Békés Megyei Népújság, 1962. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-10 / 7. szám

2 HEPÚJSAG 1962. január 10., szerda Holland ügynökök szervezték a merényletet Sukarno elnök ellen — Három gyanúsítottat letartóztattak — Djakarta (MTI) A Keuter-iroda a dj akartai rádió jelentése alapján közli, hogy az indonéz hatóságok letartóztattak három gyanús egyént a Sukamo elnök ellen vasárnap megkísérelt merénylettel összefüggésben. A merénylők nevét és állampolgár­ságát nem közölték, de a délkelet­­eelebeszi katonai kormányzó er­ről kiadott közleménye szerint a merénylet mögött holland ügynö­kök vannak. Sukarno elnök nyilatkozata Djakarta (MTI) Sukamo elnök hétfőn este Dél- Celebeszról Dj akartába történt visszaérkezése után adott nyilat­kozatában kijelentette, csaknem bizonyos, hogy a vasárnapi me­rényletet holland ügynökök su­­gallmazták. A Tyitov őrnagy, vi­lághírű szovjet űrhajós tiszteletére adott fogadáson Sukamo még eze­ket mondotta: „Szerencsére a grá­nát mögöttem robbant fel, bár, sajnos, három embert megölt és 31-et megsebesített Ez volt a ne­gyedik ellenem tervezett merény­let. Istennek hála, hogy megme­nekültem.” Az államfő azt a reményét fe­jezte ki, hogy a sebesültek hama­rosan felgyógyulnak, majd beje­lentette, hogy a vizsgálat befeje­zése után újabb közleményt ad­nak ki. Juszuf ezredes, a dél-celebeszi katonai főparancsnok újabb je­lentés szerint közölte, hogy már mintegy 100 embert tartóztattak le, de a vizsgálat még nem feje­ződött be. Másrészt az UPI jelenti, hogy Sukarno elnök kedden megtár­gyalta a válságos nyugat-iriáni helyzetet fő katonai és politikai tanácsadóival. Egy szóvivő szerint az elnök Suharto dandártáborno­kot kinevezte a nyugat-iriáni fel­szabadító hadsereg parancsnoká­vá. Suharto főhadiszállása Ma­­kassarban lesz, mintegy 750 mér­földre az ez idő szerint holland el­lenőrzés alatt lévő legközelebbi nyugat-iriáni területtől nyugatra. Falvakat döntött romba a földrengés Jugoszláviában Belgrad (MTI) A Tanjug részletes tudósítások­ban számol be a Boszniában, Her­cegovinában és az Adriai-tenger­parton hétfőn történt földrengés­ről. Mint a jugoszláv hírügynök­ség közli, Makarszka tengerparti városban mintegy 400 család vált hajléktalanná. Két ember életét vesztette, 10 megsebesült. A város lakóházainak 75 százaléka meg­rongálódott. Kotisina községet föl­dig lerombolták a földlökések. Drasnica községben 30 épület pusztult el. Drasnica és Podgora község között a földrengés követ­keztében sziklák torlaszolták el az országutat. A nemrég épült új makarszkiai kikötő betonépítmé­nyei több helyen megrepedtek és tönkrement a váro6 vízvezetékké lózata is. Qja i' óii üdüözbt Magyar gyártási módszerek szerint szervezték meg Kuba gyógyszeriparát A napokban kedves levél érke­zett az MSZBT megyei titkársá­gára. Vaszilij Limárjev szovjet őrnagy, aki már többször látoga­tott megyénkbe és igen meleg barátságot alakított ki a Békés megyeiek körében, küldte el újév! jókívánságait a Magyar—Szovjet Baráti Társaság útján Békés me­gye minden lakójának. Levelét aa alábbiakban közöljük: Drága Barátaim! Az új év első estéjén újból és újból emlékszem önökre, azok* ra a meleg fogadtatásokra, melyet Békés megye területén tapasz­taltam. Emlékszem azokra, akik olyan forrón fogad ak minket, szovjet embereket. Emlékszem azokra, akik önfeláldozó munká­jukkal mind közelebb hozzák az emberiség fényes jövőjét, a kom­munizmust. Forró üdvözletem mindenkinek, ismerőseimnek, barátaimnak. Sohasem fogom elfelejteni az önök koncertjeit, táncait, dalait, az Önök szeretetét és figyelmességét. Üdvözlet a Viharsarok lakóinak. Sok boldogságot, egészséget és sikert kívánok a második öt* éves terv második évének teljesítéséhez. Ölelek és csókolok minden barátot: Vaszilij Limárjcy MINDNYÁJUNKÉRT A múlt év őszén három magyar vegyészmérnök utazott három hó­napra Kubába, hogy segítsen a felszabadult ország gyógyszeripa­rának megszervezésében. Ketten, Somló József, az Egyesült Gyógy­szer- és Tápszergyár, valamint Gyenes István, a Kőbányai Gyógy. szerárugyár munkatársa most ér­kezett haza. — A mi feladatunk volt, hogy a termelés újraindításához taná­csot, megszervezéséhez konkrét segítséget adjunk. Határozott Csőmbe továbbra is fegyvereket kap külföldről New York (TASZSZ) Samuel Parereniatwa, a Zim­babwe Afrikai Népi Unió ideigle­nes elnöke hétfőn a dél-rhodesiai Salisbury-ben sajtókonferenciát tartott. Az ideiglenes elnök a saj­tókonferencián megállapította: „Nyilvánvaló bizonyítékaink van­nak arra, hogy Észak-Rhodesiából illegális úton fegyvereket juttat-WWVWVWWWlVMWWVWWVWWWWWWWWWVVWWVWVMWWl-t hak Katangába. Beszéltünk olyan gépkocsivezetőkkel, akik a hatá­ron át fegyvert szállítottak.” Mint jelentik, Roy Walensky, a Közép- Afrikai Államszövetség minisz­terelnöke elutasította azt a kérést, hogy az ENSZ megfigyelői Észak- Rhodésiának a Katangával hatá­ros körzetébe látogassanak. (MTI) gyártási profilt szabtunk meg minden gyárnak, szocialista ter­vezési módszerek szerint, a ma­gyar gyógyszeripar szervezési és gyártási tapasztalatai alapján, hogy az ország egyenletesen és a szükségleteknek megfelelően min­denféle gyógyszerrel kellően el legyen látva. Kuba ipara 1962-ben dolgozik első ízben éves terv sze­rint. S md kivettük a részünket a gyógyszergyártás évi tervének ösz_ szeállításából is. Ezenkívül segí­tettünk a távlati tervezésben, hogy néhány év múlva a gyógy­szeralapanyag-gyártást is meg­teremthessék. Másik jelentős munkánk a minőségellenőrzés megszervezése volt. A tervszerű munka eredménye 1962 végén már jelentkezik azokban a gyógyszer­­készítményekben, amelyeknek alapanyagát főként a szocialista országokból, nem kis részben Ma­gyarországról szerzik be — fejezte be nyilatkozatát Somló József, az Egyesült Gyógyszer- és Tápszer gyár mérnöke. (MTI) A Népújság 1961. december 24—i számában jelent meg a „Mindent az emberért” című cikk. Ügy gondolom, az ilyen írá­sok fontosak a tudatformálás szempontjából. Felemelkedésünk, az ember jólétének állandó növelése érde­kében sokat, nagyon sokat kell még fáradoznunk, amíg megte­remtődnek Magyarországon is a kommunizmus építésének fel­tételei. Hogy ez minél hama­rabb bekövetkezhessék, egy­másért nagyon sokat kell dol­goznunk, fáradoznunk. Szeret­ném elmondani a földműves­szövetkezetek ilyen irányú problémáit. Követelmény, hogy a keres­kedelmi dolgozó mindenkit elő­zékenyen, gyorsan, udvariasan szolgáljon ki. Nem szabad súlyt csonkítania, vagy hozzányúlnia a társadalmi tulajdonhoz, mert aki ahhoz nyúl, az embertársait lopja és nem dolgozik mindnyá­­!unkért, az emberért. Ahhoz, hogy a kereskedelmi dolgozó jól szolgálhasson ki, bíznia kell ismeretlenül is minden ember­ben. Mindnyájan nagyon fontos munkát végzünk, a társadalom minden tagja alkotója jobb éle­tünk megteremtéséért végzett munkánknak. Fontos az is, hogy dolgozóink bízzanak a vezetőkben. Ehhez azonban az szükséges, hogy a vezetők maguk is példamuta­tóan lássák el feladatukat. Le­gyen megfelelő erkölcsi talaj talpuk alatt egy-egy szerv, in­tézmény vagy szövetkezet ve­zetéséhez. Ehhez elengedhetet­lenül szükséges a vezetők állan­dó és következetes továbbkép­zése. Nálunk 13 dolgozó jár ál­lami oktatásra, 4 középiskolába, ebből 2 fő vezető beosztású, 45 dolgozó vesz részt párt- és KISZ-oktatásban. Van azonban rossz példa is: néhány vezető­beosztású emberünk nem tartja fontosnak saját képzését. Lelkiismeretes, jó munkánk­kal mindnyájunkért, az embe­rért dolgozunk, mert egyéni ügyünk, egyéni célunk azonos a társadalom és közösség ügyé­vel. Valaczkai Mihály fmsz ügyvezető, Mezőkovácsháza Ónod vári Miklós: VIII. ^ támadó semmi esetre nem azonos az ezredessel. Az magas, barna férfi volt, erre még jól emlékszik, a többire homályo­san. Gyötörte a kérdés: kik vol­tak, hányán voltak tulajdonkép­pen, s mit akarnak tőle? Ahárhogy iparkodott a dolgok közötti összefüggésekre rájönni, nem sikerült Lázasan zúgó agyán őrült iramban futkostak az em­lékek: még egyszer a láger, oda­haza a börtön, a börtönbeli isme­rősök, a jószívű fogházőr, aki egy. szer megkínálta cigarettával... Aztán átugrott néhány esztendőt. Elza, Helmut doktor, s a fiatal ön­gyilkosjelölt jutott eszébe. — Ezzel a lánnyal történt vala­mi? Valóban: nem tudom, mi lett vele? Az ezredes macskaszeme észrevet te ezt a vergődést, s szinte elszóra­koztatta. Lassan, aprólékos moz­dulatokkal cigarettára gyújtott, úgy tűnt, nagy gyönyörűségét leli benne, Kényelmesen hátradőlt ka­rosszákén, s valahányszor szippan­tott az illatos cigarettából, áhíta­­tosan, szabályos karikákban en­gedte ki a tüdejét átjáró füstöt. Felállt, végigsétált a szobán, kiné­zett az ablakon. Idegtépő volt ez. Horváth kábán figyelte minden mozdulatát, s amíg az ezredes az ablaknál állt, megpróbálta szemügyre venni a szobát, amelybe bekísérték. Nem mondhatni, hogy tágas, de jól felszerelt iroda: az egyik olda­lon hosszú könyvszekrény, mel­lette bordó bársonyfüggöny takar­ta a falat. Ugyanitt kerekekkel felszerelt bárszekrény állt, a má­sik sarokban acélszürke, fedett pán cél kassza. Félénken hordozta körül tekintetét a szobán. Ösztö­nösen valami kinzószerszámot ke­resett. Végül is az íróasztalon he­verő sárga dossziénál állapodott meg. Amikor a szobába lépett, az ezredes a dosszié fölé hajolva, az iratokat tanulmányozta... A dosz­­szié mellett ezüst cigarettatárca feküdt. Nagyon kívánta a cigaret­tát Kömer még mindig az ablaknál állt. Az orvos gondolatai ismét az aktacsomóhoz futottak vissza. Megérezte, hogy valami összefüg­gés van az ő látogatása és az asz­talon heverő sárga dosszié tartal­ma között... De mi ez az össze­függés? — Vajon md áll rólam az iratok­ban? Töprengéséből az ezredes riasz­totta ki. — Gyújtson rá, kérem. Abból a tárcából! Mohón kapott az asztalon he­verő ezüst cigarettatárcáért, de ekkor az ezredes anélkül, hogy megfordult volna, rákiáltott: — Stop! Az orvos felzaklatott idegeinek ez már sok volt. összerezzent, csaknem leesett a székről, keze le­hanyatlott és úgy nézett az ezre­desre, mint a csinytevésen rajta­kapott gyerek. Kömer végre megfordult. A sze­mébe nézett. — ön tehát orvos ? — Igen. — Yes. Az ezredes az íróasztalhoz lé­pett és fellapozta a dossziét. — Született 1919. július 23-án, Budapesten — sorolta, miközben fürkésző pillantásokat vetett az orvosra. — Igen. Gépiesen felelt minden kérdés­re. Eszébe sem jutott, hogy tilta­kozzék. Az ezredes új cigarettára gyúj­tott, tovább tanulmányozta a fel­jegyzéseket. Horváth elámult. — Kik ezek? Mit tudnak még rólam? A következő pillanatban választ kapott erre a kérdésre. — Mondja, mi történt Magyar­­országon azzal a kislánnyal? Mintha leforráztak volna. Érez­te, hogy a füle tövéig elpirul. Fék­telen élniakarással elhatározta, hogy körme szakadtáig tagad. — Nem tudok semmilyen kis­lányról, azt sem tudom, kiről be­szél ön. Kömer gúnyosan felnevetett. — Dehogynem! Sokkal jobban tudja, mint én. Aki miatt Ma­gyarországon három évi börtönt kapott... Meghalt, ugye? Ez a határozott kijelentés meg­tántorította. Akarata ellenére is elszólta magát: — Nem nálam halt meg. Ké­sőbb, a kórházban ... — Igen. Ezt nem tudtam — is­merte el mosolyogva az ezredes. — De tulajdonképpen mindegy, hogy hol halt meg. Ez az ügy kü­lönben is lezárult. Már tudniillik úgy, hogy ön börtönbe került, s ott is volt mindaddig, amíg a magyar szabadságharcosok kiengedték. Horváth makacsul próbált kike. rülni a kelepcéből. Támadni pró­bált — Mondja meg kérem, hol va­gyok és milyen jogon erőszakos­­kodnak velem? Az ezredest azonban nem hozta ki nyugalmából. — Akik ide hozták, nem közöl­ték önnel? — Leütöttek! — Sajnálom. Néha előfordul... Ezenkívül nem történt más baja? — Megfosztottak a szabadsá­gomtól .. j — Haha! — Az ezredes feltar­tóztathatatlanul elnevette magát — az ön szabadsága... Nézze, doktor, ne játsszon nagy szavakkal, mert úgysem érhet el velük sem­mit. Az ön szabadsága most van a legnagyobb biztonságban, s csak addig ér valamit, amíg önt ki nem adjuk a magyar kormánynak! Láthatja tehát, hogy komoly do­logról van szó. Jobban jár, ha kér_ déseimre őszintén válaszol. Pél­dául, mi történt azzal a lánnyal, akit a nickelsdorfi lágerben meg­gyógyított és később... hogy is mondjam: megoperált... Azt nem tudja, hogy vele mi történt? — Nem tudom. Az ezredes az asztalra ütött. — Meghalt! Vórmérgezést ka nőtt és meghalt egy bécsi kórhál ban... (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents