Békés Megyei Népújság, 1962. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-16 / 12. szám

2 NÉP ÜnßSÄ St 1962. január 16., kedd Befeleződött a KGST külkereskedelmi állandó bizottságának moszkvai ülése 1962. január 9-től 11-ig Moszk­vában ülést tartott a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának külkereskedelmi állandó bizottsá­ga. A bizottság ülésének munkájá­ban a KGST tagállamainak dele­gációit G. Kumbiliev, a Bolgár Népköztársaság külkereskedelmi minisztere, Incze Jenő, a Magyar Népköztársaság külkereskedelmi minisztere, W. Hüttenrauch, a Né­met Demokratikus Köztársaság kül- és belnémetkereskedelmi mi­niszterének első helyettese, W. Trampczynskit a Lengyel Nép­­köztársaság külkereskedelmi mi­nisztere, G. Radulescu, a Román Népköztársaság kereskedelmi mi­nisztere, N. SZ. Patolicsev, a Szovjetunió külkereskedelmi mi­nisztere, F. Krajcir, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külkeres­kedelmi minisztere vezették. Az ülésen megfigyelőként részt vettek a Vietnami Demokratikus Köztársaság, a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság és a Mongol Népköztársaság képvise­lői. A bizottság megvizsgálta a KGST-tagállamok egymás közöt­ti kereskedelmében szállításra kerülő gépek és berendezések ál­talános szerelési feltételeit és jó­váhagyta a feltételek tervezetét. Az elfogadott általános feltételek nagy jelentőségűek a tagállamok közötti kereskedelemben mindin­kább bővülő gép- és berendezés­szállításoknál, amelyek növekedé­se felülmúlja a kölcsönös összáru­­csereíorgalom emelkedését. A KGST-tagállamok kölcsönös kereskedelmében a gép- és beren­dezés-szállítások jelenleg több mint 75 százalékát teszik ki a tag­államok összes gép- és berende­zés-importjának. A hosszúlejáratú egyezményeknek megfelelően a KGST-tagállamok közötti gép- és berendezés-szállítások még to­vább nőnek és az 1960. évi szállí­tásokat több mint másfélszeresére fogják felülmúlni. A bizottság in­tézkedéseket irányzott elő a KGST-tagállamoknak a multila­terális clearing-elszámolás kereté­ben bonyolódó kölcsönös kereske­delme további bővítésére. Az ülésen megvizsgálták a bi­zottság 1961. évi munkájának eredményeit — a KGST 15. ülés­szakának határozataiból kiindul­va —, meghatározták tevékenysé­gének további irányát és jóvá­hagyták az 1962. évi munkater­vét. A bizottság megvizsgált még egyéb, a KGST-tagállamok külke­reskedelmének fejlesztésével kap­csolatos kérdéseket is és megfele­lő ajánlásokat fogadott el. A bizottság ülése a résztvevők teljes egyetértésének és a testvéri együttműködésnek jegyében zaj­lott le. (MTI) Tízéves Telekgerendás község A jugoszláviai földrengés — Újjáépítik az eltemetett perui városkát Belgrád (MTI) Vasárnap a dalmáciai Makars­­ka térségében több újabb földlö­kést észleltek. A hatóságok újabb földlökésektől tartva több hely­séget kiürítettek. A földrengés­sújtotta városok és falvak lakossá­gát távolabbi vidékekre szállítot­ták. Kétszázötven makarskai menekült vasárnap este Belgrád­­ba érkezett Lima A gleccseromlás következtében betemetett perui Ranrahica 17 életben maradt lakosa az ugyan­csak megmenekült polgármester­rel együtt elhatározta, hogy nem hagyja el szülőhelyét, hanem új várost épít a városka tőszomszéd­ságában. Ónodvóri Miklós: Mint már arról lapunkban hírt adtunk, a telekgerendásiak közsé­gük létrejöttének tizedik évfordu­lóját ünnepelték. Ebből az alka­lomból január 13-án, szombaton ünnepi tanácsülést tartottak, ahol jjehoczki Jánosné v. b. elnök mon­dott beszédet. Többek között arról szólt, hogy a felszabadulás előtt a község szétszórt tanyavilág volt. Távol a közigazgatástól, a kultu­rális lehetőségektől. 1949 őszén megalakult a Felsönyomási Ál­lami Gazdaság, amely egyik alap­ja volt, hogy a község önálló le­gyen. — A Felsőnyomási Állami Gaz­daság —mondotta — a múlt évet 14 millió forintos nyereséggel zárta. A búza-átlagtermésük meghaladta a 23 mázsát. Ezután elmondotta, hogy a községben jelenleg három termelőszövetkezet van. Ha a ve­zetők és a tagság lelkiismeretesen és becsületesen dolgozik, az 1962- es esztendőben is a közös mun­ka meghozza a gyümölcsét. Ez­után a község kulturális helyzeté­ről szólt. Elmondotta, hogy 1954- ben egymillió forintos költséggel felépült a 450 személyt befo­gadó művelődési otthon. Ezen­kívül 2770 kötetes könyvtár áll a dolgozók rendelkezésére. Jelenleg 180 olvasó van, akik rendszeresen látogatják a könyv­tárat. Ezenkívül a nagymegyeri is­kolában is van könyvtár, amely biztosítja, hogy az olvasni vágyó emberek ott is megtalálják szóra­kozásukat, művelődésüket. A kul­­túrotthonban minden héten há­romszor mozielőadást tartanak, havonként egyszer pedig a békés­csabai Jókai Színház látogat el hozzájuk. A községben 278 rádió és 5 televízió van. A lakosok kö­zül 71-en Népszabadságot, 100-an Népújságot, 270-en Szabad Föl­Békéscsaba fejlesztéséről tájékoztatták a páribizalmiakat Békéscsabán az MSZMP városi bizottságának irodájában megbe szélest tartottak a lakóterületi párt csoportbizalmiaknak. Az értekezleten a végrehajtó bizottság részéről Várai Mihály elvtárs a második ötéves tervünk, ről, a város fejlesztéséről, a beru­házásokról tájékoztatta a megje­lenteket. A bizalmiak a következő hetekben csoportüléseken és be­szélgetéseken tolmácsolják majd a lakosságnak a hallottakat. Kultúrházzal egyesített pártszékházat építenek Kamuton Ebben az esztendőben Kamu­ton egy kultúrházzal egybeépített pártház építését kezdik meg. Az MSZMP megyei bizottsága az építkezéshez több mint 100 000 forint beruházással járul hozzá. Ezen túl a berendezésről is a pártbizottság gazdasági osztálya gondoskodik. xra. 17 lza az ebéd alatt fagyosan, szótlanul viselkedett. Lerítt róla, hogy valami nagyon nyomja a lelkét. A szép, szőke német lány Imáskor, ha felettesei társaságában Tebédelt, szellemes, kedélyes volt, l most mindvégig száraz és töpren­­ígő. A két férfi nem faggatta. Saját ^gondolataikkal voltak elfoglalva. Mr. Roggert és Kömer ezredest ugyanaz aggasztotta: rendkívül gyorsan lebuktak a Magyarország­ra átdobott ügynökök. Utoljára a |127-es, akiben annyira bíztak és lakinak az lett volna a feladata, íhogy a ferencvárosi pályaudvaron 1 kémrezidenciát hozzon létre. Nagy fejmosást kaptak, majdnem a po­zíciójukba került. A főnökség vizsgálatot rendelt el az V. Euró­pai Ügyosztályon, ekkor merült fél ♦ a gyanú, hogy áruló van közöttük. -Legalábbis erre vallott az ügynö­kök hihetetlenül gyors lebukása. A magyar elhárítok leleplezték a „Szürke galamb”-ot, akit a pat­kány-akció megszervezésével bíz­tak meg és a 113-ast is, akinek a repülőterek felderítése volt a cél­ja. — De hát ki lehet az áruló, ha egyáltalán helytálló a feltételezés? Ezt Mr. Rogger és helyettese, Kömer ezredes is egyformán sze­rette volna tudni! Gondolataikban felsorakoztatták maguk előtt az [embereket: Gyarmathy századost, ia volt horthysta tisztet, Rosét, a több nyelven beszélő fórfiéhes kémnőt, a spanyol származású Pedrót, a rádióst, Elzát és Jacfcot, a volt boxbajnokot. Mindenki gyanús volt. Egymás­ra is gyanakodtak. Titkon mére­gették, vizsgálgatták egymást, úgy szerettek volna az emberek leiké­be látni, felderíteni legtitkosabb gondolataikat... Talán még saját magukban sem bíztak meg: szem­­től-szembe udvariasak, előzéke­nyek voltak, de a hátuk mögött gyűlölték egymást, mint a pat­kányt! Furcsa volt ez, ahogy így egymással szemben ültek, s össze­koccintották poharukat.. Elza a lezajlott eseményeket próbálta történés szerint, a ren­delkezésére álló hiányos adatokból kihámozni. Az orvosnak azt ígér­te, hogy karácsony este a bécsi Royal-ban lesz. Nem mondta meg azonban, hogy ez mennyi nehéz­ségbe ütközhet. Mindenekelőtt, hogy milyen hazugsággal jut át a határon! Végtére is, nem korzó az! Olyankor, amikor megbízatással ment át Ausztriába, Mr. Rogger intézkedett: tisztelegtek neki a határőrök... De ezúttal Kömer azt közölte, hogy személyesen irá­nyítja az orvos megfigyelését, s ebben az akcióban már aligha jut neki szerep. Tudta, hogy az orvos nyomában vannak, s neki legutóbb nem volt hozzá elegendő bátorsá­ga, hogy az igazat megmondja. Mi tartotta vissza? Ha akkor szól, ha det, 84-ein pedig a Nők Lapját já­ratják. Befejezésül Lehoczki elv­társnő beszélt a tanácsok egyre fokozódó feladatáról, munkájáról. Ezután a megyei tanács kikül­döttje, Ozvári Tibor elvtárs szólt a tanácsüléshez. Többek között elmondotta, hogy Telekgerendá­son tíz éve, hogy a dolgozók sa­ját községükben intézhetik ügyei­ket. Ez megkönnyíti a községbeli­ek munkáját, hiszen nem kell most már 12 kilométerre bemenni Békéscsabára. Ezután Ozvári elv­társ elmondotta, hogy ez az ered­­mény; amit Telekgerendás köz­ség elért, a lakosok becsületes és szorgalmas munkájának köszön­hető. Ozvári elvtárs után dr. Mu­­csi Imre, a gyulai járási tanács v. b. titkára szólt. Elmondotta, hogy milyen körülmények között alakult meg 1953-ban a tanács. Beszélt az elért eredményekről, erőt, egészséget kívánt a tanács­tagoknak és a község dolgozóinak, hogy jó és lelkiismeretes munká­val még jobb eredményt érjenek el. Kórász Mátyás, a község párt­titkára a párttagok feladatáról be­szélt és arról, hogy a termelőszö­vetkezeteknek egyik legfontosabb feladatuk a terméshozam növelése és a gépesítés. Beregszászi Károly, az állami gazdaság üzemegységvezietője el­mondotta, hogy az állami gazdaság minden segítséget megad a termelő­­szövetkezeteknek azért, hogy minél jobb terméseredményt érjenek el és a tagoknak mi­nél több jövedelmet biztosít­sanak. Az ünnepi tanácsülés után a község kultúrcsoportja és az álta. lános iskola tánccsoportja szóra­koztatta a megjelenteket. Jantyik Tibor •Január 15-én elkezdődtek a téii tanfolyamok Megyénk termelőszövetkezetei­ben január 15-től február végéig tartó téli tanfolyamok kezdődtek. Pártunk megyei bizottságának ké­résére Budapestről — üzemekből és a kerületi pártszervezetekből — tegnap 25 előadó érkezett Békés­csabára, akik a megye járásaiban tartanak majd előadásokat a Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak XXII. kongresszusáról, nép­gazdaságunk ötéves tervéről, me­gyénk ötéves gazdasági célkitű­zéseiről, továbbá az időszerű politikai és gazdasági kér­désekről, a kül- és belpolitikai eseményekről, a szövetkezeti de­mokráciáról, a termelés anyagi elmond mindent, Mr. Rogger ügyesen szőtt meséit, az drablási tervet, amelyről a hencegő termé­szetű Gyarmathy-tól hallott, talán még nem késő. De nem volt hozzá bátorsága. Félt a valóságtól, amely keserű csalódást okozhat, s félt Mr. Roggertől, akinek messzire nyúlik a keze. Nem számolt vele, hogy hallgatásával sokkal na­gyobb tragédiát idézhet elő, s aka­ratlanul is kezükre játszik azok­nak, akiktől már annyira megun­dorodott ... Azon a napon már délután a határ környékén ólálko­dott: „Mindenképpen át kell jut­nom!” — ez volt az elhatározása. Szerencséje volt: drappszínű Mer­cedesét már ismerték: szó nélkül átengedték. De bármennyire ta­posta a pedált, a sűrű köd akadá­lyozta a vezetésben: éjfélre ért oda. Horvóthct mér nem találta a Royalban. Hívta a lakásán, a tele­font nem vette fel senki... Tud­ta, hogy elkésett! S ekkor kezdő­dött az újabb izgalom: hogyan jut vissza a határon? Ah, pedig meny­nyire elszánt volt! Most mindent elmondott volna, s többé talán vissza sem jön... Csodálatos! Most nem félt Kömertől és Rog­gertől. Szembeszállt volna az ör­döggel is, ha eléje kerül. Mi adta ezt az elszántságot, ezt az erőt? Az orvos utolsó, kétségbeesett kézszo­rítását érezte. Mi volt ez, hogy az­óta sem múlt el róla? Eszeveszett őrült futás volt; versenyfutás az idővel, a titokzatos erővel, amely őt is hatalmában tartotta és halá­losan kimerült volt, amikor más­nap Pedró röhögve újságolta: — Leütöttem és a karomba om­lott, mint a zsák... Azt hitte, elájul. Alig bírta meg állni, hogy neki ne rontson ennek a vadállatnak. A folytatásra már érdekeltségének növeléséről, kul­turális kérdésekről, továbbá szá­mos olyan helyi fontosságú prob­lémát vitatnak meg a falusiakkal, amelyek a mezőgazdasági terme, lés helyi lehetőségeinek kihaszná­lásával kapcsolatosak. A buda­pesti elvtársak három héten át tartózkodnak megyénkben. A téli tanfolyamok előadói gár­dájába a megyei szervek 38, a já­rásiak pedig 12 vezető beosztású dolgozóval kapcsolódtak be. A téli tanfolyamokon általában azok a termelőszövetkezeti gaz­dák vesznek részt, akik szervezett párt- vagy gazdasági oktatásban eddig nem részesültek. nem volt nehéz következtetni. Is­merte Körner ezredes módsze­rét'. .. Sóhajtott, tenyerébe hajtotta fe­jét. Ismét maga előtt látta az or­vos utolsó, könyörgő, sokatmondó arcát és eszébe jutott felületes vi­szonyuk sok apró részlete: „Furcsa ember ... tele van ellentmondás­sal. Pedig én nem segítettem neki. Pedig segítséget várt tőlem és én kihasználtam ezt... Akikor vétet­tem el a dolgot, amikor Rogiger­­nek beszámoltam. Újra, meg újra visszaküldött hozzá, mégis: mi az, ami folyton azt súgta, hogy ezt az embert nem szabad kiszolgáltat­nom? Mi fűz hozzá, hiszen még mindig nem tudom, kicsoda? Mi az benne, ami így hat rám?” Nézte az előtte ülő két férfit, fi­gyelte, hogyan zabáinak, öntik magukba az italt és kimondhatat­lan undor fogta el. Erősnek érezte magát, meg tudta volna fojtani mind a kettőt. Dolgozott benne a csalódás és a bosszúvágy. — Visszaveszem tőlük! Nem bírt enni. Félredobta s sültet. — Nem ízlik, Elzácska? — kér­dezte mind a két férfi egyszerre. — Rosszul érzem magam ... Felmegyek Roséhoz — felelte és elbúcsúzott. A két ember összenézett, kita­lálták egymás gondolatát — Bolond lány — mondta Kör­ner —, alighanem belehabarodott az orvosba. — Gondolja? Mr. Rogger felhajtotta maradék italát. — Készüljön, ezredes! Most megtudhatjuk, mit ér a maga le­hallgató készüléke... (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents