Békés Megyei Népújság, 1962. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-07 / 5. szám

2 M ÉPÚJSÁG 1962. január 7., vasárnap Jó kezdeményezés a gyomai járásban a párt munka fellendítésére A pártmunlta régi fogyatékossága, hogy a legtöbb alapszervezetben nem eléggé aktívak a reszortfele­lősök, s minden munka a titkárra hárul. Ez lehetetlenné teszi a kol­lektív vezetést, melynek hiányá­ban nagyobb lehetőség támad a tévedésekre. A pártvezetőségek új jáválasztasa többek között azt eredményezte, hogy sok elvtárs helyett — aki képzetlenségénél, más tennivalóinál vagy idős korá­nál fogva nem tudta elvégezni a pártvezetőségi munkát — friss erők kerültek. Am ezek az elvtár­­sak is gyakorlatlanok még ezen a poszton, s ha a felső pártszervek nem segítenének nekik, félő, hogy ugyanaz maradna a helyzet, mint régebben. A megyei pártbizottság ezért határozott úgy, hogy bőséges útravalóval kell ellátni az újon­nan megválasztott pártvezetősége­ket. A gyomai járási pártbizott­ság ezt a határozatot aprópénzre váltotta s nagyszerű kezdeménye­zéssel nyúlt a reszortfelelősök fel­készítéséhez. Olyan határozatot hoztak, hogy január hónapban a járás valamennyi alapszervezeté­ben kimerítő előadást tartanak a reszortfelelősöknek feladataikról. Gyakorlatilag ezt úgy oldják meg, hogy egy-egy napon a jb. osztály­­vezetői meglátogatnak egy közsé­get, ahol összehívják mindén alap­szervezet reszortfelelősét és külön. külön tartják a megbeszélést Ez délelőtt történik, este pedig a jb. szervezőtitkára a bizalmi csoport­­vezetőknek tart előadást. Endrodön részt vettünk a titkár­helyettesek, illetve az alapszervi szervező titkárok reszortfelelős ér. tekéd étén, amelyen Balázs Vince elvtárs, a jb. szervező, titkára tar­tott tájákoztatást. Igen hasznos volt a tanácskozás és ahogyan a reszortfelelősök elmondották, nagy segítséget adott a munkájuk­hoz. Nagy körvonalban miről volt itt szó? Arról, hogy noha az új pártvezetőségek munkáját a kol­lektív vezetés szelleme kell, hogy áthassa, ez nem zárja ki, sőt egye­nesen megköveteli a reszortfelelő­sök aktivitását. Az alapszerv ve­zetőségi tagjai egyenjogúak, ezt mindenkinek éreznie kell. Ha pe­dig ez így van, szükséges, hogy a feladatokat is megosszák maguk között s a szervezeti szabályzat szerint dolgozzanak. Sok határozat születik a párt­­szervezetekben és az a tapaszta­lat, hogy ezek nagy részét nem hajtják végre. Ennek oka nem utolsósorban az is, hogy a végre­hajtásnak nincsenek felelősei, nem ellenőrzi senki ezt. Elejét vehetjük ezeknek a fogyatékossá­goknak, ha munkatervek alapján dolgozunk, amelyekben nem csak a vezetőségi ülések, taggyűlések, és egyéb rendezvények időpontja szerepel, hanem esetenként a párt. megbízatásokról szóló beszámol­tatás is. A munkatervet mindig terjesszük a taggyűlés elé úgy, hogy egyúttal beszámoljunk az elmúlt tervidőszak feladatainak végrehajtásáról. Sok esetben a tagság csak ak­kor értesül arról, hogy milyen na­pirendi pontjai lesznek a taggyű­lésnek, amikor már a párthelyi­ségben ül és hallja az elnök er­ről szóló bejelentését. Ez szintén hiba. Ilyen módon nem tud fel­készülni a tagság, hogy a maga ta­pasztalatait is hozzáadja a tárgyalt témához és kollektiven döntsön fontos kérdésekről. A bizalmiak feladata, hogy ezt a fogyatékossá­got kiküszöböljék. De hogy ezt meg tudják tenni, az a vezetőség­től, pontosabban a titkárhelyettes, tői, vagy ahol nagyobb létszámú a vezetőség, a szervezőtitkártól függ. Az érf^ezle’en részletesen ki­fejtették, hogy mi tartozik a szer­vezőtitkár hatáskörébe. Mint fen­tebb utaltunk erre: a pártcsopor­tokkal való foglalkozás, a taggyű­lések szervezése, a pártvezetőségi ülések előkészítése, a tag- és tag­jelöltfelvételi munka, valamint a tömegszervezetekkel való foglal­kozás. Érintették az elvtársak, il­letve Balázs Vince elvtárs, a többi reszortfelelős munkakörét is. így az ágit. prop.-felelős feladata a pártoktatás megszervezése és irá­nyítása, az agitációs tevékenység szervezése s a pártonkívüliekkel való foglalkozás. A gazdasági fe­lelős tennivalói közé tartozik a tagdíjak intézése, a bizalmiak ilyen irányú mozgósítása, a párt­­folyóiratokkal s a sajtóval, vala­mint a pártokmányokkal való foglalkozás. A termelési felelős munkakörébe a pártvezetőség új­­jáválasztások során szakmailag hozzáértő embereket állítottak a járás valamennyi alapszervezeté­ben. A járásban eddig lezajlott ne­­szortfelelős-éi-tekezleteken elhang­zott, hogy: ha ennyire megosztják a munkát, milyen feladat marad a párttitkárnak? Neki kell össze­fogni a vezetőség tevékenységét, segíteni, ahol szükséges s külön feladata az ifjúsággal való foglal­kozás. A lényeg az, hogy a reszort­felelősök önáflóan dolgozzanak, a maguk aktíváit — természetesen a titkárral megbeszélve — maguk mozgósítsák, ők vezessék a meg­beszéléseket s bízzák meg pártfel­adatokkal az elvtársakat. Fontos, hogy alapos tájékoztatást adjanak a szervezőtitkárok mindenek­előtt a bizalmiaknak a legfonto­sabb nemzetközi, valamint belpo­litikai kérdésekről. A második öt­éves terv célkitűzéseit csak úgy tudjuk végrehajtani — állapította meg a tanácskozás —, ha politi­kailag is jól felkészülünk a tenni­valókra. A pártmunka a követ­kező években egyre inkább a bi­zalmihálózatra tevődik és ezért igen fontos, hogy azok az elvtar­­sak, akik mindennap minden órá­jában az emberek között forog­nak,'tisztán lássanak minden kér­désben. A növekvő gazdasági feladóul; nagyobb követelményt állítanak a párton belül minden egyes elv­társsal szemben, mint valaha. S hogy a tagság zöme ezt megértse és aktívan kivegye részét a mun­kából, ennek előfelétele a reszort­felelősök önálló tevékenysége. Ilyen módon juthatunk el odáig, hogy a vezetőségi üléseken, vagy a taggyűléseken ne csak általános­ságban beszéljünk annak a napi­rendi pontnak a témájáról, ami­ről éppen szó van, ne csak szer­­vezgessünk, hanem mélyen bele­nyúljunk a problémába. Elemez­zük, aprólékosan megvizsgáljuk az adott terület fogyatékosságait, kiderítsük a hibák okát és ennek kapcsán olyan intézkedéseket te­gyünk, amelyek valóban előrevi­szik a munkát. A járási pártbizottság — a Bor­sod megyei tapasztalatokat kissé módosítva — igen hasznos mód­szert dolgozott ki a pártmegbiza­­tások végrehajtásának és minde­nekelőtt a bizalmiak munkájának a segítésére. A bizalmi naplót, amelynek különböző rubrikáiba fel kell tüntetni az elvégzendő pártmunkát, ennek határidejét, továbbá be kell jegyezni a párt­­megbízatás végrehajtásának idő­pontját is. Az esti bizalmiértekez­leten ismertették e kis könyvecs­ke szerepét és a bizalmiak úgy nyilatkoztak, hogy hasznos segít­ség lesz a munkájukhoz. A gyomai járási párlhizottsáo kezdeményezését csak helyeselni tudjuk. Az a módszer, amellyel az újjáválasztott pártvezetőségek re­szortfelelőseit útnak indítják, minden bizonnyal a pártmunka fellendülését fogja eredményezni a járásban. Varga Dezső Puskin felszólalása a genfi értekezlet pénteki ülésén Genf (TASZSZ) Puskin kijelentette, hogy a A laoszi kérdéssel foglalkozó genfi értekezlet pénteki ülésén felszólalt G. M. Puskin szovjet külügyminiszter-helyettes. Puskin bírálta a savannakheti csoportnak a három herceg közötti tárgyalá­sok meghiúsulására vezető ma­gatartását. Kijelentette, hogy ezt á magatartást senki és semmi nem igazolhatja. Olyan emberekkel van dolgunk — mondotta —, akik, ha idejében meg nem fékezik őket, a birtokukban lévő nagy­­mennyiségű fegyverrel ismét elő­idézhetik Laoszban a vérontást. Puskin megállapította, hogy a savannakheti csoport régesrégen készül a három herceg találkozó­jának meghiúsítására. Szovjetunió határozottan támogat­ja Souvanna Phouma és Szufanu­­vong herceg erőfeszítéseit a laoszi kérdés békés rendezésére vonatko­zóan. Vongvichit, a Laoszi Hazafias Front Pártjának vezető képviselő­je a laoszi kérdéssel foglalkozó genfi értkezlet pénteki ülése'után sajtóértekezletet tartott. Kijelen­tette, hogy a laoszi helyzet napról napra romlik, s bármelyik, pilla­natban újra fellángolhat a polgár­­háború. A laoszi kérdés békés rendezé­séhez az szükséges, hogy megszűn­jék az amerikaiak beavatkozása Laosz belügyeibe — jelentette ki végezetül Vongvichit. (MTI) Az idegen zsoldosoknak eszük ágában sincs, hogy távozzanak Kaiangából Léopoldville (MTI) Jelentések szerint a Katangában tartózkodó idegen zsoldosokat a tartomány és Rhodesia határán fekvő Kipusi városába irányítot­ták, hogy itt átszervezzék őket. A hely kiválasztása nem véletlen. Ismeretes ugyanis, hogy a Katan­gában harcoló zsoldosokat Rhode­siából erősítették meg és láttákéi fegyverekkel. A katangai szakadárok és a mögöttük álló gyarmatosítók most azon igyekeznek, hogy valahogyan kikecmeregjenek abból a helyzet­ből, amelybe a Katanga ügyeibe Wash ingtonban arra számítanak, hogy a közeljövőben megindulhatnak a tárgyalások Hollandia és Indonézia között Washington (MTI) Amerikai hivatalos személyek úgy látják, hogy már a közeljövő­ben megindulhatnak a tárgyalá­sok Nyugat-Iriánról Indonézia és Hollandia ENSZ-megbízottai kö­zött — írja az UPI, amely a to­vábbiakban arra is utal, hogy az Egyesült Államok djakartai nagy­­követsége ebben az ügyben állan­dó kapcsolatot tart fenn az indo-Ónodvári Miklós: É. M. Békés megyei Állami Építőipari Vállalat felvesz azonnali belépésre ÉPÜLETGÉPÉSZ MÉRNÖKÖ­KET, gyakorlattal rendelkező építőipari TECHNIKUSO­KAT, ALTALANOS MÉRNÖKÖKET, valamint KÖZ­­GAZDASAGI EGYETEMET VÉGZETT, beruházásban gyakorlattal bíró személyeket. Jelentkezés mindennap a vállalat személyzeti osztályán, Békéscsaba, Kazinczy utca 4. 40. VI. ^ lány szemét újból döntöt­ték a könnyek, és a párnába -fúrta az arcát. Horváth tanácsta­lanul ácsorgott felette: sajnálta is, nem is. Közömbös arccal nézte a sírástól reszkető lányt, és közben Elzára gondolt. Elzára gondolt, s gyöngédség lett úrrá rajta. Megtelt vele szive, s máris nem gondolt azzal, hogy »mi lesz az ágyban zokogó lánnyal: [ismét a régi volt, már nem látta £a szerencsétlenül járt gyerekben !a beteget; eszköz volt csupán, k amely visszavezeti régi életébe. A pénz jutott eszébe, amely valami úton-módon most ismét megcsil­lant előtte, a csörgését is hallotta; aranyak muzsikáló csengése zson­gott a fülében, a pénz, s az úri ► élet, amelyért lesüllyedt, s annyi­­tszor eladta már magát. | — Doktor úr, én úgyis megha­lok] néz • kormánnyal, és U Thant ENSZ-főtitkár Indonézia ENSZ- képviselőjével folytat megbeszélé­seket. • Mint az Üj-Kína hírügynökség jelenti, az amerikai 7. flotta a na­pokban hadgyakorlatot hajtott végre a Fülöp-szigetek nyugati partjainál. (MTI) — Próbáljon megnyugodni, az­tán majd meglátjuk ... aludjék! * A lágerorvos, Helmut doktor másnap már útközben értesült az éjszakai eseményről. Természete­sen csak azokról a részletekről tá­jékoztatták, amelyek a rendelőn kívül történtek. A hirtelen harag és a jóindulat egyszerre fogta el. Egyszer-két­­szer már találkoztak, félig-meddig tehát ismerte a lágerban tartózko­dó Horváth doktort, s ez a beavat­kozás, még ha az ő távpllétében történt is, kissé idegesítette. Meg­gyorsította lépteit. Horváth az alvó heteg ágya sze­lén ült, amikor Helmut belépett. Arcát tenyerébe hajtotta, a fáradt­ság végül őt is elnyomta, s csak az ajtó nyikorgására ébredt fel. Zavartan sietett a belépő osztrák orvos elé. — Kérem ... sürgős ... gyógy­szermérgezése volt. Minden fele­lősséget vállalok! való idegen beavatkozás megszün­tetését követelő ENSZ-határozat miatt kerültek. Miközben Csőmbe a központi kormánnyal a „megbé­kélésről” tárgyal, teljes erővel fo­lyik a katangai szakadárok kato­nai erejének növelése. A New York Times elisabethville-i tudó­sítója azt írja, „Csőmbe a Kitoná­­ban kötött megállapodást arra akarja felhasználni, hogy minél nagyobb fokú autonómiát mentsen meg magának”, tehát megőrizze cselekvési szabadságát, és így vé­delmezhesse azoknak az érdekeit, akiknek szolgálatában áll. Diplomáciai megfigyelők véle­ménye szerint az Egyesült Álla­mok most azért gyakorol nyomást az ENSZ titkárságára és a kongói központi kormányra, hogy bizto­sítsa Kongó és Katanga „szabad föderációjának” megteremtését. Az Egyesült Államok szerint Ka­tanga teljes különállásának vé­­delmezése — mint ahogy ezt Ang­lia, Belgium és Franciaország kö­vetelte — túlságosan nagy kocká­zattal jár. Különben is az ameri­kai monopóliumok abban remény­kednek, hogy a „föderáció” létre­hozásával megingathatják angol, belga és francia versenytársaik helyzetét, és saját zsebükbe töm­hetik Katanga kincseit. Helmut az alvó lányhoz lépett, óráján a másodperceket számolva, vizsgálta a beteg egyenletes pul­zusát, s némileg megnyugodva for­dult a mellette álló magyar or­voshoz. — Nem valami szabályosan járt el, de... rendben van. Mától kezdve, amíg helyet nem találunk önnek, itt dolgozhat mellettem. Most azonnal feküdjék le. Pihen­je ki magát. A betegről majd én gondoskodom. Horváth távozni készült, Hel­mut egy pillanatra még visszatar­totta. íróasztalából két poharat és egy üveg kecskeméti barackpálin­kát szedett elő. Töltött, s minden ellenszenv nélkül, de mélyen az orvos szemébe nézve megkérdez­te: — Mondja, milyen világ van ott, ahol ilyen pálinkát főznek? Horváth erre megrándult. Me­reven nézte az üveget, nem vá­laszolt. Helmut csak most kapott észhez, máris megbánta tapintat­lanságát. — Pardon, bocsásson meg! Majd máskor beszélgetünk, most men­jen aludni! Helmut doktor állta a szavát. Még aznap telefonált bécsi főor­vos ismerősének és figyelmébe ajánlotta a magyar kollégát. Két

Next

/
Thumbnails
Contents