Békés Megyei Népújság, 1962. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-16 / 12. szám
4 M É P ÚJ S A G 1962. január 16., kedd ia&aiútáüüin, központosított körzeti orvosi rendelés, korszerű röntgengép a kibővített SZTK-rendelőben Nemrég adták át rendeltetésének a békéscsabai SZTK rendelőintézet új épületszámyát. Azóta lényegesen megrövidült egyes szakrendelésnél a várakozási idő. A betegek vizsgálatában is van változás. Az új laboratóriumban, mely az új épületrészben kapott helyet, például az egyszerűbb laboratóriumi vizsgálatokat el tudják végezni és a betegeknek nem kell ezért külön a kórház laboratóriumába menni. Változás történt a körzeti rendeléseknél is. Eddig a város különböző területein rendeltek a körzeti orvosok. Az új épü-Az SZTK rendelőintézet új épületrésze. letrész átadásával lehetőség nyílt arra, hogy hat körzeti rendelő betegeit az SZTK rendelőintézetben vizsgálhatják. Jelenleg két körzet rendelése történik itt, s rövidesen beköltözik a többi négy is. Most festik a körzeti rendelők helyiségeit. A betegeknek könnyebbség az is, hogy csaknem minden rendelőszobába külön öltözőfülkét építettek. Rövidesen új röntgengépet is beállítanak, mely a régi gépekkel szemben kor-Fcstik a központosított körzeti rendelők helyiségeit. szerűbb. Bonyolultabb vizsgálatokat is el lehet végezni vele, s ami igen lényeges: rétegfelvételeket a tüdővizsgálatoknál, mely elősegíti a betegek jobb gyógyítását, a betegségek gyorsabb felismerését. Az új röntgengép helyiségét most építik át, s rövidesen már az új géppel is vizsgálhatják a betegeket. Csupán a szemészet és a sebészet nem változott semmit. Itt továbbra is nagy a zsúfoltság. Mégpedig nem is a helyiség az * Bonyodalmak a péksütemények utcai árusítása körül az utcai árusítás ideiglenesen csaknem szünetelt. Arról pedig szó sincs — tiltakoznak, hogy megszüntetik ezt az eladási formát. Mi a véleménye a megyei tanács kereskedelmi osztályának? Steigerwald osztályvezető elvtárs tájékoztatása szerint utasították a kiskereskedelmi vállalatot, hogy a megbetegedett árus helyébe újat felvegyenek. (A kirendeltségtől szerzett értesülésünk szerint hétfőtől, tehát tegnaptól már „helyreállt a rend”, négyen árusították az utcán a süteményt.) Kulturáltabb kiszolgálást Előfordultak tehát bonyodalmak, vitás kérdések. Nincs felhatalmazásunk ítéletek hozatalára. Néhány javaslatunk lenne mindössze. Ennek kiinduló alapja pedig a fogyasztók jobb ellátása. A sütőipar arra törekszik, hogy minél választékosabb árut gyártson a kereskedelemnek, a lakosságnak. Nemhiába újítják fel 600—700 ezer forintos költséggel a Bartók Béla utcában a süteményüzemet, melynek elkészülte után még jobban ellátják majd az igényeket Az áruhoz pedig piac kell, az üzletben, de még az utcán is, hiszen a siető emberek, a vasútállomásra érkezők, az állomásra igyekvők, a diákok szívesen veszik meg a tízórainak valót az utcán. De másutt is lenne keletje a péksüteményeknek. A sütőipar tapasztalatai szerint azonban az olcsó süteményeket — nem egy helyütt — a drágább cukrászáruval próbálják kiszorítani. Helyes lenne, ha a sütőipar és a vendéglátóipar jobban megszervezné ebben az együttműködést, legyen helye a süteménynek is, döntsék ed egymás között, kinek-kinek melyik az „asztala”. Természetesen a kereskedelem részéről is akadnak követelmények a sütőipar iránt. Mégpedig, hogy korábban szállítsák ki a süteményt az árusokhoz. Ezt is meg lehet szívlelni, s ha majd kész lesz a korszerű süteményüzem, bizonyára sokat javul, gyorsabb lesz az ellátás. Az utcai árusításnak pedig, amely nem sok hasznot hoz a kereskedelem konyhájára, éppen a lakosság igénye miatt legyen nagyobb a becsülete. Ezt szolgálná, s venné elejét a különféle egészségügyi kifogásoknak, ha végrevalahára az utcai árusítás is lépést tartana a fejlődéssel. Egyszóval kulturáltabb, megfelelőbb körülmények között adnák és vennék az árut. Mert mi, fogyasztók szívesebben látnánk, ha nem földre tett kosarakból kapnánk a kiflit vagy zsemlét és más süteményt, hanem ha az árusok — a város képébe illeszkedő — gombában árusítanának. így nemcsak saját magukat védenék meg jobban a hidegtől, esőtől, portól, a tűző naptól, hanem az árut is. Ez azonban sokba kerül — hangzik az ellenvetés, hiszen egy árusítógomba havi bérleti díja ötezer forintot is kitesz. Ez valóban nagy összeg. Ám éppen a higiéniai követelmények miatt kívánatos lenne, hogy az utcákon ilyen árusítóhelyeket létesítsenek. El lehetne képzelni házilag gyártott gombákat is. Igaz, hogy pénzbe kerülnének, de nem kellene értük fizetni a drága bérleti díjvt. Meg kellene keresni ennek a lehetőségét, s ebben a tanács is segíthetne. Ezzel mindenki csak jól járhatna: a sütőipar is, a kereskedelem is, a fogyasztók is. Az utcai árusítást tehát nem szüntetik meg. Ezért ideje lenne napirendre tűzni az eladás korszerűsítését. Jobb együttműködéssel pedig bizonyára el lehetne kerülni az ipar és a kereskedelem között az elmúlt napokban keletkezett bonyodalmakat is. P. P. I ezetőségválasstó nogyüléseket rendes a sarkadi járásban a nőtanáes Az országban keresni kell még egy olyan várost, ahol olyan választék van péksüteményekből, mint Békéscsabán. Naponta 20—24 félét is sütnek a fogyasztók legnagyobb örömére. Régi, mondhatni hagyományos szokás szerint ennek tekintélyes részét utcán árusítják. Aki siet, szívesebben veszi meg az utcai árusnál, mintsem hogy bemenjen a boltba, kosarat vegyen a kezébe, aztán odaálljon a pénztár elé a sorba. Ez különben abból a panaszlevélből is kiderül, amelyet a Békéscsabai Sütőipari Vállalat küldött szerkesztőségünknek az utcai árusítással kapcsolatban. Tavaly például naponta 40—42 ezer süteményt készítettek, s ennek egyharmad része utcán kelt el. Megszűnik-e az utcai árusítás? Indokolt tehát, közkedvelt is ez az árusítási forma. Jó a fogyasztóknak, jó a sütőiparnak, jó kell, hogy legyen a kereskedelemnek is. Az !■ utóbbi napokban azonban — éppen ezért küldték szerkesztőségünkhöz a panaszos levelet — szinte egyszerre eltűntek Csabán az utcai árusok. A korábbi, napi 14—15 ezer sütemény helyett csak egy-két ezret adtak el az utcán. Érthető hát a sütőipar vezetőinek aggodalma, hiszen a sütemény-értékesítés visszaesése érzékenyen érinti a tervteljesítést. Ezt csak tetézte az a hír is, miszerint a jövőben megszüntetik a sütemények utcai árusítását. Annyi bizonyos, hogy ennek sem a sütőipar, sem a fogyasztók nem örülnének. Az ügyben eljártunk a megyei tanács ipari osztálya élelmiszeripari csoportjánál, a megyei tanács kereskedelmi osztályánál, a Békés megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat csabai kirendeltségénél. Mindenütt egyetértettek abban, hogy ezt az árusítási formát továbbra is fenn kell tartani. Ezt az ipar és a kereskedelem együttműködése is megkívánja, nemkülönben a fogyasztók igéc nyeinek mindennapos kielégítése. Mi történt hát akkor az utóbbi napokban? Temesd Istvánná, a Bé. kés megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat csabai kirendeltségének áruforgalmi előadója szerint az, hogy a diákok téli vakációja idején szabadságra küldték az utcai árusokat, ezenkívül olyan is volt közöttük, aki megbetegedett. Erre az időre pedig nehezen lehet új árusokat felvenni — mondják—, mert nincsen rá vállalkozó. Így fordult aztán elő, hogy A napokban a sarkadi járásban több helyen tartottak vezetőségválasztó nőgyűléseket a községi nőtanácsok, valamint a termelőszövetkezeti nőbizottságok. Január 16-án, ma délután Körösnagyharsányban az Egyetértés Termelőszövetkezet nőbizottsága tart vezetőségválasztó nőgyűl|pt. Tizennyolcadikán a zsadányi Dózsa Termelőszövetkezet asszonyai beszélik meg a zárszámadás előkészítésével és a tavaszi munkával kapcsolatos feladatokat, január 19-én pedig a sarkadi Kossuth Termelőszövetkezetben tart vezetőségválasztó gyűlést a termelőszövetkezet nőbizottsága. Dr. Gombos Imréné az új laboratóriumban. oka, hanem az, hogy egyelőre nem tudják megoldani, hogy még egy orvos rendeljen. Orvos lenne, csupán a lakáshiány az oka, hogy a szemészeten most is órákig kell várni a betegeknek sorukra, mert az egy szemészorvos nem győzi a sok munkát. Naponta jelenleg 60—65 beteget vizsgál meg. Hasonló a helyzet a sebészeten is. Reméljük, a megyei tanács és a városi tanács egészségügyi osztálya közös erővel megoldja ezt a problémát a betegek megelégedésére, r Látogatás a csabai Uttörőház őrsvezetőképző tanfolyamán Hallottam az iskolánkban, hogy a „Kállai Éva” Űttörőházban pajtásokat képeznek ki őrsvezetővé. El is látogattam oda, hogy a riporter-szakkör tagjaként írjak róla. Az Űttörőház udvarán megkérdeztem egy kislánytól, Végvári Marikától, hogy hol, merre találom a pajtásokat. A klubterembe irányított. Mikor beléptem az ajtón, a vezető tanár bácsi — mint később megtudtam, Varga K. János tanár bácsi — éppen a „Huszár gyerek, huszár gyerek...” című dalt diktálta az őt nagy figyelemmel hallgató pajtásoknak. Egy jó őrsvezetőnek ugyanis sok minden mellett nótákat, dalokat, indulókat is kell tudnia. Az egyik pirospozsgás arcú kislányhoz léptem, aki bemutatkozásomra azt felelte, hogy őt Kurilla Editnek hívják. — Hogy kerültél ide? — kérdeztem. — Szeretem a kisebbeket, és én is szeretném tanítani és vezetni őket, hogy jó úttörőkké legyenek. A mellette ülő barna hajú Kojnok Ilonka tréfásan megkérdezte tőle: — Ha meg kellene verni, akkor is szeretnéd őket? — Igazi úttörő nem verekszik — hangzott a válasz. Tovább mentem, hogy körülnézhessek. A pajtások őrsökbe tartoznak itt is, mint akár az iskolában. Van „Béke”, „Fecske” és több más nevű őrs. A Béke őrs vezetője, Miskéri Ferenc éppen jelentést tett „Varga bácsinak” (így hívják a pajtások). — Én, Miskéri Ferenc, a Béke őrs vezetője jelentem ... És utána mondja a többit. Varga bácsitól megtudom, hogy az itt lévő sok őrsvezető-jelölt Csaba mindéh általános iskoláját képviseli. Megkérdem, szeretnek-e ide járni? — Ne tőlem, hanem maguktól a pajtásoktól kérdezd — simít a fejemen a tanár bácsi. Oda is lépek a legközeiebbihez,' egy dundi kislányhoz, Huszár Gabriellához: — Szeretsz ide járni? — Nagyon — feleli. — És mit tanultok itt? — Játékokat, énekeket és az úttörőélet törvényeit. A tanfolyam után csapatunknál mindezt fel is használjuk majd. Megköszönöm a tanár bácsi és a pajtások türelmét és további jó tanulást kívánva eltávozom. Az utcán arra gondolok, hogy ezek az úttörőpajtások bizonyára megvalósítják ígéretüket, azt, hogy jó őrsvezetők lesznek. Pribojszki Magda krónikás, csabai 3. sz. ált. isk.
