Békés Megyei Népújság, 1962. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-10 / 7. szám
2 HEPÚJSAG 1962. január 10., szerda Holland ügynökök szervezték a merényletet Sukarno elnök ellen — Három gyanúsítottat letartóztattak — Djakarta (MTI) A Keuter-iroda a dj akartai rádió jelentése alapján közli, hogy az indonéz hatóságok letartóztattak három gyanús egyént a Sukamo elnök ellen vasárnap megkísérelt merénylettel összefüggésben. A merénylők nevét és állampolgárságát nem közölték, de a délkeleteelebeszi katonai kormányzó erről kiadott közleménye szerint a merénylet mögött holland ügynökök vannak. Sukarno elnök nyilatkozata Djakarta (MTI) Sukamo elnök hétfőn este Dél- Celebeszról Dj akartába történt visszaérkezése után adott nyilatkozatában kijelentette, csaknem bizonyos, hogy a vasárnapi merényletet holland ügynökök sugallmazták. A Tyitov őrnagy, világhírű szovjet űrhajós tiszteletére adott fogadáson Sukamo még ezeket mondotta: „Szerencsére a gránát mögöttem robbant fel, bár, sajnos, három embert megölt és 31-et megsebesített Ez volt a negyedik ellenem tervezett merénylet. Istennek hála, hogy megmenekültem.” Az államfő azt a reményét fejezte ki, hogy a sebesültek hamarosan felgyógyulnak, majd bejelentette, hogy a vizsgálat befejezése után újabb közleményt adnak ki. Juszuf ezredes, a dél-celebeszi katonai főparancsnok újabb jelentés szerint közölte, hogy már mintegy 100 embert tartóztattak le, de a vizsgálat még nem fejeződött be. Másrészt az UPI jelenti, hogy Sukarno elnök kedden megtárgyalta a válságos nyugat-iriáni helyzetet fő katonai és politikai tanácsadóival. Egy szóvivő szerint az elnök Suharto dandártábornokot kinevezte a nyugat-iriáni felszabadító hadsereg parancsnokává. Suharto főhadiszállása Makassarban lesz, mintegy 750 mérföldre az ez idő szerint holland ellenőrzés alatt lévő legközelebbi nyugat-iriáni területtől nyugatra. Falvakat döntött romba a földrengés Jugoszláviában Belgrad (MTI) A Tanjug részletes tudósításokban számol be a Boszniában, Hercegovinában és az Adriai-tengerparton hétfőn történt földrengésről. Mint a jugoszláv hírügynökség közli, Makarszka tengerparti városban mintegy 400 család vált hajléktalanná. Két ember életét vesztette, 10 megsebesült. A város lakóházainak 75 százaléka megrongálódott. Kotisina községet földig lerombolták a földlökések. Drasnica községben 30 épület pusztult el. Drasnica és Podgora község között a földrengés következtében sziklák torlaszolták el az országutat. A nemrég épült új makarszkiai kikötő betonépítményei több helyen megrepedtek és tönkrement a váro6 vízvezetékké lózata is. Qja i' óii üdüözbt Magyar gyártási módszerek szerint szervezték meg Kuba gyógyszeriparát A napokban kedves levél érkezett az MSZBT megyei titkárságára. Vaszilij Limárjev szovjet őrnagy, aki már többször látogatott megyénkbe és igen meleg barátságot alakított ki a Békés megyeiek körében, küldte el újév! jókívánságait a Magyar—Szovjet Baráti Társaság útján Békés megye minden lakójának. Levelét aa alábbiakban közöljük: Drága Barátaim! Az új év első estéjén újból és újból emlékszem önökre, azok* ra a meleg fogadtatásokra, melyet Békés megye területén tapasztaltam. Emlékszem azokra, akik olyan forrón fogad ak minket, szovjet embereket. Emlékszem azokra, akik önfeláldozó munkájukkal mind közelebb hozzák az emberiség fényes jövőjét, a kommunizmust. Forró üdvözletem mindenkinek, ismerőseimnek, barátaimnak. Sohasem fogom elfelejteni az önök koncertjeit, táncait, dalait, az Önök szeretetét és figyelmességét. Üdvözlet a Viharsarok lakóinak. Sok boldogságot, egészséget és sikert kívánok a második öt* éves terv második évének teljesítéséhez. Ölelek és csókolok minden barátot: Vaszilij Limárjcy MINDNYÁJUNKÉRT A múlt év őszén három magyar vegyészmérnök utazott három hónapra Kubába, hogy segítsen a felszabadult ország gyógyszeriparának megszervezésében. Ketten, Somló József, az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár, valamint Gyenes István, a Kőbányai Gyógy. szerárugyár munkatársa most érkezett haza. — A mi feladatunk volt, hogy a termelés újraindításához tanácsot, megszervezéséhez konkrét segítséget adjunk. Határozott Csőmbe továbbra is fegyvereket kap külföldről New York (TASZSZ) Samuel Parereniatwa, a Zimbabwe Afrikai Népi Unió ideiglenes elnöke hétfőn a dél-rhodesiai Salisbury-ben sajtókonferenciát tartott. Az ideiglenes elnök a sajtókonferencián megállapította: „Nyilvánvaló bizonyítékaink vannak arra, hogy Észak-Rhodesiából illegális úton fegyvereket juttat-WWVWVWWWlVMWWVWWVWWWWWWWWWVVWWVWVMWWl-t hak Katangába. Beszéltünk olyan gépkocsivezetőkkel, akik a határon át fegyvert szállítottak.” Mint jelentik, Roy Walensky, a Közép- Afrikai Államszövetség miniszterelnöke elutasította azt a kérést, hogy az ENSZ megfigyelői Észak- Rhodésiának a Katangával határos körzetébe látogassanak. (MTI) gyártási profilt szabtunk meg minden gyárnak, szocialista tervezési módszerek szerint, a magyar gyógyszeripar szervezési és gyártási tapasztalatai alapján, hogy az ország egyenletesen és a szükségleteknek megfelelően mindenféle gyógyszerrel kellően el legyen látva. Kuba ipara 1962-ben dolgozik első ízben éves terv szerint. S md kivettük a részünket a gyógyszergyártás évi tervének ösz_ szeállításából is. Ezenkívül segítettünk a távlati tervezésben, hogy néhány év múlva a gyógyszeralapanyag-gyártást is megteremthessék. Másik jelentős munkánk a minőségellenőrzés megszervezése volt. A tervszerű munka eredménye 1962 végén már jelentkezik azokban a gyógyszerkészítményekben, amelyeknek alapanyagát főként a szocialista országokból, nem kis részben Magyarországról szerzik be — fejezte be nyilatkozatát Somló József, az Egyesült Gyógyszer- és Tápszer gyár mérnöke. (MTI) A Népújság 1961. december 24—i számában jelent meg a „Mindent az emberért” című cikk. Ügy gondolom, az ilyen írások fontosak a tudatformálás szempontjából. Felemelkedésünk, az ember jólétének állandó növelése érdekében sokat, nagyon sokat kell még fáradoznunk, amíg megteremtődnek Magyarországon is a kommunizmus építésének feltételei. Hogy ez minél hamarabb bekövetkezhessék, egymásért nagyon sokat kell dolgoznunk, fáradoznunk. Szeretném elmondani a földművesszövetkezetek ilyen irányú problémáit. Követelmény, hogy a kereskedelmi dolgozó mindenkit előzékenyen, gyorsan, udvariasan szolgáljon ki. Nem szabad súlyt csonkítania, vagy hozzányúlnia a társadalmi tulajdonhoz, mert aki ahhoz nyúl, az embertársait lopja és nem dolgozik mindnyá!unkért, az emberért. Ahhoz, hogy a kereskedelmi dolgozó jól szolgálhasson ki, bíznia kell ismeretlenül is minden emberben. Mindnyájan nagyon fontos munkát végzünk, a társadalom minden tagja alkotója jobb életünk megteremtéséért végzett munkánknak. Fontos az is, hogy dolgozóink bízzanak a vezetőkben. Ehhez azonban az szükséges, hogy a vezetők maguk is példamutatóan lássák el feladatukat. Legyen megfelelő erkölcsi talaj talpuk alatt egy-egy szerv, intézmény vagy szövetkezet vezetéséhez. Ehhez elengedhetetlenül szükséges a vezetők állandó és következetes továbbképzése. Nálunk 13 dolgozó jár állami oktatásra, 4 középiskolába, ebből 2 fő vezető beosztású, 45 dolgozó vesz részt párt- és KISZ-oktatásban. Van azonban rossz példa is: néhány vezetőbeosztású emberünk nem tartja fontosnak saját képzését. Lelkiismeretes, jó munkánkkal mindnyájunkért, az emberért dolgozunk, mert egyéni ügyünk, egyéni célunk azonos a társadalom és közösség ügyével. Valaczkai Mihály fmsz ügyvezető, Mezőkovácsháza Ónod vári Miklós: VIII. ^ támadó semmi esetre nem azonos az ezredessel. Az magas, barna férfi volt, erre még jól emlékszik, a többire homályosan. Gyötörte a kérdés: kik voltak, hányán voltak tulajdonképpen, s mit akarnak tőle? Ahárhogy iparkodott a dolgok közötti összefüggésekre rájönni, nem sikerült Lázasan zúgó agyán őrült iramban futkostak az emlékek: még egyszer a láger, odahaza a börtön, a börtönbeli ismerősök, a jószívű fogházőr, aki egy. szer megkínálta cigarettával... Aztán átugrott néhány esztendőt. Elza, Helmut doktor, s a fiatal öngyilkosjelölt jutott eszébe. — Ezzel a lánnyal történt valami? Valóban: nem tudom, mi lett vele? Az ezredes macskaszeme észrevet te ezt a vergődést, s szinte elszórakoztatta. Lassan, aprólékos mozdulatokkal cigarettára gyújtott, úgy tűnt, nagy gyönyörűségét leli benne, Kényelmesen hátradőlt karosszákén, s valahányszor szippantott az illatos cigarettából, áhítatosan, szabályos karikákban engedte ki a tüdejét átjáró füstöt. Felállt, végigsétált a szobán, kinézett az ablakon. Idegtépő volt ez. Horváth kábán figyelte minden mozdulatát, s amíg az ezredes az ablaknál állt, megpróbálta szemügyre venni a szobát, amelybe bekísérték. Nem mondhatni, hogy tágas, de jól felszerelt iroda: az egyik oldalon hosszú könyvszekrény, mellette bordó bársonyfüggöny takarta a falat. Ugyanitt kerekekkel felszerelt bárszekrény állt, a másik sarokban acélszürke, fedett pán cél kassza. Félénken hordozta körül tekintetét a szobán. Ösztönösen valami kinzószerszámot keresett. Végül is az íróasztalon heverő sárga dossziénál állapodott meg. Amikor a szobába lépett, az ezredes a dosszié fölé hajolva, az iratokat tanulmányozta... A doszszié mellett ezüst cigarettatárca feküdt. Nagyon kívánta a cigarettát Kömer még mindig az ablaknál állt. Az orvos gondolatai ismét az aktacsomóhoz futottak vissza. Megérezte, hogy valami összefüggés van az ő látogatása és az asztalon heverő sárga dosszié tartalma között... De mi ez az összefüggés? — Vajon md áll rólam az iratokban? Töprengéséből az ezredes riasztotta ki. — Gyújtson rá, kérem. Abból a tárcából! Mohón kapott az asztalon heverő ezüst cigarettatárcáért, de ekkor az ezredes anélkül, hogy megfordult volna, rákiáltott: — Stop! Az orvos felzaklatott idegeinek ez már sok volt. összerezzent, csaknem leesett a székről, keze lehanyatlott és úgy nézett az ezredesre, mint a csinytevésen rajtakapott gyerek. Kömer végre megfordult. A szemébe nézett. — ön tehát orvos ? — Igen. — Yes. Az ezredes az íróasztalhoz lépett és fellapozta a dossziét. — Született 1919. július 23-án, Budapesten — sorolta, miközben fürkésző pillantásokat vetett az orvosra. — Igen. Gépiesen felelt minden kérdésre. Eszébe sem jutott, hogy tiltakozzék. Az ezredes új cigarettára gyújtott, tovább tanulmányozta a feljegyzéseket. Horváth elámult. — Kik ezek? Mit tudnak még rólam? A következő pillanatban választ kapott erre a kérdésre. — Mondja, mi történt Magyarországon azzal a kislánnyal? Mintha leforráztak volna. Érezte, hogy a füle tövéig elpirul. Féktelen élniakarással elhatározta, hogy körme szakadtáig tagad. — Nem tudok semmilyen kislányról, azt sem tudom, kiről beszél ön. Kömer gúnyosan felnevetett. — Dehogynem! Sokkal jobban tudja, mint én. Aki miatt Magyarországon három évi börtönt kapott... Meghalt, ugye? Ez a határozott kijelentés megtántorította. Akarata ellenére is elszólta magát: — Nem nálam halt meg. Később, a kórházban ... — Igen. Ezt nem tudtam — ismerte el mosolyogva az ezredes. — De tulajdonképpen mindegy, hogy hol halt meg. Ez az ügy különben is lezárult. Már tudniillik úgy, hogy ön börtönbe került, s ott is volt mindaddig, amíg a magyar szabadságharcosok kiengedték. Horváth makacsul próbált kike. rülni a kelepcéből. Támadni próbált — Mondja meg kérem, hol vagyok és milyen jogon erőszakoskodnak velem? Az ezredest azonban nem hozta ki nyugalmából. — Akik ide hozták, nem közölték önnel? — Leütöttek! — Sajnálom. Néha előfordul... Ezenkívül nem történt más baja? — Megfosztottak a szabadságomtól .. j — Haha! — Az ezredes feltartóztathatatlanul elnevette magát — az ön szabadsága... Nézze, doktor, ne játsszon nagy szavakkal, mert úgysem érhet el velük semmit. Az ön szabadsága most van a legnagyobb biztonságban, s csak addig ér valamit, amíg önt ki nem adjuk a magyar kormánynak! Láthatja tehát, hogy komoly dologról van szó. Jobban jár, ha kér_ déseimre őszintén válaszol. Például, mi történt azzal a lánnyal, akit a nickelsdorfi lágerben meggyógyított és később... hogy is mondjam: megoperált... Azt nem tudja, hogy vele mi történt? — Nem tudom. Az ezredes az asztalra ütött. — Meghalt! Vórmérgezést ka nőtt és meghalt egy bécsi kórhál ban... (Folytatjuk)
