Békés Megyei Népújság, 1962. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-04 / 2. szám
2 1962. január 4., csütörtök N ÉPÚJSÁQ Hz algériai háború gazdasági kulisszái yolcadik évébe lépett a francia imperializmusnak az algériai nemzeti felszabadító mozgalom ellen irányuló terror-hadjárata, amelyet a francia közvélemény a „piszkos háború” névvel bélyegzett meg. Hét év alatt hatszázezer hazafit gyilkoltak le a modern haditechnikával felszerelt rendőri és katonai alakulatok, A1 géria arab lakosságának több mint 7 százalékát. A gaulleista rezsim algériai vérengzését az Algéria „pacifikálásáról”, az algériai nemzetiségiek közöti összhang helyreállításáról” szóló frázisokkal leplezi. Algériában jelenleg egymillió európai — többségében francia — él, akik az összlakosság 10 százalékát, tehát viszonylag magas hányadát teszik ki. A mai feltételek között azonban mégsem lehet az algériai franciák problémáit „nemzetiségi’ problémának minősíteni. A francia lakosság Algériában ma nem egyszerűen egyike a terület etnog. ráfiai elemeinek, hanem mindenekelőtt a francia gyarmatosítás közvetlen durva megszemélyesítője. Nézzük ezzel kapcsolatban a tényeket. Algéria mezőgazdasági ország, s mediterrán partvidékei a világ legkedvezőbb szőlő- és déligyümölcstermő területei. Innen származik például a világ borkivitelének 65 százaléka. Az algériai föld gazdagsága azonban ma még szinte kizárólagosan a francia földbirtokosok érdekeit szolgálja. Ök tartják kezükben a legjövedel. mezőbb mezőgazdasági termelési ágakat, a főként exportcélokat szolgáló szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermelést. övék a legtermékenyebb tengerparti tartományok földje, amelyet annak idején nevetségesen csekély összegekért vásároltak meg a francia kormánytól. Az ideálisan termékeny Schel tartományban pl. a föld 93 %-a, Oránban 87 %-a van az európaiak kezében. Algéria 1300 legnagyobb farmja közül 1250 európai birtok. Az arab lakosságot a szó szoros értelmében a forró és vízben szegény hegyvidéki és sivatagos övezetekbe száműzték, ha nem volt hajlandó a fehér telepesek olcsó bérmunkásává válni. Algéria a túltengő mezőgazdasági exporttermelés miatt Ínséget szenved alapvető élelmicikkekben, különösen gabonaneműekben. Ugyanakkor az európai telepesek a művelésre alkalmas északi, termékeny területnek mindössze 27—28 %-át használják ki. U a a külföldi utas megpillant-11 ja a Földközi-tenger partján szikrázó fehér színben pompázó modern világvárost, Algírt, megérti, hogy a franciák miért ragaszkodnak annyira Algériához. De ha meglátja mellette Casbah nyomorát és szennyét, azt is megtudhatja, mi az ára az algériai francia uralomnak. Az egy főre jutó átlagos évi jövedelem az araboknál 300, az európaiaknál 2400 frank. Az analfabéták aránya (10 éven felül) 80 % az araboknál, 7 % az európaiaknál. Algériában a fehérek átlagos életkora 64 év, az araboké 17 évvel kevesebb. Algéria gyarmati kirablásának hasznát elsősorban a nagybirtokos-finánctőkés colonok szűk rétege fölözi le. A legnagyobbak egyike közülük Georges Blachette, az „alfa-király”, aki a papírgyártás alapanyagául szolgáló alfafű eladása révén évi 500 millió frank haszonhoz jut. Francois Mirabaud, a „paratölgy császár”, a nagy bortermelők, a Borgeud család, de Sérigny (aki mellékesen az algériai parlament elnöke is) szintén százmilliós nyereségeket zsebelnek be. Az algériai colonok szoros kapcsolatban állnak az algériai gazdaságot ellenőrző francia nagybankokkal. Ezek a gyarmatosító monopolista körök a leghevesebben elleneznek bármiféle változást, amely algériai hatalmukat korlátozhatná. ök képviselik a francia politika ultrakolonialista irányzatát, ők állnak az OAS terrorcselekményei mögött, s közreműködésükkel születik újjá ma a fasizmus Franciaországban. C igyelemre méltó mozzanata azonban az algériai kérdésnek, hogy az utóbbi évek folyamán a francia monopoltőke algériai és „hazai” szárnya közt bizonyos ellentétek kerültek felszínre. A délkelet-ázsiai és afrikai francia gyarmatbirodalom széthullása után Algéria maradt a francia imperializmus utolsó reménysége. Franciaország nagyhatalmi pozíciója gazdasági értelemben jelentős mértékben az algériai áruelhelyezési piachoz és nyersanyagbázishoz van kötve. Az algériai olajmezők feltárása révén ezen utóbbi tényező súlya rövid idő alatt ugrásszerűen megnőtt. Algéria ma már nemcsak két és fél millió tonna vasércet, félmillió tonna foszfátot, ezenkívül jelentős mennyiségű ólomércet, horganyt, antimont stb. szállít évente a francia feldolgozóiparnak, hanem 7 millió tonna kőolajat is! A kőolajtermelés becslések szerint többszörösére növelhető, emellett a Szaharában nagy kiterjedésű uránlelőhelyek után is kutatnak. Franciaország 1958-ban még 200 millió fontsterlinget fizetett 18 millió tonna elfogyasztott kőolajért. Most arra törekszik, hogy ezt az összeget minimálisra csökkentse az algériai kitermelés fokozásával. Az európai partnerek, mindenekelőtt Anglia, Nyugat- Németország, Olaszország nem rendelkeznek megfelelő hazai kőolajbázissal. A közel-keleti olaj stabilitása megszűnt, s a francia monopoltőke előtt most felcsillan az olajpiacon való fellépés reménye, az Európai Közös Piacon keresztül. Az üzlet iránt a nyugatnémetek is nagy érdeklődést tanúsítanak. Egy megfelelőképpen Franciaországhoz kapcsolódó Algéria tehát — úgy vélik — friss vért szolgáltathatna a francia imperializmus elaggott érrendszerébe, míg Algéria elvesztése esetén végleg rá lehet szögezni a koporsófödelet Franciaország nagyhatalmi aspirációira. C z az oka annak, hogy a francia monopoltőke „hazai” szárnya az utóbbi évek folyamán érdekeltté vált egy olyasfajta megegyezésben Algériával, amely bizonyos engedmények ellenében biztosíthatná Algéria, elsősorban az olajat és uránércet tartalmazó Szahara kiaknázását. Francia kormánykörökben bíznak abban, hogy az algériai kormányt gazdasági nyomás révén rákényszeríthetik ilyen kompromisszumra. A gyarmatosítás 130 éve alatt Algéria gazdasági életét teljesen alávetették Franciaországnak. Mi sem jellemzi jobban ezt, mint hogy a Franciaországból származó import (5355 millió frank) Algéria összbehozatalának 83 %-át, a Franciaországba irányuló export pedig (1841 millió frank) Algéria összkivitelének 81 %-a. Szakítás esetéin nehézségekbe ütközne az algériai borexport és a nyersolaj (Algériában természetesen nem építettek kőolajfinomítókat) elhelyezése, amelynek kizárólagos piaca Franciaország. Ma már azonban fennáll a lehetősége annak, hogy a független Algéria gazdasági orientációját — amennyiben Franciaország zsaroló manőverekhez kezdene — i szocialista tábor, az arab piac, Jugoszlávia és egyéb országok irá nyába helyezzék át. Ez az alternatíva valószínűleg szerepet játszik abban az óvatosságban, amellyel francia részről az algériai feldolgozóipar fejlesztését kezelik, szemben a nyersanyag-kitermelés fokozott ütemű fejlesztésével. A francia kormány 1954- 59 között mintegy másfélmilliárd dollár beruházást eszközölt Algériában. A beruházások az olajkutatás, kitermelés és általában véve az úgynevezett „infrastruktúra1 kiépítését (útrendszer, új gátak, villamossági művek, talajjavítás stb.) szolgálták. A „Constantine terv”-ben előirányzott ipari építkezések (Bone-i vas- és acélmű) azonban egyelőre csak papíron léteznek, s megvalósításukat nagyon is kérdésessé teszi a jelenlegi helyzet és a francia események fejlődésének iránya. A z ultrakolonialista és „hazai' ” monopoltőke érdekellentétei az algériai kérdésben súlyos politikai válságba sodorták Franciaországot. A kormány ennek ellenére egyre mélyebbre hatol az algériai háború katonai, gazdasági és politikai zsákutcájába. Kubik István Közös marokkói — burmai közlemény (Rabat, Reuter) Hasszán marokkói király és U Nu burmai miniszterelnök kedden Rabatban közös közleményt adott ki. A közlemény helyesli, hogy India felszabadította Goát és hangsúlyozza, minden segítséget meg kell adni a szabadságért küzdő népeknek. (MTI) Gromiko és Thompson megbeszéléseinek francia visszhangja Párizs (MTI) A francia sajtó élénk figyelemmel kíséri az Egyesült Államok moszkvai nagykövetének tárgyalásait. A Le Monde úgy véli, bár Thompson a Kennedy—Mácmillan találkozón kidolgozott útmutatást kénytelen követni, s így cselekvési szabadsága meglehetősen korlátozott, tanácskozásai lényegében túlmennek az „érintkezés felvételén”, és valójában az igazi tárgyalások megkezdését jelentik. A lap hangoztatja, az amerikai nagykövetnek „világosan ki kell fejtenie, hogy a Nyugat-Berlinhez vezető út szabadsága mindennemű megegyezésnek előfeltétele”. A France-Soir washingtoni tudósítója arról ír, hogy amerikai körökben nem tartják kizártnak a berlini statútum olyan irányú módosítását, amely a város bizonyos nemzetközivé tételéhez és az ENSZ-szervek odatelepítéséhez vezetne. A francia lapok kiemelik: Gromiko és Thompson megbeszélései biztató hangulatban kezdődtek. Pierre Courtade, a l’Humanité moszkvai tudósítója hangoztatja: a megbeszélések sikere Kennedy tényleges szándékaitól függ. Ha az amerikai diplomáciának csupán az a célja, hogy felderítse a szovjet álláspontot és késleltesse a német békeszerződés megkötését, ez esetben hamarosan meg fog győződni, hogy a Szovjetunió nem enged azokból a politikai elvekből, amelyeket saját biztonsága és a béke fenntartása szempontjából elengedhetetlenül szükségesnek tart. Kuba a forraddom harmadik évfordulóját ünnepli Havanna (MTI) Kuba népe a forrada-Kedden lom harmadik évfordulóját ünnepelte. Ezen a napon a zászlódíszbe öltözött fővárosban, a Forradalom terén a hadsereg és a milicia színpompás díszszemlét tartott. A díszszemle után Havanna lakossága tömeggyűlésen vett részt, amelyen Fidel Castro miniszterelnök mondott beszédet. Castro hangsúlyozta, dicstelen Marhahúst árusított — plasztikbombával felrobbantották üzletét Párizs (MTI) Franciaországban néhány hete háborúskodás folyik a hentesek és a kormány között. A hatóságok lecsökkentették a hentesek haszonkulcsát és az eddiginél alacsonyabban állapították meg a marhahús kiskereskedelmi árát. A hentesek azzal válaszoltak, hogy beszüntették a marhák felvásárlását. Két párizsi hentes üzletét plasztikbombával romba döntötték társaik, mert marhahúst árusítottak. A merényletet valószínűleg Poujade -volt szélsőjobboldali képviselőhöz közel álló körök követték el. Poujade a hentesek elégedetlenségét arra akarja felhasználni, hogy híveket toborozzon magának. (MTI) kudarccal fog végződni minden fegyveres agresszió, amelyet a forradalmi Kuba ellen indítanak. A díszszemlén bemutatott páncélkocsikról szólva a miniszterelnök kijelentette: „Ha az amerikai imperializmus nem fenyegetné Ku bát, akkor a szigetországnak nem lenne szüksége egyetlen tankra, ágyúra, bombázó repülőgépre és katonára sem. Fegyvereink — a nép fegyverei — a védelmet szolgálják, nem pedig a támadást”. Népszavazással választják meg a francia köztársasági elnököt? Párizs (MTI) A francia sajtót élénken fqgte.lkoztatják az elnöki palotából kiszivárgó hírek, amelyek szerint a kormány De Gaulle kezdeményezésére még ebben az évben meg akarja változtatni az elnökválasztásra vonatkozó alkotmány-törvényt. De Gaulle-nak az az elképzelése, hogy az elnököt a jövőben népszavazással válasszák meg. Az indok: ez a választási módszer „megszilárdítaná az elnök tekintélyét”. Lényegében arról van szó, hogy a rendszer tekintélyuralmi jellegét növelnék, a személyi hatalom még függetlenebbé válnék a parlamenttől. Etiópia császárának nyilatkozata a szovjet segítségről Addisz Abeba (TASZSZ) A napokban Hailé Szelasszié, Etiópia császára Bahar-Dar városában lerakta annak a műszaki is kólának az első kövét, amelyet a Liliputi vágyálom Gyorsan, emberek, egy kis kötelet! Nem fog ez itt nekünk talpraállnil Szovjetunió ajándékképpen épít Etiópia kormányának. Az alapkőlerakás ünnepsége alkalmából Hailé Szelasszié és A. V. Budakov, a Szovjetunió addisz abeba-i nagykövete beszédet mondott. Etiópia császára beszédében méltatta a Szovjetuniónak a technika és a tudomány terén elért óriási eredményeit. A szovjet kormány minden ígéretét teljesítette, amit nekünk tett — hangsúlyozta Etiópia császára. — Felhasználom ezt az alkalmat, hogy a magam, kormányom és népem nevében hálámat fejezzem ki Nyikita Hruscsov úrnak, a Szovjetunió miniszterelnökének és a nagy szovjet népnek azért a segítségért, amit ennek az iskolának az építésére kaptunk. Hailé Szelasszié meggyőződését fejezte ki, hogy a bahar-dar-i iskola építése meggyorsítja Etiópia gazdasági fejlődését. (MTI) 150 frank A francia bíróságok igen eredetiek tudnak lenni. Ezt állapította meg a Le Monde is a minap. Az Avesnes sur la Grande Help-i bíróság ugyanis zárt tárgyaláson mindössze 150 frank pénzbüntetésre ítélt 3 csendőrt. E boldogtalan csendőrök, mert „a hosszú vallatásban elfáradtak” és ennek következtében „elvesztették ítélőképességüket”, a szándékosság legkisebb jele nélkül — bekapcsolták a' villanyáramot négy arab testébe. A jóindulatú csendőrök „csak nyolc napon belül gyógyuló” sérüléseket okoztak az araboknak. A „tárgyilagos” francia bíróság ebből azt következtette, hogy a tudatos kínzás esete aligha áll fenn. Az „ítélőképességüket” elveszített csendőrök tökéletesen megnyugodtak a „tárgyilagos” bíróság ítéletében. Kifizették a 150 frankot. Most már csak az a vitás, ki fizeti meg az elpazarolt villanyáromat? Talán a vallatott arabok? f. m.
