Békés Megyei Népújság, 1962. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-09 / 6. szám
4 NÉP ÚJ $ A a 1962. Január 9., kedd 200 szlovák diák költözik új otthonba A Puskin téren modern, szemrevaló emeletes épület vonja magára a figyelmet; a szlovák tannyelvű általános és középiskolások új otthona. Most, a napokban van a műszaki átvétele, három héttel később pedig benépesül ifjú honfoglalóival, s az ünnepélyes megnyitás után, államunk szocialista nemzetiségi politikájának eme újabb Békés megyei dokumentumában megkezdődik az élet. Akkor majd képes riportban számolunk be erről az életről, addig is elöljáróban közölni szeretnénk, hogy miként jutott el a terv a megvalósulásig 1949-ben, az elhelyezési lehetőségeknek megfelelően két helyen, a Szabadság téren és a Lepény Pál utcában kaptak szállást tanulóink — közli Hrabovszky Pál, a diákotthon igazgatója. A Lepény Pál utcai otthon utca felőli falai vizesek, s emiatt az arra a részre eső termek nyirkosak, egészségtelenek voltak. Emiatt, és mert egyébként is szűkén voltunk, felhívtam az illetékesek figyelmét, így Hankó György országgyűlési képviselőt is nehéz helyzetünkre. Csodák nincsenek, minden változtatásnak megvan a maga hosz-Földrengéshullám Jugoszláviában Belgrad (Tanjug) Szplitből, Szarajevóból, Mosztarból és Titogradból érkező jelentések szerint vasárnap délelőtt Bosznia—Hercegovinában és Montenegróban földrengéshullám vonult végig. A földrengést néhol erősebben, néhol gyengébben érez. ték Az anyagi veszteség meglehetősen nagy, de emberéletben nem esett kár. (MTI) szabb-rövidebb útja és módja. Az már a probléma első felvetésekor eldőlt, hogy új, korszerű diákotthonra van szükség. Ez azonban nem csekély beruházást igényel. Vártuk, mikor lesz rá pénz. Közben teltek a hónapok, az évek, s 1957 végén a tisztiorvos lezáratta mind a két otthont azzal a cáfolhatatlan indokkal, hogy diákok lakóhelyéül elavultak, egészségtelenek. Ekkor a felügyeleti és az egészségügyi szervek részéről alapos helyszínelés történt, részletes jegyzőkönyvezés folyt, s annak érdekében, hogy a diákok évi tanulmánya ne szenvedjen csorbát, a tanév végéig a lezárási tilalmat feloldották. Mindenesetre a történtek után mozgásba jöttek azok az erők, melyek képesek voltak változtatni a helyzeten, megszüntetni a bajt. Megmozdult a KISZ, a művelődésügyi minisztérium és így tovább. Központi döntésként ebben a második ötéves tervben már szerepelt a csabai szlovák diákotthon Két tervrajz készült róla egymást követően. Az első költségesebb volt, noha jobban számoltak készítői azzal, hogy a befogadandó diáksereg évről évre nagyobb létszámú lesz. A második, noha önmagában impozáns hatású —kint a valóságban bárki ellenőrizheti — aránylag mégis szerényebb méretű. Körülbelül kétszáz iskolás kényelmes befogadására elegendő, de már a jelenlegiek száma sem jár ettől messze. Egyébként az elsőből csak a melléképület maradt, a többi objektum új tervezésű. Központi fűtéses és villamosított az egész. Szénnel csak a kazánházban tüzelnek. A hálószobák csupán nyo1 ’ fősek, s egy-egy háló két fülkés, tehát, a gyermekek pihenése zavartalan. A tanulóknak a beépített szekrénytől, a hidegmelegvizes fürdőtől a klubszobá-Rádió a börtöncellában Húsz esztendeje éppen: 1942 elején az öröm és a bizakodás derűje enyhe pírral vonta be a szegedi Csillagbörtönben raboskodó kommunisták sápadt arcát. Horváth Imre, az egyes számú cella lakója lépett ki reggelenként elsőnek a folyosóra — az őr nála kezdte a nyitást —, tekintete megszokottan közömbös volt, mint hosszú esztendők óta. Vigyázott, hogy ne áruljon el semmit, megváltozott hangulatát ne lássa a porkoláb. És később, amikor peregni kezdtek a rokkák a börtönfolyosón, az elvtáreak között halkan szárnyra kapott a hír: a fasiszták újból kiigazították az arcvonalat, újabb helységeket adtak fel, Moszkva alatt súlyos csapásokat mértek rájuk. Lám, végétért a villámháborúk korszaka, a Szovjetunióban nem megy a dolog... — A szovjet föld a nácik temetője lesz — mondta Horváth, s bátorítóan megszorította az elvtársak kezét. Honnan szerezte értesüléseit? Milyen úton-módon jutottak el hozzá a hírek, amelyek segítettek, hogy a néma falak között élő kommunista közösség töretlenül megtarthassa nehezebb, még roszszabb időszakokra is — a győzelembe vetett hitét, harcos szellemét? Horváth Imre, több mint tízesztendei fegyencélettél a háta mögött, a felszabadulás után mint a diplomáciai testület tagja — később népköztársaságunk külügyminisztere —, baráti körben sokszor emlegette azt a parányi detektoros rádiót, amelyet egy ügyeskezű idősebb elvtárs — Novoszád bácsi — épített be cellája asztalfiókjának oldalába. Ezt hallgatta a háború évedben éjszakánként, a napközben szalmazsákjában rejtőző fejhallgató segítségével, titokban, lélegzetét visszafojtva, hogy társai, Fock Jenő, a kőbányai vasas, Baksa Jóska, a kalocsai kőműves, Kovács Pál, a kecskeméti földműves, a debreceni Tótfalusi Sándor, a nyíregyházi Resán Mihály, Dömötör Ferenc, az érsekújvári szobafestő, Keleti Ferenc, a losonci nyomdász és néhány más felvidéki kommunista, megtudhassák tőle, mi történt ott, ahol ezekben az esztendőkben a világ és az emberiség sorsa dőlt el. * A húsz évvel ezelőtti, kicsi detektoros rádió jutott eszembe a minap, amikor a farkasréti temetőben körülálltuk Novoszád János elvtárs ravatalát. Hetvenöt évet élt. Gazdag élete volt, sok mindent megért. A forradalmi munkásmozgalomban szerzett érdemeiért — sok évtizedes küzdőikig minden kényelmük megvan. A kollégium nemcsak otthon, hanem egyben iskola is. Míg eddig a szlovák iskolban zsúfoltan voltak a növendékek elhelyezve, az otthon megnyitása után ide kerülnek az általános iskola első és második osztályos tanulói. Mindjárt könynyebb lesz az oktatás. Tervez is már mindenki A leendő Ids lakóknak az az elképzelésük — különösen azoknak, akik a városi kertészetben szerzik politechnikai ismereteiket —, hogy új otthonuk környékét tavasszal gyönyörűen parkírozzák, csinosítják. — Mert nem lusták ám a mi diákjaink — büszkélkedik Hrabovszky elvtárs. — A 108 általános és 72 középiskolás kollégistának a közös takarékjában 8462 forint van azon az összegen felül, amiből lemezjátszót, hanglemezeket, s a kisebbeknek ródlit és más játékot vásároltak. És mindezt csak a múlt esztendőben, szeptember 1-től érték el! Azonkívül társadalmi munkában tízezer forinton jóval felüli szolgáltatásokat végeztek az otthonnak, illetve önmaguknak azzal, hogy az asztalokra térítőt, az ügyeleteseknek az étterembe kötényt varrtak, lábtörlőket készítettek, padokat javítottak és sok egyébben ügyeskedtek kollégiumuk javára. Megérdemlik tehát, hogy mielőbb elkerüljenek azok közül a falak közül az újba, melyeket már az út-, víz és hídműépítési technikum diákjai saját találmányé habarcsuk, kai salétromtalanítottak ugyan, de teljesen szárazzá, lakhatóvá ők sem varázsolhattak. Ezeket tudtuk meg az új csabai kulturális létesítményről, melynek az a közel kétszáz diák örül legjobban, akik bizonyára nemcsak élvezik majd a tiszta modern, kényelmes kollégium minden előnyét, hanem arra is törekednék, hogy mindig ilyen is maradjon. Huszár Rezső A „Földindulás“ Bélmegyeren A rádió és a napilapok mind gyakrabban adnak hírt írók és olvasók találkozójáról. Nálunk, Bélmegyeren — mivel kis község vagyunk —, az ilyesmit nehezebb nyélbeütni, mégis kívánunk íróval beszélgetni, hangját hallani. Ügy segítettünk magunkon, hogy meghozattuk Kodolányi János Földindulás című drámáját, színjátszó csoportunk tagjai a művelődési otthon nagytermében elő is adták nemrég. Ezen a felejthetetlen estén zsúfolt lett a terem, hallgattuk Kodolányi zengő, szép nyelvezetét, s a dráma hatására megtelt a lelkünk tisztultabb világunk erkölcsi illatával, s az érzéssel, hogy mi és gyermekeink már nem élnek abban a letűnt korban, melyet a színmű szereplői elénk varázsoltak. A mi falunk népe gyermekimádó nép, itt nem kell iskoláshiány miatt iskolát bezárni. Jövőre új tantermeket kérünk a minisztertől, olyan népes már a többi. Mi már a fényből néztük és láttuk azt a nemzetvesztő sötétséget, ezért értettük meg oly tisztán a vészharang sikolyos szavát. Színjátszóinkat a szülők köréből válogattuk össze, a szerepek kívánalma szerint. Az idősebbek fiatalkorukban már forgolódtak az egykori olvasókör színpadán, így aztán bíztunk abban, hogy el tudnak jutni a Földindulás drámai magaslatára, s életet tudnak bele sugározni. Ök segítették sikerre a művet. Többször csaltak őszinte, meleg könnyet a nézők szemébe. Rendező Gulyás János volt, aki jelenleg egy színirendező-tanfolyam hallgatója. A színjátszók közül Szász Mihály ács és Kukla Lajos cipész jutott legmagasabbra az alakításban. Mindketten a falusi népművelés régi fáklyavivői. Az ormánysági táj téli szépségeit e sorok írója vitte a színpad vásznára. A nagy érdeklődéssel várt előadás megnyitásakor Hirják Balázs igazgató közölte, hogy a vállalkozás tiszta jövedelmét a színjátszók az iskolásgyermekek nyári üdülésére for. dítják. így volt vendégünk egy író, Kodolányi János, aki írásművészete gazdagságát saját falubelijeink száján hintette szét a község dolgozói közt. Gyermekeinknek csak az fáj, hogy a dráma 8 éves kis Kántor Józsikája nem nyaralhat majd velük, mert szegényke már régen ott porlad az elátko_ zott múltat idéző ormánysági földben. • Kiss József levelező kársága Békéscsabán az SZMT székházában rendezte meg. »tWMWtmWWWWWWWWWMWWWWVWVVVWW máért —, amelyből 7 esztendő a szegedi Csillagbörtönben telt el — élete utolsó éveiben több magas kitüntetést kapott. A többi között a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét. Koporsója mellett eszembe jutott az is, hogy mennyi mindent nem mondott el magáról Novoszád elvtárs, mennyi szép, tanulságos és dicséretes tettének elmondásával maradt adósunk. * Magas korára csak fehér haja utalt. Nem hitte volna senki, hogy már a századforduló esztendejében inaskodott egy könyvkötő műhelyben. 1904-ben, . tizennyolcéves korában, bérharcban vett részt. Rásütötték a homlokára a bélyeget: izgága, renitenskedő hajlamú, s azonmód feketelistára tették a nevét. Ettől kezdve a századeleji szakszervezeti mozgalom sok más résztvevőjével együtt munkahelyről munkahelyre vándorolt. Mert a bátor, jogát követelő munkást a mesterek nem szerették. Békéscsabára került, a játékgyárba, dobozszabásznak. A városban Achim L. András emberei ez idő tájt választási hadjáratban edződtek. Bennük lelt társakra Novoszád János, az eszmélkedő iparoslegény mindaddig, míg katonának hívták Komáromba, a szülővárosába. Ez 1908-ban volt. Leszerelése után tovább küzködött, hogy munkához, keresethez jusson. Aztán jött a „különös nyáréjszaka”, a hadüzenet, a moz. Milyen feladatok állnak ax idén a pedagógus szakszervezet előtt? Megyénkben 153 pedagógus szakszervezeti alapszervezet mőJ ködik. A szakszervezeti bizottságok titkárai és bizalmijai, továbbá a járási bizottságok titkárai részére kétnapos továbbképzés volt Békéscsabán. A tanfolyam részvevői megismerkedtek a belpolitika! helyzettel,, különös tekintettel az iskolareformmal kapcsolatos munkával, továbbá az ötéves terv célkitűzéseivel és a falusi tudatformálás előtt álló feladatokkal. Ezenkívül megbeszélték az alapszervezeti választások előkészítését és & pedagógus szakszervezet előtt álló idei feladatokról tanácskoztak. A kétnapos értekezletet a pedagógus szakszervezet megyei tftgósítás és az egy időre megoldott mindent. Novoszád János végigharcolta az orosz és az olasz frontot, megsebesült. De a Tanácsköztársaság talpraállította: verekedett, dolgozott, szervezett. A tatatóvárosi forradalmi törvényszék tagja lett, s 1919 július elsején egy bányászkülönítménnyel Császár községbe küldték, szétverni az ellenforradalmi zendülők fegyveres csoportját. Egy hónap múltán, amikor lehanyatlott a proletárzászló, Magyaróvárra ment, hogy átlépje az ország határát. De nem tudott elmenni: Magyarországon maradt, erőt gyűjtött. Arra gondolt: lehet, hogy a nehéz körülmények ellenére is tud még valami jót, hasznosat cselekedni. * Ezzel a gondolattal élt egy évtizedig vidéken, aztán újra Budapesten. Bejutott a székesfőváros házinyomdájának könyvkötészetébe. A szakszervezetben mindig a baloldaliakkal tartott. Gyűlölte a megalkuvást. Nyíltsága sokszor veszélyes helyzetekbe sodorta. Társai szerették, kiálltak mellé, védték. Egyszer aztán — 1931-ben — egy áruló lebuktatta. Névtelen levelet írt a rendőrségnek. Feltárta benne Novoszád János múlt. ját: Komáromban, a proletárdiktatúra idején, május elsejére virradó éjszaka a győri vagongyáriakkal együtt harcolt az ellenforradalmár csehszlovák légionisták ellen, Tatatóvároson, Császáron a forradalmi törvényszék tagja volt. A győri ötöstanács hat évi fegyházra ítélte. Az M. Kir. Kúria ke» vésnek találta a büntetést, megtoldotta még egy esztendővel. Negyvenöt éves korában szürke darócban, töretlen lélekkel állt be a szegedi Csillagbörtön kommunistáinak közösségébe. Itt lett belőle évek múltán „Novoszád bácsi”. De ez a jelző sosem illett rá egészen, inkább kedveskedő becézésnek számított, ö élete végéig fiatal maradt. * Nem mondta el Novoszád bácsi — egyetlen szóval sem említette —, hegy ő volt az, aki szakmai ismereteit ötletesen hasznosítva, a kiolvasott és a börtönből a hozzátartozóknak visszaküldött könyvek fedelébe láthatatlanul és észrevétlenül bekötötte társai leveleit, Poll Sándor, Karikás Frigyes, Kilián György és a többiek üzenetét, amelyben beszámoltak helyzetükről, jelentést küldtek sorsukról hozzátartozóik útján a párt. nak. Nem mondta el Novoszád elvtárs azt sem, hogy az ő segítségével hasonló módon juttatták ki a börtönből Révai József egyik könyvének kéziratát Nem mondta el ezeket a dolgokat Novoszád elvtárs. Mert egyszerű volt, feltűnést kerülő, szerény, mint minden igaz, tisztaszívű forradalmár. Ilyen volt az élete, ilyen volt a búcsúja is. Ezért lett, ezért marad a magyar munkásosztály egyik példaadó hőse. Vadász Ferenc
