem­csak „hatósági" teendők vannak. Ebben — önmaga és a közösség érdekében — mindenkinek részt kell vennie. A szervezett hatósági védekezés kényszerű hézagait ma­gatartásbeli szabályok megtartásá­val kell kitölteni. E szabályok a beteg és a kör­nyezetében élők helyes viselkedé­sére vonatkoznak, hozzátéve, hogy rendkívül fontos a szervezet általá­nos védekezőképességének fokozá­sa is. Mi a teendő? 1. A fennjárő beteg tartózkodjék minél távolabb másoktól, főleg a különösen érzékeny kisgyermekek közelébe ne menjen. 2. Használjon köhögésnél, tüsz­­szentcsnél zsebkendőt, kerülje a kézfogást. A csecsemőjét szoptató, kisgyermekével foglalkozó náthás, influenzás anya kössön orra és szája elé védőkendőt. 3. Használjon védőkendőt az ott­hon fekvő beteg ápolója is. Mosson gyakran kezet, ugyanezt tegye a beteg is. 4. Járványos időben lehetőleg ne látogassunk zsúfolt helyiségeket. Otthonunkban, munkahelyünkön gyakran szellőztessünk. 5. Óvakodjunk a fertőzésnek ka­put nyitó meghűléstől, öltözködjünk az Időjárásnak megfelelően. 6.. Fokozzuk szervezetünk ellen­állóképességét mértékletes életmód­dal, testedzéssel. Tartózkodjunk so­kat szabad levegőn. Táplálkozzunk változatosan. A télire eltett savanyú­­paprika, káposzta, paradicsom, a csipkebogyótea vagy lekvár értékes C-vitamin-raktár, amely segít véde­kező-erőnk fenntartásában. Dr. K. A. Segíti végzett hallgatóit Jelmezes karnevál az Űttörőházban Aidáin jelmezes karnevált rendezett az elmúlt vasárnap Békéscsabán az Űttörőházban a 4402-es számú Kál­lai Éva úttörőcsapat. A pajtások igen ötletes jelmezeket készítettek. Képünkön Adorján Katalin, a Il-es számú általános iskola tanulója ma­ga készítette jelmezben. Egyik legfiatalabb iskolánk, a Szarvasi Felsőfokú Óvónőképző Intézet érdekes kezdeményezést honosított meg: az intézet állandó kapcsolatot tart végzett hallgatói­val. A nyírségi, a hajdúsági, a nagykunsági és a viharsarki fal­vakban hivatását nemrégiben megkezdett hatvanhét fiatal óvó­nőt — volt növendékeit — tovább­ra is rendszeres tanácsokkal látja el munkájában az „alma mater” s értékesíti a gyakorlati tapasztala­tokat az óvónőképzésben. Az el­múlt hetekben például Békés, Csongrád, Szolnok, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár megyék szék­helyén a megyei tanácsok művelő­dési osztályai megbeszéléseket tar­tottak a szarvasi intézetből kike­rült óvónők részvételével. Az ifjú óvónők elmondták friss gyakorlati tapasztalataikat, szóltak társadal­mi életükről, s beszámoltak az életben felmerült olyan problé­mákról is, amelyekkel az iskolá­ban kevésbé foglalkoztak. Az intézet vezetősége összegyűj­tötte volt hallgatóinak a negatív tapasztalatait is. Eszerint elhatá­rozta, hogy már a jelenlegi tanév-MEGNYÍLT Békéscsabán a Csaba Étterem mellett az új férfi és női ## CIPOBOLT Nagy választékkal állunk kedves vásárlóink rendelkezésére. 366 ben hasznosítja a gyakorlati észre­vételeket, így például fokozza a hallgatók jártasságát az adminisz­trációs munkákban, főleg a gazda­sági elszámolások, közöttük a nap­közi otthonok étkeztetési ügyvite­lének ismeretében, gondosabban megtanítja a különféle naplók ve­zetésére az óvónőjelölteket. A ta­pasztalatoknak megfelelően már az idei tantervet módosítják az óvónőképzésben. Az úttörő-karnevál résztvevőinek egy csoportja, ■■■iiiHmiHiunmimtaumiuuiiHiiuiiiuuaHuiMniimnuamu Nagykamarási színjátszók a kulturális szemlén A nagykamarási művelődési ott­hon színjátszó csoportja — mely nagyrészt a község pedagógusai-Gyermekfoglalkoztatási bemutató Orosházán Az orosházi Petőfi művelődési házban vasárnap gyermekfoglal­koztatási tapasztalatokat cseréltek a járási művelődésiotthon-igaz­­gatók és klubvezetők. A művelő­dési házban minta gyermek-dél-Esti fényben ragyogott a városi kultúrház. A szín­házterem ablakai a belső melegtől verejtékeztek. A nézőtér zsúfolt volt. A kö­zönség a helybeli vegyes­­kar bemutatkozó előadását hallgatta. Munkásmozgal­mi dalokat énekeitek. Balosfalvi Jónás a má­sodik sorban ült, és azon tűnődött, hogy ilyen me­legben miért keletkezik az a borzongó érzés a hát­gerinc tájékán. Olyan, mintha fázna az ember, pedig melege van. Ez a forradalmi elszántság ér­zése lehet, állapította meg némi büszkeséggel, mert meg volt róla győződve, hogy ilyen érzése nem le­het mindenkinek. Miután magában a kérdést így megválaszolta, újra a da­losokra figyelt. Az a kö­vér az első sorban gya­núsan ismerős. Látni a nyeldeklöjét. Lehunyta a szemét, hogy a látás ne zavarja a műélvezetben. Azonban hamarosan azt tapasztalta, hogy lehunyt szemmel is látja a nyel­deklöjét. Rezeda Oszkár nyeldeklöjét. Igen-igen semmi kétség, ez az ember ott. aki olyan nagy svunggal éne­kel, Rezeda Oszkár. előttöt rendeztek, így például be­mutatták a jelenlevőknek a mese­mozit, a gyermek képességeit fej­lesztő játékokat, a szellemi ve­télkedőt és mesélést. A résztvevők megbeszélést is tartottak. ból alakult — a közelmúltfenj február 17-én mutatta be Bródy Sándor Tanítónő című drámáját. A színjátszók elhatározták, hogy a Kulich Gyula kulturális szemle keretében a darabot még Medgyes­­bodzáson, Medgyesegyházán és a járás székhelyén, Mezőkovácshá­­zán is bemutatják. A lelkes és színvonalas együttes a Tanítónő után máris új színda­rabot keresi, melyet a kulturális szemle utál mutatnának be. 500000000OOOOOOOOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOOOQOQC VEGYESKAR Mindjárt megismerte a kemény tokájáról és a ko­pasz fejéről. Egy pillanat­ra felrémlett előtte az 1945-ös Rezeda. Talán ki­csit soványabb volt. Zöld kalap. Bricsesz nadrág. Bársony gallér. A Kisgaz­dapártban látta utoljára. Ez volt Rezeda 1945-ben. Most ott áll fehérben a kar második sorában és a többivel énekel: Szállj, te büszke ének, zúgj, miként a fergeteg ... Kellemes baritonja van. Érződik, hogy egy ideig kántorko­­dott is. De hogy kerülhe­tett ebbe az énekkarba? Biztosan eltitkolta a múlt­ját. Vagy az egész ének­kar csak egy blöff, és lé­nyegében titkos szervez­kedést takar? Egy újabb ellenforradalom meleg­ágya? Olyan Petőfi-kör­­féie? Ki tudhatja? Jó len­ne utánanézni... Anélkül, hogy töprengő fejét felemelte volna, szemhéját, mint kártyás a kártyalapot, milliméterről milliméterre lassan húzta felfelé. Tekintetével Re­zedát kereste, és jól meg­célozta. Semmi kétség. Akit lát. Rezeda. Hogyan került ez az ember forra­dalmi dalok közelébe? Hm, közelébe?! Sőt ének­li is. S hogyan énekli?! Mintha a következő pilla­natban gondolkodás nél­kül teljes mellel rohanna a forradalom ellenségei­nek. Képmutató — mél­tatlankodott magában Ba­losfalvi, és ebben a pilla­natban már nem érzett a hátgerince körül kellemes borzongást. Másfajta ér­zés futkározott benne. Olyasmi, mint amikor a macska sündisznót lát... Rezeda közben, mint a megtért az oltár előtt, lel­kesen énekelt. Balosfalvit azonban ez nem hatotta meg, sőt... — Képmutatói — szi­szegte ismét magában. Izgett-mozgott a helyén, és mind gyakrabban tekin­getett a mellette ülő vá rosi párttitkárra. Vajon sejti-e a veszélyt? Bizto­san nem tud semmiről — gondolta és leste a pil­lanatot, amikor kibökheti felfedezését. A véletlen segített. A titkár feléje fordulva, ra­gyogó arccal rámo'-oly­­gott, és odasúgta; — Mit szól elvtárs az énekkar­hoz? — Ki javasolta Rezeda Oszkárt közéjük? — kér­dezte válasz helyett vészt­­jóslóan Balosfalvi — Én — felelte a tit­kár kedélyesen mosolyog­va. — Az elvtárs?! — csuk lőtt alig észrevehetően Ba­logfalvi hangja. — Milyen alapon? — szökött ki ön­kéntelenül a kérdése. — Jelentkezett, és jó hangja van. A karban is szívesen fogadták. Régi dalos. — A titkár elvtárs is­meri? — Negyven éve a szom­szédom ... — De hiszen akkor tud róla, hogy milyen gyanús nézetű volt?! — Na és?! Volt. Nagy­apám is volt. Az a lé­nyeg, hogy most mit akar. — Ez az! Mit akar? — Énekelni. — Felháborító! — Hogy énekelni akár? — Igen. — Az elvtárs nem akar énekelni? — Fals a hangom. — Azt meghiszem — bólintott a’ titkár Boda Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents